HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Kanada

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Kanada
Vas. Nov. 27, 2016 9:57 pm
 



 

First topic message reminder :





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down

Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Vas. Jan. 08, 2017 11:46 pm
 



 

18+ (asszem)

- Ja, erőteljesen. – bólintok rá a dologra, mert azzal kb. ki is végeznénk mindent. Mondjuk az érvágás említésére az két fokkal komorabb lesz, pedig azt már inkább poénnak szántam… persze esélyes, hogy a fél órás bőgésem után nem úgy jött le, mintha sok életkedvem lenne, lol. A büdös életbe nem nyírnám ki magam, legalább is közvetlenül nem. Max. véletlenül magasabbról ugranék le, vagy gyorsabban hajtanék…
Nem tehetek róla, de olyan nyomorék szegény, hogy muszáj kiröhögnöm. Plusz, ennyit még túl kell élnie, mert kettőnk közül általában én vagyok a tehetetlen szar, akit úgy ken fel a retyó falára, mintha kibaszott vaj lennék.
- Azon vagyok. – ki is terjesztem azt az önelégült vigyort, még fütyörészem is, miközben átcipelem a házon, és lepakolom az ágyikójába. Már csak a seggét kell kitörölnöm, és elmehetek ápolónak, basszam meg.
- Ja, hát jobbat én se tudok. – vonom meg a vállam, ahogy bevackolok mellé, mert én csak élvezem a meleget, és most amúgy sem kúrtunk egy keményet, hogy rendesen megizzadjak. Legalább a fürdésnek volt értelme, lol.
- Hozzánk képest kurva jól megy, az tény. – vigyorodom el, mert valljuk be, eddig ez a leghosszabb, legstabilabb, és leginkább létező kapcsolatom. Mer eddig képtelen voltam rá, baszki. Elég röhej, hogy még ennek az idiótának is több tapasztalata van, mint nekem… az egyetlen, ami vigasztal, hogy ez kurván nem látszik, lolz. Bár a drámát most elég lazán lekezelte így utólag… talán van még, amit nem tudok róla. Vagy inkább biztos.
Azt viszont tudom, hogy kurván beindulok tőle, és erre mindig rohadtul rájátszik. Nem mintha nehéz dolga lenne, miután minden a pofámra, meg egyéb testrészeimre van írva. Akaratlanul is felsóhajtok, ahogy végignyal a nyakamon, az eddiginél is jobban felforrósodik a bőröm, ahol hozzám ér. Áh, faszom, nem bírom.
- Miért, ha tetszik, csinálsz még párat? – lehelem az arcába, apró mosollyal az ajkaim sarkában, hogy érezze azért, nem igazán izgulok a fájdalomra. Ettől függetlenül eléggé tetszik a gondolat, hogy az övé vagyok. Meg az ő az enyém, nyilván. Hmmm… a’sszem ott a problem, hogy néha még mindig nem igazán hiszem el.
Némi reakcióidővel azért felfogja, hogy mi a faszt művelek, és meglepően készségesen nyomul bele a smárolásba, ami kifejezetten tetszik. Így sem ugyanaz, de kurvára jobb, mintha egyedül csinálnám, és valahol baromira izgat, hogy végignézi. A’sszem most először maszturbálok előtte, mert erre eddig kurván nem volt szükség, lol. Az mondjuk meglep, ahogy elkapja a számat, úgyhogy pont faszán nyögök az ujjaira.
- Azta. – röhögök fel, mert ez azért kurván nem jutott eszembe… de a válasz már elég egyértelmű. Kicsit ráharapok az ujjára, aztán elengedem a farkam pár pillanatra, amíg fölé mászom. Egy kaján kis vigyor keretében húzom ki az övet, mire a fürdőköpeny megadja magát, és könnyedén omlik le rólam. Azért magunkra húzom a takarókat, meg ne fagyjon a pöcse, aztán innentől leszarom a formaságokat, belehajolok egy újabb csókba, beletúrok a hajába, és a feje mellett megtámaszkodva kezdem el keményen verni. A szájába nyögök, és olyan közel megyek hozzá, amivel még nem okozok nagy fájdalmat, mielőtt elmennék. Van valami rohadtul izgató abban, hogy a szemébe nézek, miközben verem magamnak, úgyhogy még gyorsabb is a folyamat, mint általában. Egy mély sóhaj keretében élvezek rá, aztán elégedetten vigyorogva dobom el magam mellette.
- Ez kurva jól esett. – nevetek fel, bár egyébként fingom sincs, mit kezd most a gecimmel. Alszunk benne, vagy mi a fasz? Lol.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Hétf. Jan. 09, 2017 10:13 am
 



 

18+ (ha te mondod)

- Túl sokat árulna el rólam, ha minden kibebaszott kapcsolatom vége egy frankó kis öngyilkosság lenne - forgatom meg a szemem és próbálom nem túl komolyan venni a dolgot, de attól még, már csak az érvágás említése is épp elég nyomorék gondolattal jár. Meg mondjuk az előzőnél se láttam előre, akkor ez miben lenne más, ha már szóban sem veszem komolyan? Jelenleg mondjuk jobban leköti az életképtelen alakításom, sz'val a mai napra talán kihúzhatjuk a megdöglést, mint programot.
- Túlságosan élvezed... - jegyzem meg foghegyről, ahogy még fütyörészik is mellé, bazdmeg. Amikor lerak, elnyomom az ingert, hogy megint képen töröljem, bár úgyis béna próbálkozás lenne, so.
- Ja, majd elmúlik, nem érdekel - mert kezd zavarni, hogy úgy rázkódom, mint valami elcseszett falevél. Ez az ő műfaja, nekem ezzel ritkán van bajom, kivéve ha... á, faszt fáztam meg. Inkább arra koncentrálok, ahogy bemászik mellém és az aurájába nyomulhatok, hátha tölt belém abból a retek hősugárzóból, ami a seggébe van építve. - Leszarom, amíg élvezem. - Bár tény, a mai hajnal kicsit túltett az elvártakon, de amíg meg tudjuk beszélni és levágja, hogy elbaszta, addig nem mindegy? Rühellem, amikor emberek apró, balfasz kis dolgokon pattognak hetekig, és nem bírják maguk túltenni rajta. Nekem erre rohadtul nincs időm, és energiát se akarok abba feccölni, hogy a sebeimet nyalogassam. Különben is vágom, mi indítja be, plusz, ha elveszti a fejét, akkor esélyesen nekem esik, de ha próbálja tolerálni magát az már valami, nem? Így is csak egy kicsit izgatom és má' pengére állnak az idegei, amitől kedvem lenne felröhögni, de most megtartom magamnak a dolgot, na meg, így kábé egyik izmomnak se tenne túl jót.
- Maximum tetkót - vigyorodom el, mivel nekem is kell valami extra ahhoz, hogy átmenjek erőszakba. De ez most pont nem téma, ahogy elkezd recskázni a takaró alatt; kis nyomorék. Ha má' túl sokat nem tudok tenni a megkúrása ügyében, legalább a smárba belehajolok, majd megkapja az ujjam is, és nem kicsit izgató, ahogy rányög. Sokat nem pörög a válaszon, ahogy elszakad tőlem - na, meg magától -, és bepozicionálja a farkát fölém. Kezeim a nyakára, onnan meg a hajába vándorolnak, aztán végigsimítok a derekán is, ahogy elkapom a tekintetét. Eddig eléggé visszatarthatta, me' viszonylag hamar elélvez, amitől csak még szarabb, hogy nem kúrhatom meg.
- Hé - rúgom le magamról a takarót, ahogy végighúzom az ujjaimat a mellkasomon és hasamon kikötött gecijén. - Má' rég nyomtam fel selfie-t a kis tetveknek - fordulok felé, egy alja vigyorral a képemen, ami egyben célzás is, idehozhatná a mobilom, hogy lőjön vele egy képet. Ha nagyon akarja, kiteheti a sajátján háttérképnek, lolz.
- Ha a képpel megvagy, utána le is törölheted - mosolyodom el kisfiúsan. - Ha szopatni akarnálak, akkor a nyelveddel, de látod, nem vagyok direktbe baszatós hangulatban. - Ha már annyira szenvedni akar, bár ez így kábé semmi, többre meg úgyse futja.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Hétf. Jan. 09, 2017 11:28 am
 



 

18+
Kezd nagyon rákattanni a témára, és bár vágom, hogy a külsőm elég emós, azért kissé túlzásnak érzem, hogy ennyire komolyan vesz. Azért nem szaladok a retyóra eret vágni mindjárt, még akkor se, ha itt hagy a picsába. Kibaszottul szar lenne, persze. De túlélő vagyok, ahogy ő is. Rég megdögölhettük volna mindketten, mert szar volt, és mégis itt vagyunk.
- Nem fogom kinyírni magam. Ennyire könnyen nem szabadulsz. – vigyorodom el, de közben a tekintetem megtalálja az övét, lássa csak, hogy rohadtul komolyan gondolom.
- A hobbid, hogy két percenként meghazudtolod magad? – nevetek fel, elvégre az előbb még azt mondta, hogy élvezzem ki. Akkor már inkább az akkori tanácsára hallgatok… de ennek a körnek is vége egyszer, elvégre nem kéne össze-vissza dobálnom. Ha nem lenne sérült, esélyesen körbeszaladgáltam volna vele, de ezt a késztetést kénytelen vagyok visszatartani.
- Legfeljebb a holnapot tespedéssel töltjük. – vonom meg a vállam, de azért ott játszik egy hamiskás mosoly az ajkaimon, mert én simán kibírom, sőt, még jól is esik, ellenben ő aztán szenvedne tőle. Meg mekkora szopás már megfázni, amikor alapvetően síelni meg snowboardozni jöttünk. Hozzátenném, én nem voltam kint, mióta ideért, baszki.
- Ja, ennyi. – bólintok, bár én azért belelátom a szavaiba azt a burkolt lehetőséget, amikor már nem fogja élvezni. Nem mintha alacsony lenne az önbecsülésem, de őt tényleg képtelenség lenne egy életre lekötni. Bár azért ez a gondolat még engem is képen basz. Bár, ha mindig ilyen reakciót fog kiváltani belőlem, azzal kurvára ellennék.
- Azt még tolhatunk. Ebbe is belezúgtam már. – kacsintok a hátam felé, mer azér jó pár reggelt töltöttem a bámulásával, lolz. Ja, azért elég nagy szopás lenne szétmenni, ha egyszer az egész kurva hátam belepi a kibaszott tetkója. Így próbálj meg elfelejteni valakit…
De most amúgy sem ez a téma, inkább a farkam, ami azért jóval kellemesebb, pláne, hogy most sem fogja vissza magát faszságok terén, ahhoz képest, hogy mozdulni is alig tud a gyökere. Hát rajtam aztán nem fog bukni a móka, gondolkodás nélkül hajolok fölé, hogy onnan recskázzak. Azért kurván jobb így, hogy van egy erőteljes kontakt. Felvonom a szemöldököm, ahogy végigsimít a gecimen. Mekkora fasz már.
- Beszarok rajtad. – azért feltápászkodom, és megkeresem a szaros telóját, sőt, még egy képet is lövök a gyökereknek, de a captiont már ráhagyom, mert értek én ehhez, baszki. Val’szeg úgysem a szövegelésére kíváncsi egyik szaros kis fanja se.
Azért erőteljes fintorba fut az arcom, ahogy így belegondolok, de faszom, én provokáltam a büntetést, vagy mi a geci. Az orrom se törte el mondjuk, úgyhogy ennyi még belefér, megadóan támaszkodom meg fölötte, és a mellkasától lefele haladva kezdem el félelmetes lassúsággal nyalni a bőrét. Rohadjon csak le, tudom, hogy kurvára kíván, hogy legszívesebben keresztbe kúrna, de esélyesen a gerince hamarabb törne ketté, minthogy berakja. Azért megkeresem a tekintetét, és egy alja vigyor a képemen nyalok tovább… egészen véletlenül közeledve a farkához. Finoman harapok a végére, aztán végignyalok rajta, miközben lesem, mennyire ráng be a képe ennek a nyomoréknak.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Hétf. Jan. 09, 2017 12:23 pm
 



 

18+

- Mit kéne tennem, hogy lelépj végre? - ejtek meg egy alja félvigyort, mert nem kell többet kihozni ebből az öngyilkos témából, ha egyszer nem húzza elő a farzsebéből a borotvapengét, hogy az orrom előtt vágja el az ütőerét. Mondjuk az elég cifra lenne, de inkább most nem akadok fenn a témán, meg úgyis kötekedhetnékje van, amitől beráng a szemöldököm. Mákja, hogy azt nem sikerült szétbasznia.
- Vannak szintjei, baszod, és te kissé túltolod. ha nem vetted volna észre... - vetem oda, rohadjon meg itt az alapjáraton aranyhal memóriájával, bakker. A lényegre persze mindig emlékeznie kell, pláne, ha engem tud vele szopatni. Különben is túl méretes az a vigyor a pofáján ahhoz, miszerint csak úgy elmenjek mellette egy retek szó nélkül. Mire az ágyba kerülök kissé jobb lesz a közérzetem, de nyilván telibe kell basznia a megjegyzésével, amitől két másodperc alatt fut ki az arcomból az összes vér. - Tesped a büdös rosseb! El akarok menni snowboardozni, meg abba a puba is, ahol vajsört árulnak, és kinéztem egy frankó kajáldát, ilyen baszásnagy burgerekkel, meg a sportboltban is tutira van néhány penge deszka, amik csak rám várnak - vázolom a programot, amiből rohadtélet, nem engedek, még akkor sem, ha mászva kell levezényelnem. Még fullon ezen keringek, amikor ő egyetértőn motyog valamit, de nem figyelek rá, mivel frankó kis lejtők ugrálnak az agyamban. Az art mondjuk visszaránt, bár az mikor nem? Rég festettem, basszam meg, és gecire hiányzik...
- Szeretnél még? - simítok végig a hátán, me' tény, elég pöpec kis tetoválás lett és most is örömmel bámulnám, miközben szétkúrom az agyát, de hát, ja. Ilyen szempontból fos lenne, ha beleunnék, me' eléggé egyedi és intim így témázni, hogy ezt nézem. Bár, basztam már azzal, akit frissen varrtam ki; mondjuk az más. Hogy mitől, azt még így nem igazán vágom. Talán, mert alig három órája ismertem, vagy nem volt ennyire oda értem, mettomén. Másnak érzem és kész. Most viszont inkább hasznossá teszem a nyelvem a szájában, míg fölém hajol, hogy rám verje. Tetszik, hogy nem áll le agyalni a felvetésemen, hanem egyszerűen tolja és annyi.
- Most mé'? Tényleg rég frissítettem, még azt hiszik, megdöglöttem, vagy ami rosszabb, nincs mit mondanoml - vonok vállat, fasz baja van. De aztán teszi a dolgát és lő egy frankó kis képet, amikor pedig a kezembe adja a mobilom gyártok mellé valami penge szöveget, nehogy még a végén félre legyen itt értve ez a nyomorék bejegyzés. Míg a tag-eket intézem, addig ő a saját gecijét, amit ugye nem árt lenyalni rólam, lolz.
- Na, ízlik? - röhögök fel, amikor porsztolom a képet az Instára, de aztán kiszúrom a firtatását és nem kell észlénynek lennem, hogy tudjam, mi a toszra készül. Amikor eléri a farkam nyilván megrándulok, aminek csak a fele kellemes, de aztán a számra harapva célzom be a fejét a kamerával.
- Harminc másodperces interjú: mire bukik rá szívesebben a híres-neves Elijah Moore, a mikrofonra, vagy a faszomra? - kérdezem, ahogy egy elnyúlt vigyorral rögzítem az értékes momentumot. A válaszát még hozzábasznám, meg mást is, aztán ha megvan, lekúrom magam mellé az iPhone-t, majd hátravetett fejjel próbálom élvezni a szopást, meg nem nyögni a fájdalomtól. Mondanám, hogy ennyi még belefér, de tényleg elég faszul vagyok, és a végére csak azt veszem észre, ahogy a kezem a hasamra nyomul és olyan erősen harapok a számra, hogy felszakad rajta a seb. Nem mondom, hogy álljon le, már csak idegből se, mert annyira elcseszett az egész helyzet. De aztán már csak ösztönösen is megtalálja kezem az arcát, hogy mutatóujjam a homlokára nyomva toljam hátrébb, félig-meddig röhögve.
- Egy pár óráig próbálj meg lecuppanni rólam, me' fáj a fejem - vinnyogok a béna poénon, majd egy elnyúlt sóhajjal keresem a tekintetét. - Nem csinálsz nekem forró csokit? Talán most sikerül meginnom. Nagyon úgyse tudnék lelépni... - ver ki megint a hideg, így inkább magamra húzom mindkét takarót, egészen az orromig, onnan meg nagyokat pislogva bámulok fel rá, lolz.
- Cuki vagyok, mi? - fulladok ki egy köhögésben, há' bakker, ma ennél több nem megy. De az a forró genya most jól esne, meg némi kaja is.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Hétf. Jan. 09, 2017 3:01 pm
 



 

- Hát, ha félredugsz, itt hagyom a hulládat. – vonogatom a szemöldököm, ha már úgy is áttértünk a viccek kategóriájára. Kétlem, hogy tényleg bántani tudnám, legalább is úgy, hogy maradandó legyen az eredmény… ugyanakkor eléggé hirtelen természet vagyok, egy-egy felindulás meg már korábban is necces dolgokat váltott ki belőlem. A határok néha elmosódnak…
- Mindent túltolok. – hagyom, hogy kiüljön az önelégültség a pofámra, emlékeztetve kissé, hogy bár neki a provokálás a fő jellemvonása, nekem meg az, hogy amibe belemegyek, azt kurvára úgy csinálom, ahogy én akarom.
Már előre sejtem, hogy ki fog akad, ha csak megemlítem a tespedést, de a mosolyom röhögéssé alakul, ahogy tényleg megteszi. Lám, Enril O’Berry sem olyan kiszámíthatatlan, amilyennek tűnik.
- Fasza. És majd hason csúszol odáig? Vagy szeretnéd, ha a karjaimban vinnélek végig fél Kanadán? – kuncogok fel, bár nekem nem igazán van ellenemre az ötlet. Mondjuk azt sejtem, hogy az ő szemszögéből már kevésbé tűnik poénnak a dolog. Minden faszságba talán mégse megy bele… talán.
- Ja, tetkó mindig jöhet. – az előző előtt se gondolkodtam sokat, pedig baszod a fél testem beborítja, azt mégis kurván tetszik. Mint a legtöbb cucc, ami En keze alól kerül ki. Kezdek elég undorító lenni.
Nem épp a tetkó gondolatára, de azért rendesen ráélvezek, még engem is meglep, hogy má lassan úsztatom a gecimben, ő meg ennyire lazán fossa telibe. Leszámítva persze, hogy egy kibaszott selfiet akar vele.
- Sose volt. – röhögöm körbe, és tényleg baszod, csak kefélős, gecis, crews képeket oszt meg folyton. Hát hol vannak a mély gondolatok, meg a hangzatos idézetek?!
Nem mintha különösebben érdekelne az instája, vagy akárhova tölti ezeket a szarokat, részemről épp eléggé lefoglal, hogy a váladékom nyaljam le róla, ami egyszerre izgató és kibaszott undorító. Egy vigyor azért felcsúszik a pofámra, amekkora fasz kérdései vannak, de így lazán telibe szarom a fejét amúgy. Csak akkor veszem fel a szemkontaktust, mikor már a farkánál járok, és faszán belenézek a kamerába, amitől – na meg a faszságától – kb. a farkával a számban kezdek el röhögni.
- Attól függ, melyik van közelebb… - vigyorodom el, mielőtt rácuppannék, de ezzel nagyjából ki is fújt a videó, mert kurván nem hagyom másra koncentrálni… meg így a fájdalom mellett kétlem, hogy tudna. Hosszúra mondjuk nem nyúlik a dolog, mert én hiába vagyok óvatos, attól még érzem, ahogy az izmai összehúzódnak, aztán a nyögései ellenére is letolja a képem a farkáról. Hát, ezt se hittem volna, hogy még bekövetkezik, lolz.
- A segged ne töröljem ki? – röhögök fel, de aztán annyira gyökéren fest a takaróval a pofájában, hogy még én is megsajnálom. Nem beszélve a kutya szemeiről. Alapból képen basznám bármelyik csávót, aki ezt bejátssza, de hát ennek még ez is jól áll.
- A’sszem mégiscsak megérdemelted azt a verést. – vigyorodom el, mielőtt magamra kapnám a fürdőköpenyt, aztán eltűnnék a lépcső irányában. Ellesz addig az instagrammal, míg rendelek valami kaját, aztán megcsinálom az idióta forrócsokiját. Ha már így ínyenckedünk, némi vattacukrot meg fahéjat is beletolok, és bár szarul néz ki, mer szépérzékem az nuku, az íze az jó lesz, azt csá.
- Rendeltem kínait. – tolom a képébe a bögrét, aztán bemászom az ágyba az enyémmel egyensúlyozva. – Vigyázzál, köcsög, forró.
Röhögök, mert már látom, hogy tolná a képébe, aztán még az hiányzik, hogy le is forrázza magát a nyomorékja. Simán kinézem belőle.
- Bár baszottul havazik, úgyhogy esélyesen késnek. – pillantok az ablakra, aztán még fel is kelek, hogy elhúzzam a függőnyt. Esélyesen ez már vihar, bár egyelőre még a visszafogottabb fajtából. Pedig kurván nincs kedvem éhezni…
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Hétf. Jan. 09, 2017 3:45 pm
 



 

- Többet ne hozd ezt fel a héten, me' így is gyomorideg feldolgozni, hogy én ebbe belementem - forgatom meg a szemem, oszt' rohadjon meg ott, ahol van. Bár eleinte minden jó bulinak tűnik, talán még ez is, de nem nagyon akarom magam a topic körül forgatni, pláne most, ahogy a saját faszom nem bírnám kiverni, sz'val... - Ja, mondjuk azt imádom, hogy túltolod - röhögök fel rá, me' frankón. Máskülönben már rég nem lennénk együtt, vagy maximum is csak néha-néha kúrni járnánk össze, ha nagyon kedvem van a rocksztár seggéhez. Persze, most még elvagyok, de ebből a tespedésből kösz, nem kérek, még akkor sem, ha lerohad körülöttem a világ. Vannak dolgok, amik messziről undorítanak, és az elbaszott egy helyben ülés ezek közé sorolandó. Nyilván várja is, hogy kibukjak, de bakker, ennyire má' csak ismerheti a seggem. Azé' a felvetésén elfintorodom; pfejj, bazdmeg.
- Előbb támaszkodom a deszkámra, gec' - vágom vállon, nyilván meg se érzi, de nem is az a célja, hogy befosson a fájdalomtól. Elég, ha én szenvedek vele még pár órát. - Miért, nem tolnál már le valamit azon a penge kis pályán? - intek fejemmel az ablak felé, ami mögött ott árválkodik a még szűz tó, meg persze a pöpec dombos placc, ahol eddig csak cirka három órát nyomultam, ami rémkevés.
- Jó'van, Val' úgyis csak örül, ha bedugom a pofám a szalonba - megyek bele, addig még ideje is van, hogy kitalálja, mi a toszt szeretne. Bár, esélyesen nem fogja túlkomplikálni, me' az elsőnél se baszakodott vele sokat, de azoktól úgyis csak behalok. Valakinek redva öt év kell, hogy kitalálja, mi a faszom minta legyen, én meg hatszor elunom közben az életem. Aztán persze elém rak valami szemetet.
Jelenleg Eli - maximum is csak - a gecijét tudja lerakni elém, de amíg felnyalja, addig nem problémázom különösképp a dolgon, ha má' én kértem, heh. Sőt, még egy frankó kis képet is lő rólam, én meg a szopó fejéről a kis tetveknek.
- A faszt nem. Rakás város feletti szaratós fotót, meg art-os pöcsömet is kihányok, hogy örüljenek. - Bár azoktól általában csak én megyek el, de ez má' mellékes. Mégis az én rohadás Instám, azt töltök fel, amit kurvásul akarok és cső. Jelenleg pölö azt, ahogy telibeszop, meg majdnem belefullad két röhögés között. Egyemmeg ezt a kretén fejét.
- Egyszer majd ráénekelhetsz a faszomra - vigyorgok le rá, de aztán passzolom a mobilom, hogy átadjam magam a főleg kellemetlen érzésnek. Ez mondjuk nem az ő hibája, vagyis... ja, mégis, lolz. Mindegy, rövid úton letolom magamról, bármennyire szar is a szitu, de most ez van. - De. A nyelveddel azt is, köszi - kacsintok, aztán a számra harapok, de kábé csak a vért érzem, szóval félkézzel letörlöm a pofámról, és inkább visszamászom a takarók alá.
- Egy kiverést érdemelnék, de há' ennek má'  lőttek - eresztek el egy fájdalmas sóhajt, de ahogy lelép megint visszanyomorgom az iPhone-t, hogy bekapcsolódjak a véráramba. Pár faszányos buliról lemaradtam, meg kisebb-nagyobb botrányról, hívott a bratyóm és persze a crew, de má' Adamnek se ártana dobnom egy szaros sms-t, merre vagyok. Mire ezeket lezavarom má' vissza is jön, kezében egy nagy bögrével. Végre. - Kúl - veszem el tőle, aztán majdnem magamra is öntöm, amilyen geciforró, hogy basznám meg. - Ja, má' magamtól is rájöttem - bámulom a tartalmát, ami valami ritkaundorító, bazdmeg. - Hallod, megidéztél valami mutáns gecit a pokolból, vagy mi a faszom ez a nyúlós szemét? - dugom bele az ujjam, hogy kihúzva jöjjön vele ez a szemcsésen barnás-fehéres ökörnyál is, amit aztán a számba dugok, de hídként még összeköti a pofámat a bögrével.
- Meg így hajnal fasz tudja hány óra? - bámulok el a mobilomra, amin reggel kilenc villog viszont. Hát, majdnem. Míg én a lelkemért küzdök ezzel az édes pöcsömmel, addig ő letámadja az ajtót és elénk tárja a tényt, miszerint frankón esik a hó. - Csekkolok egy előrejelzést - dobom be, majd egy sornyi hümmögés és szürcsölés után mutatom a képébe a tényeket: - Leszarom, ha mínusz 40 fok is lesz tíz mérföld hóval, akkor is kimegyek snowboardozni - közlöm be a tényeket, aztán eldobom az iPhone-t és tovább szürcsölöm a csokimat, rohadjon meg mindenki. A kajára mondjuk tényleg várni kell, de legalább ideér, bár baszhatjuk a mikróba. Míg Eli cseszekedik a csávóval, addig én összekaparom magam, lemosom a retek mellkasom, meg túrok valami értelmes ruhát, mert ettől a köntöstől úgy érzem magam, mint akinek nincs élete. Ő már esélyesen rég végez mindennel, mire lebotorkálok és bágyadtan bámulom a kandallót. Beledobok két rönköt, aztán megkapja a tüzet is, amivel a cigim gyújtom.
- Együnk itt - ülök közel a lángokhoz és próbálok nem vacogni, meg köhögni felváltva. Amúgy jól vagyok, ez is csak egy ilyen átlendülő baszás, ami pár óra alatt kimegy belőlem, oszt' csók. - Ha végeztünk, festenem kéne - bámulok el a sarokban fetrengő táskámig, de közben má' félpofával a tésztát tömöm, ami nyilván csavarodik az arcomon, meg minden szemét. - Sz'tem bekattanok, ha félórán belül nem kerül ecset a kezembe. - Amúgy tényleg. Addig zenélhet, vagy nem'tom, mivel ütik el az időt a rocksztárok.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Hétf. Jan. 09, 2017 8:27 pm
 



 

- Pedig belementél. – ül ki a pofámra az az elégedett vigyor, így belegondolva még nem is volt alkalmam rendesen kiörülni magam, vagy mi a geci. Mondanám, hogy bontok egy pezsgőt, de… most megelégszem azzal, hogy a képébe dörgölhetem azzal a levakarhatatlan vigyorral a képemen.
- Tudom. – azért persze jól esik, hogy kimondja, de ahogy hozzádörgölőzöm egy bók után, már így is úgy érzem magam, mintegy retkes háziállat, úgyhogy nem kötöm az orrára. Meg azér mégse kéne elmennem két szavától.
- Hát én aztán meg nem várom, míg elvonszolod magad a kisboltig. – és akkor a snowboardról még nem is beszéltem. Vicc ez a gyerek.
- De, kurvára. Majd elmegyek, míg te nyugdíjaskodsz. – gonosz kis mosolyféle csúszik a képemre, bár kétlem, hogy kiengedne azon a rohadt ajtón. Egyrészt, mert nagyrészben az én hibám az állapota, másrészt meg mert egyedül aztán pláne nem bírná ki.
- Te, amúgy mellékállásban tolod, vagy mi a faszért ilyen engedékeny a seggeddel? – vonom fel a szemöldököm, mer gyanús ez nekem, azért elég szexi az a csajszi. Esélyesen kavartak is, bár valahogy nem t’om elképzelni, hogy jártak is volna. Nem t’om mé’, csak egy ilyen megérzés.
- Ja, persze. Elismerem, hogy mély vagy. – ha nem csöpögnék a szarkazmustól is egyértelmű lenne, hogy ezt nem gondolom komolyan. Valójában mondjuk elismerem, hogy eléggé művészi meg bohém a gyerek valahol mélyen legbelül… jobban is, mint én.
Mondjuk azért többnyire nem a faszát szopva szoktam ezeken gondolkodni, miközben egy kibaszott kamerát dug a pofámba, de mindent el kell kezdeni egyszer… a’sszem. Van valami ilyen mondás.
- Nagyon elbaszott ötleteid vannak. – nevetek fel, mer még elképzelni is röhej, de má’ olyan szinten tartunk, hogy simán komolyan veszem, de persze inkább elraktározom magamban, mert ez a köcsög itt hamar fog elvérezni, mint elmenni. Faszom. Ezé erőlködöm én?
- Mindjá’ gondoltam. – sóhajtok, mint előtt lepucolnék, hogy végezzem a feladatom, vagy mi a faszom. Kész, hogy egy ilyen köcsöggyerek ugráltat, de közben meg kurvára nem lehet egy szavam se, szóval így nehéz bármit is kezdeni a helyzettel.
- Kussoljá’ má, bazd meg, örülj, hogy van. – röhögök fel, hogy szopna má’ le azzal a telhetetlen fejével. – Az íze jó, baszki. Amúgy meg vattacukor, baszod.
Azzal az édesszájú pofájával az ember azt hinné, hogy felismer ilyeneket, de hát sötét, mint az éjszaka. Kb. a kinti vakító havazás ellentéte lehet a fejében, de legalább olyan tiszta üresség. Azért fájdalmas fintorba torzul a képem, ahogy meglátom, hány óra, mert kurván nem igazán aludtunk a party óta, ami azért elég rendesen lezsibbasztott. Részemről adnám a punnyadást.
- Mér’, vihar jön? – csak azért imádkozom, hogy a kibaszott kaja jöjjön meg, mer akkor legalább már teli hassal dögöljünk meg, baszki. Meg ha lenne valami nagyobb természeti katasztrófa, az elősegítené, hogy a menedzserem azon parázzon a hírnevem helyett. Faszán kijönne az életveszély, bár ahogy ismerem, még azért is én lennék lebaszva.
A kaja mintha egy örökkévalóságig jönne, de én zavartalanul tolom a fürdőköpenyemben – ha már egyszer nem abba vertem – kifizetem a pasast, melegítem a kaját, meg minden faszom, mint egy kibaszott csaj, nem hiszem má el. Fúj. Elébaszok egy dobozt, mer tányér az fasznak, egyen kézzel. Esetleg még egy pálcikát hozzávágok, de kétlem, hogy hasznosítaná.  Azé’ felvonom a szemöldököm, ahogy betelepszik a kandalló elé, és inkább elmegyek egy pokrócért, hogy a hátára dobjam.
- Tőlem. Úgy is írnom kéne pár dalt, hogy benyaljak, miután így kipornóztam magam. – röhögök fel, és miután benyomtam a kajám, elmegyek a gitáromért, merthogy ja, olyanom is van. Nem vagyok egy profi, és a bandatagokat messze nem közelítem – nyilván, különben mi a fasznak kellenének – de számokat írni ez is elég, aztán az akusztikus alap mindig adja. Szóval míg ő berendezkedik, addig én a kanapén dobom el magam, és tanácstalanul vergődöm az akkordok közt. Az eredmény eléggé melankólikus lesz, mert még mindig vannak bennem maradékai az estének, amiket így ki tudok adni magamból. Néha dalszöveg foszlányokat is tolok, és leszarom, hogy közben figyel-e, bár erősen kétlem. Meg ezeket a szavakat úgy is hallotta már tőlem… részemről nem figyelem, mit csinál, éppen elég a tudat, hogy jelen van, amúgy átadom magam a zenének, meg a kidolgozatlan dallamnak, ami azért a fejemben lassacskán, de kezd összeállni. Veheti zenei aláfestésnek, bár ha átveszi a hangulatát, elég sötét kép lesz.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Hétf. Jan. 09, 2017 9:13 pm
 



 

Inkább nem reagálom le a célzásait, me' megint be találnám verni az orrát és különben is igaza van, elvégre valami retardált faszomság okán mégis belementem. Mondjuk most még csak a tudat szar, me' gyakorlatban annyira nem érzem a dolgot. Hirtelen amúgy se tudom eldönteni, hogy eddig is ilyen simulékonyan vette-e a bóknak tűnő elszólalásaimat, vagy netán megihlette a szarráverésem, mindenesetre többet má' nem mondok, me' kezdek beijedni a perregésétől. Frankón olyan, mint egy elbaszott macska, csak szerencsére nem annyira szőrös, de a karmolás és harapás adott.
- Nem kell megvárnod, magamtól is menni fog - húzom föl a szemöldököm, me' baszódjon má' meg, hogy itt lebecsüli a seggem. Ha azt mondom, tetves snowboardra állok, akkor tetves kibebaszott snowboardra fogok állni, baszod. - Vissza se gyere, te köcsög - horkantok fel, me' én előbb teszem ki a lábam azon az ajtón, mint ez a nyomorék geci. Majd meglátja, bakker.
- Úgy tolom, ahogy a kedvem tartja - kanyarodik vigyorra a pofám, noha a kérdésen elgondolkodom. Na, nem mintha ne tudnám rá a választ, csak így ez a szitu sem túl egyszerű. - Val' azt hiszi, lóg nekem, holott egy lófaszt - vázolom, dióhéjban. De aztán bemérem a képét és esélyesen nem ez érdekli a sztoriból. - Full lezbi a csaj. A faszomhoz még ujjbeggyel sem ért - röhögök, me' már maga az elképzelés is vicces, hogy mi ketten basszunk. Valahol még undorító is, mintha a saját tesómat húznám farokra, pfejj. Kábé annyira nem izgat a téma, mint a mélységem milyensége. Pont leszarom, mennyire lát intellektuelnek vagy sem, meg jelenleg a telóm kameráját előbb értékelheti, ha má' itt tartunk. Frankón jól mutat a feje a pöcsömmel, ezért többet kéne összehoznom őket, de az akció elég szarmód hiúsul meg, ahogy nem bírja a testem a szuflát.
- Ha ennyire elbaszottak, akkor miért mész mindegyikbe bele? - kanyarodik egy gunyoros mosoly a szám sarkába, aztán könnyedén dúdolva figyelem, ahogy lecammog forró csokit főzni, meg esélyesen szerválni valami kaját. A kutyulmánya mondjuk köztes érzéseket vált ki belőlem, és pont nem vágom a nyomorát, elvégre neki is van szeme, vagy mi a faszom.
- Ja, mielőtt feláldozták a pöcshúzogató kretén kis cserkészek, valami távoli csillagközi dimenzióban biztos, mályvacukor volt, de most inkább a pusztulás, meg genny egyik lovasa, baszod - mutatom fel neki a trutymót, és kénytelen vagyok letenni a bögrét az ölembe, hogy mindkét kezemmel ezt a szmötyit fonjam bele a számba, gec'. Mikor lélekben túlteszem magam a toszáson és eljutok a csokiig állok neki böngészni az előrejelzéseket, ha má' ennyire izgatja.
- Ja, elvileg lavinaveszéllyel, széllel, méteres hóval, de ki nem fossa le? Maximum megnyúlik a lejtő - vonom meg a vállam, aztán csak bevárom a kaját, bár olyan baszottul még nem vagyok éhes, pedig nem ártana, ha valami felszívná ezt a szemetet, ami a gyomromban kavarog. A pálcikával azé' próbálok balfaszkodni, me' a sufnidokimtól elnéztem pár fogást és most úgy kedvem is van hozzá, szóval zabálok tovább, míg ő megküld a pokróccal, amibe pluszba belebújok.
- Kösz - mocorgok egy sort, zabálok, közben meg bágyadtan hallgatom a pofázását. - Ja, eddig nem tudtál a turné miatt? - Amúgy nem vágom, ez hogy megy. Mi kell hozzá, meg egyáltalán, de sok vizet úgyse fogok zavarni körülötte, ahogy előrámolom a cuccaimat, majd megfogva az első kezembe eső ecsetet szál meg a nyugalom. Pfú, bazdmeg, ez má' azé' kellett. Még szerencse, hogy több festéket meg papírt is hoztam, különben felkötném magam. Eleinte még adott, ahogy penget és hümmög mellettem, de aztán ez is belemosódik a színekbe és onnan részben kizárom, részben pedig befogadom, ami elég trén hangzik, de így megy ez a zenével, és különben sincs szar hangja. Egy ideig az ecsetekkel és különféle befutó mintákkal szórakozom, aztán egy ponton gondolok egyet, megragadom a vázlatfüzetem és felé fordulva nyalok rá a grafitom hegyére. Hátam a kandalló melletti falnak döntöm, és festékes-maszás kezekkel kezdem el felvinni a testét, ahogy elnyúlik a kanapén, az ölében heverő gitárt, meg az orrát, ahogy összeráncolja, miközben a következő taktuson agyal. A végére árnyékolok, satírozok rajta itt-ott és élesítem a kontúrt, de aztán egy utolsó csekkolással tépem ki a füzetből a lapot.
- Aztán belém ne zúgj - poénkodom, ahogy ledobom elé a rajzot, majd beülök mellé a kanapé szélére, és arcom a mellkasának döntöm. - Csinálj még gofrit - nyűglődőm, me' egy figyelemhiányos szar vagyok, és különben is a full padlót a rajzaim és festményeim borítják, sz'val kell valami más, mielőtt elhasználok minden lapot.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szer. Jan. 11, 2017 10:26 pm
 



 

Ha már így elmélyültünk ebben a nyugger chillben, akkor eljött a mély beszélgetések, meg a személyes kérdések ideje… meg egy faszt. Csak úszom az árral, és történetesen épp erre voltam kíváncsi. Kivételesen legalább gondolkozik tényleges válaszon is, miután rávágta a faszságát.
- Mivel lóg? – a’sszem a mélázásomat erős féltékenységnek veszi, legalább is a bamba vigyorából, meg a gyors nyugtatóból ítélve. Valaki nagyon kerüli a drámát… - Nem is mondtam semmit, baszod.
Röhögök fel, bár azért feltűnően nagyobb a vigyorom. Egyre jobban bírom azt a csajt, tölthetnének több időt együtt, lol.
- Látod, ez már egy kurva jó kérdés. – sanda kis vigyor csúszik a pofámra, elvégre pontosan tudom a választ, meg esélyesen ő is sejti. Mert oda vagyok a hülye fejéért, azért. Plusz, az adott pillanatban épp kurva nagy poénnak tűnnek. Még hallom azt a hamis dúdolását, ahogy lemegyek a kajáért, de azon kevesek között van, akiknek nem zavar a hangja. Alapvetően érzékeny vagyok az ilyesmire.
- Baszod, kurván nem muszáj ám meginnod. -  visítom két sírás között, ez kész, őrült, ez má’ tény. Nem bírom szusszal, geci. Amúgy meg mi ketten azé pontosan tudjuk szerintem, mennyire jó lehet egy alapvetően kibaszott undorító dolog…
- Ja, végül is max pár tonna hó alatt töltjük az utsó pár napot, nem gáz. – röhögök fel, mekkora balfasz már. Én már csak azért imádkozom, hogy a kaja még érjen ide a nagyja előtt, mert hogy ilyen időben ki nem mozdulok, az hétszentség. Persze ezt nem kötöm az orrára, meg azt sem, hogy volt már akkora hó, amitől az ajtót nem lehetett kinyitni. Höhö.
- Még mindig nem tudom megszokni. – vonom össze a szemöldököm, ahogy magára húzza a takarót. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy a patkány is fázhat. Elég para, tuti van valami baja, csak nem akarja elismerni, nehogy legyen az életében két nap, amiben nem pörgi agyon magát. Szerintem ez redbullt szopott a anyatej helyett.
- Nem igazán a turné kérdése, inkább hangulaté. Néha akkor is tolom, max. nem alszok. – vonom meg a vállamat, mert ebben az a tré, hogyha egyszer bekerülök a vibeba, akkor kurván nem szeretem, ha kirángatnak belőle. Azért az még tőlem is sok vénát igényel, szeretek elmerülni benne.
Most viszont egész hamar sikerül megtalálnom a kellő alapot, onnantól meg már csak játék az egész, rendezgetem a hangokat, az érzéseket, a szavakat. Ott hal meg a zene, ahol számítás mászik bele, és már azért csinálom, amit kivált, ahelyett, ami belőlem jön. A hangja szokásosnál is hosszabb fáziskéséssel jut el hozzám, a papír már az ölemben van, mire morcosan nézek fel rá. Már épp elküldeném a picsába, amikor méltóztatok egy pillantást vetni a skiccre, és először a felvonom a szemöldököm, aztán elvigyorodom. A’sszem a legtöbb szabályom megdől mellette, mert valahogy imádnivaló, amint hozzám bújik. Persze, hogy má’ megin akar valamit…
- Faszt, még zenélek. Amúgy is csak beraktam a mikroba. – nevetek fel, mert úgy mondja ki a nevét, mintha legalábbis az égből volna való, közben meg ott rohad a szekrényben még pár csomag. Részemről tovább pengetek, aztán megrovóan nézek, ha még mindig nem kopik le rólam.
- Ezek után megfontolom, hogy írok-e rólad dalt, baszki. – nem mintha ez így menne, hogy én eldöntöm, és akkor majd az kurván úgy lesz… ha valami nem fog meg, akarhatom én, de baszottul nem lesz belőle semmi. Egyszerűen nem működik, és kész.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szer. Jan. 11, 2017 11:08 pm
 



 

- Semmivel, mondom - zavarom le ezt első körben, me' Val' feje is basztat, ahogy néha meglátom rajta ezt a nyomorgó faszságot, még ha olyan kurvára próbálja is leplezni. Csak hát Elit nem olyan egyszerű leszerelni, és baszottul nincs kedvem ahhoz, hogy má' megint félreértse. - A szalon volt mindig is az ő nagy álma, vágod. Szóval felvett az alaptőkéhez némi hitelt, rossz arcoktól, nyilván, akik meg rájártak és... - el akarták tenni láb alól, de az most a sztori szempontjából lényegtelen. - Ezé' közöltem a faszszopó kis gecikkel, miszerint én basztam el a zsét és nincs kedvem visszapengetni. Nem ügy - túrok a hajamba, elvégre régi sztori, és különben sem hinném, hogy emiatt nekem bármivel is lógna. Épp olyan kedvem volt, oszt' cső. Na meg, ki ne hinné el, hogy elszórhatok annyi lóvét? A piszkálódását viszont most elkerülöm, jobb a béke, basszam meg. Amúgy sincs idegzetem a hisztihez.
- Ah? - bámulom a képét, de mivel nem hajlandó kifejteni, így egy orr-ráncolás keretében hagyom elúszni. Persze, nekem sem kéne erőlködnöm a válaszon, de valahogy most inkább nem fekszem bele. Vannak dolgok, amikkel még mindig nem tudok mit kezdeni. Inkább dalolászok, meg várom a jókora bögrémet teli forralt csokival, amit az első két döbbenet után szürcsölök csak telibe, addig ugyanis leköt a tetején úszó málló mócsing.
- Á, szerintem ha betolom, akkor szintet ugrok és kapok valami sátáni kísérőerőt, baszod - vigyorgok, me' tényleg elég undorítóan fest, de ízre meg korrekt, szóval ő is levágja, hogy csak a poén kedvéért szopatom. A vicc viszont elszáll, ahogy képbe jön a meteorológia, meg a beharangozott vihar, amit nem vagyok hajlandó elfogadni. Frankón snowboardozni fogok és kész.
- Lófaszt. Kiásom magam a deszkámmal - közlöm be a tényeket, higgyen, amit csak akar. Most viszont begubózom a takaróba, majd felvont szemöldökkel méricskélem a hitetlenkedő képét. - Ez csak átmeneti szar. Pár óra és megszokom a hőmérsékletet, oszt' csá - hessentem el a nyomorát, elvégre nincs itt semmi gáz, maximum is csak minimálisan megfáztam, amit két bögre pokoli szmötyi lazán megold. Szerencsére a téma hamar a dalszövegírásra, meg egyéb baszkolódásokra terelődik, amikkel legalább tudok mit kezdeni, és még érdekel is. Na, nem mintha vágnám, hogyan megy ez nála.
- És eddig miért nem volt hozzá hangulatod? - szűröm le a mondandója értelmét, de aztán hamarost én is rátalálok a magam szenvedélyére, és sok nem kell, hogy már ecsettel a kezemben alkossak. Nem tudom, hány papírt hányok teli színekkel és formákkal, míg hátam a kandallónak nem vetve mérem be a kanapén trónoló alakját. Onnan, valahogy kérdés nélkül jön, miszerint le kell rajzolnom, aztán, nyilván megkapja a cerkával felskiccelt egóját, ahogy ledobom elé, majd rámászom a mellkasára. Az ellenkezése pedig így kompletten nem érdekel. Most ezt akarom és kész.
- Lelombozó vagy, Eli. Megtöröd a varázslatot - sóhajtok a nyakára, majd kicsit feljebb tornázom magam, hogy lassú csókot nyomjak a szájára. - Mmm, szerintem fogsz még te rólam írni - vigyorgom a képébe, de aztán összekapom magam és elnézek, megkeresni azt a retek gofrit, noha útközben rájövök, hogy pont snowboard time van, szóval elcammogok az ajtóig, majd kitárom, és szembenézek a... hóval. Mármint, egy falnyi frankó hóval. Beledugom az ujjam, aztán leesik a vállamról a pokróc és elfog a rosszullét.
- ELI! - ordítom, de akkor már karral benne vagyok és nyomnám előre a testem, hogy átpréseljem magam a tömbön, csakhogy túlságosan is masszív és vaskos. - Hozd má' ide a deszkám! - kiáltom, de már havas a fejem és a számba is belement ez a szemét, meg fáj mindenem, de basszam meg, ez nem állapot! - Kurván nem ügy egy kis vihar, meg egy kis hó, hát basszam meg, most friss az egész pálya! - magyarázom neki félig köhögve, ahogy visszadugom a fejem és nyomulnék előre, de alig haladok. Hát menten lerohadok, mégis mi ez?!
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Csüt. Jan. 12, 2017 7:36 pm
 



 

Felvonom a szemöldököm, de nem kell megszólalnom, hogy levágja, nem ússza meg ennyivel a dolgot. Azért fasza, hogy már ennyire hozzám szokott, egész elégedett lehetek magammal, lol.
- És azóta leálltak? – az ő temperamentumával erősen kétlem, hogy kifizette a zsét, de az uzsorások sem szoktak egy verés után leállni, és mivel mindketten élnek, kétlem, hogy itt érne véget a sztori. Ha csak ki nem nyírta őket…
- Ne tekintsd már bossnak a kibaszott forró csokimat. – röhögök fel azon a hülye fején, ilyen sem jutna egy normális ember eszébe. A végén még kiderül, hogy rejtett kocka. Azon mondjuk beszarnék, kétlem, hogy le tudná kötni a seggét egy ilyen elé.
Részemről lazán elgusztustalankodom a mályvacukkorral, bár a végére már az orrom is kurván csokis lesz, és még csak fel sem tűnik, mer’ a béna nyafogásával kell foglalkoznom.
- Ja, persze. Előző életedben vakond voltál, mi? – nevetek fel, ahogy elképzelem, hogy majd a kibaszott deszkájával fog megmozgatni 20 tonna havat. – Azt mondják, teljesen elveszted az irányérzéked odalent, köpni kell, vagy valamit, merre van a fel, baszod.
Az ember azt hinné, hogy a havon át kurvára látja a fényt, de közben meg baszottul nem. Beszarás.
- Ha te mondod. – akkor kurvára nem hiszem el, lol. Ismerem már ennyire, ha éppen megdöglene, azt sem tőle tudnám meg. A teste viszont mindig elárulja, úgyhogy inkább azt figyelem, miközben tolom be a kaját.
- Faszom tudja. – azért elgondolkodom kissé a dolgon, mert végül is jogos a kérdés, csak még rohadtul nem jutott eszembe ezen elmélkedni. – Hát, a’sszem erőteljesebb érzelmek kellenek, a turné meg elég lapos volt. Kurván nem volt kedvem semmihez.
Most viszont elég könnyedén belemélyedek a zenébe, és a’sszem jó pár óráig elszórakoznék még ezzel, de elég nyilvánvaló, hogy erre nem lesz sok esélyem egy ilyen figyelemhiányos fasz mellett. Pedig a festésre kurván azt szokták mondani, hogy lassú folyamat…
- Azt mondod? – tulajdonképpen kurván nem tudom, mit mondott, mert a lehelete a bőrömön, meg a csók erőteljesen elvonja a figyelmem… őszintén szólva valahogy baromi jól esik a gyengédsége, bár nyilván szerepet játszik benne, hogy most eléggé nyomorék szegény, lol. Már épp kihasználnám a helyzetet, ha nem hagyna ott némi egózás után. Faszom. Némileg sóvárogva nézek az ajkai után.
- Esélyes. – nevetek fel, még mindig elég béna, de legalább a az ajtóig eljut, mégsem kell körbeugrálnom a kis seggét. Amúgy is hozzá lehet szokva az ő természetével…
- Te, nem arra van a… - mire észbe kapok, már ordítja is a nevem, én meg egy sóhaj kíséretében baszom le a gitáromat, és röhögöm körbe, hogy már megint mi a faszt művel.
- Faszé nem mész te… ó. – hát, ahogy kiszúrom a kis szarost, kurván nem a gitáromért megyek, inkább elszórakozom azon, hogy mit össze nem bénázik. A’sszem tényleg rohadt gyorsan járnak itt a viharok.
- A’sszem egy darabig tényleg nem mozdulunk ki. – nevetek fel, bár előre sejtem, hogy a napokban még sok hisztit kell majd elviselnem tőle. Legalább egyelőre még szórakoztat.
Baszod, még a fejét is beledugja a hóba, hát mekkora gyökér már?! Röhögve rángatom el onnan, persze reszket, mint egy kibaszott bokor, nekem meg most esik le, hogy már eleve kurván szarul volt, és akkor még eszébe jut havat mászni.
- Akkora fasz vagy, hallod. Húzzál vissza a tűzhöz, összebaszok neked egy gofrit.
– sóhajtok fel, miközben bebaszom az ajtót a kurva hideg hóra. Remek, most már én is szétfagyok, kurván nem ahhoz öltöztem, hogy a nedves testét fogdossam. Már nem úgy, hanem amúgy.
- Tudod, állítólag meztelenül hamarabb fel lehet melegedni. – vonogatom a szemöldököm, aztán a mikro felé irányzok, hogy berakjam a szaros kajáját. Mégis mi a faszt kezdjek azzal a hiperaktív fejével? Kénytelen lesz megmaradni a seggén, de nem tudunk kúrni, se kimozdulni. Tanácstalanul nézek magam elé, aztán felrakok egy fasz ajánlatot.
- Hallod, van xboxom. – kisfiús vigyor csúszik az arcomra, hogy a síkképernyő felé nézek… végül is, még nem is nagyon toltunk ilyen faszságokat együtt.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Csüt. Jan. 12, 2017 8:32 pm
 



 

Kilehelem itt neki a lelkem, meg a fél élettörténetem, de basszam meg, az sem elég. Csak a dolgok mélyére kell ásnia, még véletlenül se tocsogjunk el itt a részletinfók mellett, 'gec.
- Hát, párszor elvertek, egyszer majdnem elvágták a nyakam, aztán Filc rájött és lerendezte - vonom meg a vállam, elvégre ez a része má' annyira nekem se kellemes. Na, nem Filc miatt, csak így megoldottam volna magamtól is, tény, nem gondoltam túl a dolgot, meg kábé leszartam. - De azóta nem láttam őket, sz'val... - ennyiben hagyom a történetet, mert több nincs is benne. Inkább a forró csokijával foglalkozom, meg a rátoszódott gnómon, amivel le kell kardoznom egy menetet.
- Nem bossnak tekintem, csak egy értékes potion-nek a final boss felé vezető úton - vigyorgok fel rá, ne nézzen má' madárnak. Különben is, nagyjából annyira ragad a csokitól, mint az én ujjaim az elnyúló mályvacukrától, szóval még alaposan körbe is röhöghetem, ahogy az időjárással foglalkozik, meg bambul ki az ablakon.
- Bug szerint, valami elbaszott láma voltam, ezé' pörgök most ennyire; pótlásként vagy mi a pöcsöm. - Ezen a ponton mindig kikapcsolt az agyam, meg különben is elég sok faszságot összehord, a felére általában nem is emlékszem. De ettől még a célomtól nem téríthet el, me' ha azt mondom, hogy deszkával kihordom, akkor basszam meg deszkával ki is hordom. - Mintha nem fagynál bele közben hatszor... köpni, bazdmeg - röhögök fel, meg azon is, ahogy leszarja a véleményem. Csak jobban tudom, bakker, mégis az én testemről van szó. Há' a kaja legalább nem rossz, még ha kurvasokat is kellett rá várni.
[color:5043=#skyblue]- Akkor én honnan szopjam, baszki? - ejtek meg egy alja félvigyort, mert így banyek. Egyszer próbálok érdeklődni, akkor se bír normális választ levágni ez a geci. Azé' látom a béna fején, hogy agyalna még egy kicsit a dolgon, noha a válasz már kissé közelebb áll ahhoz, amit általában én kapok be a nagyobb melók előtt. Jó, a rage nem jó példa, de há' nem is mondom. - Jaértem. Ergo hiányoztam - szűröm le a lényeget, ami egy újabb köhögésben végződik, de aztán viszonylag hamar ráhangolódunk a saját elbaszásunkra, ami részéről a zene, nálam meg nyilván a festés. Csakhogy, az összes papírt nem kéne egy elbaszott fél nap alatt összetoszni, meg különben is rég foglalkozott velem, így hát az öle felé veszem az irányt, kapjon má' észhez. - Mhm - hümmögök, aztán rácsókolok a szájára, de mivel nincs kedvem az irritációjához lököm magam fel, meg mérem be a konyha felé vezető utat. Ja, gofri kéne, mégis jobban leköt a kijárat. Mondjuk elég hamar lerohad a jókedvem, ahogy szembetalálom magam a hófallal. Mi ez, 'gec?!
- A faszt nem mozdulunk, csak hozd ide a deszkám! - nyújtom felé a kezem, míg fejem a hóba toszom, de csak nem haladok benne semerre, hogy basznám meg. Ahogy kihúz belőle még azért kapálózom, majd kifáradva, vizesen és hangosan zihálva csüngök el rajta, mint valami nyomorék levél a faágon. A gofrival még meg tudna venni, de azé' keresem azt az elbaszott deszkát, noha fingom nincs, hová kúrhattam le, amikor idegbetegen visszaestem a házba.
- Meztelenül én most mást tolnék - húzom el a szám, aztán belehempergek a szőrmébe, hogy magam köré tekerjem, me' menten idefagyok. Mire megvagyok vele, még pörgök kicsit, de a hajam is csurom víz, és úgy vacognak a fogaim, hogy csoda, ha nem törnek szét. A játékos felvetésére meg válaszolnék, ha nem kapna el egy köhögőroham, aminek a vége a kimerült kifekvés lesz.
- Toljuk - nyögöm végül be, mert kedvem az úgy még lenne is hozzá. - Nem találom a deszkám, te raktad el? - mérem még egyszer végig a placcot, de így kurvásul nem fogom magam kiásni. - Fallout van, vagy Dark Souls, esetleg Assassin's Creed? - sorolom, ami épp az eszembe jut, és még szipogok is mellé, amikor pedig sikerül betámolyognia göngyölöm kicsit ki magam, hogy vizenyős szemekkel bámuljak fel rá.
- Eli, ölelj meg - tárom szét a karom két újabb szipogás között.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Csüt. Jan. 12, 2017 10:53 pm
 



 

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy élte túl azt a Filc pasast, ha mindig ő takarított utána, de a’sszem végül is jó munkát végzett, hogy viszonylag életképesebbé nevelje. Meg alapvetően ő vezette rá, hogy kicsoda… még így látatlanban is érzek egy jó adag tiszteletet a csávó iránt.
- Fasza. Azért nekem inkább szólj, ha ilyened van. – vigyorodom el, bár sejtem, hogy úgysem fog. Valahogy a lételeme, hogy olyan problémáktól szenvedjen, amiket ő okoz, de nem tud megoldani, szóval esélyesen nekem kell rájönnöm, hogy gebasz van. Persze én se feltétlen fizetnék, mert a kurva anyjukat, de azért van pár ismerősöm a sittről, meg Jim korábbi köreiből. Azért nyomultam velük pár évet a börtön után.
A potion dolgon még röhögök egyet, de inkább ráhagyom, mert az ember fasznak vitatkozna ezen? Ja. Inkább legyintek egyet és elengedem, mert vágom, hogy amúgy is csak szopat. Az íze meg baszottul jó.
- Bug eléggé elbaszott, nem? – nevetek fel, de könnyen lehet, hogy ő áll közelebb az igazsághoz. Részemről kurvára leszarom az előző életeket, ha egyszer úgysem emlékezhetek rá.
- Mer ásni, baszd meg?! – kezd pont olyan hülye lenni, mint amilyennek alapból nézné az ember, lol. Mondjuk sokkal jobban én se vágom, hogy milyen lehet 5 tonna hó alatt, de ilyen kanadai hegymászó spinék mondták, úgyhogy kurvára így van.
Azért eléggé leegyszerűsíti a válaszomat, de a’sszem, röviden és velősen rohadtul igaza van. Faszom.
- Ja, eléggé. – húzom el a számat, de nyilván más is közrejátszott ebben, mert attól még, hogy kurván belezúgtam, van (kell hogy legyen) életem rajta kívül is, és egy kibaszott hetet még ki kéne bírnom nélküle. Egyszerűen csak nem volt kedvem az egészhez, és elvette az energiámat, hogy a színpadon rendesen odarakjam magam.
A köhögésére mondjuk azért felvonom a szemöldököm, de nem teszem szóvá. Már amúgy is kezdem levonni a következtetést, ő meg csak kamuzna. A zene mondjuk mindig kikúrálja a kis lelkem, és En egy újabb kivételt képez azzal, hogy nem irritál a pofája még ilyenkor sem. Még túlzottan hamar is szakad el tőlem… hogy inkább egy kibaszott hókupacot ölelgessen. Inkább kirántom a faszságból, egyenesen magamra, hadd legyek én is egy nedves gyökér. Sóhajtok, és elkapom a derekát, el ne dőljön itt nekem. Persze még mindig a rohadt deszkáját keresi, de aztán hamar feladja.
- Amúgy azokban a nedves cuccokban tényleg kurván nem fogsz átmelegedni. – sóhajtok fel, és felrobogok a lépcsőn pár száraz melegítő holmiért, amíg a gofrit mikrózom. Még pár pulcsival is megdobom, meg átkapom az összevizezett felsőmet, mielőtt hozzábújnék, és a kezébe nyomnám a kaját. Lehet inkább aludnia kéne, de kétlem, hogy rá tudnám venni, akármilyen szarul néz is ki.
- Nem. – vonok vállat, elbassza ő magának is a cuccait. – Assasin’s Creed van. Toljuk.
Beüzemelem a játékot, amíg zabál, de aztán már nem igazán koncentrálok a képernyőre, inkább a arra a taknyos kis kölökre, a szipogásával, a bociszemeivel, meg azzal az eltúlzott szeretethiánnyal.
- Mint egy ötéves. – röhögök fel, de gondolkodás nélkül bújok oda hozzá, és zárom a karjaim közé, a fejét meg óvatosan a vállamra hajtom, ahogy feljebb húzom rajta a takarót. Nem sok kedvem van mozogni úgysem, a teste pedig egész forró, ami egyelőre kifejezetten jólesik, bár nem sok jót sejtet. Finoman simogatom a hátát, miközben beszívom azt az ismerős cigaretta illatot, ami belőle árad. Eléggé rágyújtanék, de annyit nem ér meg a dolog, hogy ezt abbahagyjam. Amúgy is ritkán van érzelgős pillanatában, vagy inkább egyhelyben maradós pillanatában, szóval kihasználom, amíg lehet. Azért küzdök a bűnös gondolataimmal, miszerint többször lehetne beteg.
- Tudsz te egész nyugodt is lenni. – nevetek fel halkan, bár nem hittem volna, hogy ezt valaha is megjegyzem majd.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Pént. Jan. 13, 2017 12:18 am
 



 

- Nem szólok - bámulok rá fapofával. - Az én szaromba te nem döglessz bele - teszem még hozzá, mintegy zárásként, és frankón komolyan is gondolom. Mindig is szerettem kizárni másokat a farokságaimból, aminek többek között az lett a vége, hogy Braddie pölö rohadtul nem vágta, miszerint az utcán csövezem, sőt, csak azután cuccoltam be hozzá, hogy Filc meghalt. Így is kellett még pár nap, de akkor is elbaszott egy helyzet volt, amit alapjáraton nem engedhetnék meg magamnak. Mondjuk a családomról elég hamar rákanyarodunk a baráti körömre, amit két fokkal már vidámabban fogadok.
- Bug totál elbaszott, de ezé' a haverom. Meg különben is, nekem melyik ismerősöm nem az? - mérem végig, ha akarja, lazán magára is veheti, de elsősorban itt most nem rá gondolok. A sorba nyugodtan beállhat Val' is, vagy a crew bármelyik tagja, de hát vágja őket, nincs mit szépíteni a dolgon.
- Az más, akkor legalább történik valami érdekes - vonok vállat, megfellebbezhetetlen logikával, szopjon keresztbe. Nem érti ez, mi itt a szitu, mégpedig az, hogy valahogy ki kell jutni a szabadba és ha más nincs, akkor ezzel kell beérni, 'gec. Egy szaros faházban én meg nem rohadok, az tuti! Ahogy az elbaszott körmondataiban sem, amikor amúgy is eléggé levágós a szitu, amit egy sármos mosollyal fogadok. Ennyike. - Ja, má' mondtad. - De ez nem jelenti, hogy nem lehet elmég vagy százszor. Most, valamiért kiváltképp jól esik húzni az agyát, esélyesen azért, mert nem baszhatom meg, vagy valami. Annyira azé' nem akadok fenn a dolgon, meg a köhögés el is veszi az élét, ahogy eleinte a festékeimben, majd a béna zenéjében nyomorgom. Tény, nem minden nap van az embernek része abban, hogy egy faszom rocksztár hümmögjön a fülébe, sz'val kiélvezem addig, míg úgy nem tartja kedvem, hogy most má' azé' velem is foglalkozzon, rohadjon meg. Sokáig úgyse tart, aztán jobban leköt a hó, meg az enyhe pánik, amivel a deszkám után túrok.
- Le akarsz vetkő... ppszzni, mi? - tüsszentek bele a kérdés legközepébe, majd hunyorogva bámulom, ahogy összevissza suhan a kéróban. Aztán csak azt veszem észre, ahogy képen vág valami puhával, onnan meg azon nyomorgok, hogy szipogva átöltözzem és a vizes szarokat a kandalló elé toljam. Talán tényleg nem volt jó ötlet deszka nélkül nekiállni, de hiába keresem, még mindig nincs meg. Ha nem hozakodna elő a játékkal, val'szeg feltúrnám a fél házat utána, de így...
- Zsír. Hányas? - tolom a számba a gofrit, ahogy berakja a gémet, ami kissé homály, meg ugrál, mint a geci, de azé' fókuszálok. Addig mindenképp, míg bele nem hajol az ölelésbe. Amikor megérzem az érintését, valahogy elengedem magam és hagyom, hogy megtartson, miközben a nyakába nyomulok. Nem rángok be közben az idegtől, mocorgom, vagy agyalok azon, a következő öt percben mivel kéne lekötnöm magam. A fejem tompa, a gondolatok kavarognak és csak az illatát érzem, meg az érintését. Egy pont után lüktetni kezd a halántékom és furán émelygek, vagy nem'tom.
- Eli... - motyogom a nyakára, ahogy még mindig szorosan ölel. - Biztos, nem te raktad el a deszkámat? - nézek fel rá, de baromi nehézkes koncentrálnom, meg úgy kábé nyitva tartanom a szemem. Egy időre, mintha el is lepne a sötétség, de aztán kibontakozik belőle egy kéz, benne az ismerősen rongyos övvel és olyan hirtelen riadok fel, hogy erősen kell kapaszkodnom belé, ahogy magamhoz húzom.
- Ne hagyj elaludni - lehelem a bőrére, míg homlokom kiveri a veríték.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Pént. Jan. 13, 2017 8:07 pm
 



 

- Nem vagyok olyan fasz, mint te. – röhögök fel, de azért tetszik, hogy így aggódik a maga módján, szóval összeborzolom a séróját. – Van zsém, és ismerőseim is. Persze drámaibb lenne, ha saját kezűleg oldanám meg, de részemről nem a látszatért élek.
Vonom meg a vállamat. Elég jól fel tudom mérni, hogy mi az, amivel elbírok, mivel meg nem, azért ennyit megtanultam a sitten. Valamire mégiscsak jó volt.
- Ezt nem vitatom. – röhögök fel, és persze magamra is veszem. Elég sok faszság volt az életemben, mielőtt ennyire kiegyensúlyozottá és elbűvölővé váltam, lol.
- Mer ásni aztán kurva érdekes. – vonom fel a szemöldököm, mer nem tudtam, hogy ez a hobbija. Legközelebb majd lapátolhatja a havat a kérónk előtt, és akkor nem kell Vaughn-t csicskáztatnunk. Persze valójában leszarjuk a havat, a lényeg a csicskáztatás. A végén amúgy is mindig hóangyalt tolok a kupacában.
- Ah, szóval nem akarod többször hallani? – nyilván csak húzom, ahogy ő is engem, mert kurván látszik a fején, hogy tetszik neki. Mondjuk egy kifordított módon a nyomoromnak örül, de ez van. Valamiért mégis jólesik.
Persze a kajálás erős témaváltást jelent, hát még az, ahogy nekiáll a havat kaparni… hát az még eltartana egy darabig, baszki. Pláne, hogy amúgy sincs igazán hová kijutni.
- Mindig. – pillantok felé a vetkőztetős nézésemmel, de így a finoman vöröslő orrával, meg a tüsszentgetéseivel minden eszembe jut, csak az nem, hogy mennyire kurva szexi. Persze nem kétlem, hogy elég gyorsan fel tudna dobni…
- Faszom tudja, a kölyöké. – nem t’om, mér kell minden kéróba külön vennie, de mondjuk zsé van rá, meg most amúgy is jól jön. Nem mintha sokat foglalkoznánk vele… hagyom, hogy a teljes testsúlyával rám támaszkodjon, az öleléssel melegíteni is próbálom, amellett, hogy rohadt jól esik.
- Mért raktam volna? – vonom fel a szemöldököm, de kétlem, hogy felfogná a válaszom, mert már eléggé kótyagos a tekintete, és részemről eléggé fáradt vagyok, úgyhogy hagyom is elkalandozni ebben az álmosságban, sőt, majdnem vele dőlök. Rendesen ledermedek, ahogy felriad, és meglepetten pillantok rá. Mellettem általában jól alszik… letörlöm az izzadtságot bőréről, ahogy átölelem, aztán ha kissé megnyugodott, finoman csókolom meg az ajkát, ahogy ledöntöm a pokrócra.
- Ne hagyjalak, azt mondod? – sunyi kis mosoly kanyarodik a pofámra, és bár megkúrni nyilván nem fogom, attól még finoman kényeztethetem… többre most úgysem igazán telik az energiámból. A nyelvem először a nyakát találja meg, és finoman csókolgatva haladok a füléig, hogy ráharapjak. Megtámaszkodom mellette, a szabad kezemmel pedig a seggére markolok rá… aztán már csak hagyom, hogy az ajka felé vigyen az ár. Még álmosan is kibaszott jó vele smárolni. Mondjuk a teste erősen forró, és kezdem levonni a következtetést, hogy val'szeg nem miattam, szóval eliramodok a konyha felé.
- Várj.
Nyögöm be, hogy ne kezdjen el szenvedni, bár nekem se sokkal jobb otthagyni, de hamar megtalálom, amit keresek, azaz valamit bogyót lázra. Mondjuk esélyesen kurván nemet mondana rá, úgyhogy sóhajtva kapom be, és lépek oda, hogy lesmároljam.
- Nyeld le. - vigyorodom el a meglepett pofáján. Eddig egész más kontextusban használtam ezt a kifejezést, de a'sszem néha én is lehetek normális, lol.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Pént. Jan. 13, 2017 9:43 pm
 



 

- Épp ez a baj - ejtek meg egy sunyi mosolyt, elvégre ő nem is keveredik minden héten egy elbaszott balhéba, aminek a végén ronggyá verik, aztán nagyjából úgy tolja végig a hétvégét, hogy próbál beleszarni, de még húgyozni is fáj. Most mondjuk ez az elcseszett LSD is rárakott két lapáttal, meg a balhé, ami még mindig csak foszlányosan van meg. Amikor a hajam túrja önkéntelen hunyom le a szemem, és még kicsit a tenyere felé is hajolok. - Ja, Filc is így tolta, mégis megdöglött - nézek fel rá, érezze, miszerint kurván nem pártolom, hogy belemásszon a balhéimba. Ígérni nyilván semmit sem tudok és fogok, a leállás képtelenség, sz'val, ha túl akar élni, nem foglalkozik efféle buziságokkal. Mondjuk látom a pofáján, hogy ebbe se szorult túl sok értelem, amivel jelenleg inkább nem foglalkozom, meg hát fölösbe baszogat is, me' nem méri fel aggyal, mekkora lelki trauma valahová beszorulni. Pláne, ha az út járható...
- Ez olyan, mint a vezetékes telefon, vágod - ver ki a víz, már csak a gondolattól is. - Ott állsz, mint egy fasz. Kapsz - jobb esetben - egy két méteres kört, abban mozogsz, mint valami láncra vert állat. És bazdmeg ott kell baszkolódnod, amíg rájuk nem baszod a kagylót - vázolom, me' ez frankón rémálom. Bradnek a kecójában van egy, és úgy kerülöm, akár a pestist. Bár manapság az se lenne nagy kihívás, nade mindegy. - De. Mondd ki még négyszer - vigyorgok, ahogy eldőlök és vidoran bámulom a képét. Korábban kell felkelnie, hogy engem szopasson. Mondjuk berendel kaját, meg kiszed a hófalból - noha utóbbi kurvásul nem jön be -, szóval most parlagon hagyom a saját nyomorával, elég, ha a sajátom lekezeli. Meglepőmód, ez talán jobban is megy neki, mint várom.
- Akko' joh... - törölgetem az orromat, meg hunyorgok az orrom elé, de mindennek érzem magam, csak egésznek és épnek nem. - Ja, az az ázsiai tizenkét éves? - méricskélem a cuccot, de a lényegre mondjuk úgyis rátapint, mert az Assassint má' rég toltam, akkor se tovább húsz percnél, szóval egy próbát megint megérne a dolog. Csakhogy előbb mászik belém, meg fullaszt a nyakhoz, ahogy szlopálja belőlem a meleget, me' ennek a gecinek már a kandalló sem elég. A válaszát mondjuk már meg sem hallom, ahogy belekókadok egy zavaros álomképbe, amiből riadtan kapaszkodok ki, erősen szorítva őt magamhoz. - Hm? - viszonozom a bámulását, és kétszer lassabban rakom össze a képet, ahogy fölém hajol, majd végignyalja a nyakam, amitől fátyolosan nyögök rá a hajára. A csókja közben olyan, mintha rám olvadna a szájával és elfúlt morgással veszem tudomásul, ahogy elszakad tőlem, amitől megint kiver a hideg. Rohadtjó. Fasz tudja, mit balfaszkodik össze, de aztán végre megint folytatja ott, ahol abbahagyta, noha mondania sem kell, mert reflexből nyelem le a vízzel együtt jövő keserű szart.
- Gyógyszer? - akadok el két gondolatmenet között, meg kissé fel is baszom magam. - Jól vagyok, mondom, csak beütött a cucc, meg frankón lehűlt a hőmérséklet is - vonom meg a vállam, ami elég bénán nézhet ki, de aztán kissé át is fut arcomon a kételybe kevert csalódás. - Mondtam, hogy ne hagyj elaludni... - lehelem, aztán a következő pillanatban már a fejembe is száll a cucc, és olyan fáradtan csuklik le a fejem, hogy az arcát összemosódott pacaként látom, mint valami feketébe kevert boglárkakék. Aztán apró, csillagsárga fénypontokra esik, én meg fejjel belezuhanok.
Nehézkesen térek magamhoz, először azt se vágom, hol vagyok, de sokáig mondjuk nem tudom egyberakni a képet, mivel ismét elnyom ez a mélyen kavargó, sűrű feketeség. Ver a víz, szinte ömlik rólam, kavarognak az agyamban az elmosott képek, fájdalom, ordítás. Aztán már én ordítok, ahogy megint magamhoz térek, és körül se nézve baszkolódom el a fürdőig, hogy aztán a wc-be kapaszkodva hányjak. - Elbaszott élet... - törlöm le a szám, húzom le a klotyót, majd két sikálás után dőlök be a zuhanyzóba, még pofámban a fogkefével. Izzadtnak, kupac szarnak és életképtelen szemétnek érzem magam, aztán meg - ahogy a víz megindul - észre se veszem, miközben jobb kezemmel a hátam dörzsölöm, mintha el tudnám tüntetni róla a hegeket. Pedig elvileg, nem is akarom.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Pént. Jan. 13, 2017 11:39 pm
 



 

Érzem, hogy nehezen kapok levegőt, és kissé zsibbad is a karom, még prüszkölök is egyet, majd megrázom a fejemet, mert épp egy hajzuhatag közepéből próbáltam levegőhöz jutni. Hátrébb dőlök, és megtörlöm az orrom, majd az órára nézek. Egészen emberi időben ébredtem, ő viszont még bőszen nyomja a durmolást, bár a gyógyszer ellenére sem tűnik teljesen nyugodtnak az álma. A közelségemen kívül sok mindent mondjuk nem tudok kezdeni ezzel. Inkább óvatosan lehalászom a karomról, és elfektetem úgy, hogy a takaró egy részét betuszkolom a feje alá. Jó hamar kiütötte tegnap a gyógyszer, pedig azé nem gondoltam, hogy ennyire lóbaszó lesz. Sebaj, már amúgy is kész voltam én is…
Inkább bebaszom magam a zuhanyzóba, melegítek pár gofrit (alig hangos), ugrálok mellette, de semmi, baszod. Én értem, hogy a betegeknek aludnia kell, de ez azé már túlzás. Fel-alá járkálok, a hótól levegőzni se tudok, vagy lemenni snowboardozni, és egyáltalán, semmit! Végül inkább benyomom a game-t, és azzal cseszekszem szinte a pofájában, de így is délutánba torkollik, mire elkezd ébredezni. Akkor sem túl szépen.
- Jó reggelt. – hökkenek meg, tekintve, hogy az előbb ordított fel, és mitagadás, elég szarul is néz ki. – Te…
Nem igazán van időm befejezni a mondatot, mert már rohan is a fürdőbe, én meg eldobom a joystickot, és megszokottan támaszkodom meg az ajtóban. Láttam már hányni, kétlem, hogy most jönne zavarba… de túlságosan is deja vum van.
- Ez amolyan napi rutin nálad? – vonom fel a szemöldököm, mert a drog meg a pia ellenére is kezd sok lenni a gyomorzavarából. Azért ez erős jele annak, hogy valami kurvára nincs rendben odabent. – Más bajod is van? Már a megfázáson kívül.
Most kurván nem szar poénokat várok, meg a’sszem ő sincs olyan hangulatban, ennek meg már idejét éreztem, úgyhogy kifogásokat kurván nem fogadok el. Persze lehet, hogy én komplikálom túl, sőt, esélyes, de jobb a végére járni.
- A’sszem a hó egy része lebomlott. Még mindig el akarsz menni snowboardozni? – mérem végig, bár eléggé bizonytalan az állapota, de hát istenem, majd jól felöltözik. Már én is megdöglök idebent, bár fogalmam sincs, honnan jön ez a kimozdulási kényszer. Alapvetően jól el szoktam lenni ebben a lustulós chillben, amitől hirtelen hányingerem van. Az ember még magát se ismerheti ki igazán.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szomb. Jan. 14, 2017 12:04 am
 



 

Ha álmodok, akkor az mindig elbaszott. Legtöbbször eltorzult emlékek, félrement nosztalgiaképek és minden szemét, amit az agyam ki akar facsarni belőlem. Sokszor azok a múltbéli szarságok, amiken azt hiszem, már rég túlléptem lélekben, aztán kiderül, egy lófaszt. A gyógyszer csak néha tompít, most kábé semennyire, aztán meg hiába riadok fel egyszer, ugyanúgy visszazuhanok a szmötyibe. A tényleges ébredés innen már nehézkes, mintha valaki a tüdőmön tenyerelne, de aztán jön vele a már szokásos émelygés, amit hamar az okádás vált fel. Míg összealkotom a budit nem tűnik fel, hogy az ajtóban áll. Kell hozzá a rutin, avagy: lehúz - öblít - fogat mos. Utána már - úton a zuhany felé - hunyoroghatok rá, amíg összepakolom agyamban a szavait. Először csak szimplán meglep, miszerint itt van, mivel általában ilyenkor má' nincs senki.
- Háromnapi - vonok vállat, nem számolom, de a heti kettő azé' adott. - Ja; agybaj - mutatok a halántékomra vigyorogva, miközben lerúgom magamról a cuccaimat és beállok a zuhany alá. Nem vágom, mi ez a faggatás, pláne így kora kibaszott reggel, de há' lehet, ő ezzel startol. Noha, én most inkább végigmérem a testem és bár látványra rondább, mint volt - elnézve a sötétülő foltokat -, a mozgás könnyebben megy, és mintha a fejem is tisztább lenne. Kiejtem számból a fogkefét, ami a padlón landol, majd az ujjammal intek, kövessen.
- Gyere, spóroljunk neked egy kis vizet - vigyorgok, aztán arcom a vízsugár felé fordítom, hogy kimossam magamból ezt a rakat szemetet. Még azé' elég taknyosnak érzem magam, de nem reszketek a hidegtől és van megdögölhetnékem. - Jaja, persze - legyintem most arrébb a kérdezgetését, ahogy a tusfürdővel baszkolódom, meg kenem magamra a habot, mint állat. Ettől azé' két fokkal emberibbnek érzem magam.
- Mielőtt elaludtam, mintha letoltál volna valami smárhoz hasonlót, de két árulás között nem nagyon jutott el a nyelved a tudatomig - heccelem, jöjjön már be, míg ki nem fogy a langyi vize. Köhögök azé' mellé kettőt, ami nyilván kurvaszexi, aztán megdöntöm a hátam a csempén, ahogy várom, becsatlakozzon. Már, ha ugye kedve tartja.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szomb. Jan. 14, 2017 6:36 pm
 



 

Nem igazán értem, min lepődik meg, de lehet csak beképzelem, és egyszerűen fel se fogja a szavaimat így reggel…délután. Whatever. Nem mintha számítana, mert úgysem számítok rendes válaszra, még akkor sem, ha felvettem a ne most szórakozz velem pofámat.
- Egyszer a beled is kijön vele.  – fintorodom el, de annyira semlegesen mondja, hogy már én is émelyegni kezdek. Tényleg ennyire hozzá van szokva? Ennyire nem nyilvánvaló, hogy ez kurvára nincs rendben?
- Az adott. – vigyorodom el, de a felszínen nyugszom csak meg. Vágom, párkapcsolat meg minden faszom, de ettől még nem mondhatom meg, hogy éljen, nem? Engem is felbasz, ha beleszólnak az életemre, ő meg még nálam is jobban hajlik a személyes szabadságra.
A durcámtól függetlenül azért végigmérem párszor, ami tény, az tény, még rondábbak a maradványok, amiket hagytam rajta. Ezúttal már nem annyira fog el a lelkiismeretfurdalás, inkább csak megmasszírozom a sebet a nyakamon. A’sszem valahol kvittek vagyunk, az övé elmúlik. Elvigyorodom, ahogy int, és ledobom magamról a pólót meg az alsógatyát, amit így napközben felrángattam, azért anélkül hideg volt.
- Azt hittem, még rokkantan is muszáj kimozdulnod… - a képemen egy sokatmondó mosoly játszik, ahogy figyelem, miközben már azt a szutykot keni magára. Nem mondhatom, hogy nem kapok elég figyelmet, de többet akarok. A’sszem elég levetkőzni, mert már meg is kapom az invitálását, de még milyet. Ahogy beugrom mellé, halkan felnevetek a beszólásán, és ujjamal követem a mellkasán leguruló vízcseppet.
- Jobban vagy, nem? – árulásnak nevezni azért túlzás… meg magától úgy is csak nyafogott volna. – Nem szenvednék ilyenekkel, ha legalább magadnak beismernéd, mikor beszopódik a tested.
Vonok vállat, de ez a probléma foglalkoztat a legkevésbé, miközben itt állok mellette meztelenül, és kanosan. Mikor is dugtunk utoljára…? Már vagy két baszott napja biztos van.
- Akarlak. A seggemben. Most. – röhögök fel, aztán a fülére harapok, és hozzátolom a testem, a nyakát átkarolva smárolom telibe. – Szóval tőlem árulás, de egy ribancnak elnézed?
Szorítok rá a farkára, bár lehet, hogy még mindig gyengédebbnek kéne lennem a szokásosnál. Felteszem, ezt majd a reakciója elárulja.
- Érdekes egy értékrend… - vonom fel a szemöldököm, mielőtt ráharapok az ajkára. Persze húzom, de igazából telibe szarom a véleményét. Baszni akarok, lol.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Szomb. Jan. 14, 2017 7:04 pm
 



 

18+ (me' rég volt)


A reggeli hányás után általában jobban vagyok, meg ez már úgyis a heteim része, sz'val kissé fura, hogy ezt bárki firtatja. Azé' a pofája - ahogy próbálja komolyra venni a szitut -, pont elég vicces ahhoz, hogy ne húzzam túl, meg különben is fogat kell sikálnom, míg ő rendezi az értékrendjét.
- Ja, lehet - hagyom annyiban a dolgot, mert kezd untatni a téma. Majd, ha izgat, visszakanyarodhatunk rá, de most valahogy jobban esik a megnyitott langyos víz, meg a tény, miszerint végre és valahára alá állhatok, hogy lesikáljam magamról a mocskot. Amikor mondjuk má' ő is poénkodni kezd, megejtek egy elégedett vigyort, aztán lehajolok a tusfürdőért. Ahogy végigmér, kap mellé még egy lapos félvigyort is, meg persze direkt úgy fordulok, hogy mindent láthasson, legyen gyereknapja a kis kreténnek. - Még fáj? - kérdezek rá, ahogy a sebét taperálja, de most valahogy jobban lekötne a farka, meg a tény, miszerint csatlakoznak a társaságomhoz. Amikor vetkőzni kezd támaszkodom meg a csempéken; bár még nem érzem magam száz százalékig jól, de ez most mindegy.
- Nem muszáj, csak akarok. De most nem csak a havas pályákra vágyom - ejtem be, ne legyenek itt kétségei, miközben lesikálom magamról az izzadtságot és még a hajam is kap a habból. Közben sikerül betáncolnia mellém, és egyből cuppan is ujjaival a mellkasomra, ami jóleső érzéssel tölt el. Mióta is nem basztam? Két napja? Baszki, csoda, hogy élek, röhögök, ahogy a farkam állapotát firtatja. [color:f558=#skyblue]- Most más szopódhatna be - vigyorgok, de aztán megint röhögésben török ki, ahogy kimondja, lolz.
- A'sszem, már tényleg betörtelek - döntöm félre a fejem, ahogy rábukik a nyakamra, meg hozzám préseli a nedves testét. Nem kell sok, hogy beinduljak, de így a víz alatt amúgy is triplán kívánatos, szóval fenn sem akadok a fölös féltékenykedésén, ahogy alaposan megszorongat. - A ribancok nem érdekelnek... - nyögöm, aztán még pont időben kerülöm el a smárját azzal, hogy kidőlök előle, majd hátát megtolva nyomom finoman a csempékre. Vagyis pontosan oda, ahol nemrég még támaszkodtam. Onnan a csuklóit szorítom, egészen a feje fölé, míg a füléhez hajolok.
- Szegény Eli, biztos, nagyon elhanyagolva érezted magad - húzom végig ujjam a gerincén, egészen a farcsontjáig, onnan pedig lassan az ánuszáig, noha kétlem, miszerint túlzottan elő kéne készíteni itt bármit is. Közben a hátát csókolom, hol lenyalva róla a vízcseppeket, hol pedig ráharapva a bőrére. Még húzódnak bennem az izmok, kényelmetlen a tempó és ezerrel szívom a párát, de azért szétfeszítem a lábát - ha magától nem menne -, majd úgy csúszom belé, mintha valami jól megérdemelt édesség volna, elbaszott habbal a tetején. Az érzés, mondhatni kirobbanó, és bizony képes feledtetni a nyomorék testem adta fájdalmas lüktetéseket és szúrásokat. A csuklóját viszont el kell engednem, így inkább a derekába kapaszkodom.
- Ez már hiányzott... - merülök el benne megint, és bár ez most nem lesz valami változatos baszás, attól még nem panaszkodom.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Vas. Jan. 22, 2017 12:59 pm
 



 

18+
Igazából nehéz észben tartani, hogy mi a faszról van szó, amikor itt nudizik nekem ez a faszagyerek, még direkt a képembe is tolja, hogy itt van baszd meg. Nyilván arra koncentrálok, és nem a végtelen pofázására, aminek általában se teteje, se alja.
- He? Ja, biztos.
Azé válaszolok, ne érezze egyedül magát ez a szegény pára... meg a'sszem a testét sem kéne egyedül hagyni, ha már itt mutogatja, lol.
- Hát még mire? - vigyorodom el, bár egyrészt egyértelmű, másrészt meg a húzásban elég szar vagyok. Ahhoz türelem kell, meg incselkedés, én meg mindkettőnek baszottul a híján vagyok. Meg nem vagyok én csaj, faszom. A reakciója azért megnevettet, de nem vagyok túlzottan szopós hangulatban, pláne, hogy már tegnap is én szoptam be... minden értelemben. Ellenben máshoz mondjuk lenne kedvem.
- Erről ne is álmodozz, köcsöggyerek.
Röhögök fel, engem aztán nem fog senki betörni, vagy legalábbis beismerni azt kurvára nem fogom. Ott lenne vége a kibaszott életemnek, az meg egyelőre rohadtul nem adja. Még jó pár kurva jó évem lesz... bemutatok a halálnak is.
- Hmm, nem?
El kell ismernem, hogy ez valahol megnyugtat, de azért felbasz, hogy elkerüli a smáromat. Mondjuk tény, hogy a farkára vágyom most a legjobban... már attól felnyögök, ahogy ujja szalad végig a hátamon, míg a csuklómat a fejem fölé fogja. Rohadtul felbasz, hogy felizgulok a saját védtelenségemtől, és esélyesen még tudja is rólam ez a görény...
- A'sszem még nem vertelek eleget. - röhögök fel, de eléggé eltereli a figyelmem az ujja, meg a harapásai a hátamon. Áh, kibaszottul kívánom... akaratlanul is megemelem a derekam, és sokat nem is kell várnom rá, hogy belém csússzon, és elöntsön végre az az ismerős teljesség, a forróság. Az egész alkarommal a falat támasztom, ahogy felgyorsul a lélegzetem, és megérzem magamban a ringatózását. Akarom, kurvára akarom... csak magamnak. Úgy lihegek, mint egy rühes kutya, a nyögéseim homályos foltot hagynak a csempén. Tényleg betört volna? Ajkaimra harapok, és homlokomat a hideg csempének támasztom. Gyűlölöm, hogy ennyire függök tőle... hogy tényleg elhanyagolva éreztem magam. Inkább nem is válaszolok, csak elmerülök az érzésben... nem akarok gondolkodni.


A hozzászólást Elijah Moore összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 29, 2017 12:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Vas. Jan. 29, 2017 11:46 am
 



 

18+

Vicces nézni, ahogy fingja nincs arról, mi a vihart hordok itt neki össze, miközben a zuhany alatt áztatom a seggem. Mondjuk már hozzászoktam ehhez az elbaszottan bamba fejhez, szóval most is csak egy laza félvigyorral figyelem, ahogy végigstíröl. A kérdésén csak felvonom a szemöldököm, úgy tűnik, egy ideig már nem fog visszatalálni az agyához.
- Rád, faszfej - ejtem be, hadd örömködjön, meg amíg röhög, addig legalább nincs cirkusz. Az utóbbi pár napban így is túltoltuk, az meg baszottmód buzerál, hogy a kúrás is kiesett a szokásos napi elfoglaltságokból. Ideje pótolni, sóhajtok közénk és má' nem érdekel, mennyire tartja magát betörve vagy sem, pont elég, ha nekem van némi fogalmam az engedelmessége felől.
- Túl sokat pofázol - röhögök, ahogy hárítom a csókot, meg előjön azzal a ribanccal, akinek a képére sem emlékszem, nem, majd még minimálisan is felizgasson. Ráadásul, amikor épp a pasimmal basznék, pont nem egy rühes kurván fogok anekdotázni, gec'. Inkább végigtaperolom a gerincét, meg felnyomom a csempékre a csuklójánál fogva, amitől olyan pengére áll, hogy öröm nézni. Persze, a látvány nem mindig elég, jelen helyzetben meg lófasz sem, ahogy elönt a vágy és nincs kedvem egy percig sem visszafogni, csak hogy egy jót szórakozzunk. Azt majd máskor, ha má' kibasztam magam. Elég egy kicsit megemelnie a derekát és már benne is vagyok, onnan meg - bár a tempó nem valami nagy cucc, ahogy a technikázás is elmarad - szépen lassan elpárolog minden faszság. Csak a nyögések maradnak, meg a pára, amit tüdőig szívok. Most nem lesz hirtelen helyzetváltás, nem kap kúl pózokat, így is hasít a tompa fájdalom, de ez akkor is jobb, képes felülírni a szúrásokat. Sokáig úgyse tolom, de a végén azért keményebben nyomom a falhoz, ahogy ujjaim durván préselődnek a derekába és a farka felcsúszik a vizes csempékre. Amikor elmegyek, felrobban az agyamban minden, aztán úgy seggelek le, hogy szinte észre sem veszem. Bár a zúzódások és sebek nem veszik jó néven az aktust, de pont leszarom, ahogy hevesen kapkodva a levegőt ülök a vízsugár alatt és hunyorogva bámulom.
- Még akarom, de nem megy - lehelem, kesernyés színezettel a hangomban. Ennyitől még ugyan nem elégülök fullra ki, de ez van. Inkább vizes hajamba túrok és nyúlnék egy cigiért, de a reflex elakad. Ja, majd később. - Mindjárt... - intek egyet a kezemmel jelezve, adjon öt percet, aztán összekaparom magam, de jelenleg a pöcsöm sem tudom, nem még a testem egyéb tájékait.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Vas. Jan. 29, 2017 12:13 pm
 



 

Elégedetten vigyorodom el, ahogy kimondja, bár most sincs igazán szükségem rá… szimplán jólesik hallani, és akarom is. És ki is mondja, holott rohadtul tisztában van vele, hogy még húzhatná az agyam, de ennek most kurvára nincs helye. Ugyanolyan türelmetlen, mint én.
- Pont te mondod?
Kettőnk közül ő az, aki sose tudja befogni, baszki. Nem mintha én azért fognám be, mert be akarom, csak általában kurvára nem vagyok olyan helyzetben, hogy szóhoz jussak. Most se igazán, rövid idő alatt a kiéhezett nyögéseim töltik be a levegőt, de nem tud érdekelni. Tudom, hogy felizgatja, és rohadtul nem fogom vissza magam. Nem cicomázza túl, de ennyi kihagyás után kibaszottul nem is kell. Elég, hogy bennem van, és rendesen oda is rakja, ahhoz képest, hogy még mindig elég nyuggernak kéne lennie. Ahogy a falra présel, és elélvez bennem, kurvára nem tudom, és nem is akarom már visszatartani. Némi reakciókéséssel veszem észre, hogy ezt már esélyesen seggre ülve nézte végig, és a gondolataim erősen beigazolódtak.
- Egy roncs vagy, baszki. – röhögöm ki, ahogy leereszkedem mellé, aztán egy mozdulattal óvatosan az ölembe ültetem, és a vállára hajtva a fejem szívom magamba az illatát. Amire egyelőre erőteljesen szex szag, de ilyen téren aztán rohadtul nem vagyok finnyás.
- Tudod, sokkal édibb, amikor tehetetlen vagy. – nevetek fel halkan, ahogy óvatosan kenegetni kezdem bőrét valami tusfürdőféleséggel, fasz nézte, talán kókuszos. Nekem bejön, az ő véleményét meg leszarom. Mit tehet? Muhahah.
- Egyelőre talán beérem ezzel is. – nem akarom, hogy még jobban szétbassza magát, bár ebben aligha állíthatom meg. Eleve én basztam el, de ő meg még hat szintet rápakol, mert egyszerűen ilyen, és ezt élvezi. Beteg kis pöcsfej.
- Kezdem érezni, hogy valahol mazo vagy.
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Vas. Jan. 29, 2017 1:23 pm
 



 

Látom a fején az elégedett vigyort és nyilván eléggé levágós, mire ment ki a téma, de most pont beleszarok, me' nem a lelkizés, hanem a kúrás az, ami hiányzik. Így is túl sok időt elbasztunk egymás nyomorék búbánatának a pátyolgatására, sz'val részemről az évi rátát ezzel le is tudtam.
- Pont én - sürgetem, ne szarakodjon má' itt. Nem tuti ugyanis, hogy fél óra múlva még talpon leszek, és még egy poraiba hullt félszopásra nincs idegzetem. Szerencsére veszi a lapot és már nyögdécsel is a csempékre, ami legalább a dolga az adott helyzetben. Ezzel persze csak jobban ráizgulok a témára - noha így se kell neki sok -, még annak ellenére is, hogy egy nyomorék szerencsétlenség vagyok. Persze fűt a lelkesedés, meg hogy végre a farkam benne tudjam, de ettől függetlenül elaprózom, nem olyan, mint általában, bár amíg nem teszi szóvá, kurvamindegy. Márpedig elég látványosan élvezi, szóval egyre megy. Miután elmegyek, egyből huppanok is a földre, majd lustán bámulom, ahogy nem sokkal rá követ.
- Baszódj meg - vetem oda, de azé' hagyom, hogy magához húzzon. Na, nem mintha alapjáraton olyan baromira tudnék ellene tiltakozni, ergo ez van. Egy cigi mondjuk jobban esne, mert a csúszós teste csak arra emlékeztet, hogy tolni kéne még egy kört minimum.
- Neked lehet, de hosszabb távon beledöglenék - fintorodom el, ahogy elkezd kenegetni, meg a fasz tudja, mit balfaszkodik össze. - Ha már ennyire belelendültél, megmoshatnád a hajam is - rázom arcába a nedves tincseket, meg hümmögve veszem a belenyugvását. Jobbat úgyse tud, bár feldughatok a seggébe egy uborkát is, lolz.
- Faszt - szólok be, majd várom, hogy megsikálja a fejem és lehunyhassam végre a szemem. Eléggé rá vagyok rögzülve arra, hogy meglegyen másokkal a testi kontakt, de nyilván ez különbözik a többitől. Bár nem nagyon vannak szintek. Inkább átadom magam az érzésnek és elégedetten sóhajtok fel. - Úgy volt, tolunk valami játékot - emlékeztetem, mert pár óra még elkél, míg annyira összekaparom magam, hogy előkerítsem a deszkámat.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Kanada
Vas. Jan. 29, 2017 1:40 pm
 



 

Vágom, hogy a szavak nem jelentenek sokat neki, és akármennyit pofázik, akkor is inkább a tettek embere, szóval pont leszarom, hogy adja a lazát, vagy sem, nyilván kibaszottul rám van izgulva. Érzem is, meg vágom is. Nyilván nem tol olyan keményen, ahogy szokott, nem dobál, és ezúttal a retkes beszólásait is elhagyja, de ettől függetlenül megkapom, amire már kurvára vágytam. Fasznak panaszkodnék.
- Hmm… - rég leperegnek rólam a beszólásai, pláne, hogy egy szó és hang nélkül simul az ölembe, akár egy kibaszott kiskutya. Ennyit a betörésemről, nézzen inkább tükörbe… azért valahol elég jól esik, és nem is igazán akarom elengedni.
- Vágom. Csak nem érdekel. – nevetek fel, aztán elvigyorodom, és megkeresem a sampont, mert kivételesen a kettő különbözik, oszt még ezzel is szarakodhatok. Már csináltam korábban, szóval viszonylag gyakorlottan dörzsölöm a fejét, és a’sszem eléggé élvezi is. Elkényeztetett kis pöcs.
- Tényleg nem.  – ez még tőlem is túlzás volt, úgyhogy csak röhögök, és sikálom a fejét. Ettől függetlenül persze nem fogom tovább gyúrni az amúgy is szarráment testét. Elég fos, hogy ennyire gyenge.
- Játékot? – vonom fel a szemöldököm, mert én még a mazo témán agyalok, aztán kurvára kiesett, hogy mit beszéltünk tegnap este, baszki. – Hát, feldughatok egy kampót, ha erre izgulsz.
Felnevetek, de amúgy kurvára nem tenném meg még akkor se. Ennyire nem lehet elbaszott… én meg kurván nem vagyok szado, szóval ezt passzolnám. Persze szeretek szétbaszni embereket, de az sosem erről szólt. Nem a fájdalmukat élvezem, inkább azt, hogy én vagyok az erősebb. Amolyan önmegerősítés, pár évvel ezelőtt már levágtam.
- Amúgy meg nem t’om. Nem akarok megmozdulni, te meg úgy se tudsz. – amilyen kis nyomorék, ha nem engedem el, itt rohad meg, míg ráncos vén bácsi nem lesz belőle. Bár esélyesen előbb megdöglene. Azért leöblítem a fejét, és közelebb hajolva nyomok egy csókot a nyakára. Annyira kurvára végigdugnám a napot…
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Kanada
 



 

Vissza az elejére Go down
Kanada
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
5 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Határon innen, határon túl
-
Ugrás: