HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Kanada

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Kanada
Vas. Nov. 27, 2016 9:57 pm
 



 





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Vas. Nov. 27, 2016 10:00 pm
 



 

A Sea-Tac reptéren baszom a rezet, miközben a számból kilóg a csikk és már harmadjára terpeszkedik be fölém az egyik biztonsági, hogy közölje, kurvagyorsan oltsam el. Előbb azé' elszívom, me' nem akarok pont most leállni cigit pazarolni, hiába vagyunk túl pár frankó aukción, attól még heteken belül ismét csóró leszek. Pláne egy efféle puccos kiruccanás után, na, nem mintha bánnám, vagy valami. Kedvem volna rágyújtani egy jointra is, gec', de aztán beúszik az a szaros járat, ami má' jó másfél órája késik, hogy rohadna meg. Nem a kibaszott világvégére akarok menni, csak Kanadába, hogy szopna le. Egy öles sóhajjal rángom végig magam a becsekkoláson és szerencsére minden simán megy - pedig aztán van pár érdekes cucc a bőröndömben -, így hát lendületesen kúródom be az ablak mellé, majd feldobva a fülesem bambulok ki a fejemből. Az indulás innen már gördülékenyen megy, aztán egy jó fél órára be is alszom, de csak kómázom jobbra-balra, míg nehézkesen le nem vágja a seggét a gép, noha így is alig bírtam megmaradni a szaros helyemen. Szinte kirohanok a repcsiből, majd kínlódva toporgom, ahogy elém hányódik a bőrönd és csodák csodája, de semmit sem hagytak el, vagy postáztak Ausztráliába.
- Hát a faszom - vigyorodom el, mint valami gedva zabigyerek, ahogy pofán basz a hó, meg nyalom ezerrel a hideget, végre, baszki, végre. Szinte végigrobogom a reptér környékét, aztán leesik, hogy tulajdonképp már ezer éve vár rám a pasim, ezé' előkotrom a mobilom és leslattyogom a parkolók irányába. Már rányomnék a hívásra, ha az egyik kocsinak dőlve ki nem szúrok egy baszom puffancsot. Jó két hete frankón nem láttam a pofáját, me' végigturnézta a világot, szóval pláne frankón vigyorogva kúrom a hóba a cumóm, majd egy lendületes ugrással vetődöm a nyakába, még mindig röhögve. - 'eyoooo! - kiáltom, ahogy bemérem a fején ülő havat.
- Hogy vagy még itt életben? - vigyorgom, de előtte azé' lekapom, hadd örüljön a feje. - Remélem, tényleg fasza lesz az a faház, meg el kell mennünk snowboardozni és innom kell két és fél bögre chilis forró csokit, plusz vannak ezek a jégpub-ok, vagy mi a faszom. Ja, meg muszáj fél liter juharszirupban úszó gofrit ennem úgy kábé most - pörgöm, mint állat, elvégre alig éltem túl az utat, meg minden. Aztán persze elég nagy kúlság ez a telelés, és addig még nem jutottam el, hogy tulajdonképpen mi a faszomat is keresek itt, me' az egy dolog, hogy ő Torontóban koncertezett.


Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Hétf. Nov. 28, 2016 10:32 pm
 



 

Azt szeretem a repterekben, hogy a járatok általában velem együtt késnek, és ha mégsem így lenne, elég megejteni egy bombariadót, oszt máris három órával legalább hátráltattam a forgalmat, mire rájönnek, hogy fasz se nincs. Szép volt, Amerika.
Ezúttal sem érkezem időben, de a reptéri álomtalálkozó helyett csak azt a baszott nagy órát bámulom, amire ki van írva, hogy még vagy 10 percet kell elbasznom, mire megérkezik az a szaros gép. Mondtam én, hogy lesz idő lepakolni a cuccomat a faházba… rendesen készültem minden szarral, voltunk már jó párszor itt lazulni a bandatagokkal is, mert azért ha az ember síszezonban (azaz akármikor) Kanadában turnézik, akkor nem húz haza csak úgy a picsába.
Szétnézek, de csak ilyen redva drága újságosok vannak, mindenféle szar gépre való kajával, pletykalapokkal, meg gumival, lel. Most, hogy így emlékeztetnek… poénból veszek egy XXL méretet, néhány croissantot, meg pár idióta újságot, amikben esélyesen visszaköszön a fejem, és vonogatom a szemöldököm a dagadt eladónőcinek, de a kanadaiak a’sszem nem nagyon veszik a humort, mer még a szeme se rezzen. Faszom, ezé nem él Justin se itt.
Így felszerelkezve baszódom le a sötétkék audimig, mivel a motorom már rég szétbasztam itt pár évvel ezelőtt, de az egy másik sztori. Még egészen melegen zabálom a péksütit, amikor megjelenik ez a nyomorék a parkoló szélében, azt már onnan úgy repül felém, mint fióka az anyjához, baszki. Hozzátenném elég felismerhető vagyok, mer ekkora kabátot meg sálat még a kanadaiak sem hordanak, sőt, még egy sapkát is húztam a redva fejemre, a kesztyűk meg a kocsiban pihennek, lol. A többit nem mertem levenni. Baszott hideg egy ország. Elismerem, hogy kibaszott szép, de akkor is lefagy itt a pöcsöm. Lehúzom kicsit a sálat a pofámból, hadd férjen a számhoz, aztán a megfelelően lefutott smár után, amire még ráhúzok pár másodpercet, mert hiányzott, még válaszolok is a kérdésre.
- Befűtöttem. Fával, geci. – röhögök fel, mert tényleg, rendesen betoltam őket a kandallóba, vagy mi a faszom az. Legalábbis remélem, hogy az volt, lol. Általában mindig valamelyik másik gyökeret veszem rá, de hát mire ez ideér, már halálra fagytam volna.
- Baszki, vegyél már levegőt. – nevetek fel, mer faszom, meg nem jegyzem minden óhaját, baját, sóhaját, szóval hacsak szép lassan el nem ismétli még úgy huszonnyolcszor, annyiban teljesítheti magának a kívánságaid. A télapó még nem ez a hónap, lol.
- Fullos a hely, majd meglátod. Jégről hallani sem akarok, de a forró csoki meg a gofri jöhet, de az van odafent is. – magyarázom, miközben bebaszom a havas cuccait a kocsimba, aztán még egyszer megnézem, maradt e még valami a több méteres fagyásban. Éljen a kesztyű.
- Snowboardozol? –jegyzem még meg, nem mintha látnék nála deszkát, de bármit tudok itt szerezni, meg még úgy is be kell zúznunk majd egy sportboltba, ha rajta múlik, szerintem kb. egy pólót vesz fel, aztán az első lavinába 3 óra alatt beledöglik.
- Red bullal keltél, vagy mi a faszom? – nevetek, ahogy kb. bepattog a kocsimba, annyira nem bír megmaradni a seggén. Csodálom, hogy a repülőről nem ugrott le, de inkább nem adok ötleteket neki a visszaútra.
- Nagyjából félóra innen, de beszarsz milyen hajtűkanyarok vannak. Szerintem a turisták fele ezeken az utakon döglik meg.
Berakom a rádiót, ami így a hegyekben egy kellemes berregő háttérzajjal szól. Olyan érzésem van, mintha egy nyolcvanas évekbeli filmben hajtanánk az utcán, de azért örülök, hogy végül nem a lehúzható tetejű kocsi mellett döntöttem. Ez a köcsög még lefagyasztaná az arcom.
- Na, hány utaskísérő szopott le a repülőn? – ilyen és ehhez hasonló jókedvű kérdésekkel bombázom, míg megmásszuk a hegyet,ez egyébként azért fasza, mert még külön felvágnom se kell, amilyen lazán végigvezetek itt, akár az ölébe is élvezhetne, hogy milyen kúl vagyok. Azért kiegészítem az utat pár drifttel, szerintem nem ő fog maga alá fosni tőle. A tempómban egész hamar felérünk, aztán felkapom a kesztyűt, és kissé nehézkesen markolok a kezére, hogy kihúzzam a kocsiból, bár ahogy elnézem, magától is kirepülne.
- Megfelel?
Egy egész kis pofás faház virít ránk, nagyjából öt percre a síparadicsomtól, ami azért fasza, mert rájuk látunk, de nem halljuk a redvás gyerekvisítást, amitől egy idő után már borsódzik a vállam, kurván nem szeretek erre elaludni. Míg csodálja a kilátást – merthogy a másik oldalon meg egy faszán befagyott tó van a távolban – addig jól tarkón baszom egy hógolyóval, ha már ennyire élvezi az agyfagyást.
- Jólesett, köcsög? – vigyorgok a képébe, és az egyetlen, ami vigasztal, hogy még ha jobban is céloz, két méterre vagyok a fűtéstől, na meg kettőnk közül én vagyok a nagyobb állat. Legalábbis ha hócsatáról, vagy verekedésről van szó.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Kedd Nov. 29, 2016 11:21 am
 



 

Általában az én jó szokásom valahonnan órákat késni, és így is csoda, hogy sikerült viszonylag időben kikóvályognom a reptérre, noha előtte jó fél órával még Rubennél basztam a rezet és vinnyogtam az ótvar goafeszt miatt. Ettől függetlenül ez a gyökér sem arról híres, hogy időben lebaszná a seggét bárhova, aminek a közepén nem áll mikrofon, szóval annyira nincs kikészülve a ténytől, miszerint a havazás miatt beszart a járatom, és csak most dobott le. Engem mondjuk má' annyira nem érdekel, úgy örülök a szabadságomnak, mint a picsa, me' már kezdtem megbuggyani attól a jó öt redva órától, amit kénytelen voltam kibekkelni a fedélzeten. Jó, mondjuk vagy hatvanszor elmentem a budiba bambulni csak a séta kedvéért, meg balfaszkodtam pár csini stewardess-szel és valami ratyi horrort is megnéztem, ergo olyan fos nem volt, mint vártam. De mindezt már úgysincs időm elkönyvelni, ahogy kiszúrom a guruló kályhát, majd alaposan ráugrom, hadd örüljön ő is a viszontlátásomnak. Mondjuk két fokkal lazábbra is vehette volna a figurát, elvégre rajtam is csak egy kabát van, kicipzározva és a sálam valahol félúton sikerült elhagynom, de pölö kesztyűvel a világért sem állnék le balfaszodni.
- Pfú, többször is lehűthetnéd a szád, mert frankón beindít - nyalok végig az alsó ajkán, amikor végre lejjebb tolja azt a kötött szart, majd elégedetten fogadom, ahogy mélyíti a smárt. Csak nem hiányoztam neki? Lolz. - Meg fogok dögleni - nyögök fel fájdalmamban, ahogy belegondolok a lobogó lángokba és kiver a víz. Jó, mondjuk mi a faszomat vártam, ugye. Inkább az elkövetkező fél óra programjára koncentrálok, ahogy hadarva adom tudtára, mivel kell kitöltenünk.
- Akkor a jégbarlangos kiruccanáskor te rohadhatsz a tűz mellett a faházban, én meg majd hozok valami jóféle piát - dörzsölöm össze a tenyerem, ahogy belegondolok, és fejben már a jégcsapokat nyalom le a vodkámról. Hátdekúl. - Akkor gofrival kezdünk! - határozom el, bár én kurvásul nem tudom se kikeverni a tésztát, se bebaszni a sütőbe a mirelitet, szóval ez a feladat rá fog toszódni. Közben észre sem veszem, ahogy összekaparja a holmim, csak amikor már minden a kocsiban van, többek között a seggem is. - Te, legközelebb hadd vezessek én - vállalkozom, na, nem mintha lenne jogsim, me' a kresz és elsősegélylófasz még csak-csak, de a gyakorlaton folyton elbasznak. Állítom, pikkel rám a gedva csürhe, me' olyan nincs, hogy minden oktatónak be kell fosni egy kis teherautótól, vagy annyira sikítozni, ha megindul a buzeráns járókelője. Ha majd lát, hát bazdmeg elugrik. Ennyi.
- Jobban tolom, mint a gördeszkát - vigyorgom, me' tényleg, de ez a'sszem, némi magyarázatra szorul. - Bug mostohaanyja félig német és má' kurvarég Berlinben bassza a rezet, ezé' kábé így december elején ki szoktunk nézni telelni. Elég frankó pályák vannak a hegyeknél és nincsenek közelekedési lámpák, sportkocsik, meg minden szar, ami a deszkánál problémás lehet. - Na, nem mintha a hóban ne baszódnék eleget, vagy akadnék fenn egy-egy beugró boton, de istenem, semmi se lehet tökély. Ettől függetlenül a deszka prímán bebugyolálva figyel az egyik tatyóm mélyén, amit majd a második dolgom lesz előkotorni, először ugye a gofri.
- Há' mégis micsoda kérdés ez! - játszom a felháborodottat. - Mikor nem red bullal kelek? Amúgy is már jó három éve immunis vagyok rá, csak szeretem az ízét - vigyorgom, majd egyből felé kapom a fejem. - Ugye van a kecóban! Meg Reese's és cigi. Ha a triumvirátus befigyel, végül is elvagyok - vonok vállat, de ha nincs, szerintem kurvagyorsan belemászom a hóba, hogy túrjak egy redva kisboltot.
- Ó? - matatom elő a mobilom, majd végigpörgetem a befutó szarságokat, bár a felét így is ignorálom. Mák, hogy Adam intézi a netemet, bár ezzel is csak sakkban akar tartani, de hát vannak ilyen alapvető dolgok, amiket pont sikerül telibe szarnom. - Majd visszafelé leszophatsz - vágom reflexből rá, me' kivételesen senkit se basztam meg, nem kell paráznia, lol.
Válaszolgatok a kérdéseire, meg bámulom a tájat, ami azé' eléggé adja, de aztán az első drift után teljes testemmel felé fordulok, képemen bazinagy vigyorral, ahogy kitör rajtam a gyermeki hév. - Ez de állat volt! - kiáltom, me' tényleg. Én rohadtszar vagyok benne, bár gyakorolni se nagyon tudom, mert valamiért egyik haverom se passzolja le nekem a járgányát hozzá. Biztos, ez a baj, önző gecik. - Hallod, vannak még ilyen rejtett skilljeid, me' ha igen, másodjára is belerántanálak abba, hogy járjunk - röhögök, de hát eléggé élvezem. Azt mondjuk nem vágom, miért segít ki a kocsiból, habár egyből beszabok a természetbe, majd mélyen tüdőzöm a hideget. Eszményi, faszom, eszményi.
- Hát eléggé adja - mérem be a frankó kis házat, meg a pöpecre fagyott tavat. - Kiemehetnénk majd korizni is, ha... - kezdek bele, de előbb vált retardáltba, hogy tarkón vágjon egy maréknyi hóval. - Ne izgass fel... - vigyorgom, mert pont kellemes a hideg, ahogy végiggördül a hátamon. Nyilván kérnie sem kell, máris gyúrok egy fasza hógolyót, hogy megküldjem vele a mellkasát. Nagyon nem megy félre, célozni azért még tudok, amiből egy kúl kis hócsata kerekedik és még a pöcsöm is lefagy kábé, de eléggé élvezem. Mondjuk sokáig ez a kis gedva úgyse bírja, én meg zabálnám már a gofrit, szóval merő havasan rúgom le magamról a csukám, aztán rájövök, elfelejtettem zoknit felvenni, de a snowboardozáshoz ez sajna nem lesz így jó. - Majd megdobhatnál egy pár zoknival - mozgatom végig az elvörösödött lábujjaimat, de jól esik, ahogy közben szúr. Onnan meg leköt a kecó és két másodperc alatt hagyom el a kabim, meg a kapucnis felsőm, ami alatt csak egy két számmal nagyobb, festékfoltos izompóló van. A kandallót kerülöm, mint állat, de így is elég tágas a ház. Két embernek mondhatni még óriási is, de amíg nem lesz kész a kaja inkább körülnézek fenn, majd a háló ajtajában dermedek le, mert pont úgy néz ki, ahol simán alszom cirka három órát is.



- Bepakolok! - kiáltom, aztán úgy, ahogy vagyok - mezítláb, egy szál semmiben - beledobom magam a méteres hóba, majd megragadva a cuccaim rángatom magammal, hogy végül a nappaliban olvadjanak szét. Különösebben nem zavar a behordott latyak, ahogy felcsapom az első tetejét, majd elkezdem kirámolni belőle a festékeket, ecseteket, meg a bazinagy vázlatfüzeteket, amikkel a cuccok járnak. Így lesz kábé egyensúlyban a lelkivilágom. Mire végzem már érzem is a pöpec illatokat, bár fingom nincs, hogyan dobta össze a kaját, de kérdés nélkül tolok még rá a juharszirupból, és lassan úszik benne a tányér, míg balommal a forró csokit görgetem végig a torkomon.
- Ez nagyon jó! - magyarázom telipofával, míg a képemen, kezemen és lassan a nyakamon is folyik végig a cucc, de nem érdekel, mert ezer éve nem zabáltam már és úgyis megszokta. Azt mondjuk nem vágom, mennyit ért a dumából, de azé' én elég jól elvagyok. - Szóval. Hiányoztam? - Mégis két kerek hétig nem látta a pofámat, heh.
Míg válaszol azé' elbaszódom a táskámért, majd kezem a felsőmbe kenve vadászom le azt, ami kell. Pontosabban a boardot, meg a mellé járó cuccokat, bár utóbbit csak szétszórom a szőnyegen, míg a deszkát lekúrom az asztal mellé, és tolom tovább a maradék gofrit. - Ismered a Nitrot? - kérdem, lebökve a snowboardra. - Ezt a dizájnt az egyik haverom kúrta nekik össze. Elég pöpec - vigyorgom a képébe, mert baszottul feldobódtam.

Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Hétf. Dec. 05, 2016 11:19 pm
 



 

- Kúrjál pingvineket, baszki. – röhögök fel, mer hogy lehet már ennyire gyökér, hogy ezzel kezdi. Ilyen romantikus pasit basszam meg, egyből az ággyal jön. Jó, hogy nem cuppan egyből a faszomra, aztán szop le a reptér közepén, mer kielégítve valahogy nem megy a drift, attól mindig bekómálok.
- Ja, szopás. – az én házam, az én szabályaim, és egyéb faszságok. Ha el meri oltani a tüzet, míg alszom, esküszöm, hogy szétverem. A kanadai hideggel nem poénkodunk, mer viccből nem fagyasztom be a seggem.
- Jól hangzik. Csapassuk. – főleg, hogy nekem semmit sem kell csinálnom, ami kurvára jól esik. Én már szétbuliztam az agyam, mer kb. másról se szól a melóm, amire nekem szükségem van, az pont a chill, meg a rohadás, amit Entől mondjuk ritkán kapok meg, de hát a farka után elvonási tüneteim lennének, úgyhogy kénytelen vagyok elviselni a képét. Lol.
- Oké. – vetem oda, miközben rakosgatom a cuccait a verdámba, mert ha pakolni kell, akkor asszem én vagyok a csávó, baszki. Csak a szar részét kapom, de az legalább vigasztal, hogy erőben simán lenyomom.
- Tőlem. – kicsit meglep, hogy ezt így kérdi, ahelyett hogy a szokásos stílusában kb. kilökne a volán mögül, ha épp olyan kedve van, de van ebben az engedélykérésben valami aranyos, úgyhogy ezen vigyorgok, amíg bólogatok a deszkás sztorira. Az extrémebb sportok jobban feldobnak, de az, hogy állok egy két keréken guruló kis fa/műanyagszaron, hát… legalább ő élvezi, lol.
- Van minden szar, készültem rád. Meg van pár bolt is, majd veszel, ami kell, nem vagyok az nőd, bazeg. – vigyorodom el, bár tulajdonképp kezdek túl nőies lenni, ha már egyszer a kaja is rám van bízva. Ettől a gondolattól most eléggé boxolhatnékom lett, de azé nem kéne kinyírnom ezt a nyomorékot.
Felröhögök a válaszára, de amúgy ha út közben nem is tolnám, azért még adom az ötletet, persze előbb a gorfira harapnék, és max majd aztán a farkára. Amúgy is hiányzott már. Már a farka. Hö-hö.
- Baszod, má’ azt hittem az ablakon repülsz ki mindjá’. – nevetem ki, hogy felpattan a kisköcsögje az első driftre, pedig annyira azért nem erőltettem meg magam. Mondjuk meg kell hagyni, hogy még sokadjára is kurvára élvezem, szar lehet annak, aki nyomorékul vezet.
- Egy kibaszott rocksztár vagyok, ezekről szól az életem. – röhögök fel, nem, még közel sem tud rólam mindent. Ahhoz kb. együtt kéne megöregednünk, de azért annál előbb kinyírjuk magunkat, remélhetőleg. A’sszem anno még azelőtt kúrtunk, hogy ezt levágta volna.
Látom rajta, hogy a kis jegesmedve puncija élvezi a hideget, de az azért visszataszító, hogy még annak is örül, ahogy a hógolyóm kenődik szét a bőrén a kibaszott mínuszokban, geci.
- Egy beteg állat vagy, baszd meg. – röhögöm képen, de már amúgy sem t’om megállapítani, hogy mi az, amivel nem izgatom fel. Leszámítva persze a tehénfejést, lel.
Egész faszán céloz, mondjuk emellett még rendesen meg is küldhetné, de semmi nem lehet tökéletes, meg amúgy is szarrá fagyok. Ahogy beérünk, és kirakja a meztelen kacsóit, olyan tömör döbbenet mászik a képemre, hogy alig tudom undorrá alakítani.
- Kibaszott beteg. – kap majd ilyen szőrös genyát, ami hatszor akkora, mint egy sál, oszt mégis zokninak csúfolják, aztán akkor majd sírhat, hogy melege van. Ráragasztom, baszki.
Nem kell körbevinnem, mer magától is össze-vissza szaladgál, engem meg leköt a forrócsoki, meg hogy bebasszam a mikroba az előre megvett gofrit. Remélem nem képzeli, hogy majd sütök, vagy főzök, vagy mi a gecit kell ezzel.
- Magadnál vagy, baszki? – röhögök, ahogy kimegy basszam meg mezítláb a hóba, mint valami fogyarákos. Hát ilyet se szartam még. – Megfagyok, ha rád nézek. Hozzám ne érj.
Röhögök, mer tőlem kenje csak szét a latyakot a padlót, de a bőrömtől maradjon távol, amíg mínusz 40 fokos. Mi ez, valami hüllő?
- Ja, fasza. – nyögöm oda két falat közt, bár igazából eléggé leköt, hogy a nyakán végigfolyó csokit bámuljam. Tény, hogy képtelen normálisan enni, de ez valahogy akkor is szexi, úgyhogy vigyorogva kerülöm meg a pultot, majd felvonom a szemöldököm, mert nem várja meg a válaszom. Há’ így tartson az ember jegesmedvepatkányt.
Eléggé elvonja a figyelmem a deszkáról, úgyhogy válasz nélkül karolom át, nyalok végig a nyakán a csoki mentén, és kuncogok a fülébe.
- Hiányoztál. Főleg a tested, de azért a többivel is kibékülök…
Nincs kedvem feltartóztatni a vágyaim, vagy visszafogni magam, mert mostanában kurvára nem kívántam senki mást, a kanadaiak rondák és fagyosak, én meg már kibaszottul kanos vagyok, úgyhogy a kezemet kérdés nélkül a farkára csúsztatom, és elég határozottan kezdem el izgatni. Merhogy az ő véleménye amúgy sem érdekel senkit.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Kedd Dec. 06, 2016 1:12 pm
 



 

18+ (kivételesen nem miattam, lol)


- Na, ez nem is egy fos ötlet - dobok felé egy sármos félmosolyt, tudja má', kivel kavar. Még egy kacsintást is kapna mellé, de jobban leköt a hernyó feje, amit ötven réteg ruha fed. Még átfut az agyamon, vahj' mennyi idő lesz ezt baszki leoperálni róla, de aztán képbe jön a kandalló és csupán ötször készülök ki egymás után. - Tudod te, mi a szopás, kis kretén - röhögök fel jóízűen, hadd ne prezentáljam má', bár frankón hiányozhat neki, ha pár perccel később már ilyen tempósan kapkodja össze a bőröndjeimet és tolja a baró járgánya seggébe. A progimra elég könnyedén rábólint, bár sok része nem lesz benne a jelek szerint, me' csak döglődni akar a tűz mellett, mint valami retardált vízidisznó. Majd baszkodok mellé néha termálvizet is, aztán örülhet. Tiszta nyugger style, bakker. Mondjuk ez nem vesz el se a kedvemből, se a pörgésből, me' úgy tolom, akár egy felhúzott búgócsiga. Azé' a meglepett pofájára elvigyorodom, noha fingom nincs, mi zökkenti ennyire ki.
- Cool, már alig várom. Elég frankó kis verda ez - dobom be magam az anyósülésre, noha a biztonságival nem vacakolok, úgyis csak az agyamra menne, ugyanis rühellek lekötve lenni, kábé bárhová. Ilyen szempontból még a vezetékes telefont sem tudom elviselni, ezé' ha lehet, messziről kerülöm. Faszom sem érti, a bratyónak miért van abban a fullos kecójában. Brrr. Inkább pofázom a téli hobbijaimről, ő meg kedélyesen bólogat, bár fejben a pöcs tudja, merre jár.
- Pfú, komoly? - ocsúdom fel, majd pillogva mérem be azt a vörös fejét, amit kicsípett az állítólagos hideg. Nem'tom, én valahogy most kezdem magam jól érezni, már hőmérsékletügyileg. - Na, csúcs. Sok mindent úgyse hoztam a deszkán, meg festékeken kívül. Ja, még ruhát is, a'sszem. - Már, ha sikerült berakni és nem a fogasokon rohadnak, de mondjuk nem is otthonról jöttem, ezé' ez még kérdéses. Elkezdem vakarni a csuklómon hervadozó belépőjegy tintáját, amit még tegnap éjjel pecsételtek fel, amikor Bugékkal levágódtunk arra az ótvar goa fesztre. Rá is nyalok, hátha, de ennek má' kábé mindegy. Amikor feljön a farkam kellően boldog feje lesz, sz'val elégedetten dőlök bele a levágott driftekbe, amik baszod, eléggé izgatóak. Nem is vágtam, hogy képes hasonlókra.
- Ne csessz, ez kurvajó! - vidulok, me' eléggé adja ez a skill, meg há' mik ki nem derülnek így hirtelen. - Ja, igaz - emlékeztetem magam arra, tulajdonképp hogyan is kerülök ide, meg a turné és minden faszom, ami miatt nem ért rá cirka két hétig. Bár, nem is mindig sikerült felvennem neki, amikor hívott, heh. - Na, és milyen volt a turné? Siker? - kérdezek rá, aztán kétszer alaposan meg is döbbenek, me' bazdmeg sikerült egy ilyen frankón párkapcsolatba illő fost magamtól betolnom ide. Még a végén megismerjük egymást, baszod. Mondjuk az elég kúl lenne, ezé' még a válasza is érdekel. Bár így is értelmesen sikerül kitölteni azt a fél órát, amíg az út tart, onnan meg elkezd ingerelni azzal a redva hógolyóval, de lassan megtanulhatná, hogy nekem ez azé' eléggé adja, lolz.
- És te ettől a beteg állattól élvezel - jegyzem meg gunyorosan, majd jól kiröhögöm, ahogy besurran a faházba, me' lassan lefagy a pöcse. Én ezzel szemben megint mezítláb tolom és még dúdolok is mellé, mielőtt belefutnék a képére írt döbbenetbe. Most mi van má' megint?
- Nem vágom, mé' akad ki ezen mindenki - bámulok le a lábaimra, aztán egy laza vállvonással zsebelem azt a szőrös förmedvényt, amit rám akar erőszakolni. - Ez meg mi a baszott szemét?! - csippentem az ujjaim közé, de már ennyitől hőgutát kapok, bakker. - Nem egy geci muffot kértem, csak egy redva zoknit - csapom vissza a sarokba, mert hogy fel nem veszem, az kurvabiztos. Helyette körberohanom a házat, ami eléggé elnök, majd belevetem magam a hóba, de már fel sem veszem a sipítozását. Sajna, meg kell szoknia, ha már így össze leszünk zárva egy redva hétig.
- Jó, akkor ma már nem érek hozzád - vigyorgom, ha ennyire könyörög érte, nem kötelező velem masztizni. Meg mondjuk most kedvem se sok van hozzá, elvégre előttem a kaja és olyan elemi erővel nyomom a számba azt a gofrit, hogy félő, belefulladok. A csoki meg juharszirup folyik még a herémre is, de pont lefosom, me' be kell mutatnom neki a kincseimet. Má' ott tartanék, hogy esetleg, talán, ki tudja, de kirpóbálhatja az egyiket, ám mielőtt felfognám, mit művel, már el is kap és a következő kép az, ahogy végignyal a nyakamon, amitől meglepett nyögés hagyja el a szám. Még mindig érzékeny pont, ugyanis. Meg fel se tűnt, banyek, mit kommandózik ez itt.
- Tényleg? - hunyorgom, mert azért mégis fura ezt így hallani. De az még ennél is furább, miszerint lassan két hónapja együtt vagyunk és még mindig sikerül egymáshoz szólnunk, noha jelenleg nem a mély disputa köti le, hanem a faszom. - A tervben most snowboardizás szerepelt, de hát eléggé rugalmas vagyok, felőlem csúsztathatunk - vigyorgom, me' tőlem se kell a szexért könyörögni, bár ő jelenleg két fokkal kiéhezettebbnek tűnik, amit mondjuk nettó nem értek.
- Azt ne mondd, hogy nem szopott le napjában három gruppi minimum - csúsztatom a kezem a felsője alá, majd úgy húzom át a fején, hogy szétborzolom vele a haját. Felőlem taperolhat, de ennél azé' határozottabb ötletem van, amit elég gyorsan el is vetek. Mármint, addig oké, hogy a konyhából valahogy elvergődünk a nappaliig, aztán azon az irritáló szőrmeszőnyegen kötünk ki, mivel az agyam néha hajlamos kiakpcsolni pár pillanatra, ezé' csak akkor tűnik fel, mit vágok le, amikor már rajtam sincs felső és a teste a vajszín prémbe fúródik alattam. Kedvem volna felrángatni az emeletre, el ettől a baszott kandallótól, aztán alaposan megkúrni, de a sokadik smár után húzódom el tőle, hogy bemérjem a bőrén pattogó narancsos árnyalatot. Kurván beindít, mint valami baszom festmény, ezé' megkockáztatom, hogy kibírom, sőt, még a szokásos dugást is elvetem. Me', mi lenne, ha most kirpóbálnánk valami mást? Rácsókolok a nyakára, végignyalok az ütőerén, majd elérve a mellkasát találom meg nyelvemmel a mellbimbóját. Eddig nem toltuk túl az előjátékot, de most eléggé adja a helyzet, szóval, míg kicsit rászívok, találja meg ujjam a gatyájának a gombját és kivételesen nem rántom le róla, hanem inkább lehúzom a cipzárját, majd meggyűrve az anyagot húzom lejjebb. Ha megemeli a csípőjét némiképp könnyebb a művelet, de há' így se bénázom, meg mondjuk leköt az, hogy kicsit ráharapjak a már frankón nyelvemre keményedő bimójára.
- Ma szeretekezni fogunk - közlöm, megmásíthatatlan tényként, míg kezem rátalál a farkára és nem állok le rángatni, de azé' kínzóan lassú tempót sem diktálok. Még szám sarkában érzem a gofri édeskés ízét, amikor már a köldöke alatt járok, aztán viszonylag hamar találok rá a merevedésére, na, nem mintha nagyon keresni kéne, lolz. Míg a számba veszem kezemmel letörlöm a nyakamat, ami úszik a juharszirupban, aztán nevetve szakadok kicsit el tőle, végignyalva az alsó ajkamon. - Lássuk, mennyire vagy édes - dugom mutatóujjam a számba, de nem nyalom le róla teljesen a szirupot, viszont érzem, ahogy elkezd végigfolyni az alkaromon. Sikosítónak jó lesz, bukom megint a farkára, onnan meg tesztelem az elméletem és benyúlok az ánuszába. Na, nincs ezzel gond, prímán siklik itt minden, ahogy kell, bár mondjuk tágítottam én már eleget ahhoz, hogy ne a fájdalomtól sikongasson. Egy ideig azé' elvagyok vele, ha már dobtam a kúrás témát, viszont nem a számban fog elmenni, az zicher. Mikor kellően kemény, meg pont eléggé akarja, támasztom meg a karjaimat a feje mellett, majd nézek le egyenesen a szemébe. Nem kell tükör, hogy tudjam, a sajátom épp olyan sötéten kavarog, mint egy kibaszott vihar és gőzöm nincs, mikor szabadulok meg a gatyámtól, de amikor ráhajolok, úgy ér a farkam a sajátjához, hogy garantáltan nem préselődik be közénk semmiféle anyag.
- Mennyire kívánsz, Eli? - morgom a fülébe, majd mélyen tüdőzöm a nikotinba kevert illatát. - Mit szeretnél, mit csináljak veled, hm? - préselem hozzá a testem és kivárom a válaszát.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Kedd Dec. 06, 2016 7:45 pm
 



 

18+ (mindig miattad, lol)

- Gyökér. – röhögök a fején, de azért nem kerüli el a figyelmem az a sármos félmosoly, amit az utóbbi két hétben maximum instán láthattam, (bár ott viszonylag sokszor).
- Én ne tudnám? – vonogatom a szemöldököm, hozva a szokásos gyökér formám, de hát ezér szeret, vagy mi, a helyes pofimnak meg a hírnevemnek nyilván semmi köze hozzá. Mer ugye nem is egy figyeleméhes pulyával van dolgom… áh, ugyan.
- Ja, az egyik szerelmem. De gondolkodom egy dzsippen is. – a sivatagok jó melegek… megnézném, meddig élne ott. Bár sivatagi patkányról legalább hallottam már. Nem úgy, mint erről a deformált kreténről.
- Hát meleg szarokat biztos nem. – fintorodom el, mert rossz ránézni a gyerekre, még úgy is, hogy egy kabátot legalább magára erőltetett a mínusz 40 fokban, basszam meg.
- Még szép. Úgy kapkodnak a pöcsünk után, hogy lassan még ennyi szabadidőm se lesz. – röhögök. Nem szokott ilyeneket kérdezni, de lehet megártott az a pár óra a repülőn, amíg nem pattoghatta ki magát.
Nem t’om mit van annyira oda a kocsikázástól, de azért simogatja az egóm, hogy itt nyalja a kis seggem, szóval nem kötök bele a dologba, és inkább odafentre hagyom az én játékos oldalam. Na nem mintha nem magammal basznék ki már megint.
- Te vagy a szégyenfolt az életemen. – vigyorgok, holott baszki, ha egy zsák lenne, szerintem nem igen lenne nem foltozott része. Nem mintha bármit is magam mögött hagynék abból, amin végigmentem. Ja, jó párszor elbasztam, de ez tett azzá, aki ma vagyok. Ha nem nézek szembe vele, a’sszem már rég döglött lennék, a testemet meg mostanra találnák meg elrothadtan valami árokban. Me’ a faszom se keresne.
- Mer valami kurvára nincs rendben a hőmérséklet érzékelőiddel. – röhögök, aztán csak erősödik, ahogy kiakad a bunda zoknimon. Kanadában ilyet kell hordani, há hol él ez, lol.
- Akkor faggyá’ le. – érdekel is engem… inkább felveszem én a másik zoknimra, míg melegítem a gofrit meg a csokit, ez a hülye meg körbeszaglászik a területünkön. Egész meglepő, hogy körbe nem pisálja.
- Azé. – röhögök, mer úgy is tudom, hogy nem fogja kibírni. Ha kibírná, akkor kurvára nem jött volna el Kanadába, hogy lássa a formás kis hátsómat. Erről ennyit. Azé előtte megmelengethetné a kezét a kandallónál.
Nem mintha én kibírnám addig, mert annyit tud pofázni ez a gyökér, hogy a végén még nem jut idő a lényegre… pedig ha már itt ingerel, akkor aztán nem foghatja rám a dolgot.
- Előbb-utóbb a gruppik is unalmassá válnak. – vonom meg a vállam, miközben finoman harapdálom a fülét, de hát nem kell sokat várnom, hogy a szokásos önmagát adja, mer a következő pillanatban már félmeztelenül préselődöm egy finom, szőrös prémbe, ő meg hasonlóképp hajol felém, úgyhogy hátrahajtom a fejem, és hagyom, hogy kibontakozzon. Kurvára hangulatos az egész, mert a bőrömön érzem a kandallóból szállingózó hőt, a tűz pattogása meg zene füleimnek, és rohadt rég éreztem már Ent a számban, ami tényleg hiányzott. Elvigyorodom, ahogy végigmér, de azért meglep, hogy nem a szokásos irányban haladunk, ő meg a mellbimbómnál köt ki. Meglepetten nyögök fel, mer nem számítok rá, és amúgy is elég hideg az ajka, de ezt leszámítva elég jól esik. Segítek neki a vetkőztetésemben, a derekam emelve simulok hozzá, aztán elengedek egy újabb nyögést, ahogy ráharap a mellkasomra.
- Már épp kérdezni akartam. – kuncogok fel halkan, a’sszem Kanada tényleg meghozta a hangulatát, mert itt valahogy minden másnak tűnik. Többek között az is, ahogy a farkam izgatja… elégedetten sóhajtok fel, ahogy a szájába vesz, nyilván nem fogok ellenkezni, még a kandalló mellett fekve is libabőrös a testem, ahogy hozzám ér. Még pár óráig elbírnám a látványt, ahogy a farkam szopja, de erről sajnos elég hamar lecsúszok.
- Mi van? – nevetek fel, de aztán ott folytatja, ahol abbahagyta, leszámítva persze az apró közjátékot, amitől ha lehet, még jobban beindultam. Egyelőre képtelen vagyok bármiféle értelmes mondatra is, az agyamat betölti a testemet elöntő élvezet, a sóhajaimat is alig hallom, csak arra eszmélek fel, amikor fölöttem támaszkodik meg. Ködös tekintettel pillantok fel rá, és rohadt szívesen magamban tudnám már, felnyögök, ahogy hozzám nyomja derekát.
Beleborzongok, ahogy morgása a fülemet éri, teste egészében hozzám dörgölődzik, én meg már kezdem elveszteni a határokat.
- Akarlak. – lehelem, ha ezt még nem árulta volna a testem, vagy épp a tekintetem, amivel szinte felfalom. – Kezdésnek mondjuk berakhatnád…
Nevetek fel halkan, tenyeremmel húzom magamhoz a tarkóját, hogy ajkaira harapva invitáljam meg egy kemény smárra, mert most aztán baszottul beindított. A füléhez hajolok, hogy ezúttal én súgjam bele a választ.
- Kivételesen ne fogd vissza magad. – nem mintha nem tudnám, hogy alapvetően ösztönlény. Azt akarom, hogy elengedje magát, bármit jelent is ez.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Kedd Dec. 06, 2016 9:10 pm
 



 

18+ (pofa be)

A beszólását szenvtelen vigyorral viszonozom, amitől, mintha két fokkal jobb kedvre derülne, de hát alapból is úgy tűnik, elég jó hangulatban van, ami nem hátrány. Rühellem az érvágós, sarokban gubbasztó faszarcokat, akik álló este a nyamvadt kis életük felett keseregnek, mintha bárkit is érdekelne, melyik dubstep után nyírják majd ki magukat. De az enervált társaságot is hamar lehagyom, me' nekem banyek élet kell, pörgés, meg az a fajta fullos röhögés, amit jelenleg leprodukál minden második percben.
- Ezt vegyem invitálásnak? - kérdem, majd a retardált fejét gúnyolva kapja vissza a szemöldökvonogatást. Esélyesen, megérdemeljük a másik retek valagát, de a szopás most jobban leköt, mivel rögtön el is képzelem, lol.
- Na, és még milyen "szerelmed" van? - kérdezek rá lazán, megy nekem ez a normál csevegés, basszam meg. Még a végén pótoljuk az elmulasztott köröket, bár a depis lelkizésen má' túlvagyunk, szóval innen csak nem lesz olyan gecinehéz visszaterelődni az ösvényre. - A dzsipekhez nem adja a nagyvárosi terep - de abba má' inkább nem gondolok bele, hogy akkor mégis mi, me' így is megindul a hideg veríték tőle a hátamon. Frankón nem vágom, emberek hogyan élhetnek abban a száraz szarban, ahol bazdmeg még egy épkézláb árnyék sincs, vagy egy retek viharfelhő. Hát de most bakker... Inkább agyalok azon, mi lehet a táskámban, ő meg okoskodik tovább, de hogy minek?
- Hát, pizsamát pölö nem hordok - adom a tudtára, mivel eddig még nem kempingeztünk, meg faszom tudja miztünk huzamosabban, amiről meg beugrik, hogy konkrétan lakótársak leszünk, vagy mi a pöcsömnek hívják ezt. - Egy hétig össze leszünk zárva, vágod? - kérdezek rá, bár ő hívott le, csak tisztában van vele, de azé' érdekel, milyen fejet vág hozzá. A turnés részt mindenesetre elneveti, én meg hunyorgom, me' nincs rálátásom, mennyire populárisak épp vagy sem. Jó, basztam a rezet egy telt házas koncertjükön, de az egy dolog. - Hát, annak nem örülök - döntöm hátra a fejem, ahogy a tájat bámulom, meg kábé elmegyek a pöpec driftektől, amiket letol, és a végén még a hógolyóját is bekapom, ami jól esik az autó párás melege után. Nagy hócsatát azé' nem tolunk le, bár lenne tippem, ki nem húzná benne két percnél tovább, lol. A megjegyzésére mondjuk vágok egy meglepett fejet, amiből hamarost tökvigyor képződik, na basszus!
- Szégyenfolt az életeden? Hát ez kurvajó! - röhögök, ahogy előkotrom a mobilom és elkezdem kitweetelni, me' annyira adja, mint a szemét. Sokáig mondjuk úgyse tart a dolog, meg akad jobb programom is, ahogy bevetjük magunk a házba, ő pedig megküld ezzel a szőrös mocsokkal. A feje alapján elégé levágós, miszerint komolyan gondolja, hogy én ebbe belerakom bármimet is, amikor meg a sajátjára húzza majdnem lerókázom neki a szőnyeget a felbukó hőgutától. Undorító, bazdmeg. Nagy mákja, hogy a gofrit nem sikerül elbasznia, bár ha szar lenne is letolnám, szóval ilyen szempontból rám könnyű főzni, meg kaját rendelni. Le is köt a zaba, aztán a pöpec kis boardom, amit úgy telibeszar, ahogy annak rendje és módja. Ha lenne időm megsértődni se pörögnék a hátamon, de így meg meglepetten fogadom a nyalakodását, ami azé' egy elég konkrét invitáció. Igazán nem akarom elvenni a kedvét, ahogy a fülemen nyammog, de ha ingerlésről van szó, abban verhetetlen vagyok, ezért is kiszámítható a gyors helyzetváltozás azon a redva szőrmén. Elég könnyedén megadja magát, amitől alja mosolyra húzom a számat és nyilván nem állom meg szó nélkül.
- Nocsak - hajolok a felkínált nyakára, ha már ennyire kitárja itt magát nekem -, milyen engedelmes lettél hirtelen. Úgy tűnik, tényleg sok volt neked ez a két hét nélkülem, mi? - harapok finoman a bőrére és kicsit be is szívom, mielőtt a szája hasonló sorsra jutna, nem beszélve arról a kemény smárról, amit megkap mellé. A meleg kurván irritál, de most még tudja feledtetni a tény, miszerint frankón beindít, ahogy végiglobog rajta a narancsos árnyék, ami nagyjából egyedüli fényforrásként bassza szét a ránk ereszkedő sötétséget. Közben ropog a fa, ahogy ráhajolok a mellkasára és végignyalok a mellbimbóján, de a reakciója csak laza biztosíték arra nézve, miszerint tetszik neki a dolog. Erről tanúskodik a csípője is, ahogy megemeli és segít lehúznom róla a gatyát. Hosszan nem hagyom parlagon a farkát sem, de nem is azért balfaszkodom itt, hogy órákig szopjam, szóval csalódás ide vagy oda, de előbb szakadok el tőle, semmint a számba élvezhetne. A kérdését mondjuk így is ignorálom, nem érdekel, mit hord össze, amíg nem áll elő baromságokkal, plusz úgyis rájön, miről pofázom, amikor elkezdem az ujjaimmal tágítani, amiről még folyik a juharszirup. Esélyesen fel sem fogja, hol is tartunk épp, de azé' próbál fókuszálni, ahogy fölé hajolok. Ennyit még én is tudok értékelni, bár nevethetnékem van, ahogy már attól felnyög, amikor hozzápréselem az altestemet.
- Hmm - dúdolom, amikor kinyögi, mihez volna kedve. - Jó válasz. - Amúgy se húztam volna sokáig, mert ez most nem erről szól, de azért hagyom, hogy közelebb vonjon magához és lekapjon, de frankón nem kéne ilyen elánnal dolgoznia, ha fenn akarja tartani bennem ezt a türelmi stádiumot, gec'.
- Huh? - emlékszem, hogyan nyivákolt legutóbb, amikor megküldtem a zuhanyzójában, de az emléktől csak még keményebb leszek és különben is elég bemérnem a képét, hogy tudjam, komolyan gondolja. Kiengedek tüdőmből egy reszelős sóhajt, aztán ujjaim a szőrmébe markolnak, ahogy a baromkodás szikrája után kutatok, de semmi. Szóval frankón komolyan gondolja. Érzem, ahogy a számra harapok, a pupillám meg lassan cucc nélkül is elnyomja az íriszem, ahogy mohón bámulom.
- Nem fogom. - A hangom túlságosan is mély, de alig tűnik fel, amikor már nem abba a buzi szőnyegbe préselem az ujjaimat, hanem a vállába, hogy a földhöz szegezzem, na, nem mintha eddig túlzottan szökni lett volna kedve, de ki tudja? Másik kezemmel a combjára fogok és úgy lököm az oldalára, hogy háta félig-meddig a mellkasomnak támaszkodjon, míg mögé kerülök. Amikor keményen a nyakába harapok nyomom feljebb a lábát, de addigra már keményen kapja meg azt, amiért eddig annyira könyörgött. Eleinte még hallom a nyögéseket, de aztán elvesztem az egyensúlyt és maradnak a szapora lökések meg a hang, ahogy a testünk egymáshoz vágódik. Fasz tudja, mennyi idő telik el, amikor lassan kicsúszom belőle, aztán a hátamra dobom magam de úgy, hogy állát megszorítva húzom bele egy smárba és helyezkedem úgy, hogy most ő legyen fölöttem.
- Ülj rá - mondom, de a karját nem engedem és színek, meg fények ugrálnak a fejemben. A meleg is kezd tarkón baszni, de leszarom. Már csurom víz lehetek, habár az élvezeten túl minden más szűrve jön le, amit most nem bánok, fel sem fogok igazán. - Gyerünk! - szorítok rá, ha vacakolna, bár én nem fogom betenni neki, mert érezni akarom az ujjait a farkamon, ahogy magához igazít és rácsúszik, aztán visszahúzom, hogy egyszerre smároljam le, meg fúrjam ujjaimat a seggére. Azt már nem vágom, kinek a vére kering a nyelvemen, meg mennyire pattan ki alólam a talaj, ahogy beverem a parkettába a fejem és szinte kapkodva veszem a levegőt, de aztán szorosan lehunyom a szemem és kitölt az eufória. Még nem megyek el, még nem is akarok, de már csúszik bőrén a kezem és kezdem érezni, hogy nem cirka öt perce dolgozik rajta a csípőm.
- Még... - húzom jobban magamhoz, bár lassan nincs hová.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Pént. Dec. 09, 2016 11:27 pm
 



 

- Vedd. - szélesedik a vigyorom, ahogy végigmérem. Nem ő az egyetlen, akinek piszkos fantáziája van, és nem fél használni, lol. Amúgy is rég szopott már le.
- A motorok. De azt vágod, nem? - biztos dumáltam már róla, mert mellette általában elengedem magam annyira, hogy ne figyeljem, mit pofázok.
- Hát nem is városba. Bár néha azért felszedném a betont. - na nem mintha a kocsival akarnám kompenzálni, hogy alapvetően elég sutyerák vékony vagyok, ami akkor is idegesít, ha ettől függetlenül gyenge nem vagyok.
- Sejtettem. - röhögök, de mondjuk egy gatyánál én se szoktam jobban megerőltetni magam. Meg ugye 3 pokróc... de ezzel elég lesz este szembesíteni, lol.
- Baszki, tényleg. És még füldugót se hoztam, hogy ne halljam a faszságaid. - ismerem már annyira magamat is, meg őt is, hogy három napot ne adjak magunknak, míg beverem a képét, ő meg szétszedi a kérót. Ki hogy vezeti le...
- Ja, elég tré. - fintorgok, mer ez az egész téma olyan fura szájízt ad, a tagok már így is szopattak, hogy most buzeráns lettem-e vagy mi a fasz.
- Jim már lassan a faszát is felajánlotta, hogy ne legyek má' ilyen elbaszott. - röhögök, mer az a csávó sem százas, de azér az kibaszott vicces este volt. Azé inkább kivertem.
- Az instán élsz, vagy mi a faszom van? - röhögöm képen, mer baszki kemény lesz ez a hét, ha minden második mondatom kiposztolja.
Azért mindent pénzt megér a fej, amit a bundás zoknimra vág, holott Kanadában vagyunk, baszki. Mit várt? Azé nem lepődöm meg én se, de két hét kihagyás után már nehezen koncentrálok a pofás kis deszkáira. Én se vágom, hogy mi a fasz van velem, de ugyanolyan kanos kis pöcs vagyok, mint a középsuliban, basszam meg.
- A lételemed, hogy ingerelj, mi? - azért nem panaszkodhatok, mer kurva jól esik az érintése... és baszott hosszú volt az a két hét.
Nem mintha nem baszná szét minden gondolatomat, ahogy az ajkaimat szívja, vagy a bőrömre harap, ahogy a farkamat kényezteti, az idióta suttogása meg visszhangzik a fejemben. Gyűlölöm, hogy kibaszottul nem hagy elkalandozni, még a kibaszott élvezetem is róla szól. Ennek még a baszott juharszirup is síkosító... kurvára elfelejtem még azt is, hogy ki a fasz vagyok, mire fölém hajol.
Kimondom, hogy mi a fasz van, ha már ennyire hallani akarja, és a fejét elnézve elégedett is a válasszal. Nekem a kőkemény fasza elég biztosíték, meg az is, ahogy mohón végigmér. Nem mintha én ne emlékeznék a fürdőre, de most valahogy rohadtul nem érdekel, pláne, ahogy rám néz. Ennek a tekintetnek nem lehet nemet mondani, akkor sem, ha tartok attól a kavargó ürességtől. A'sszem pont ez teszi izgalmassá... érzem, hogy ösztönből temet maga alá, de nem vagyok én csaj, hogy óvatoskodni kelljen velem, átadom magam az érzésnek, erőteljesen nyögök fel, ahogy belém harap, aztán már tudatában sem igazán vagyok, miféle magánkoncertet adok elő, vagy meddig érzem a lökéseket, mielőtt kiszállna belőlem, lihegésem pedig a szájában fejezném be. Elég egyértelmű irányt ad, én meg nem vagyok kötözködős kedvemben, ezért csak halkan felnevetek, mielőtt teljesíteném a kívánságát.
-Tetszik, hogy így kapaszkodsz belém, de nem fogok elszaladni. - kissé szaggatottan, lihegve sikerül csak kinyögnöm a mondatot, meg a farka is eléggé csúszik már az izzadtságtól, úgyhogy kuncogok egy sort, mire sikerül rendesen ráülnöm. Szenes vér ízét érzem, ahogy ajkaimra harap, vontatott sóhaj tör fel belőlem, amely aztán nyögésbe csap át, ahogy En ismét belelendül. Ezúttal visszatartom, mert minden percét élvezni akarom, a fájdalmat is, ami vele jár, a lélegzetét, amit a nyakamon érzek, ahogy faszán lefejeli a parkettát, de már rég nem vagyok olyan állapotban, hogy kiröhögjem érte. Fogalmam sincs, mennyi idő telik el, mire meghallom a hangját, de kétlem, hogy addig bírnám, amíg ő, már kurvára nem érzek mást, csak az adrenalint meg az élvezetet, de ebbe basszam meg, megérné beledögleni.
- Mondták...már... hogy telhetetlen... vagy? -lihegem halkan nevetve, ahogy próbál a lehetségesnél is jobban magához húzni. Érzem, hogy kezdem túllépni a határokat, ahogy vele mozgok, még oár lökésig bírom, mielőtt durván elmennék, de már ezt is kemény teljesítménynek érzem, Ennel a seggemben. Az egészben az a legszarabb, hogy az egész kibaszott világon nincs még egy ember, aki így elvinne... azért valahol megnyugtat, hogy nem érzem, ahogy elmegy bennem, és lihegve szállok le róla, majd csúszom mellé.
- Ez kibaszott jó volt... - vigyorgok a képébe, mielőtt magamhoz húznám egy gyengédebb smárra. - Vágod, még sose éreztem, hogy valakivel egy életen át tudnék kúrni... de veled tudnék.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Pént. Dec. 09, 2016 11:29 pm
 



 

Frankón megforgatom a szemem, ahogy belebámulok abba a perverz vigyorába, és innen már nem kell kétszer rákérdeznem, mi a pöcsömet tervez a nap további hányadában. Na, nem mintha túlzottan bánnám, meg mondjuk itt van előttünk az egész redva hét, ezé' akkor toszódom ki snowboardozni, amikor kedvem támad.
- Ja, dereng - valami még megvan belőle, de túlságosan nem kényelmesedem el a témában, mert a közeljövőben úgyse basznak hozzám egy jogsit sem, szóval ezt beszoptam. Bár, ez különösebben nem állít meg abban, hogy bárkiét is lenyúljam, csak épp két fordulónál tovább egyikkel sem jutok. Azé' megnézném a fejét, ahogy gallyra teszem a járgányát. Talán még bőgne is, lolz. - Majd szólj és bevágódom melléd. - A kúlos kis balhékra mondjuk kérés nélkül is elcsapódom, akkor meg pláne, ha van még némi szuflát kiprovokálni belőle. Általában mindig van, különben fosnék bele, gec'. A pizsi témát elég hamar kilőjük, de mellettem más se nagyon hord, noha hozzá kell tenni, hogy két napnál többet nem is aludtam még egyetlen ember mellett sem, szóval ez külön fun lesz... vagy katasztrófa. Fingom nincs, mit okádik elénk a vége, de talán élve hazajutok, különben még a Pokolban sem lesz nyugtom a stricim és Bug miatt, meg még sorolhatnám; a lista hosszú.
- Jahát, ebbe nem igazán gondoltam bele - bár volt rá időm, de olyan hirtelen löktem rá az okét, meg annyira random jött az egész telelés, hogy mé' ne? Igazándiból most sem vagyok beszarva tőle, bár Bugnak nem tetszett a szitu, fasz érti a nyomorék fejét, mert meg nem baszna, az tuti. A turnés téma némiképp azé' visszaránt a valóságba, amitől fél fordulattal vált komolyabbá a légkör, amit nem tudok hova tenni. De mostanság, mintha többször lenne ilyen, vagy csak beledumálom; pöcs tudja.
- Persze, hogy felajánlja a faszát, ha egyszer oda meg vissza van azért, ami a lábaid között lóg - dobok egy lightos fintort, most frankón nem vágom, mé' nem esik má' le neki. - Bepróbálkozott, vagy mi van? Sőt - vigyorodom el alja geciként -, fogadjunk, nem lelkesedett azé', hogy lehívsz magadhoz, mi? - röhögök fel, mert tutira veszem a szitut, amitől csak még pöpecebb lesz a kedvem. Egyem meg, mennyi a gyomorék redva ebben az államban is, basszam meg. - Amúgy meg mitől vagy elbaszott? - Ezt a részét már kevésbé értem, meg kevésbé is figyelek rá, ahogy elszlalomozunk a havas buckák mellett. Valamelyik lábánál egy frankó kis golyót is gyúr magának, hogy hozzám bassza, bár ezzel csak fölöslegesen ingerel.
Kis kretén.
- Ez most a twitter - túrok a hajamba és még le is vágok közben egy menő félmosolyt, legyen neki egy kis útravaló a faházig. - A fanjaid kábé körbeszopnak, amiért elszórok némi morzsát rólad, sz'val megköszönhetnéd az ingyen promót - dalolom, ahogy követem befelé, majd ötször elszörnyedek a szaros zokniját. Sőt, az nem is zokni, bazdmeg, hanem valami förmedvény félig rohadt bárányhányadék. Azé' sikerül túllépnem a sokkon, amikor megtalálja a nyelvem és egyből belestartol az eksönbe, aminek a vége az lesz, hogy rányomom a szőrmébe és a szájára hajolok.
- Tudom, hogy imádod - tüdőzöm az élvezetét, mert tagadhatatlanul minden apró érintéstől kivan, ami csak tovább erősíti bennem, miszerint szar volt mostanság a gruppi-felhozatal. Mielőtt megsajnálnám inkább leszopom, ha má' így az összekoccanás elején ezzel baromkodtunk, most megkapja, még annak ellenére is, hogy nem időzöm rajta túl sokat. A juharszirupon legalább nem akad fenn, meg hát teszi a dolgát, így a nyögéseit csekkolva, és akkor még nem is csicseregte el, miért döglődik a padlón. Túl sokat nem kell könyörögnie - még, ha a kérés a múltkoriak fényében meredek is lehet neki -, ugyanis szinte egyből elkapom, hogy megküldjem hátulról. Túlságosan is engedékeny és simulékony, ami eleinte feltűnik, de aztán egy ponton elveszítem a fonalat és visz tovább a lendület. Az első pár percében még elér hozzám a nyögése, de aztán a tér szétcsúszik, és csak az érzések maradnak, meg az ösztön. Nem hinném, hogy túlságosan is durva lennék vele, bár franc tudja, így is csak akkor ocsúdom fel, amikor megpróbál rám ülni, bár túlságosan is sokat vacakol, amitől türelmetlen morranok fel.
- Nem kapaszkodom - lehelem, homályban úszó szemekkel, de fogalmam sincs, miről van már szó. Talán, mert tartom a karját, nem tudom, megeshet, észre sem veszem, ahogy beleolvad a narancsos fényekbe, amik hullámos csíkokat égetnek a bőrébe. Onnan kavarog az egész világ, átcsúsznak az árnyalatok és formát ölt az, aminek nem szabadna. Mintha be lennék állva, de közben kurvásul nem, ami viszont teljesen felpörget. Ahogy beverem a fejem csak tovább nő bennem az akarás, képtelen vagyok arra, hogy leálljak és egy darabig nem is tervezem. Nem tudom, hol és mikor megyek el, csak érzem, ahogy szinte belefúrom az ujjaimat és megint a parkettába koccan a koponyám, aztán jönnek a szikrák, meg az apró, csillámosan fekete pontok. A testemből meg egy lebénult szartörmelék lesz.
- Mhm - nyögök fel, ahogy próbálok elmozdulni, de aztán inkább maradok ott, ahol vagyok.
Közben megcsókol, bár nincs túl sok energiám viszonozni, inkább csak hagyom, majd kiterülve hallgatom a szövegelését. Legközelebb jobban meg kéne basznom. - Az talán még menni fog... - úgyse élek már sokáig. Nem vagyok hülye. Ezzel a tempóval túltolom. Minden napot túltolok, amin nem dob a koffein, nikotin, alkohol, meg a különféle drogok sem. Aztán melléjön a folyamatos verés, az éjszakák, amik elnyúlnak és sosincs igazán végük. Ez felfrissít, de a meleg alaposan a szőrmébe döngöl és kezdek tőle rosszul lenni. Mielőtt dobnék egy príma ájulást tolom fel magam, aztán úgy ahogy vagyok pattanok talpra, majd eleinte lassú, majd határozott léptekkel kúrom ki a bejárati ajtót és egy hangos ordítással rohanok bele a hóba, hogy alaposan hasra basszam magam az első buckán. Jól megfetrengek benne, amitől végre életre kapok, majd még mindig röhögve rohanok vissza, hogy rávágjam magam a pilledt kis pöcsére, lolz.
- Ezt neked! - fúrom havas fejem a nyakába, majd vigyorogva gurulok arrébb, felbámulva az emeltre. - Fürödjünk együtt; kádban - dobom be az ötletet és már libbennek is fel, megengedve a langyos vizet. Ha sikerül beérnie - és akar egyáltalán -, már benne ülök a vízben és intek, jöjjön csak közelebb, nem fog lefagyni tőle. - Na, ne kéresd má' magad, nem kúrlak meg - sóhajtozom látványosan, de azé' két másodperc után hozzáteszem: - Még... - Ha becsobban mellém, akkor a löttybe nyomok vagy fél üveg habfürdőt és addig verem a cuccot, míg el nem kezd dolgozni, hogy aztán ilyen kékes szarral lepjen be mindent.
- Eli? - evezem be a lábai közé, de mondjuk frankón nagy ez a kád ahhoz, hogy ketten is kényelmesen elférjünk benne. - Nem mosod meg a hajam? - nyomok a kezébe egy random palackot, aztán hátat fordítok és előre-hátra himbálózom, csak, hogy addig is idegesítsem, míg hozzá nem kezd. Márpedig jobban teszi, ha nekilát, merthogy abba ugyan nem hagyom, és még hülye karácsonyi dalokat is dúdolok mellé, direkt hamisan, lolz.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szomb. Dec. 10, 2016 12:32 am
 



 

Eddig sem terveztem eltitkolni, hogy mi az, amit épp kívánok, és ezután sem szándékozom. Lehet, hogy bírom ezt a gyökeret, és jól el vagyok vele akkor is, amikor épp nem rakja be, vagy szopja a farkam, de ettől még nem akarom mellőzni ezt a részét sem. Sőt. Ez a lényeg. A kapcsolatunk mindig is a szexről szólt, és ez kurva jó. Egy nővel lehetetlen volna. Folyton a faszom érzelmek.
- Úgyis szeretsz a derekamba kapaszkodni. – röhögök fel, bár a’sszem azér nem kifejezetten örülnék neki, ha vezetés közben akarna seggbe kúrni, arról már nem is beszélve, hogy valszeg nyílt utcán. Nem ismerek mást, aki ezt józanon simán megcsinálná, de Enből kinézem. Olyan, mint egy középsulis kölyök, faszságok terén elmosódnak nála a határok. Nem mondom, hogy nincsenek, de nem ilyen téren.
- Másba bele szoktál? – vonom meg  a vállam, elvégre pont olyan embernek tartom, aki mindenbe beleugrik, ami az adott pillanatban épp jól hangzik. Gyakorlatilag akármire rávehetem, és ő lesz a fasz, hogy belemegy.
- Csak nem nyírlak ki. Ha meg kiraklak, -40 okban is túléled.
Nem mintha halálra akarnám fagyasztani, ilyen buzeráns köcsög sose lennék. Akkor már inkább én gyilkolom le, így totál odalenne az élvezet.
- Olyanok vagytok, basszam meg, mint a tini picsák. Egymás háta mögött kurvára utáljátok a másikat, aztán meg megy a jópofizás. Kihalok. – röhögök fel, bár azért elég kemény, hogy ennyire buzeránsnak nézi a dobosomat. Az ő szemszögéből biztos nehéz elképzelni, hogy valaki nincs rám izgulva, lol.
- Jim rég túl van már a pöcsömön, bandán belül meg amúgy se kavarunk. Egyszerűen köcsögnek tart, de ezt meg úgy is magasról leszarod. – nem vágom, mi a fasz bajuk van egymással, de minél többet vagyok mindkettővel, annál nagyobb az ellentét. Faszom tudja.
- Nem t’om, mostanában már kurvára nem izgat fel az, ami régen. Valami baszottul hiányzik, aztán ilyen nyomott geci lettem. Pedig a gruppikkal is lehetett jókat kúrni.
Aszex mindenesetre nem vagyok, mer nagyjából két hete másra se gondolok, mint ennek a köcsögnek a méretes farkára… lehet ezért nem izgatott fel túlzottan a punci téma. Nem mintha számítana. Egy hét alatt szétkúrjuk a kérót, minden értelemben.
- Ja, bocs. – forgatom meg a szemem, mer kibaszottul nincs különbség, azt meg nem feltétlenül kell kimutatnom, hogy a hülye mosolyától elolvadok, mindjárt ettől feláll a farkam, mondjuk annak már alapból nem kell sok.
- Mer én nem a hálón élek, köcsög. – hallgassák csak a zeném, abban úgy is kurvára benne van minden, amit érzek. Így is kibaszott sokat tudnak rólam. Mázli, hogy most megakadtam, mindig összezavarodtam a dal közepén, és már az egész szarnak tűnt. Nem mintha számítana, ráér még az az album.
Ahogy beérünk a kéróba, lefutok pár tisztelet kört a kajával meg a zoknival, de ahogy a cuccait kezdi kipakolni, lassan már inkább megfojtanám, hogy nem tud már a lényegre térni. Mindketten tudjuk, hogy miért hívtam, ő meg miért jött. Amit bizonyít is, ahogy a szőnyegbe dönt, kissé szó szerint is.
- Egész jó. – vigyorgok azzal a kis kamu félmosollyal, amivel még gyerekkoromban hódítottam a szomszéd csajokat – mert csak olyanok voltak – és mindig kurvára bejött. Egy-két dolog sosem változik…
Mint például En, meg a szenvedélye, bár mindig meglep, ahogy habzsolja az életet, vagy éppenséggel a testemet. El bírnám viselni, ha rendesen leszopna, mert egyszerűen kurva jól csinálja, azóta sem bírom elfelejteni azt az óriáskerekes történetet… sosem lesz már ugyanolyan egy átlag szopás. A patkánynak azonban nem elég ennyi, és a következő pillanatban már bennem is van, ami kibaszott euforikus így a tűz pattogása mellett. Nem csodálom, hogy mindenki ennyire rá van indulva, ha egyszer kúrsz vele, kibaszottul nem felejted el.
- Nem tehetek róla, hogy csúszik a pöcsöd. – röhögök fel, mer engem az ilyen bakik kurvára nem hoznak zavarba, kevés olyan dolog van, és a többségének semmi köze a szexhez… a tükröt leszámítva. De arra még gondolni sem akarok, mer tényleg nem fogom tudni visszatartani. Gyűlölöm, hogy tudja rólam, mi az, amivel két perc alatt akármikor megdönthet.
Kibaszottul szexi, hogy még a padló lefejelése után is úgy dönget, mintha ez teljesen természetes volna, bár ahogy mellé fekszem, elég nyilvánvalóvá válik, hogy tényleg túltolta még a saját mércéjével is. Én azért kurvára örülök, hogy sikerült kifárasztanom.
- Menjen is. – vigyorodom el, nem igazán veszem észre a háttérben derengő sötét hangulatot, mer rohadtul fel vagyok még dobva az élménytől, és úgy egyáltalán. Bár már megint úszom a geciben, kívül-belül. El nem tudom képzelni, hogy hova a faszomba indul meg hirtelenjében, aztán elborzadva röhögök fel, ahogy megfürdőzik a kibaszott hóban, totál pucéran. Nooormális?! Egy faszt, és ezt kurvára szeretem. Azt már kevésbé, amit utána művel.
- Mész te a jó édes kurva any… - ilyen, és ehhez hasonló köröket futok, mielőtt elterelné a figyelmem. Mire reagálhatnék, már szedi is a patáit felfelé, én meg ráérősen caplatok utána, mert azért elég nagy a kád ahhoz, hogy eltartson egy darabig megtölteni.
En mondjuk nem sokat tétovázik, és így félig a vízben ülve is kurva jól néz ki, azt el kell ismernem. Inkább nem nézek a tükör felé, ahogy bepattanok mellé, de amúgy kurvára nem hiszek neki. Ennyire azért nem vagyok sötét.
- Te tényleg egy farok vagy, baszki, kívül-belül. – röhögök fel, de azért poén, hogy a vizet is kb. úgy veri, mint ahogyan a faszomat szokta.
Azért kissé befosok, ahogy az ölembe mászik, miközben kurvára elfér, de jól teszem, hogy nem húzódom el, mer kivételesen nem a segglyukamért jön.
- Mi a faszom? – ez kretén, basszam meg, de már baszottul felbasz ezzel a faszos hintázással, szóval veszek egy mély levegőt, és kifújom a picsába.- Megmosom, de ezt kurva gyorsan hagyd abba.
Közelem helyezkedem, aztán elveszem tőle a flakont, és először benedvesítem a haját. Ez a hajmosás majdnem olyan, mint egy dugás, mer felkészít, meggyúrod, aztán a maradékot lemosod a végén. Annyira nem lehetek szar bele, úgyhogy nagyban dögönyölöm a fejét, de egész jó érzés. Poénból azért ráharapok a fülére, mert ez mintha korábban is tetszett volna neki, de nem árt akkor is meggyőződni róla, amikor épp nincs elszállva. Egy csókot is nyomok az arcára, mielőtt a trutymót is rátenném a hajára, és szétkenném benne.
- Most már lebuksz, oszt jó van. – röhögök, de nyilván nem a farkamra gondolom… nyilván. Azért nem bánom a félreértéseket sem… két hét után van mit pótolni, akárki akármit mond.
Közben azért példamutatóan vágom be a fejem a fürdővízbe, aztán habot köpködve jövök fel nevetve alóla, miközben hátrasöpröm a képembe lógó tincseket. Hiába, a nedves arcban én vagyok a legjobb, imádom, ahogy a vízcseppek megállnak az arcomon kissé, mielőtt felszívódnának.
- Látod, így kell. – mosolyodom el, miközben felé pöckölök egy habdarabot.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szomb. Dec. 10, 2016 1:38 am
 



 

- Azé' megnézném, hogy veszed azokat a penge kis drifteket, ha közben a farkad a torkom veri - mosolyodom el negédesen, aztán látványosan kormányozom tekintetem a pöcsére, nehogy még a végén itt félreértsük egymást. Nem mondom, túl sok nem kéne a dologhoz, de egyelőre a tájat élvezem és Kanadát, mivel még nem jártam erre. Viszont így első blikkre fullos kis pályák vannak, szóval túl sok panaszra okom nem lehet.
- Nem'tom - vonom meg a vállam, de még csak ebbe se gondolok bele, lolz. Túl sok elsőre az impulzus, próbálom helyre tenni a képeket, aztán kicsivel később mászom bele a kérdésbe. - Esélyesen nem, de hát faszé' kell mindent ezerszer átrágni? Közben elillan a lehetőség is - adom meg végül a válaszom, és tény, nem különösebben bonyolítom túl az életem ilyen fölös kerülőkkel, inkább csak az utóízét csulázom a járdára mentemben. Általában kesernyés és sokszor vasas a vértől. - Ja, miért, bele akarsz dobni valami farokságba? - vigyorgom, elvégre érdekelne, mivel akarna kibaszni velem, meg egyáltalán minek. De aztán rátérünk a dobosára és egy íves szemöldökvonással fogadom a szóáradatát, ami így erősen miafaszom kategória. A'sszem, valahol lehagytuk egymást, bakker.
- Miről pofázol? Én tökre bírom az arcot - vonok vállat, nem vágom, min van így kibukva. Azt meg má' megszoktam, hogy engem általában a legtöbben kinyírnának a picsába. Ha most a haverja be akar állni a sorba, akkor hajrá, de kurvásul sokat kell gyalogolnia ahhoz, hogy a végére érjen. - Ja, tényleg leszarom - és ennyiben is hagyom a dolgot, me' innen má' nem érdekel. Egyszer majd a kis pajtija elő a semmiből dugja be a nyelvét a szájába, aztán majd veregetheti magát utána, hogy nem tűnt neki fel. De az már nem az én problémám lesz, meg különben is, nincs kedvem egy témán pörögni ezer meg egy évet.
- Mert mi hiányzik? - vigyorodom el, míg kezem megindul a combján, és bár nem markolok rá, attól még elég érezhető a kérdés éle. - Ki tudja, talán tudok segíteni benne - nevetek fel, ahogy lassan leemelem róla a tenyerem, de előtte azért még érezhetően megszorítom. Kicsivel később meg kábé a mobilom vágnám hozzá, ahogy itt összeértetlenkedik egy sort, pedig, amikor legutóbb csekkoltam még ugyanabban a században éltünk. Megrohadok, hogy lehet ennyire gyökér, de azé' kap egy fullos mosolyt, tegye csak oda, ahová tetszik, én meg maradok a szósöl médiánál, ahhoz úgyis értek. Mondjuk sokat nem lógok az iPhone-on, amihez hozzájön a tény, miszerint az arcomba mászik. Talán nem kellett volna idefelé jövet izgatnom, és akkor tovább húzza, vagy a faszom tudja. Elutasítani persze nem fogom, meg amúgy is elég pöpecül néz ki ott a szőrmén ahhoz, semmint meggondoljam magam. Na, nem mintha, erre valaha lett volna példa, de azé' jól hangzik, lolz.
- És még el se kezdtük... - smárolom le róla azt a buzi mosolyt, aztán rátérek a lényegre, me' nem érek rá egész nap, hogy a zsenge lelkét simogassam, vagy mi a tököm van itt. Inkább kezelésbe veszem a farkát, mert ahogy elnézem, bőven ráfér már, majd megkapja azt, amit kér, noha ezért nem is kell olyan sokat tennem. Közben helyenként érzem a meleget, de kitölti agyam a bénázása és az a türelmetlen kínlódás, ami jár mellé. A magyarázkodást meg sem hallom, de addig azé' szerencsére nem balfaszkodik, hogy oda kelljen nyúlnom, szóval folytatom ott, ahol abba sikerül hagyni, meg be is baszom a fejem, de egy pont után épp leszarom. A szeretkezésből elég hamar kúrás lesz, onnan meg a kimerült chill, ahogy szétterülök a padlón.
- Frankón mellettem akarsz megrohadni? - összegzem a kívánalmait, amik azé' valljuk be, elég beteg. Mondjuk hosszas eszmecserét most ne várjon tőlem, így is olyan elánnal toszódom el az ajtóig, mintha húznának, majd szinte csukafejest dobok az első buckánál, és még a számba, meg a fülembe is kerül hó, ahogy a maradék ráhullik a pöcsömre. Ez azé' rendbe hoz, meg őt sem hagyom ki a jóból, még ha nem is örül neki, hangosan röhögve fogadom a szitkozódását. Kis görcs. Így is jót teszek neki azzal, hogy a kádba édesgetem, meg még habot is varázsolok. Na, bazdmeg, tiszta romantika, gec'. - Me' mé'? - Jön itt ezzel a retardált beszólásával, miközben olyan engedelmesen mászik be mellém, mintha álló farokkal várnám, amire ráugorhat. Azé' a fején vigyorgom, amikor levágja, mi a szitu, és addig úgyse szállok le róla, míg eleget nem tesz a kérésnek. Sokáig nem is kell várnom, ahogy elkezdi sikálni a fejem, én meg hümmögve hagyom és kábé arra dőlök, amerre dörzsöli. Csak akkor zökkenek ki, amikor a fülemre harap, és kissé belerándul a testem. Onnan a csókjába szintúgy belehajolok, de még lazán elvagyok ott, a vízben, a habtenger legalján.
- Hm? - nyomom a fejem a közepébe, me' kezdi csípni a szemem ez a szar, aztán felbukom és veszett dörzsölésbe kezdek, amikor pedig viszonylag egyben vagyok bámulok az arcába, amin végigcsúszik a nedves haja és megül pár csepp a szempilláján. A felém pöckölt hab lustán éri el az államat, de addigra már közelebb is hajolok, hogy szám a sajátjához érintsem. Először a sarkába csókolok, majd nyelvem végighúzva az alsó ajkán fordítom el kissé a fejem, hogy jobban hozzáférhessek. A csók most nem durva, meg követelőző, inkább csak érezni akarom a nyelvét, míg kezem nedves hajába fut és egy kicsit el kell szakadnom, hogy ne a párát tüdőzzem le.
- Eli - lehelem a bőrére, míg ujjaim a nyakára futnak, onnan pedig megtalálják a kulcscsontját, aztán a bordáin zongoráznak végig. Másik tenyerem már a csempét támasztja, ahogy fölé hajolok, de mielőtt gondolnék egyet vigyorodom el gonoszkásan. - Milyen az, ha te vagy erőszakos? - ötlik fel bennem a gondolat, majd kissé eltávolodom, belehajolva a habtengerbe. - Akkor mit tennél velem?
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szomb. Dec. 10, 2016 3:17 pm
 



 

18+, természetesen miattam

- A második hajtűnél felkerülnénk a gyökér és halott turisták listájára. – röhögök fel, de amúgy kurvára igaz, nem tudok másra figyelni, ha En szopja a farkam. Egy gruppi mellett talán végigmennék, de azért pár fokkal keményebb. Pláne, hogy amennyire figyelemhiányos, muszáj mindennek róla szólnia… valszeg ezért pofázik szex közben is. Nem mintha zavarna, én ezt kurvára szeretem benne. Azé nem fogom az orrára kötni.
- Lehet ha nem kábsziznál annyit, nem kéne mindenen hat órát gondolkodnod, hogy felfogd, mi a faszt csinálsz. – viszonzom a negédes mosolyt, bár szerencsére azért nem klinikai eset, akkor távolról kerülném. Tolja néha, ezzel tisztában vagyok, de ha tudja értelmesen csinálni, akkor fasz jogom nincs, hogy belekössek. Meg amíg nem a pofámba csinálja.
- Fasz tudja. Most kurván nincs ötletem, milyen faszságba vihetnélek bele, amibe másnak még nem sikerült. – és nem én szopnám be jobban. Mint a nyilvános szex, még nem láttam egy képet se arról, hogy valakit az utcán kefélne, de azért nem magammal látnám vissza az elsőt. Az viszont tény, hogy kettőt nem vonakodna, mire rávenném.
- Akkor faszér kavarsz ilyen faszságokkal? – most rajtam van a szemöldökvonogatás sora, mer halál komolyan azt hittem, hogy ezzel csak szopatni akarja a tesóm, mer mi a faszom más indoka lenne rá. Há’ kurván nem ismeri, szóval fingom sincs, honnan szopta ezt.
Mindegy, leakad a témáról, én meg nem fogom még ezen vonszolni a valagam, úgy is fel fogja még hozni, rájöttem már, hogy ragaszkodik a faszságaihoz. Ha egyszer eldöntötte, akkor az kurvára úgy van, mindenki más meg le van szarva.
- Ja, képzelem. – morgom magam elé, de azért kemény, hogy már ennyivel rendesen ingerel, pedig hacsak nem akar legurulni a hegyről, mellőzhetné a faszságait.
Nem mintha ragaszkodnék a hagyományokhoz, meg egyéb faszságok, de kurvára magasról fosom le a szosöl médiát. Kémkednek utánam így is eleget, mer ma már nem lehet máshogy tolni a zenét. Hirtelen mindenki kurvára kíváncsi az életedre, holott semmi közük ahhoz, hogy mikor épít bele egy patkány a szőnyegbe. Jó, hogy faszom pornót nem akarunk forgatni, bár asszem közönség az lenne rá… de ennél azért önzőbb vagyok. Elég fasz gondolataim tudnak lenni szex után, a’sszem erre már ő is rájött, de nem igazán veszi komolyan. Ha nem, hát nem, mi a faszt tudok kezdeni vele?
- Ha nem tetszik, leszophatsz. – röhögök a szőnyegbe, miközben már kifelé támolyog, aztán beledől a hóba a kreténje. Én komolyan nem vágom, hogy a brébe élte túl az eddigi életét, mer kurvára nem törekszik rá, baszki. Sőt, még engem is ki akar nyírni. Ezek után nehezen utasítanám vissza a fürdőt, bár a víz azért bőven nem olyan forró, mint ahogy én szeretem. Mondjuk abba esélyesen beleájulna ez a gyökér.
- Mer a faszodnak élsz. – vigyorodom el, miközben elhelyezkedem a kádban, széttárt lábakkal, hátamat a falának vetve. Persze két perc se kell neki, hogy a lábaim közé másszon. Ja, hát elég fura érzés a haját sikálni ahelyett, hogy a farkán dolgoznék, de gondolkodom amúgy is romantikázni járnak a hegyekbe, vagy mi a faszom, ez a hangulattal jön. Ennyit még kibírok, mondjuk nem sokáig, mert imádom, ahogy összerándul teste harapásom nyomán. A szokásosnál mondjuk gyengédebben találnak meg ajkai, de azért eleget toltuk ahhoz, hogy ez ne basszon fel. Nyelek egyet, ahogy a nedves pofámba néz, aztán végignyal ajkaimon. Először a kandalló, most meg a fürdő, bódítóbbnál bódítóbb helyekre rángat be. Legalább túlméretezett tükrök nincsenek.
- Hm? – lehelem, ahogy megérzem ujjait bőrömön, és ahogy hozzám szól, kinyitom a szemem, amit fingom sincs, mikor csuktam be. Mondjuk abból a félmosolyból már sejtem, hogy most valahogy beszopom, de röhögnöm kell, ahogy felteszi a kérdést. Honnan a faszomból tudjam? – Általában rám előbb ugranak.
Ami persze nem jelenti azt, hogy nincs ilyen oldalam… a’sszem a fű mindig kihozta belőlem, de akkor meg kurván nem voltam magamnál. Azért ahogy elnézem a vigyorgó pofáját a habok közt, eszembe jut pár dolog, amit kezdhetnék vele… hirtelen ötletnél fogva emelkedem ki a vízből, hogy ráugorjak, de a csempe nedvesebb, mint amire számítottam, a mozdulat meg kevésbé szexi, mint ahogy elképzeltem, mert egy kiáltás kíséretében esem az ölébe, hogy aztán prüszkölve bámuljak a mellkasára. Nagyjából két másodpercig bámulom a bőrét, mire felröhögök, és könnyes szemmel pillantok fel rá, majd egy játékos mosollyal csókolom meg. Esélyesen eléggé lelomboztam a kedvét, de azért tenyeremmel végigsimítok mellkasán, majd rászorítok a farkára. Ráharapok ajkaira, majd sunyi kis vigyor kanyarodik arcomra, ahogy a combjánál ragadom meg, és határozottan baszom át a másik oldalára. Elég szexi háta van, de ugye ritkán látom… ja, ebben nem sok tapasztalatom, de ha csak ki nem szalad sírva, a nyakától indítva nyalok végig bőrén, a víz alatt haladva tovább a segglyukáig, majd az ujjamat helyettesítem a nyelvemet, és az emlékeimet használva kezdem el tágítani.
- Szoktál alul is lenni, En? – kuncogok a fülébe, mert valahogy kurvára nem tudom elképzelni, ahhoz képest, hogy alapvetően ő sem éppen egy kigyúrt fasz.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szomb. Dec. 10, 2016 4:09 pm
 



 

A felvetésére kénytelen vagyok egy béna röhögéssel válaszolni, mert mondjuk ja, eddig még nem sikerült tartania a fókuszt, amikor ráhajoltam a farkára és kábé még a számba se kell vennem, hogy oda meg vissza legyen. Viszont most nincs kedvem lesodródni a hegyről, me' a kijáró alapos baszáson se vagyunk túl és kicsit még edződnie kéne hozzá fejben. Na, nem mintha így totál ne indítana be, de attól még kap egy tompa fintort, amikor feljön a drogtéma, noha nem annyira kényes ez nálam, mint egyeseknél, akik hisztizve és fröcsögő nyállal állnak le tiltakozni, meg minden fosom. Há' hol érdekel?!
- Ne parázz, függő még nem vagyok - csóválom meg a fejem, aztán hunyorogva bámulom a tájat. Most kifejtsem, vagy mi a pöcsöm legyen? Alapjáraton leszarnám, de aztán beugrik, hogy erről kéne szólnia egy kapcsolatnak, szóval egy vállvonás keretében túrok a hajamba. - Csak tetszik valami, vágod, és nem akarom visszatartani, ezé' belemegyek. Közben pörögnek a gondolatok, meg minden, de ha huzamosabban foglalkozom eggyel, akkor kurvagyorsan beleunok és jön ez a tompaság, ami kikészít - mint, amikor valaki órákig ül a geci kanapén és lesi a tv-t, meg szennylapok töltik ki az életét, de baszod, ki nem mozdulna a büdös kecójából. Ilyenkor rám jön az inger, mégis mi a jó picsára várnak. Há' melózom én ezen helyettük eleget, aztán még így is kevés sokszor. - Bug szerint túl gyorsan élem az életem, de Bug leszophat - jegyzem még meg egy féloldalas vigyor keretében, majd csalódottan konyul le a szám, ahogy nem jut eszébe semmi, amivel kibaszhatna velem.
- Majd kitalálunk valamit - hagyom elengedni a gondolatot, aztán feljön Jim, de ez még vagy úgy hatszor uncsibb téma, mint amin eddig sikerült pörögnünk. - Kavar a kurvaélet - forgatom meg a szemem, úgy tűnik, ez érzékeny pont, basszam meg. Há' ha vak, akkor legyen az, nem érdekel. Így is jobban leköt a combja, amire második bőrként tapad az a szűk gatya, amibe belepréseli a kis seggét. Frankón csoda, hogy kap még egyáltalán levegőt, na, nem mintha zavarna, me' eléggé izgató egy szerelés. Ilyen szempontból megéri rocksztárokkal baszni, a'sszem. A farkát viszont most elkerülöm, de ki tudja, a következő kocsikázásunk mit fog hozni, meg úgy kompletten mihez lesz majd kedvem. Mint pölö beledöngölni a szőrmébe, majd monoton chillel hallgatni végig a minisértődést, amit levág mellé. Banyek, most má' megint mit sikerült elbasznom a segglyukán túl? Mielőtt felpattannék még fáradtan ránézek, aztán egy sóhajba kevert mosollyal simítok végig állán az ujjammal.
- Felőlem maradhatsz - kapja meg a válaszát, rá pár percre pedig a testemről ráhulló havat, amit nagy röhögések közepette verek rá, hadd örüljön az a retardált feje. Így is leborulhat elém, me' nem picsahideg vizet eresztek a kádba, és talán nem fog mellém fagyni tőle.
- A faszom él neked - ejtek meg egy jóképű mosolyt, ezt a bókot, basszam meg! Azé' belemászom az ölébe, meg adom az ötéves kretént, de le se vakarhatnám magamról, mennyire jól esik, ahogy buzerálja a sérómat. Eddig még úgyse sokan jutottak el, ráadásul nem akarja közben kitépni a hajam, amitől az egésznek lesz egy ilyen giccses jellege, de ez most bejön. Néha jó adni a nyálnak, vele meg mondjuk lehet is. Amikor a fülemre harap azé' lovat ad az előjáték alá, így a smár se lesz olyan elbaszottan olcsó, mint általában. De azt hiszem, mostanság néha beleférnek ilyesmik is. Vagyis hát, már beleférnek, vagy tudja a faszom. Azért elégedett vigyorral fogadom, ahogy lehunyja közben a szemét és átadja magát a hangulatnak. Totál lelombozna, ha leállna hisztizni, de így kedvtelve simítok végig az oldalán, majd egy elvadult ötlettől vezérelve dobom be a kihívást.
- Mert olyan elbaszottul kiszolgáltatott vagy - legalábbis mellettem. De azé' megmozdul, én meg kíváncsian figyelem, noha a vége egy elbaszott bénázás lesz, amitől még a maradék életkedvem is elmegy, nem beszélve a farkam állapotáról. - Hallod... - csóválom meg a fejem, míg ez a nyomorék felkenődik a mellkasomra és kábé örülhetek, amiért nem fullad közben a vízbe. Az aztán szexi lenne, faszom. A csókját nem is viszonozom, annyira kikészít a buzi feje, de azé' a vigyort nem spórolom le, meg közben kábé megtalálja a farkamat is, szóval... Passzolom, mit akarhat ezek után leművelni, de ahogy átfordít majdnem rám kerül a sor, hogy a víz alatt végezzem, noha még épp időben csúszik végig tenyerem a kád falán és nem nyelek be a habos szmötyiből. Mikor megérzem a nyelvét azé' kezdek hangulatba lendülni, de aztán fél másodperc kell ahhoz, hogy a bódult mosolyt az éles szúrás váltsa, és elsőre nem is értem, mi a faszom van, míg át nem fut az egyik hegen, majd a másikon, és már a torkomban ver a szívem, ahogy eléri a seggemet. Az előjátékkal nem lenne gond, meg persze nem is tolja szarul ahhoz képest, mennyi tapasztalata lehet benne, de a semmiből belém kapaszkodó rossz érzést, már nehezebben apasztom. Arcom a vizet éri, míg ő befúrja magát a lyukamba és frankón tetszene, csak... Ujjaim görcsösen kaparnak a márványon, de már szinte kapkodom a levegőt, ahogy a pupillám kitágul és az utolsó csepp lényegében az, ahogy ráhajol a hátamra, hogy a fülembe súgjon. A farka még hozzám sem ér, amikor már ösztönből esem oldalra és tenyerem a mellkasát éri, ahogy eltolom magamtól, lehetőleg minél messzebb a hátamtól. A kezem remeg, az ujjaim nem is érik erősen a bőrét, ahogy kapkodó légvétellel bámulok fel az arcára, de már rég nem őt látom.
- Ne... - Nem kell hozzá tükör, hogy tudjam, szinte elönti képem a rémület, és ez a fajta rettegés nem megjátszott, vagy kreált, egyszerűen csak...
Ha közben felém nyúlna ijedten rezzenek össze, mintha érezném, ahogy az öv a gerincemre csattan és próbálok távolabb kúszni, de beleütközöm a kád falába. A hideg kicsit megcsap, a fejem is félig-meddig tisztul tőle, de még mindig rohadtul parás az egész szitu. Inkább fel se nézek rá, ahogy mélyen tüdőzöm a párát és hirtelen elkezdek fázni. Még a fogam is összekoccan, de legalább erre tudom fogni a remegést, ahogy elnyúlok a meleg víz kallantyújáért, de ez is csak egy fölös pótcselekvés, amiért nem bírok ránézni. Most tutira undorodik, meg egy szánalmas gecinek tart, amivel nem akarok szembesülni. - Nem szoktam... - motyogom az orrom alatt, mintha most már ne tudná...
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szomb. Dec. 10, 2016 4:44 pm
 



 

- Ja, én is rühellem, mikor a képembe törlik az igazságot. Faszt érdekli. – röhögök fel, de amúgy ja, elsiet úgy nagyjából mindent, mégis mindenki úgy néz utána, mintha a kibaszott megváltó lenne. Nem egy átlag ember, és talán nem fog sokáig élni, de faszom, konkrétan holnap meghalhatunk egy kibaszott lavinában. A pöcsölés semmire sem garancia.
- Mi van? Hol? – röhögök fel, mert nem értem, mi a faszról pofázik. Szerinte Kanadában akarom leélni az életem, vagy most mi a fasz van? Mert azt elfelejtheti. Meg nyilván a szőrmében sem fogok fetrengeni egész nap, de mondjuk arról tesz is, ahogy rám hordja a havat, aztán felrángat a fürdőbe… na nem mintha nagyon ellenkeznék.
- Megható. – sírok, bakker, ez a köcsög mégis honnan szed ilyen mondatokat? Mer én már azért gyakoroltam, de nála a flörtöt nagyjából a „jössz kúrni?” kategóriában képzelem el. Valószínűleg ívből elkerüli azokat a csajokat, akiknél meg nem így működik. Mondjuk ha Mimi nem lett volna, akkor valószínűleg én is így lennék vele, de má úgy nagyjából megtanultam kezelni őket.
Egész jólesik dögönyölni a séróját, ami mintha csak nőtt volna az utóbbi két hétben, gondolom lusta volt elmenni a fodrászhoz, vagy faszom tudja, ő se kérdezi, hogy ma mér van dupla tusvonalam, meg ilyenek. Mondjuk most konkrétan semmi nincs, ő jobban szereti így, és a mindennapokban én is így vagyok vele, mer fasznak kenjek húsz kiló szart a fejemre otthon.
- Inkább kiszolgáltatom magam…
Kuncogok fel, majd elégedetten simulok bele a megérdemelt csókba, amit egy megérdemelt közjáték is követ…hetne, ha Ennek nem lenne egy újabb fasza kis ötlete. Nem mintha engem nem érdekelne, úgyhogy kapok az alkalom, hogy leégessem magam. Ja, sejtettem, hogy a bénázásom eléggé lelombozza, de ez nem egy kibaszott film, vagy egy béna könyv, ez az élet, oszt nem vagyok tökéletes.
- Kuss. – viszonzom a vigyorát, mielőtt nekiesnék a testének, és az indítás még egész kellemes is, hallom, ahogy felsóhajt, amint végigszánkázom rajta. Aztán már benne van az ujjam, ahogy megérzem, hogy valami kurvára nincs rendben, és elsőre azt hinném, hogy baromira beindult, azért lélegzik ilyen furán, de ahogy eltol magától, értetlenül pillantok le reszkető testére. Most úgy mi a faszom van? Reflexből húzódom el, mer még így se nézett rám senki szex közben, pláne, ha olyasmit csináltam, amit ő kért… úgy nyomul a kád széléhez, mintha legalábbis megerőszakoltam volna, ami kibaszott szarul esik ugyan, de elég nyilvánvalóan nem nekem szól. Sóhajtok egyet, ahogy megnyitom a vízcsapot, amiért nyúlt, és ülök ott egy faszként, míg a kád melegszik. Nekem innentől nem nehéz összerakni a képet, mert nem először látok ilyet, csak azt nem értem, hogy mi a faszra számított az előbb. Mindenesetre már szembe van velem, úgyhogy feltételezem nem fog maga alá fosni, ha lassan megindulok felé.
- Nem csinálok semmit, nyugi. – teszem azért hozzá, majd ha hagyja, akkor megölelem, és visszafojtom a káromkodást. Olyasmibe nyúltam bele (szó szerint), amibe kurvára nem akartam, és ez az egész hirtelen kurvára bonyolultabb. Kicsit érzem a késztetést, hogy az egészet itt hagyjam a picsába.
- Kérsz még egy forró csokit? – inkább nem simítok végig a hátán, hanem a nyakát ölelem át, és a hajába túrok finoman, aztán ha kér, akkor kihasználom az alkalmat a menekülésre. Ennyire már tisztában vagyok magammal.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szomb. Dec. 10, 2016 5:33 pm
 



 

Agyfaszt kapok ettől a baromtól, de most frankón. Há' nem ő pörgött azon fél perce, mennyire mellettem akar megrohadni az a francos segge?! Úgy bámulok rá, mintha totál kettyósnak nézném, bár nem áll messze a valóságtól, mert banyek, mégis hol sikerült elveszítenie a fonalat? Rá se cuppantam közben vagy valami, ami legalább minimálisan is, de indokolná az értetlenkedését.
- Mellettem, te farok - hagyja el szám a sóhaj, de aztán ott is hagyom, me' jobban leköt, hogy lehűtsem végre a testem, onnan meg bevágjam magam a gedvanagy kádjába. Elég pöpec ez a kéró, el bírnám viselni pár hétig, bár aztán, fasz se tudja, hiányoznának a vásznak és a megült festékszag.
- Tudom. Szívből jött - röhögöm ki, de legalább értékeli a bókjaim, lolz. Persze, nem is kavarnék vele, ha minden második mondatomon besértődne, sőt, akkor esélyesen elég hamar kikészítene a buziskodásával. Így meg csak vigyorgunk egymás faszságán, majd nekiáll megsikálni a hajam. Mondjuk tegnapelőtt mostam, de erről nem feltétlen kell tudnia. Inkább csak átadom magam a chillnek, ami lassan a komplett napunk kitölti, bakker. - Addig jó, amíg csak nekem - hümmögöm, me' elég lehangoló lenne, ha az egyik szaros kis gruppija pakolná meg. Ha előttem adja a gyönge faszt, az más, na de egy olyan ótvar szemét ne alázza má' ennyire le. Elvileg van önbecsülése, szóval annyira nem kattogom a dolgon, meg helyre sem teszem, me' végül is nem sok közöm van hozzá. A csókot így is a fullos beégése követi, pedig lassan hozzá kéne szoknom, hogy szeret bénázni. Csodálnám, ha eddig nem taknyolta volna párszor telibe a színpadot, de közben meg van benne valami elbaszottul kúl, amit nehéz helyre tenni. Nem is fogom, me' előbb szedi össze magát, hogy kezdjen végre valami értelmeset a farkammal. Eléggé adná magát a helyzet, de aztán egy ponton elbaszom. Na, nem mintha ez lenne az első ilyen, de mindig azt hiszem, ezen már túlvagyok. Úgy tűnik, még mindig nem, ahogy kapkodom a levegőt, meg próbálom leküzdeni az ingert, hogy ellökjem magamtól, ami végül frankón nem sikerül. Nem ellene irányul, talán érzi is, bár jelenleg nem tudok a kis lelkével foglalkozni, me' leköt a saját szarom. Annyi még lejön, hogy fosul érinti, amikor elhúzódom, meg próbálom levakarni magamról a rettegést és a kezem is elkapom, ahogy helyettem forgatja el a kallantyút. Mikor felém mozdul meg kell acéloznom a testem, hogy ne ugorjak ki a kádból, de azt már a saját magam számára is soknak érezném, így hagyom, hadd öleljen magához. A hátamhoz viszont nem nyúl, amitől egy elfojtott sóhaj tör föl a torkomból.
- Tudom... - hunyom le szorosan a szemem, elvégre ki kell vágnom magamból ezt a negatív utóízt, amit a szitu hagyott. Bár előbb várnám, hogy lelépjen, mint itt vigasztaljon. Csak a kérdése zökkent ki, de addigra már nem tudom megállítani, hogy ne fusson végig a képemen a fájdalom. Valahol akarom, hogy lelépjen és ne baszogasson, legalább, míg összeszedem magam, másfelől viszont ezzel csak igazolja, mennyire felszínes benne ez az egész. Nincs köze a nyomoromhoz, ennyi, ezt pedig belém is dörgöli, mielőtt mást mernék feltételezni.
- Ja, kösz - bólintok rá, menjen csak a picsába, leszarom. Ha magamra maradok elzárom a csapot, egy ideig a habot bámulom, aztán felállok és idegből taposok a szőnyegre. Kedvem volna szétbaszni a tükröt, de akkor tropára menne a kezem és ez mindig nagy luxus. Annál már pár éve több eszem van, meg kurvásul nem akarok összefutni Adammel, ha megtudja és leutazik. Me' garantáltan ez lenne a jól bevált forgatókönyv. Helyette megdörzsölöm az arcom, pótcselekvésként megszárítkozom az egyik törülközővel, majd a hálóban túrok valami ruhát. Végig se gondolom, de már a földszinten vagyok, bár a csoki illata alig jut el hozzám, ahogy visszaveszem a kabátom, meg a csukám és elnyúlok a padlón hagyott deszkáért.
- Te figyi, elnézek egy kicsit, ok? - keresem elő a szemcsit, meg ami kell, aztán bebaszom magam mögött az ajtót úgy, hogy közben rá se nézek. Úgyis ez kell neki, akkor meg faszom nem mindegy?! Pulzál bennem az ideg, ahogy belevágtatok a hóba, majd beleállok a deszkába és ellököm magam. Nyilván idegből, nyilván a harmadik kanyarnál elbaszódom és nyilván nem érdekel, mert ha nem fárasztom le magam, akkor őt kúrom képen, és jelenleg baromira nem tehet róla, sz'val... marad a hó, meg a trükkmentes siklás. Fasz tudja, mennyi időt vesznek el a szlalomok, meg mire keveredem vissza, de esélyesen elég frankón el van nélkülem is, ha már egyszer úgyis csak a baszás miatt hívott. Épp csak a kabátom, meg a deszkás cuccokat toszom le, ahogy beülök az egyik lap elé és má' nyúlok is a festékért, hogy felkenjek rá valamit.
- Fullosak a pályák, meg a hó is eléggé adja - magyarázom, ahogy eltörik kezemben a cerka, olyan erősen nyomom a laphoz, hogy lyukat is üt rajta. Kész, basszam meg, kurvaideges vagyok; még mindig. Ezért rákapom a fejem, pedig nem őt kéne büntetnem, vagy nem'tom, most már kurvamindegy. - Nem a kúrópajtim vagy, bazdmeg! Ne nyomd bele az arcomba, mennyire szarsz ebbe az egészbe! - csattanok fel, aztán levágom a cerkát, de nem baszom falhoz, ez most nem erről szól. - A kamu arról, hogy velem akarsz lenni, holott egy lófaszt! - A megjátszás, amikor legszívesebben rám se nézne, ha nem tud megbaszni, mert kiakadok és érzelmi mocsok leszek.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szomb. Dec. 10, 2016 7:09 pm
 



 

Ahogy kimondja, amit hallani akarok, az arcomra kiül az a levakarhatatlan, idióta vigyor, és fütyörészni kezdek, miközben nyomorában inkább kimenekül a hóba. Azért büszke vagyok magamra, lol. A nagy Enril O’berry azért elkúrogatna egy életen át. Elértem valamit az életedben, baszki.
- Vagy inkább farokból. – röhögök fel, mert ami tény az tény, áll rám a „kicsike”. Néha azért már szó szerint fájdalmasan nagy, de mindegy, ha nem lenne az, akkor meg az lenne a bajom. A nyavalygás helyett inkább bebaszódom mellé a habtengerbe, és élvezem a ránk boruló rózsaszín felhőket, amik amúgy kibaszott gusztustalanok, de azért jól esnek. Tetszik, ahogy ellazul, és élvezkedik, miközben a csajosan puha sörényét birizgálom, de persze ezúttal is hamar áttérünk a smárolásra.
- Te vagy a csávóm, csajoknak meg azért nem a hátsóm tolom. – vigyorodom el negédesen, ja, rajta kívül nem kívánok más pasit, nem is igazán szokott becsúszni, bár a’sszem előfordult már, hogy egy csávó gruppi szopott le. Nem t’om, ködös az emlék, meg amúgy se számít, ennél tovább nem jutott. Csak En mellett engedem el magam, és csak neki hagyom, hogy azt csináljon, amit akar. Na meg neki se mindig…
Mostanában viszont eléggé kanos vagyok, és eléggé hiányoltam ahhoz, hogy elbaszódott módon kövessem minden kívánságát, és nagyjából ez vezet ahhoz, hogy ezúttal én lököm a kád falának, és kezdem el izgatni… habár ez sem tart túl sokáig, és nem is túl szép a vége. Egyikőnk részéről sem.
Kicsit mintha még viszolyogna az érintésemtől, ahogy átölelem a nyakát, de hát jobbat kurvára nem tudok kitalálni, sosem voltam a szavak embere. Igazából még az is meglep, hogy ennyire képes vagyok, meg legalább foglalkoztat annyira, hogy kitaláljak valami kifogást, mielőtt lelépek. Ahogy elengedem, azért látom a szemem sarkából, amint rendeződik a képe, de csak az érdekel, hogy kint tudjam magam ebből az egészből, és letépázzak a lépcsőn. A hűtő falának vetem a hátam, ahogy hátrahajtott fejjel hunyom le a szememet. Na ez a fajta üresség már sokkal ismerősebb, mint az a lagymatag boldogság, amit odafent éreztem. Ez vagyok én. Túrok egy gatyát, meg egy felsőt, mielőtt összedobnám azt a csokit, de persze kb. a hűlt nyoma után nézek, ahogy rám csapja az ajtót.
- Ja, persze. – morgom, de kurvára elmegy a kedvem még az élettől is, ahogy egyedül maradok a tűz ropogásával, meg a gőzölgő csokival. Az egész olyan értelmetlen… lebaszom a bögrét, már faszom ki van, ezért belerúgok a getva hűtőbe, aztán káromkodva ugrálok egy lábon a kibaszott kanapéhoz.  Kurvára felbasz, hogy még ez is nekem fáj. Mi a faszt foglalkozom egyáltalán vele? Miért kéne, hogy érdekeljen? Ez kurvára a magánügye, én is csináltam pár dolgot a börtönben, amiről nem tud, és nem is fog soha. Mert nem tartozik rá, és mert nem kell rólam mindent tudnia. Nem kell magam rosszul éreznem, mert nem kérdezem meg, hányszor szar naponta, mivel törli a seggét, vagy egyáltalán törli-e… faszom ki van. Inkább benyomom a tévét, hogy a szokásos szart nézzem, de az átlag műsorok is csak felbasznak. Fogalmam sincs, mivel basszam el az időt, mert most rohadtul nem akarok senkivel sem beszélni, hogy a képembe dörgölje azt, amit amúgy magamtól is tudok. Végül jobb híján előkapok egy cerkát, meg egy papírt, és úgy ülök felette, mint egy elbaszott lúzer, mert meggondolom magam, mire leírnám a mondatot. Valójában rohadtul tudom, hogy én basztam el. Valószínűleg megerőszakolták, én meg megkérdeztem, hogy kér-e kibaszott forró csokit… de én ehhez kurvára nem értek. Fogalmam sincs, hogy mit kellett volna mondanom, vagy tennem. Én basztam el, de azért ott kavarog az agyamban, hogy talán direkt hozott ilyen helyzetbe, talán meg akarta mutatni. Talán csak tesztelte, mekkora fasz vagyok. Minek hívtam egyáltalán ide? Kúrópajtikat az ember nem visz a hegyekbe. Nem azért viselem el, mert jó az ágyban, hanem kibaszottul bírom. De én ezt nem hasonlítanám azokhoz az idióta heteró faszságokhoz, én nem látok mindent rózsaszínben, nem akarok gyűrűt húzni az ujjára, mert behánynék magamtól, egyszerűen csak magam mellett akartam tudni, és ennyi. És ettől milyen jó lett… hát az már látszik, hogy kurvára nem tudok magammal mit kezdeni. Már ha egyáltalán visszajön, és van mit várnom. Kinézem belőle, hogy felpattan egy gépre, és elmegy a picsába. Ha már itt tartunk, én is simán megtehetném. Gondolom, tényleg nem csak a segglyukam akarta, különben nem akadt volna ki ennyire.
Fogalmam sincs, mennyi idő telik el, miközben kapcsolgattam a szaros adókat, aztán meghagytam valami idióta sipítozó rajzfilmnél, és inkább a plafont bámultam. Az ajtó csapódására mondjuk reflexből felülök, már a nappaliból látom az ideggörcsöt a fején, de én sem vagyok jobban, szóval felállok, mire a baszott lap elé ér, és próbálja adni a lazát, elég bénán. Aztán úgy tör ki belőle minden, mint  a vízfolyás, és kissé megszeppenten meredek rá, erre azért nem számítottam tőle, pedig kurvára ugyanezt terveztem.
- Ki a faszomnak képzeled magad? Mi a faszt kell még adnom, hogy lenyugodjál végre? – ordítok vissza, mer elborul az agyam attól, hogy ő kér számon, meg attól, hogy még jogosan is. – Jössz a faszomságaiddal, meg a nyitott kapcsolattal, de mi a faszt ér ez az egész? Kit akarsz hitegetni?! Mi a faszom közöm van hozzá? Talán téged érdekel, hogy velem mi a fasz van? Azt hiszed, te jobb vagy? Ugyanolyan képmutató vagy.
Ja, ezt még én se hiszem el. Tényleg ennyire szánalmas
lennék? Azért az kemény, hogy a saját szavaimat adja vissza, mert valahol kurvára igaza van. Annyira baszott ideges vagyok, hogy tőből rávágnám, hogy kamuztam az egészet, de ez nem én vagyok, és amit itt lerendeztem, az már így is szánalmas.
- VELED AKAROK LENNI. Tessék, kimondtam. Kurvára örülhetsz a fejednek, hogy nem kívánok mást, míg te szétkúrod a világot, hogy két hete ezt a kurva pillanatot várom, és elbasztam. Felbaszol, érted?! Kitöltöd az életem minden büdös percét, a kisujjadtól elélveznék, egy ilyen elbaszott rinyáló picsa lettem, és kurvára nem tudok mit kezdeni ezzel az egésszel!  Se veled, se a drámával, se a fájdalmaddal, mer én ehhez kurvára nem értek! – lihegve állok meg előtte, mert hajlamos vagyok egyre jobban beleélni magam a saját hisztimbe, így már csak centik választanak el attól, hogy szétverjem a képét, miután ekkora nyomorékot csinált belőlem.
- Mi a faszt vársz tőlem?
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szomb. Dec. 10, 2016 7:57 pm
 



 

Nem'tom, min vidul annyira a feje, de aztán inkább kerülöm a témát, mert még a végén elém hány egy komplett szivárványt, ami rátapad a felsőmre és ilyen buzi, gyöngyvirágillata van, faszom. Inkább baszogatjuk egymást - néha szó szerint is -, meg rárakunk egy lapáttal az életérzésre, ahogy betoszódik mellém a kádba és kikapcsolja az agyam pár másodpercre. Valamiért az egész helyzet adja, úgy ahogy van, mióta betettem a lábam az országba, pedig elég elbaszott egy nyomorék éjszaka volt az előző. De most mégis kipihentebbnek érzem magam, holott fél percet sem aludtam még, de a szája elég jól lefoglal, ahogy egymásra mászunk; megint; még mindig, pöcs tudja már. A faszom számolja.
- A csávód, mi? - vigyorgom a képébe, me' vicces, ahogy ő mondja ki. De ezek szerint még annyira sem érintkezik pasikkal, mint elsőre gondoltam, bár lazán megtehetné és végül is, miért ne? Amíg nem retardált faszokkal kúratja magát, addig úgyse hordom le. Még az is tetszik, ahogy maga alá nyom és próbál valami újat mutatni, de a jelenet egy pillanat alatt csap át drámába, ahogy vadul eltolom és azon igyekszem, bele ne fulladjak a vízbe, vagy ki ne csússzon a kezeim közül az a maradék eszem is. Hát, ez kurvaszarul sült el, abban nincs hiba. Frankón nem vágom le, mi a gecit akarok, de valahol rosszul esik, ahogy lelécel. Mert hát ezzel is csak a képembe nyomja, mennyire szarik arra, amiről kellene, hogy ez az egész szóljon. Na, nem mintha én akkora profi lennék bennem, de basszam meg, legalább próbálkozom. Talán ezért baszom rá az ajtót, ahogy áll ott azzal a nyomorék forró csokival, mintha így meg tudná oldani a felmerülő problémákat. Rá sem kérdez, mi a fasz bajom van, de hát mégis mit mondanék? Jasemmi, csak vert az apám, sírjunk együtt... hát, lófaszt!
Úgy dobom bele magam a hóba, hogy fel sem fogom, szimplán az kattog előttem, hogy levezessem végre a felgyűlt, kurvaistennek nem hiányzó stresszt, meg idegbajt. De hiába vagyok el órákig, úgy vágódom vissza a faházba, mintha le se léceltem volna. Próbálok laza lenni; kurván nem megy, amit nyilván, ő is levág, ezért hát nem fogom vissza magam, ahogy lehordom a picsába. Még levágós a képéről, mennyire lepi meg a téma, bár faszom, nem újdonság, amit elé hányok és ezzel csak tovább ingerel. Legszívesebben arcon basznám, de egyrészt, el se érném a pofáját, mielőtt kiütne a picsába, másrészt meg így minek? Szimplán a saját feszkómat pumpálom és töltöm ki rajta még akkor is, ha a téma szempontjából baromira igazam van.
- Ja, mert eddig olyan gecisok dolgot adtál! Leszarom a pénzedet, bazdmeg! - ordítok vissza, mielőtt még úgy jönne le, hogy eltartott kurva lennék. Pont nem érdekel a hírneve, de hát basszam meg, egy gedva albumcímet nem tudnék mondani, vagy idézni az egyik szarom számából. Egyáltalán arról sincs fingom, mennyire népszerű a buzi bandája. - Akkor minek mentél bele, he?! - akadok ki most már tényleg, hát ettől aztán baszottul készen vagyok. Hányszor kell még elmondanom, nem szimpla kúrópartnernek képzeltem el, sőt, nem is úgy viszonyulok hozzá, de folyton a fejemhez csapkodja, miszerint ez az egész nem jelent számára semmit. Egyáltalán minek próbálkozom? Észre sem veszi, nem is érdekli a jelek szerint, én meg már kezdek lemondani az egészről, és passzolom, mikor sikerül felállnom, hogy ne a szőnyegről bámuljam a dühtől elvörösödő fejét. - Ha meg úgyis képmutatónak gondolsz, akkor el is mehetek a picsába, te fasz! Akkor baszottul ne hívj le magadhoz, bazd már meg! - üvöltöm, ahogy minden szemetet összehord és frankón elkezdem visszabaszkodni a cuccaimat a táskába, le is szarom, épp mit, ahogy rárántom a cipzárt, pedig a másik deszka fele még bőven kilóg. Már a vállamra is basznám a pántját, és fejben megvan a mozdulat, csak aztán még mindig a földön guggolva áll meg a karom, ahogy elsőre mély értetlenséggel nézek föl rá.
- Heh? - jön ki belőlem az első reakció, ahogy leülepedik a mondandó lényege, noha még mindig nehezen kötöm össze ezt azzal, amit eddig feltételeztem róla. - Azt hittem, nem bírsz - nyögöm végül ki, még mindig kétkedve, de hát végül is túl sok oka nincs arra, hogy hazudjon. Meg így minek? Csak akkor meg nettó nem értem, mi a faszomat hord itt össze, mintha valami béna szerelmi dráma kellős közepébe toszna jól bele. A kérdése így is csak félig-meddig ér utol, és elég határozottan nem vágom, mit kéne erre mondanom.
Meg úgy egyáltalán: mi a pöcsöm történik?
- Te... - kezdek bele, de aztán inkább leülök a padlóra, mert bakker. - Ez úgy hangzott, mint valami elbaszott szerelmi vallomás - nevetek fel, bénán, próbálva viccel elütni a szitut. Aztán elgondolkodom a kérdésen, majd durván a hajamba túrok, ahogy megint felnézek rá. Jaigen, hogy mit akarok tőle, meg ilyenek.
- Azt várom, hogy ne baszkodd a fejemhez, mennyire szart sem ér az, ami közöttünk van - kezdek bele, most már tényleg komolyra fordítva a szót, bár még mindig az elhangzott monológ sorai csaponganak a fejemben. Hát banyek, nem értem. Na, mindegy, majd később, a'sszem. - Fontosabb akarok lenni, mint egy szimpla dugás - magyarázom, de végeredményben nem pont azzal jött, hogy az vagyok? Megint a hajam túrom, meg hunyorgom is mellé, hátha. Semmi. Nem vágom. - Te... most komolyan szerelmet vallottál? - bámulok megint fel rá, arcomon egy hitetlen, értetlen izével, mert ebben a szituban egy efféle poén kurvásul nem vicces. - Múltkor már mondtam, hogy nem poén ilyesmikkel jönni, mert... - nem, megint őt bámulom, nem értem. Aztán beugrik a múzeum, meg hogy totál kibukott, amikor az a gyökér leszopott. Aztán ott van az öltözős incidens, amikor valamin megzuhant és ahogy néha elbambult a fejemen, meg... Hát akkor gecire nem volt éhes?! Úgy nézem, hogy közben észre sem veszem, ahogy eltátom a szám, meg visszacsúszik a földre a táskám. Ha azt mondja, ha-ha-ha poén volt, garantáltan szétverem. Ha meg nem, akkor... ez a fasz nem is azért kapott dührohamot, me' elaludta a derekát a múzeumban! Na, bazdmeg...
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szomb. Dec. 10, 2016 11:52 pm
 



 

- A csávóm. - teszek rá még egy lapáttal, tovább gyakorolva azt a gyökér vigyort, amit az utóbbi huszonpár évben. Utálok öregedni, ha véletlenül nem halnék meg, majd kinyírom magam, mielőtt ötven lennék.
Nem akad fent a tényen, hogy nem kavarok más csávókkal, úgyhogy én is inkább őt lovaglom meg a téma helyett... legalábbis az elképzelés ez volt, aztán a vége kurvára nem ez lett.
Elismerem, hogy eléggé elbasztam ezzel a forró csoki dologgal, meg gondolom azzal is, hogy nem kérdeztem rá, bár kétlem, hogy lazán eldalolta volna, hogy mi a fasz van. Azért az még nekem is leesik, hogy kényes téma, csak azt nem tudom, mit kezdjek vele. Hát, asszem ő se, abból ítélve, ahogy kiviharzik. Fasza. Jó, hogy ezt így megbeszéltük. Tudok örülni. El tudom képzelni, ahogy röhög a nyomoromon... de ha legalább odakint hagyná a faszságát, meg a kibaszott minuszok tényleg lehűtenék az agyát... lófaszt.
- Kurvára nem a pénzről beszélek, mer baszod, feltételeztem, hogy nem ezért vagy velem! - ordítok vissza, ebben gecire nem nyom le, mer faszom én ebből élek, és ebből tartom el azt a kitartott pöcsét is, hogy szopna le a gecibe. Fu, de felbasz.
- Azért, mert nekem kurván mindegy, hogy a faszba hívod. Ettől még rohadtul nem változik meg semmi.
Kibaszottul nem tartom magam hibásnak azért, mert én őszinte vagyok, ő meg még magával sem.
- Azé hívlak annak, mer egy kibaszott képmutató faszkalap vagy, ugyanazt csinálod, amiért engem basztatsz!
Ja, kurvára ez a megoldás, mindketten lelépünk a picsába, ha a dolgok bonyolulttá válnak. Ettől aztán kurvára jobb. Akkor már inkább kiadok magamból minden szart, mert ezt aztán nem fogja rám kenni.
- Hogy mi a faszom?! - má komolyan lelövöm basszam meg, mert ezt kurvára nem bírom, nagyjából mintha a felálított farkam nyalogatva közölné, hogy azt hitte, aszex vagyok. Hát menjen már a picsába. Az meg már csak fokozza az idegbajom, hogy pont most akar vicceskedni, olyan sötéten még senkire nem néztem, mint rá most, mer annyira felbasz, hogy szavak nincsenek rá. Próbálom nem visszakézből pofán baszni, de komolyan koncentrálnom kell erre, ahogy össze-vissza pofázik itt az elvárásairól, vagy mi a faszomról.
- Ennyire... - mutatom meg azt a pár centit a két ujjam közt, ahogy lenézek arra a tátott pofájára. - ennyire vagyok attól, hogy kurvára szétbasszam a képedet. Ez sem vicc volt.
Már lassan vicsorgásba megy át a gúnyos mosoly a képemen, és el tudom képzelni, hogy kurvára nem ilyen vallomást várt, ha egyáltalán ez az volt, mert...
- Én nem egy tini pina vagyok, nem látok körülötted kibaszott rózsaszín felhőket, és eléggé tisztában vagyok vele, mekkora gyökér geci vagy. De ha ennyire kurvára ragaszkodsz hozzá, akkor kimondom, dehogy azután nem engedlek ki azon a kurva ajtón, arra a farkad rakom.
Lehajolok a bamba pofájához, hogy elkapjam az állát, ezzel kényszerítve, hogy a szemembe nézzen, ahogy kavargó érzelmekkel a fejemen kimondom azt az egy kurva szót, amin a kibaszott világa múlik.
- Szeretlek, hogy baszódnál meg.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szomb. Dec. 10, 2016 11:53 pm
 



 

Eleinte olyan érzésem volt, mintha minden gedva alkalommal húzta volna a száját, amikor képbe jött, hogy tulajdonképpen én baszom, méghozzá hivatalosan. Most meg úgy magyarázza ezt a csávóm témát, mintha minimum valami elkúrt díj lenne, amit nagy nehezen kiérdemelt. Amit meg ugye pláne nehezen tudok összeegyeztetni azzal, hogy közben meg a faszára se kívánja ezt az egészet, de valamiért mégis benne marad. Ez a valami meg esélyesen nem más, mint a szex, de há' ezt eddig legalább tudtam a maga helyén kezelni, mert ha rábólint, akkor bassza meg, de onnan már az ő baja. A kúrással mondjuk eddig sem volt gond, nem is most fogunk fölöslegesen pörögni rajta, és frankón érdekelne, mit kezdene velem, csak hát ezt ma már rohadtul nem fogjuk megtudni. A dráma érezhetően kipattan, onnan meg gyors egymásutánban követik egymást az események, és próbálok nem belegondolni, milyen szerencsétlenül áll ott a konyhában azzal a nyomorék forró csokival, amikor rábaszom az ajtót. Úgy tűnik viszont, hogy a snowboardozás sem merít ki teljesen, mert folytatjuk ott, ahol és ami baszottul elmaradt. Talán a feszkó már érlelődik egy ideje, pöcsöm tudja, de most robban.
- Hát nem is ezért, baszod! - vágom rá, mert ha nem a zsé a téma, akkor mi a faszomról beszélünk?! Tudtommal mást nagyon nem ad bele, akkor meg? Azt nyilván már nem adja a tudtomra, hogy rohadna meg, szóval annyiban is hagyom, bármit pofázik hozzá, mivel megint kimondja azt, amit eddig minden egyes lelkizésnél a pofámba dörgölt. - Ja, rohadtul nem változik semmi - tör ki belőlem a mélyen ülő szarkazmus, amibe most némi meghágott düh is keveredik. - Mert hát te pont le is szarod, mi a picsa van közöttünk, vagy mi a picsán balfaszkodom cirka két hónapja, hogy basznám meg! - önt el az ideg, mert ettől totál kivagyok. Ha ennyire cseszik rá, meg terhes neki a szitu, miért nem pattan meg, oszt' csá. Tudtommal nem kényszerítem bele semmibe.
- Jahogy! - csattanok, de azért ott ül a képemen az az alja vigyor, bár most nem a végtelen öröm fűti. - Örülök, hogy letárgyaltuk, mennyire bírod a pofámat - köpöm, me' most már kurvásul kedvem volna legyomrozni, de inkább csak a cuccaim kapkodom össze, hogy lelépjek innen a picsába, és vissza se nézzek. Nem bazdmeg, majd még én teszek neki szívességet azzal, hogy vele járok, hát beszarás. Mégis mi a jó pöcsömet képzel ez magáról, de tényleg. Kezdem bánni, amiért felvetettem neki ezt az egészet. Vagyis, hogy pont neki, gec'. Lassan kínomban röhögnék, míg ő értetlenkedik egy sort, aztán két pillanattal később már én is, ahogy hallgatom. Miaretek? Próbálom poénkodva elütni a dolgot, amitől csak tovább nő benne a megborulás, és én egyre kevésbé tudom követni az eseményeket. Mintha, hirtelen minden kicsúszna a kezeim közül. Már, ha eddig volt ott egyáltalán valami, lolz. Helyette tátott szájjal bámulok fel rá, ő meg az ujjaival mutogat, de nem tudok elszakadni a fejétől.
- Öh... - keresem a szavakat, bár a lényegre má' rákérdeztem. Há' de csak nem szerelmet vallott, baszki! Vagy mi van? - Hát, az lehet, jót tenne... - motyogom, me' az legalább engem is felébresztene, vagy hát végül is ezt már inkább passzolom. - Várj... - próbálom megállítani, de nyilván nem megy. Inkább elkezd fenyegetőzni, a fejem felett meg egyre sűrűbb a köd, és még le is hajol, de most nem húzódom el, inkább csak meglepve várom, mi a francos franc fog ebből kisülni. Még mondhatja, hogy csak szórakozik velem, vagy nála így megy a vigasztalás, végül is vannak elbaszott emberek, de helyette elkapja az állam, amitől legalább a szám sikerül becsuknom.
- Várj egy kicsit - kérem megint, túl gyors a tempó, ami azért elég vicces, mert pont én mondom, de há' tényleg kéne öt perc, míg letisztul a kép, csakhogy nem kapok. Úgy cirka húsz másodpercet sem, mivel közli, hogy... eh? Csak bámulok, aztán seggre csúszom a parkettán, amitől legalább kiszabadulok az ujjai szorításából. Már majdnem mosolyra kanyarodik a szám, ahogy benyögném, ejj, de frankón nem vicces a szitu, viszont látom a belém fúródó tekintetét és bazdmeg, kurvára nem viccel, hanem halálkomolyan belém zúgott. De azt hogy?! Mielőtt bármit is tennék elcsúszom további öt centit, majd kapkodva állok fel, de mielőtt kibukna rántom ki a kezem, hogy nyugi van, bár ezt inkább magamnak kéne mondanom, banyek.
- Nem lépek le - közlöm, ahogy elrobogok a konyhába keresni egy üveg bármit, meg úgy egy poharat is mellé. Sokáig szerencsére nem kell kutatnom, ahogy kezembe fordul a vodka, majd visszasétálok a nappali közepére, tőle egy-két méterre, és elkezdem tölteni a piát a pohárba, míg a haját bámulom. Egy ponton esik le, miszerint az alkohol túlcsordult és átlépve a shot száját ömlik a lábfejemre. A reakcióm annyiban merül ki, hogy meghúzom, bár a fele a felsőmre megy, aztán a hajamba túrok, amitől meg kiesik a felespohár a kezemből és szétbaszódik a padlón. - Ó... - hajolnék le összeszedni, de aztán meggondolom magam és inkább csak állva maradok, mint egy fasz.
- Hát - kezdek bele, de fingom nincs, mit akarok mondani, ezért most az üveget húzom meg és a negyedét fullon megiszom, me' addig se kell beszélnem, és értelmes dolgokkal előállnom. Amikor legutóbb komolyan szerelmet vallottak nekem egy öngyilkosság lett a vége, ami azé' elég kiborító. De ez most valahogy más. Nem tudom, miért, de más. Elnézek az ajtó felé, jól esne most az a hó, de ha kimegyek, pengén kiborul, a'sszem. - Ez... - kezdek bele megint, aztán ismét legurítok jó két decit, bár meg nem tudnám mondani, milyen az íze a szokásoson túl. - Ez most meglepett - nyögöm végül ki, bár elég bénán hangzik, de bazdmeg, ha egyszer meglepett?! - Eli? - A pia a földön köt ki, mert lerakom, aztán visszasétálok elé és inkább a seggemre ülök, ahogy megfogom a kezét. Most mondanom kéne valamit, amitől nem vág pofán, vagy kezd el ordítva röhögni, de az agyamban mókusok síelnek, ezért inkább dobok egy sóhajt és mellőzöm a látványos kiakadást, ami már önmagában félsikernek számít, de attól még eléggé befosok. Ez kábé olyan váratlan, mint egy komplett hétnyi józanság, meg hányásmentes szerda reggel, de lassan kezdek átmenni gyökérbe, szóval egy megadó sóhajjal nyúlok a válláért, hogy magamhoz húzzam. Az ölelésem nem fullasztó, de azért kellően határozott. Egy ideig a hátán simítok végig, meg bámulom a kandallót, aztán a nyakára lehelve suttogom:
- Melletted maradok, Eli.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Vas. Dec. 11, 2016 12:31 am
 



 

Most aztán kiborul a bili mindkettőnk részéről, és ahogy belép, még kurvára a részéről érzem jogosnak, mert ezúttal én basztam el, és egy ideje mindig én baszom el, de azért ahogy sároz, az kurvára felbasz, és valahol elpattan a fejemben egy ér.
- Áruld már el, hogy akkor te mi a faszomat raksz bele, azon kívül, hogy a farkad a seggembe! – már nem azért, de kurvára röhejes, ahogy az erőfeszítéseinket méregeti össze, pedig ennek az egésznek kurvára nem erről kéne szólnia. Nekem pont az volt a lényeg, hogy vele ne figyeljek ilyen faszságokra, csak engedjem el magam. Azt csináltam, ami jólesett, azt mondtam, ami jólesett. És elég baj, ha ő nem így volt vele, de nem rajtam kéne kitöltenie, hogy balfasz.
Aztán még neki áll feljebb, mintha épp nem a kibaszott cuccát dobálná egy bőröndbe, mint valami szaros nyomorék tévé drámában. Túl sok sorozatot nézett má’, ezért játszik rá mindenre. Olyan röhejes a képe, hogy már inkább elmondom, amit komolyan is gondolok, mer eléggé égeti magát így is, de persze még ezt sem sikerül felfognia.
- Ne biztass. – mordulok fel, mert kurvára nem hiányzik, hogy még lovat is adjon az öklöm alá, így is négy fogattal húz felé a gravitáció, csak félő, hogy ezúttal nem a mellkasára buknék rá, és egyikünknek sem hiányzik, hogy ő a hullaházban, én meg a börtönben kössek ki estére.
Nem várok. Nyilván nem fogok, mert ettől okosabb má’ úgy se lesz, meg amúgy sem változik semmi, ha így folytatjuk tovább, mindegy, mennyire tagadja. Ha már elindította ezt a lavinát, akkor most már kurvára kiadom, ami bennem van, sőt, gyakorlatilag a képébe zúdítom, de kibaszottul megérdemli. Ő se várt, amikor épp a fürdőm falán kúrt meg… sötéten pillantok rá, ahogy seggre esik, mielőtt megint elkezdene idiótán röhögcsélni, mert akkor hétszentség, hogy legyilkolom. Felvont szemöldökkel figyelem, mi a faszt művel le, miközben seggre baszódom,  de szerintem a képemre van írva, hogy kurvára nem ezt várom. Fasznak szaladgál? És ennek most meg kellett volna nyugtatnia? Alapvetően röhögnék a szerencsétlenkedésen, amit itt letol nekem, de most kibaszottul nincs türelmem ehhez.
- Nyögd már ki végre. – baszom le, mert ezzel most rohadtul felbasz, és még magamat tartottam érzelmileg nyomoréknak. Hát mire ez összeszedi magát, a búval baszott nap is lemegy. Arról nem is beszélve, hogy rendesen megcsapolja a vodka készletemet, pedig már józanon is elég bajom van vele. Minden önuralmamat össze kell szednem, hogy ne basszam szét a pofáját, és az sem sokat segít a helyzeten, ahogy megfogja a kezemet, érzem, hogy kezdenek elszakadni azok a gátak, és most kurvára nincs itt senki, aki még időben lerángathatna róla.
Mint valami robot, dőlök bele az ölelésbe, de a karomat nem emelem fel, csak sürgetően szuszogok a fülébe. Nem érdekel már az se, ha nem néz a szemembe, de kurvára ki kéne mondania a választ, mer nagyjából ezen múlik az élete.
Ahogy kimondja, úgy könyöklöm hasba, és húzódom el tőle, dühödten bámulok a köhögő képébe.
- Leszel szíves és megsajnálsz? Kurvára meg vagyok hatva. – nem tudom levakarni a képemről a csalódottságot, meg a fájdalmat sem, mert az egész olyan hirtelen önt el, hogy már szétbaszni  sem akarom, csak állok ott szerencsétlenül, és veszek egy mély levegőt, mielőtt úgy bőgném el magam, mint egy kibaszott kétéves. – Hát tudod mit? Baszottul nem kérek belőle. Takarodj, mert különben kinyírlak, és esküszöm, hogy kurvára nem viccelek.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Vas. Dec. 11, 2016 1:42 am
 



 

Egyikünknek sem hiányzik ez a veszekedés és nincs is túl sok minden, amit zsebre tehetnénk belőle. Valahogy sejtem, hogy egy könnyed, békülős baszás már nem oldja, de attól még ugyanúgy beletenyerelek a szarba, mint ahogy ő is. Közben azé' bedob egy releváns kérdést, de most frankón álljak le ecsetelni neki a tényeket? Nyilván megforgatom a szemem, meg elhúzom a szám, bassza meg.
- Én legalább komolyan veszem és próbálok normálisan hozzáállni - köpöm, mert már kezd kilenni a pöcsöm ezzel az egésszel. Most frankón le kéne állnom elsétálni szépen a-ból b-be, amikor ott volt, kellett, hogy legalább ennyit lásson, míg ő csak lekicsinylően pofázott róla, amikor adta a helyzet. Ilyen szempontból egyértelmű, hogy előbb nyúlok el a cuccaimért és a bőröndömbe kezdem baszkodni őket, hát a faszomat képzel ez, bakker! Egészen addig adja magát az ötlet, míg el nem kezdi kifejteni azt, amiről eddig fingom nem volt. De hát hogyan is lehetett volna?! Még akkor is képtelenség az egész, amikor elmászom előle és előkerítem a vodkát. Nem tudom, ezen a ponton van-e bármi, ami oldhatná a stresszt, de azé' a fele így is a földön, meg a mellkasomon köt ki, a maradékot meg inkább lehúzom, hátha. Őt már inkább nem kínálom meg vele, így is épp elég megdöbbentő dolgot hordott össze egy éjszakára.
Keresem a szavakat, bár nem találom őket.
- Jó, persze... - de mit is? Látom, hogy vár valamit, bár fogalmam sincs, mit kéne tennem. Inkább megfogom a kezét és átölelem, noha érzem, nem igazán simul bele, amitől csak tovább ver a víz, szóval összeszedem magam és kinyögöm azt, ami szerintem elég kell, hogy legyen. Nos, enyhe kifejezés volna azt mondani, hogy tévedek. Ugyanis nem épp azt várom tőle, hogy erre vidáman hasba könyököljön, így hát köhögve szorítok a felsőmre, ahogy újratanulok lélegezni és kicsivel később esik le, miszerint ő már közben rég talpra vágta magát. Hát, ez nem alakul valami fényesen, basszam meg.
- Nem sajnállak le! - kerekedik el a szemem, mert bakker, tényleg. Mégis miért tennék ilyet?! Egyre inkább szétcsúszik a fejemben a valóság és lassan már semmit sem értek, plusz elég retek dolog, hogy a vodka se basz fejbe, de majd a pasim előbb fog, ahogy elnézem a képét. És akkor még el se kezd bőgésre álló szemekkel nézni, ami már nekem is az utolsó csepp. A fenyegetése azért betalál, mert frankón komolyan gondolja, és nem ettől ijedek meg, hanem... passz. Csak ülök a seggemen a földön és megint hápogva bámulok fel rá, mert teljesen meg vagyok lőve. Aztán felállok és tanácstalanul nézek a bőröndökre. Alapjáraton elég szimpla lenne a képlet. Visszahúzom a csukám, magamra dobom a kabátot és fogok egy redva taxit, ami mondjuk kihívás éjszaka a hegyekben, de végül is le tudok snowboardozni az aljáig, onnan meg bármit megoldok, nem ügy. De valamiért nem hajolok le, nem keresem meg a cipőmet és eszembe se jut azon agyalni, merre lehet itt taxit találni, vagy legalábbis egy gedva Ubert.
- Azt mondtam, hogy melletted maradok - ismétlem, aztán a hajamba túrva állok egyik lábamról a másikra, annyira szerencsétlen ez az egész helyzet. Legszívesebben felhívnám Bugot, hátha ő vágja, mit kell ilyenkor tenni, de erre most se idő, se keret, se semmi. - Ha akarsz, akkor nyírj ki... - tárom szét a karom, ami aztán bénán ütődik a derekamhoz, ahogy leejtem. Nem tudom, mit vár tőlem, és így nem is fogok rájönni, az zicher. - Nem értem, mit rontok el, vagy mi az, ami most felhúz... - megdörzsölöm a szemem, olyan nyomorultul érzem magam, bazdmeg, mint amikor a bátyám pofán vert. Akkor is a liftben bőgtem, mint valami nyomorék, most meg alig két méterre tőle és kábé belefulladok ebbe az egészbe, hogy nem értek semmit, nem tudom, mit csinálok rosszul és miért akarja szétverni a fejem. Letörlöm a képem, na, nem mintha segítene. Frankón felmondták a szolgálatot az idegeim, vagy betett a kádas incidens, már ezt se vágom. Mondjuk, ha megüt, úgyse védem ki. Ha meg beleépíti a fejem a szőrmébe, esélyesen akkor se ágálok ellene. Talán el is mozdul felém közben, mire lefut előttem a kép, ahogy Angelica belelép a semmibe. Rájövök, dettó ehhez hasonló helyzet volt az is. Álltunk ott fenn a picsában, fújt a szél, ő meg bőgve magyarázott arról, mekkora kretén vagyok, pedig mindent megtett. Aztán csak álltam, meg se mozdultam, amikor ellökte magát. Vagyis, bőven nem időben ért be az ösztön, hogy meg kéne fognom a karját, vissza kéne rántanom. Ő is várt, de nem kapott semmit, ezért döntött helyettem. Igazándiból, eddig senki se kapott semmit. Mindig csak bamba faszként álltam és meredtem rájuk, ők meg úgy reagálták le, ahogy most ő is teszi. Pedig azt hittem, fontosabb lesz, olyasvalaki, akire épít az ember. De mégis mit? És mégis minek?
Ha egyedül akarnék lenni, hát elsétálnék mellette. Ha nem kellene, akkor nem mondanám, hogy vele akarok lenni. A végére azért rájövök, mire van szüksége. Addigra talán már el is kap, de azért még időben sikerül kinyögnöm azt, amire félúton rájövök.
- Én még sose voltam szerelmes. Az nem tudom, milyen - felelem, teljesen őszintén. - Csak azt tudom, hogy egy ideje nem szedek gyógyszert, ha melletted fekszem le. Hogy mindig visszahívlak, ha valamikor feltűnik, hogy kerestél. Hogy egyáltalán tudok aludni, ha ott vagy, és nem mindig vannak közben rémálmok. Hogy megihletsz, festek neked úgy, hogy nem várok érte fizetséget és megmutattam, hogyan rappel Filc, pedig azt még Bugnak sem. Nem tudom, ez micsoda. Én nem tudok ilyen nagy szavakat eregetni, meg kurvaromantikus lenni, vagy ígérgetni olyan dolgokat, amik másoknál alapok. Csak abban vagyok biztos, hogy nem akarok elmenni, de azt se akarom, hogy te elmenj.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Vas. Dec. 11, 2016 2:27 pm
 



 

- Ezt baszd meg, még te se hiszed el. – legszívesebben képen röhögném, de kurvára nem vagyok olyan hangulatban, úgyhogy maximum egy gúnyos mosolyra telik, mer nem gondoltam, hogy ő is ugyanolyan képmutató geci lesz, mint mindenki más. Hát, a’sszem tévedtem.
Szóval ideje megmutatni ennek a pöcsfejnek, hogy mit jelent az ellenkezője… nem mintha az őszinteségemmel sokra mennék, mer csak nem akarja felfogni, hogy miről beszélek. Pedig ennél egyértelműbben már kurván nem lehet megfogalmazni, érzem, ahogy megy fel bennem a pumpa, amint végignézem a bénázását. Elküld a kurva anyámba, mer fontosabb akar lenni, mint egy kúrás, én meg bevallom, hogy mi a faszt érzek, itt állunk, és kurvára nem tud rá mit mondani. Hogy rohadna le azzal a szerencsétlen buzi pöcsfej képével együtt… egyáltalán mi a faszt vártam tőle? Hogy majd azt mondja én is, és egymásra borulunk? Közröhej az egész, és fogalmam sincs, miért hagytam, hogy belevigyen ebbe a faszságba.
- Persze, hogy nem. – csak úgy fröcsög belőlem a szarkazmus, ahogy lenézek rá, és már komolyan fontolgatom, hogy kinyírom, mert akkor legalább ennél a szobánál tovább nem jut, mennyire szánalmas vagyok. El tudom képzelni, ahogy a kis haverjaival röhögnek majd rajtam… nem mintha nem venném észre, ahogy az ajtó meg a bőröndök felé tekintget. Hát akkor menjen a picsába, de legalább csinálná gyorsan…
Ha tartanék magamnál bicskát, már biztos nem élne. Nem érti. Nem érti?! Hát mi a faszomat nem ért ezen?! Ennyire kibaszottul nem érdeklem? Elvileg több tapasztalata van, mint nekem, de ezzel még egy utolsó szemét is tisztában lenne. Én nem vagyok a kis rajongója, és nem fogom viszonzatlanul fanolni, mert ez kurvára nem én vagyok. Ha nem, akkor nem, de hogy a büdös életbe nem lát többet, az hétszentség.
- Ha ezt még egyszer kimondod, biztos, hogy ki foglak. – pár órával ezelőtt még tetszettek ezek a szavak, de az egy másik szituáció volt, és most már kurvára felbasz, hogy ez minden, amit mondani képes. Kurvára nincs szükségem erre.
Csak áll ott szerencsétlenül, én meg lassacskán rájövök, hogy kurván nincs mire várnom, nemt’om, hogy a felé lendülő öklömtől-e, de azért megindul a nyelve, én meg veszek egy mély lélegzetet, ahogy várom a kifogásokat, de egy nagyon szerencsétlen vallomást kapok helyette. Nagyjából hat évesen mondanak ilyeneket az emberek, basszam meg.
- Pedig már elég sokszor elmentem… - vigyorodom el, mert ugyan nem ájultam el, de azért megnyugtatott kissé, szóval közelebb lépek (a megfelelő ütéstávból, lol) és átölelem ezt a nyomorékot. – Nem mondom, hogy ennyi elég, mer kurván telhetetlen vagyok, de most az egyszer elengedlek vele.
Kissé eltávolodom a vállától, de csak hogy óvatosan megcsókoljam.
- Hogy a faszomba gondoltad, hogy nem is bírlak? – vonom fel a szemöldököm, mer ha nem szórakozott, amikor ezt mondta, akkor tényleg nagyon sötét lehet, azzal meg nem árt tisztában lennem.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Vas. Dec. 11, 2016 3:04 pm
 



 

Nem vagyok túl jó veszekedésekben, me' az esetek többségében lelépek a felénél, netán alapból be vagyok állva, vagy csak szimplán szarok bele és az öklözés oldja a stresszt. A földön fetrengve, amikor leköt a szétbaszott képem, vagy nyelem vissza a véremet valahogy mindig sikerül túllépnem a dolgon. Jobban mondva, másoknak sikerül azzal, hogy szarrá csépelnek, nekem meg úgy pörög tovább a nap, hogy faszom tudja, tulajdonképpen mit és hol sikerült elbasznom. Nála is ezt az 'elengedem', 'inkább hagyjuk' technikát alkalmazom, me' ha bassza meg, képmutatónak tart, akkor papolhatok neki napestig, pont le fogja fosni, és kezd engem is frusztrálni a cirkusz. Mielőtt végleg elkönyvelném, hogy ez az éjszaka egy szemét, telepedik közénk a vallomása, amivel se két tizedmásodperccel, sem pedig vagy tíz kerek perccel később nem tudok különösebben mit kezdeni. Má' azt teljesítménynek érzem, miszerint nem rombolom szét a francos földszintet, vagy rohanok bele a hóba, szóval frankón nem vágom, mit vár még tőlem. Helyette kötözködik, felmegy az agyvize és alaposan telibe is bassza nekünk már ezt az első napot, há' varázslatos. Nyilván próbálok rálátni a kiskapukra, nem túl sok sikerrel, ő meg tovább pörgeti magában az idegbajt, ahogy vöröslő fejjel vizslatja az értetlenségem. Nabakker.
- Adj már nekem két kurva percet, baszki! - kiáltom, mert úgy nyomja a pofámba ezt a villogó szart, hogy má' lassan a saját életemtől is elmegy a kedvem. Ha baszogat, nem fogok előbb eljutni a megoldáshoz, ami nyilván elhúzódik, hogy rohadna meg. Aztán eszembe jut Angelica, meg az az elbaszott este és lassanként, de azért összeállnak a darabok. Annyit legalábbis már sikerül levágnom, miért hisztizik úgy, akár egy ötéves. De erre most mégis mit mondjak? Nem hinném, hogy ez szerelem, de fullon nem is értek hozzá, ahogy a távoli jövőben sem szerepelt kitűzött célként a megvilágosulás. Elég frankón elvagyok, az meg már más téma, hogy nem ingerel, ha ellógunk egymás mellett napokig, meg a pöcs tudja. Már megindul felém az ökle, amikor bedobom a tényeket, amik közül az alvás egy elég nagy cucc, Filcről nem is beszélve, de ennél több most nem megy. Abban sem vagyok egészen biztos, hogy ezzel megelégszik-e, de aztán próbálja viccel elütni a szitut, ami... a'sszem jó jel, bár egyikünk se röhög rajta.
- Ja, akkor ideje visszafognom magam - forgatom meg a szemem, mi a faszom, most frankón. Mielőtt kihányna elém egy szivárványt, azé' viszonozom az ölelését, noha elég bénának érzem. Most tényleg ennyi kellett? Pedig csak elmondtam neki, mi a fosról szól közöttünk ez a kapcsolattéma, de nem vártam, hogy ettől majd le fog higgadni, meg aztán a melléfűzött megjegyzése is biztosít erről, gec'. - Most ezt tudom adni - eresztek meg egy sóhajt, de nem akarom erőltetni a dolgot, azt se vágom, hogyan működik az ilyen. Elvileg figyelnünk kéne egymásra, pofázni egy bögre faszom felett, meg baszni, oszt' csá. De most eléggé megkavarta az állóvizet és kurvára nincs nálam semmi, amivel ki tudnék keveredni belőle. - Amúgy mi volt ez a "elmondom, te köcsög, de utána baszottul nem engedlek ki az ajtón" cucc? - kanyarodom vissza arra, amit még nem sikerült beskatulyáznom. A csókba mondjuk belehajolok, bár még mindig fura a szitu. Most akkor mi változott? Vagy semmi? Pöcs érti...
- He? - bámulok fel rá, majd lustán vonom meg a vállam. - Általában nem bírnak, csak baszni jó velem. Má' volt úgy kapcsolatom, hogy az illető rühellt, te meg folyton tettél arra megjegyzést, hogy leszarod a nyitott szarságot, úgyis csak kúrunk - kotrok a zsebembe egy redva cigi után, me' kezd elbaszódni a lelkem egy másik dimenzióba. Amikor sikerrel találok egyet nyomom a számba, majd a Zippoval gyújtom meg, ami a dohányzón fetreng. Leszívom és kezd szebb lenni ez az elkúrt tél, még, ha bré is a helyzet, a'sszem; vagy má' talán nem annyira.
- De figyu - hunyorgom, ahogy próbálom átlátni, mi a gecim van most. - Ettől mi változik? Cuccoljunk össze? Csak te szophatsz le? Vagy mi a tök? - röhögök fel, mint valami idióta, aztán elbámulok a konyha felé, me' baszottul megkívántam azt a forrócsokit. - Van még abból a bögrényi szarból valamerre? Szórhatnál bele fahéjat és chillit, azt eléggé bírom.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Vas. Dec. 11, 2016 7:32 pm
 



 

Két percet, mi? Nem mintha két kurva perce találkoztunk volna, vagy baszódtunk volna össze ebbe az elbaszott nyitott fosba, amiből már kibaszottul elegem van. A’sszem mégsem megy nekem – nekünk – ez a kapcsolatosdi. Egyikünknek sem fekszik, ahogy azt már levágtuk az elején is. Jó, hogy így kérdezi, mert fingom sincs, miért mentem bele. Akkor épp jó ötletnek tűnt, és ennyi. Most, hogy érzem ezt az elbaszott ürességet, amíg a válaszára várok, aminek már rég meg kellett volna érkeznie… ja, hát már nem tűnik annak. Talán ezért mondta Jim az utóbbi pár napban ezt a vigyázz, mert megégeted magad faszságot, amiért szimplán körberöhögtem. Ez nem én vagyok.
- Ja, azt kéne. – vágom, hogy ez elég béna, meg azt is, hogy kissé erőltetem a közénk beülő békét, de most nem érdekel. Amire vágyom, azt úgy se fogja kimondani, erre már rájöttem. Vagy elengedem, vagy az ajtón engedhetem ki, és egyelőre vagyok olyan szánalmas, hogy az elsőt válasszam.
Örülnék, ha nem tenne rá még egy lapáttal, ahogy kimondja, hogy ennyit bírt nyújtani. Ajkamra harapok, mert ahogy átölelem úgysem látja az arcom, max. azt érzékelheti, hogy kissé belemerevedek az ölelésbe. Gondolom, úgy is levágta, hogy ennyire könnyen nem nyugszom meg. A’sszem nem csókolom meg időben, mert még így is sikerül faszságokat kérdeznie, és csak azért nyújtom a pillanatot, hogy kitaláljam, hogy a faszba hárítom a kérdést.
- Próbáld meg, és megtudod. – még mindig kissé sötétebben pillantok rá a kelleténél, és még mindig feszül bennem az ideg, ez a hülye meg nem sokat segít benne. Most mondjam, hogy ez mégsem elég, és nézzem végig, ahogy elsétál?
- Mer csak kúrtunk. Ettől még bírlak. – vonom meg a vállam, és inkább rágyújtok, mert valamiben le kell vezetnem a bennem lévő ingert, jelenleg még a pofája is idegesít, holott elvileg faszán kibékültünk. Ja, hogyne. Most tűnik fel, hogy egyszerre nyúltunk érte, ezért az övével gyújtom meg a sajátomat. Elég árulkodó.
A kérdése azért elgondolkodtató, ezért csak bámulom a füstöt, ahelyett, hogy válaszolnék rá. Ami azt illeti, kurvára nem tudom, mert a részéről nem változott semmi. Csak én szophatom le? Fogalmam sincs, hogy ezt akarom-e… félretéve a telhetetlenségét, meg azt, hogy egyedül a fél életem dugással kéne töltenem, hogy levezethesse rajtam az igényeit (ez mondjuk nem hangzik annyira szarul), kétlem, hogy menne neki. Vagy nekem. Az utóbbi időben csak őt kívántam, de nem fogadnék rá, hogy ez továbbra is így lesz… mondjuk én is tudom, hogy kurvára nem ez az igazi probléma. Egyszerűen nem érzi, amit én, és akármit is kérek tőle, attól még nem fogja.
- Ja, gondolom van. – indulok el a konyha felé, mint egy kibaszott zombi, mert amíg a szarságait keresgélem, legalább úgy tűnik, mintha azért nem válaszolnék, mert leköt ez a szarsága. Gondolom. Faszom. Nem tudom, mit mondjak. Jelenleg még a pofájába is alig tudok nézni anélkül, hogy elkapna az izomgörcs, nemhogy még együtt éljek vele… cuccoljunk össze, mi? Úgy mondja, mintha legalább egy napot kibírtunk volna egymás mellett, oszt kurvára nem. Jó, a’sszem elég feltűnő, ahogy csapkodom a szekrényajtókat, de a színészkedés sosem volt az erősségem. Meg, ahogy elnézem, ez nem is a csokipor volt, inkább valami mosogató szar, és kinyírni azért mégse szeretném, szóval kiöblítem a bögrét, és veszek egy mély levegőt, ahogy a víz csobogását hallgatom. Vágom, hogy ott van mögöttem, de kurvára nincs kedvem megfordulni.
- Faszom, ez nekem kurvára nem megy, és nem is tudok úgy tenni, mintha menne. Csináld meg a kurva piád, én leléptem. – kapom fel a kabátom, meg húzom fel a bakancsot, aztán kibaszom magam a havazásba, és csak megyek előre. Ja, hát kb. a pöcsöm is lefagy, de most nem érdekel, csak töröm az utat a hóban, és az ő érdekében is remélem, hogy nem fog követni. Már csak azt kéne eldöntenem, hogy a városba menjek előbb, vagy a reptérre.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Kanada
 



 

Vissza az elejére Go down
Kanada
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Határon innen, határon túl
-
Ugrás: