HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Belvárosi Pláza

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Belvárosi Pláza
Pént. Dec. 23, 2016 1:19 pm
 



 

First topic message reminder :



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 21, 2017 10:11 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Kedd Jan. 10, 2017 8:35 pm
 



 

I. EMELET – RON – CHLOE – JACKIE

Mit mondhattam volna? Ennek én is jobban örülnék, de sajnos itt vagyok, ahogyan valahol Chloe is, ami miatt határozottan szarul érzem magam. Ünnepelhettünk volna a négy fal között, bár tény, hogy olyan sokat voltunk ott mostanság, hogy lassan belep minket a por.
- Francos december 24-e. Szombat. Holnap még francosabb karácsony, és a húgom tuti ki fog térni a hitéből, hogy szabotálom… Nem mintha szándékos lenne. A plázában vagyunk, ami gyanítom, felrobbant, a teljes nevem meg Joël Émeric Roux, remélem, az egész családomét nem kell felsorolnom, mert attól tényleg falnak megyek. – Hála istennek a tudatommal semmi gond nincsen, még csak nem is gondolkodom semmin.
- Tudod, hogy nem vagyok pesszimista, öregem, de túlélésről csak épületen kívülről beszélnék. – Éppenséggel nem vagyok biztos benne, hogy nem lehetnek még káros utóhatásai a robbanásnak.
Azért az megnyugtat, hogy nem csak én vagyok olyan puhatestű, aki Ron sérülésére egyből benyögne 8-9-et, de hát nekem nem is dolgom, hogy kemény legyek, doki vagyok, nem zsaru.
- Oké, alig várom. – Nem akarom én elviccelni, tudom jól, hogy egy púp nem csak kívül okozhat kellemetlen duzzanatokat, de nem szeretném a rosszabb lehetőséget feltételezni.
- Jó, jó, tedd rám azt a szart, ne kétszer kapjon szívrohamot a húgom. – Egyszer fog, az tuti. Az utóbbi évben valahogy sokkal többször kötöttem ki kórházban, mint életemben összesen, nem túl megnyugtató.
- A tied is. – Vigyorodom el, hiába, egyből szebb az élet, ha doki van a környéken, mindenesetre nem erőltetem a továbbiakban a bugyuta humoromat, egyszerűen csak sok nekem mostanában úgy minden, biztos így jön ki a stressz. Kurvára kellett az életembe még ez a szarság is.
- Ja, valahol, a kávézóban kellett volna találkoznunk ott középen úúúúgy… hát a robbanás utána öt perccel. – Chloeból kinézem, hogy már előbb ott volt, ami valljuk be, rohadt nagy gáz lenne, szóval remélem, nem így történt. - Kösz! – Biccentek felé, továbbra is szorgosan tartva az infúziós zacskót.
- Ezt is kösz, meg úgy mindent, jövök egy sörrel. – Vagy többel, a takarót magamra kanyarintom, mert tény, hogy nem tűnik éppen melegnek a levegő, de esélyes, hogy a sokk miatt van, bármennyire is tudatában vagyok önmagamnak, meg a történteknek, attól még ez benne van a pakliban.
- Jackie? Na, legalább neked nincs semmi bajod. – Pislogok a kedvenc tűzoltómra, de hamar leesik, hogy itt erősen van valami, amiből kimaradtam, vagy csak túlzottan el voltam foglalva a saját dolgommal, következésképpen nem jutottam el agyban addig, hogy kapcsolatban vannak, egymással. Még az sem, hogy külön-külön. Mentségemre legyen mondva, olyan gyakran nem találkozom velük. Akkor sápadok csak le, amikor meghallom a Chloe nevet, addig nem igazán figyeltem a hordágy felé, úgysem láttam volna ülve. Ellenben amint meghallom, már állok is fel, leszarom, ha kihányom a belem, amíg odaérek. Hú, de szép látvány lenne… Annyira futja, hogy az infúziós tasakot Jackie kezébe nyomom, amint odaér. - Csak egy kis agyrázkódás, meg pár üvegszilánk randizni akart a szemgolyómmal. Kosarat kaptak. Semmi bajom… – Ellenben máris a hordágynál vagyok, simán letérdelve mellé, azt sem tudva, mihez nyúljak, annyira rossz bőrben van. Mi a kurva isten van a világgal, hogy állandóan szívatja? Soha semmi rosszat nem tett, kibaszottul kezdek haragudni a nagy kaporszakállúra miatta. A reccsenést hallván azonnal mozdulok én is, hogy takaróstul védjem a lehulló akármitől Csipkerózsikét, főként a fejét, és a mellkasát, miközben igyekszem nem hozzáérni, mert azt én is látom, hogy ott összpontosulnak a sérülései. A torkomba toluló epével most nem foglalkozom, tudom, hogy túlterheltem magam, de egyelőre hajt az adrenalin.
- Rohadt gyorsan el kellene innen húzni. – Nem vagyok benne biztos, hogy a minimális égi áldást nem követi majd valami nagyobb, mindenesetre egyelőre nagyon nem húzódom el. - Jól leszel, oké? Pár hét, és kutya bajod sem lesz. Velem meg ne törődj, fogadjunk, már megint miattam aggódsz inkább, de én jól vagyok. – Oké, félig bekötözött szemmel ez talán nem olyan bíztató, de az csak biztosíték, hogy ne roncsolódjon még jobban a szemem…
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Kor : 27
Avataron : Margot Robbie

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Kedd Jan. 10, 2017 9:53 pm
 



 

II. emelet - Caterin és Bradley

- Ne nagyon tervezz meghalni, jó? – Pillantok rá komolyan, és eszembe jut, hogy talán most lenne itt az alkalom, hogy megszegjem az összes szabályt, amit közösen felállítottunk, de végül nem teszem, csak csinálom, amit a nővérem javasolt, hátha lesz némi értelme. Többször is bocsánatot kérek tőle, mert valljuk be, ezt most én okozom neki, de hinni szeretnék benne, hogy valami értelme van, talán nem mozog majd utána annyira az a fémdarab.
Az események felgyorsulnak az emelet leválásával, jobban mondva, még csak kezdődik a rettenet, de ha ez már ennyire megadta magát, akkor bizonyra előbb-utóbb végleg leesik, nem csodálkoznék rajta, pont ezért szeretnék most valahol nagyon máshol lenni. Annyira futja tőlem, hogy elkússzak a látszólagos biztonságig, mutatva ezzel az utat a Bradleyvel szenvedő tesómnak, de arra már nem futja, hogy arra is figyeljek, mi zajlik le kettejük között, őszintén szólva néha annyira a menekülésre fókuszálok, hogy röpke villanásokra megszűnik a külvilág.
Akármivel is kell fognom Bradleyt, megtartom, amíg Cat el tudja cipelni azt a nyüves korlát darabot. Látom a szemét, és kiakaszt, de majd akkor ordítok rá, hogy üljön már le a picsájára, hogyha átmenetileg biztonságban leszünk. A helyzet sürget bennünket, de sikerül szerencsésen rápakolnunk Bradleyt a korlátra, és feltornáznunk az emelet még ép részére, szerencsére nincs akkora magasságkülönbség, bár nekem is fel kell állnom hozzá, de annyi önszadizást kibírok, arról nem is beszélve, hogy fel kell jutnunk nekünk is, én meg ép kezekkel – a horzsolásokon kívül – csak oldjam már meg egyedül.
Alig sikerült magamat is feltornázni, Cat meg Brad már fenn vannak, mikor egy pasas is mászna, én meg, lévén csak segítsek már, ezért simán nyújtanám a kezem neki, bár élek a gyanúval, hogy nem pont azért nyúlt felém, egyszerűen én tűntem a legjobb fogódzkodónak, bár valljuk be, ez azért nem túl bíztató, alsó hangon sem, lévén elég nagyot ránt rajtam, és talán zúgnék is lefelé vele, mert én nem vagyok hajlandó lelökni, ehhez nem lenne szívem, de Cat közbeavatkozik, és talán ez megzavarja annyira a pasast, hogy eleresszen, és visszazuhanjon, ahelyett, hogyha nem heveskedett volna, simán segítek neki felmászni. Az egyik lábam már félig lelógott ismét, de végül Cat ujjai közé szorítom a sajátjaimat, és visszamászom, igyekszem közben nem arra gondolni, hogy vajon mi lesz a férfi sorsa, a lelkemben kérlelhetetlenül bűntudat sarjad.
- Ülj le, Cat, jó? Vérzik a szemed, nagyon rosszul fest. Bradley… jó lenne, ha még velünk tudnál maradni. – Kúszom oda hozzá, és mindenféle fogadalmamat leköpve fonom ujjai közé a sajátomat. Lehet, hogy megöltem a pólós mutatvánnyal, te jó ég… s már megint jönnek azok az átkozott könnyek. Ó te jó ég, éz nekem nagyon sok.
Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Kedd Jan. 10, 2017 10:53 pm
 



 

II. emelet
Enril & Eva


Szenvedek. Változatlanul, de valamivel halkabban. Kurván nem fogok itt megdögleni… viszont ahhoz előbb normálisan kéne lélegeznem, meg ellazítani az izmaimat. A’sszem. Igazából mindkettő kurvára lehetetlen, beragadtam, nem tudom mozgatni a lábam, nem érzek mást, csak fájdalmat, kétségbeesést, meg némi megkönnyebbülést, tekintve, hogy Ennek legalább feltűnően nagy baja nincs. Legalábbis abból, amit látok… mindenesetre él. Azért a vér a pofáján nem túl bíztató jel.
- Na ja. Fingom sincs, hogy csinálja… - az én hangom a szokásosnál is rekedtebb, elhaló suttogás, ami rohadtul nem tetszik, elvégre legszívesebben én is ordítanék. Rocksztárként eléggé hozzá vagyok szokva, hogy kieresszem a hangomat.
Irigykedve, meg kissé azért tartva nézem végig, ahogy feldolgozza magát ülő pózba, és bár majdnem helyben megdöglik, végül mégiscsak megtartja magát. Köhögök kettőt, hogy az odaúszott moslék arrébb menjen a pofámból.
- Nagyranőtt giliszta, mi? – halvány kis vigyort erőltetek a képemre, bár be kell vallanom, eléggé fárasztó beüzemelni az arcizmaimat… ha nem fájna ennyire kurvára a lábam, a’sszem simán bealudnék ide a padlóra egy kibaszott katasztrófa film közepén. A főszerepben Elijah Moore… bár ahhoz túl nagy csendben döglök meg. A’sszem hangosabban kéne szenvedni. En az utolsó pillanatban löki le a lábamról a követ, aztán a következő pillanatban meginog az épület… és mind meghalunk. Jaj, de szép víziók.
Elfintorodom, ahogy a patkány ismerteti a helyzetem, és még ki is mondja, hogy kb. búcsút inthetek a lábamnak, baszki. Tolószékben azért kurván nem tolnám szívesen a koncerteket… de mielőtt ezen depressziózhatnék, az épületen újabb rengés fut át, én még végre megtalálom a hangom, ahogy elmozdul a szikla, úgy ordítok fel, mint egy kibaszott sakál. Persze a hangom hamar átcsap elhalkuló hüppögésbe, meg káromkodásba, mikor épp mi esik jól. Azért nem vagyok jó hangulatomban, és ahogy a nővére a képünkbe dörgöli, hogy csak semmi pánik, legszívesebben felállnék és löknék rajta egy emeletnyit… nem mintha erőlködni kéne ma, hogy sokan meghaljanak… megrázom a fejem, és inkább a humorérzékemmel ütöm el a dolgot.
- Egy nagyon elbaszott nap… - sóhajtok, a nevét kibaszottul elfelejtettem, de ez mondjuk már ezelőtt is problémát jelentett volna, a többire meg végképp nem akarok most válaszolni. Kurván fáradt vagyok, fáj mindenem, és elegem van.
- Ráérek, taperold csak a pasimat. – vigyorodom el, megint elég szegényesen, de hát testvérek között a’sszem belefér az ilyesmi. Mondjuk leszarom. Én akarom taperolni… aztán persze én is sorra kerülök, pedig erre nem igazán vágyom.
Felordítok, ahogy mozgatni próbálja a kődarabot, aztán halkan nyögdécselek, míg En mellénk nem kúszik. Fasza. Most fogok meghalni. Enyhén szólva is drámai hanghatásokkal kísérem a felszabadult követ, aztán a felsőmre harapok, és a segítségükkel próbálom követni az utasításokat…


A hozzászólást Elijah Moore összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 11, 2017 1:12 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Kedd Jan. 10, 2017 11:08 pm
 



 

CHLOE & RON & JOËL - I. EMELET


Megrázom a fejem mielőtt még válasz is érkezne részemről Joël megjegyzésére.
- A szomszédos épületben voltam, jól vagyok. – csak a robbanást hallottuk és beleremegett ugyan, de össze nem dőlt, ahol gyakorlatoztunk.
Ron mocorgására – vagy annak kísérletére – azonnal felé fordulok. - Ne mozogj. – kérem mielőtt még azt is hozzácsapnám, hogyha lehet, akkor a beszédet is mellőzze, hiába tettem fel kérdést, az imént. Nagyon nem úgy fest, mint akinek egyik vagy másik jót tenne és minél kevesebbet makacskodik, annál tovább tudom magam tartani és nem hagyni, hogy teljesen kiakadjak kevésbé csinált bajt magának.
Az infúziót kissé értetlenül, de átveszem egyetlen szó nélkül. Kell egy pillanat, mire leesik a tantusz, hogy mire fel ez a nagy sietség Joël részéről.
- Nem csodálom, hogy kikosaraztad őket… Örülök, hogy jól vagy. – nem mintha mondjuk lett volna választása a szilánkokkal kapcsolatban, de ha már egyszer így fogalmazott, csípőből jön a válasz. Annak meg tényleg csak örvendeni tudok, hogy – elmondása szerint – a körülményekhez képest jól van.
- Eltört az állkapcsa és a kulcscsontja, de stabil. – nem csak ennyi sérülést kapott be szegény lány, de a legfontosabbakat megemlítem, mert az egyértelmű, hogy nem csakúgy poénból indul meg Joël Chloe felé. Nem, nem az én dolgom, hogy akármit is megosszak akárkivel a sérülései kapcsán, de Nyssa egyébként is leírt mindent és, ha túl nagy érzékenységem nincs arra, hogy feltűnjön általában mi van – vagy nincs – két ember között, ez itt jelen pillanatban kiveri a szemem, nehéz volna nem észrevenni. Bár a tekintetem jelen pillanatban nem őket, hanem a földön fekvőt pásztázza, a rádión keresztül pedig azt a nyavalyás körfűrészt sürgetem.
Ron megjegyzésére pedig összepréselem az ajkaimat szorosan egy pillanatra, lenyelve, ami elsőre eszembe jut.
- ..de nem megyek sehová. – veheti úgy, hogy beleegyeztem, nem én csinálom, de azt ne akarja kitalálni, hogy húzzak is el, mert nem fogok.
Ösztönösen hajolok fölé a vészjósló hangot hallva, hogy a saját testemmel védjem az övét. Szerencsére most még megússzuk, hogy a fejünkre szakadjon a felső emelet, de az egyértelművé válik, hogy sokáig nem maradhatunk; az egész szerkezet meg fogja adni magát, csak az a kérdés, hogy mikor..
A kezére, ami az egyenruhámba mart, teszem a sajátom, szorosan a kézfejére fonva az ujjaimat. Joëlék felé fordulok, hogy lássam jól vannak-e ők is.
- Meg, de fogd be végre, jó?! – lágyan szól a hangom a szavaim ellenére. Tényleg nem hiszem, hogy jót tenne neki a beszéd…
- Henders, Collins! – a nevem említésére a hang irányába fordulok, a gyakorlat vezetőm és egyben hadnagyom bukkan fel a lépcső tetején a fűrésszel.
- Figyelj.. – fordulok vissza Ron felé a tekintete után kutatva, a kezét pedig még mindig nem engedtem el. - ..nagyjából egy perc alatt lehet átvágni a fémet és be fog rezonálni az egész. ..fájni fog, de csak egy percig. – ami rohadt hosszú lesz, én is tudom.
- Collins, vedd át! – ér mellém a hadnagy és nyújtja a fűrészt. A rohadt életbe bele... Egy pillanatra lehunyom a szemeimet, mielőtt válaszolnék. Nem akarja, hogy én csináljam, ezt igen nyilvánvalóvá tette..
- Nem. – rázom meg a fejem és, ahogy az várható volt a főnököm képe elnyúlik, azon túl, hogy egyetlen pillanat alatt lesz baromi pipa. Joggal.
Veszekedni azonban nincs idő, így nem kapom megint parancsba a fűrész átvételét.
- Kabátot, Henders! Collins, oda és tartsd! – a kollégám leveszi a tűzoltó kabátját, hogy Ronra terítsék, mert a fém szikrákat fog szórni vágás közben amik nem landolhatnak rajta. Én meg arrébb mozdulok elengedve ezzel a kezét, az infúziós tasakot pedig a mellkasára helyezem ideiglenesen, a kabát alá és teszem, ami a dolgom, rámarkolok a fémre – Henders is, de ő feljebb, enyém az alsó része a szikrák miatt, rajtam a teljes védőruhám a kollégámmal ellentétben –, hogy a helyén tartsam vágás közben. Remélem, hogy nem áll neki emiatt is ellenkezni, mert nincs idő arra, hogy másokat is idecsődítsünk, azért, mert nem felel meg a személyem – mindegy milyen okból – arra, hogy szállítható állapotba hozzuk.
- Elbúcsúzhatsz a képzéstől. – mielőtt elindítaná a fűrészt a hadnagy, még megkapom, amivel már akkor tisztában voltam, hogy nagy eséllyel játszom ezzel, amikor ellentmondtam..
Egy perc.. egyetlen perc az egész, mégis pokolian hosszúnak tűnik ez alkalommal…
- Hordágyat kérek az elsőre! – nyúl a rádiója után a főnököm, amint elvágta a fémet és kikapcsolta a fűrészt.
- Collins, te mára végeztél. – nem marad amíg felérnek a kért szállítóeszközzel, én pedig egy bólintással veszem tudomásul a dolgot és a tasak után nyúlok, hogy a benne lévő folyadék le tudjon folyni.


//bocs srácok a kevés lereagálhatóért Embarassed //


Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Szer. Jan. 11, 2017 2:34 pm
 



 

II. EMELET
[Elijah & Eva & Brad]



- Szerintem a Terminátorból szabadult, vagy valami elbaszott mutánsfilmből, lolz - vigyorgom le rá, addig se a térdét vizslatom búval baszott pofával, mert az aztán mindenkin kurvasokat segít. Legalább nem bőg és tolja ezerrel a hisztit, me' azzal meg pláne nem bírnék mit kezdeni. Azé' kissé aggodalmasan vonom föl a szemöldököm, ahogy ezt az elcseszett suttogást hallgatom, ami minden, csak nem frankó. Nehézkesen ugyan, de feltornázom magam, aztán próbálok a por és mocsok közepette fókuszálni arra a göthös kígyóra, noha - ki hinné de - a pasim jelenleg jobban érdekel.
- Csak egy hernyó, ki nem szarja le - viszonozom a vigyorát, noha hamar befullad, az övével együtt. Annyira tehetetlen faszom vagyok amúgy is, hogy rossz nézni, és nagyjából nekem is a sopánkodásban fullad ki a teljesítményem, ahogy a nővéremmel ordibálok, meg bemérem, miszerint kurván nem fogunk innen egykönnyen kijutni. A szitu ennél még cirkalmasabb is lehetne, de aztán valami elkúrt csoda folytán egy francos sikolyhullámban moccan meg minden, és elsőre szinte ösztönből nyúlok Eli vállához, hogy szintben tartsam, majd csak utána tűnik fel az elmoccanó kő, ahogy kissé megcsúszunk a dörrenéssel.
- Ez most kurvásul fájni fog - közlöm vele a tényeket, aztán már arrébb is toszom azt a szart, bár a következő rángás még nagyobb üvöltést vált belőle ki, és barominagy mák, miszerint Eva egyszemélyes felmentőseregként toppan be, ugyanis innen má' fullon meg vagyok lőve, de a béna kérdéseivel azé' frankón lerohasztja az agyam maradékát. Meg különben is milyen sokkot, basszam meg, maga a vagyok a megtestesült nyugalom. Vagyis lennék, ha a pasim is olyan könnyedén megúszta volna a dolgot, mint mondjuk én.
- Honnan szopjam hányszor csuktak le; szerinted számolom?! - akadok totál ki, mert most baszki. - Te, Eva, semmi bajom, még a faszom is lazán feláll, csak nézd már meg Elit - hajtom el magamtól a taperolását, mert kurván semmi bajom, foglalkozzon inkább azzal, akivel kéne. Nagy nehezen mondjuk így is sort kerít rá, én meg közelebb mászom, hogy leseperjek némi port az arcáról, ami elég nyomorékul nézhet ki, de többre nem futja. Legalább a kő lekerül a lábáról, onnan meg kábé bárhová el tudjuk vonszolni, amíg a szerkezet kitart alattunk.
- Nem dereng, hogy most így hirtelen besoroztak volna a seregbe, baszki - röhögök, de persze teszem a dolgom, mert nem az én seggem múlik rajta, hanem Elié, ami meg így pont nem mindegy. Inkább próbálom óvatosan átkarolni, aztán figyelni a tempóra, míg bemérjük a tűzlépcsőt, vagy mi a pöcsömet. Eleinte a törmeléket bámulom, próbálok nem hullára lépni, de ha elém keveredik egy testrész és nem tudom úgy kerülni, hogy a többieknek jó legyen, akkor pont szarok is rá. Egy ponton túl már addig is eljutok, hogy körbenézzek, de amikor kiszúrok egy túlságosan is ismerős alakot ragadok bele a betonba, ami nyilván akasztja a felmentőmenetet. Egy ideig csak bámulom, de a mocsok haj, törmelékes pofa és tócsányi vérben ázó has ellenére csak leesik, miszerint a bátyám az, basszam meg. Keresem a hangom, aztán észre se veszem, ahogy ordítani kezdek.
- Brad! Remélem, nem dögledezel nagy vígan, míg én szopom a retket, te pöcsfej! - üvöltöm, ahogy kezd eldurranni az agyam, hát a komplett családom ideette a rosseb?! Együtt akarjuk feldobni a pacskert, vagy mi a tököm van? Bár elnézve a szitut baromi szarul fest, és valahogy nem akar moccanni a testem, miközben agyban azt nézem, hogyan tudnék odavergődni hozzá. Ha valaki nem basz tarkón vagy rángat meg, akkor tőlem ugyan se előre, se hátra, míg előre nem lendülök, hogy elcseszett hero-ként pont ne mentsem meg.
Vissza az elejére Go down
Ainslie Cartwright
avatar
Inaktív

Kor : 28
Avataron : Juno Temple

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Szer. Jan. 11, 2017 3:15 pm
 



 

Földszint - Josh - Nyssa

Ne izgassam fel magam? Igazából, szerintem jelenleg még az sem menne, olyan szinten félek, hogy másnak már nem maradt hely. Lehet hülyeség, és nem fogok belehalni, de ha mondjuk nem keveredik ide hamarosan egy doki, szép esély lesz arra, hogy netalántán mégis. Vagy csak én látok rémeket, mindenesetre tényleg sokkal egyszerűbbnek tűnne simán elájulni, azt sem értem, miként bírom befogni a szám, mikor annyira rohadtul fáj, és legszívesebben folyamatosan sikítanék. Talán azért, mert itt van Josh, és előtte nem akarok vinnyogós picsának tűnni, vagy inkább azért, mert az elvonási tüneteimhez és a lelkem elgyötörtségéhez mérten ez már rohadtul nem számít semmit sem.
Sokra nem tud használni a doki, akit hozzám küldenek, kérdezget, de szörnyen tompa vagyok, végül önállósodik, és próbálja kitalálni, hogy miben szorulok segítségre. A mindenhol összekarcolt testem csak egy dolog, még az sem érdekelne, hogy mocskosul fáj a bal csuklóm, de a lábam szerintem mostanra már folyamatosan remeg a combomba fúródott csonttól, noha én úgy gondolom, hogy törés, ám valójában az izomkárosodás váltja ki a dolgot. Ettől viszont szinte folyamatosan fáj.
- Ainslie… NE! – A halk hangtónus hamar riadtá válik. Nem kaphatok morfiumot, egyszerűen nem. - Drogelvonó. – Motyogom végül lesütött szemekkel, ugyan nem ordítok, de a hangom meglehetősen elgyötört, és a tekintetemből is fájdalom tükröződik. Bízom benne, hogy Josh majd elmagyarázza neki, miért nem kaphatok morfiumot. Tudomásom szerint az is okozhat függőséget, én meg erőteljesen hajlamos vagyok rá, következésképpen inkább kihagynám, nem lenne jó csöbörből vödörbe esni, valljuk be. Még én is képes vagyok belátni, hogy mekkorát ártana a jelenlegi állapotomban.
- Nem is tudom. – Állapítom meg, bár nem annyira tetszik, amit a fiatalabbik arcán láttam, nyelek is egyet, és ha esetleg Josh közelebb került valamiképp hozzám, megpróbálom megfogni a kezét, mert még mindig a félelem uralkodik rajtam, de szerencsére a pánik elmarad, bár fogalmam sincs, meddig. Bízom benne, hogy nem is fogok olyan nagyon rondán kiakadni, az szörnyű lenne. Végül lehunyom a szemeimet, nem akarok ébren lenni, nem bírok, szörnyen fáj, és egyébként is az a típus vagyok, aki sajnos könnyen feladja…
Vissza az elejére Go down
Lullaby
avatar
Admin

Admin : Mesélő
Kor : 167
Avataron : Lullaby

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Szer. Jan. 11, 2017 4:03 pm
 



 

Lothar & Cassius – Földszint

CASSIUS: Az elsők között vagy, akit kimenekítenek, lévén pont a bejárat szájában sikerült elájulnod. Sokat nem észlelsz az egész helyzetből, tekintettel arra, hogy valahol két kimenekítési próbálkozás között elveszítetted az eszméletedet. Te már csak a kórházban fogsz felébredni, a sérüléseid azonban kétségkívül súlyosak.

LOTHAR: Eddig egészen szépen megúsztad, kellőképpen messze voltál a robbanástól, bár a csuklód egyre jobban fájlalod, és a lábad is csúnyán vérzik, de orvos vagy, tisztában vagy vele, hogy ez utóbbinak nagyobb a füstje mint a lángja. Körbe nézelődsz, de úgy tűnik, hogy az orvosok már ellepték a szintet, az egykori kollégáid idelenn már cselekszenek, ellenben te ennek ellenére nem szeretnél tétlen maradni, holott jóval egyszerűbb lenne egyszerűen kisétálni. Jól látható számodra, hogy a helyzet több helyütt még nagyon kockázatos. Innen elölről szinte az egész rettenetet belátod. A törmelékhalmok alól kezek, lábak, élettelen üveges tekintetek jutnak osztályrészedül. Bizonyára jobban jársz, ha nem nézelődsz.
Kiabálás üti meg a füleidet, s korábbi legálisan végzett szakmád után jól tudod, hogy mit jelent.
„ITT VAGYUNK. ORVOSI SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉG. SÁRGA VAGY VÖRÖS JELZÉS.”
Tompán hallod ugyan, mégis egész kivehető, s úgy sejted, valahol a közelben van az illető, és határozottan nem az elsőn. Ha a tekinteted feljebb vándorol, észreveheted a félig leomlott második szintet, ami szinte áthatolhatatlanul elbarikádozott több boltot is az elsőn. Valószínűleg az egyik mögül jöhet, bár jól látszik, milyen ingatag az egész, szinte bármikor kifordulhat ismét, ezzel talán megrengetve az első emelet szintjét is. Nem túl bíztató, ellenben bajban vannak. A te döntésed, hogy felmész az elsőre, avagy inkább nem kockáztatod.
Ellenben, amennyiben mész, úgy kétségkívül könnyedén megoldhatod a helyzetet, lévén oldalt van a lépcsőház, és a jelek szerint olyannyira nem megviselt, bár tény és való, hogy ebben az épületben garancia már semmire sincsen.

Megjegyzés: Amennyiben Shane írt a saját szálukba, és Lothartól is kaptam egy új reagot, érkezik majd a közös mesélői.

Ellátó orvos: TRISTAN

Sérülések: Nincs változás



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Nadiya Bishop
avatar
Törvényen kívüli

Kor : 33
Avataron : Melanie Laurent

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Szer. Jan. 11, 2017 4:45 pm
 



 

Tara, Lee és Elliott - földszint -

Fogalmam sincs mennyi idő telt el azóta, hogy magamhoz tértem, mennyi ideje fekhetek a romok alatt. Egyre élesebb és élesebb fájdalom hasít belém, ami átjárja az egész tetem. Sokmindenen keresztül mentem már életem során, de ilyen félelmet és kétségbeesést még nem éreztem... magatehetelenül feküdni egy omladozó épületben, a romok alatt, teljesen eltölt félelemmel. Talán egy sorozatgyilkosnak nem szabadna félnie, talán úgy kellene kezelnem ezt az egész helyzetet mint egy teljesen normális dolgot, de képtelen vagyok rá. Nem tudok urrá lenni a félelmemen. Megpróbálom ülőhelyzetbe húzni magam, hogy lássak valamit a porfelhőn kívül, de nem tudom. Kezeimben nincs elég erő, és minden apró mozgás után fájdalom hasít a csípőmbe. Így hát megpróbálok mozdulatlanul feküdni, csak a kezeimet emelgetem néha, letörölni a könnycsepeket az arcomról. Hallom a mentőcsapat autóinak szirénáját, az emberek kiabálását, lépteinek zaját, érzem az orromat facsaró gáz szagát, szinte még a halál bűzét is érezni vélem. A lámpák pislákoló fényén és a rámnehezedő faldarabokon kívül viszont nem látok semmit. Egyedül vagyok és mindezeidáig hiába kiábaltam nem jött felém senki, mindenki a saját életét menti. Nyílván én is ezt tenném, ha képes lennék mozogni. Felállnék innen és meg sem állnék az otthonomig. A kiskutyáimat akarom, mi lesz így velük? Hiszen senki nem tudja, hogy itt vagyok, még Étiennek sem szóltam...miért pont most? Miért pont én? Úgy érzem még túl fiatal vagyok a halálhoz, hiába tettem annyi rosszat az életemben, nem szeretném, hogy vége legyen, nem most és nem így. Teljesen elveszek saját gondolataim labirintusában, amikor hangokat hallok. Mintha két férfi ácsorogna tőlem nem messze és hozzám szólnának. Ismét a magasba emelem a kezem, bár szerintem teljesen fölöslegesen, nem hiszem, hogy látnak valamit belőle.
- Nem tudok mozogni! kiáltom vissza, bár hangom remeg és el-elcsuklik mégis remélem, hogy elég tisztán beszélek ahhoz, hogy megértsék.
- A törmelékek alatt vagyok. Nem tudok megmozdulni... ismétlem magamat szinte már hisztérikusan.
- ne hagyjanak magamra...nagyon kérem. kiáltom az ismeretlen férfiak felé, és ismét megpróbálok ülőhelyzetbe kerülni, de nem bírom mozdítani magam. A kezeimen kívül minden más testrészem béna, csak akkor lenne esélyem egyedül kimászni innen, ha minimum én lennék Superman.
- Ki tudnak szedni igaz? intézem szavaimat ismét a mentőcsapat felé.
- Nagyon fáj...nem bírok mozogni... nagyon remélem, hogy legalább megpróbálnak a közelembe férkőzni és megmenteni. Nem tudom mennyire lehe rossz a helyzet, mennyire vagyok elbarikádozva a „külvilágtól”, egyetlen egy dologban vagyok biztos, ha nem szednek ki innen a fájdalomtól megbolondulok.
Vissza az elejére Go down
Eva C. Sterling
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 31
Avataron : Scarlett Johannson

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Szer. Jan. 11, 2017 8:01 pm
 



 

Enril, Elijah - II. emelet
érintőlegesen Bradleyék

Miért is gondoltam, hogy könnyű dolgom lesz? MIÉRT IS GONDOLTAM?! Komolyan, az öcsémről van szó, ennél több eszem is lehetne már. És mégis. Alig bírom visszatuszkolni azt a mélyről felbugyogó ingert, ami talán valami hisztérikus kacagás lenne, ha hagynám manifesztálódni, de sikerül, az arcom is komoly marad. Még a végén én viselkednék itt a legsokkosabban hármunk közül, de bakker, azt nem élné túl a büszkeségem. Úgyhogy mély lélegzet, és koncentrálás a feladatra tovább.
- Ha most közlöd, hogy még be is viagráztál korábban, akkor feladom és itthagylak titeket - nyögök fel Enrilre, bár a fenyegetést nem gondolom komolyan. Hát igen. Humorérzékem még mindig nincs. - Látom, még mindig nem tudtok komolyan venni, akkor olyan nagy baj nem lehet - állapítom meg kissé lemondóan. Máskor talán leüvölteném őket, hogy hagyják abba a baromkodást, de még én is tudom, hogy jelenleg minél kisebb feszkót kéne generálnom magam körül, nem fokozni a helyzetet. - Vegyük úgy, hogy nem kaptok végzetes agysérülést, ha most azonnal elhúzunk innen. - Nem mintha lenne választásunk, belegondolva. Mire leszakad az emelet, mi már nem lehetünk rajta, ez ilyen egyszerű. Úgyhogy a hevenyészett ellenőrzés és a kő remélhetőleg sikeres legörgetése (összeszorítom a fogaimat és örülök, hogy kezemet leköti a feladat, így nem képelem fel Elit - gyűlölöm, ha a fülembe ordítanak, fájó fejjel pedig pláne) után jöhet az iszkiri. - Én vagyok a sereg - mordulok rá, nincs türelmem a játékaihoz, éppen ránk robbantottak egy plázát, és neki tényleg ez a baja? Hogy nem tetszik a szóhasználat, miközben mellesleg az ő és a pasija seggét igyekszem megmenteni ahelyett, hogy egyszerűen elhúznék innen? Hát pofám leszakad, komolyan.
Elijah szájába igazítom a pólóját, én is felgyűröm a magamét, ki aggódik most a fedetlen hasam és így láthatóvá váló, nem egy és nem két szúrt-vágott-lőtt hegem miatt. Kis manőverezést és logisztikát igényel, de sikerül elhelyezkednünk, és felkészülök lélekben is. Tudom, hogy Elinek és nekem is a felállás lesz a legszarabb része az egésznek: ha már talpon vagyunk és elkaptunk egy ritmust, utána sokkal könnyebb.
Egészen addig, amíg Enrilnek észre nem kell vennie valamit. Valakit. A váratlan megállás nem éppen kellemes. Frusztrált és fájdalmas nyögéssel kiköpöm a pólóm. - Prioritások, Enril! Egyszerre csak egyvalakinek tudunk segíteni, és az most vagy Elijah, vagy Brad! - Észhez akarom téríteni, dönts, sugallják a szavaim. Elivel már elég jól haladunk, Brad minimum kétesélyes. De önmagamat eláruló módon magam is arrafelé kutatok a tekintetemmel, amerre ő is nézelődik, ha jól gondolom, hogy hol szúrta ki a féltesónkat, akkor ő ott kurva nagy szarban lehet. Mert ott omlott az emelet elég tempósan csak az imént, és innen, hiába vagyunk egy szinten, aligha lehet egykönnyen odajutni. Ha teljesen ép és egészséges lennék, akkor talán át tudnék ugrani, de egyrészt nem vagyok, másrészt akármilyen puhán érkezem, lehet hogy pont attól adná meg magát az egész szerkezet, ahogyan a mozgólépcső is tette. Körbe kellene menni, vagy valamit keresztülfektetni és sűrűn imádkozni, vagy... inkább Elire fókuszálok, hogy megszakítsam ezt a gondolatmenetet. - En! - szólok rá is erélyesen. - Stabilabb helyre kell jutnunk! Indulhatunk háromra? - Nagyon ajánlom, hogy igen. Ha eljut hozzá a hangom, akkor el is számolok háromig íziben, hogy haladjunk. Ha beomlik alattunk az emelet a késlekedése miatt, személyesen ölöm meg az öcsémet.
Vissza az elejére Go down
Lothar Neumann
avatar
Inaktív

Kor : 32
Avataron : Kim Jae Wook

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Csüt. Jan. 12, 2017 12:09 pm
 



 

To Roman és Shane – Első emelet

Az előttem fekvőért többet tenni már nem tudok, kifelé nem ment volna a dolog, itt talán még nagyobb biztonságban is van. Körbenézve a közelemben nem látok mást, aki nagyon segítségre szorulna, a gyereket meg a fekvő férfi mellé kísérem, aki, bár sokkos állapotban van, nagyobb baja nem esett. Azt találom ki a számára, hogy figyelje a férfit, és háttal ültetem az egész borzalomnak, még ha legszívesebben most azonnal ki is vinném, fogalmam sincs, mennyire bölcs, nem vagyok katasztrófa szakértő, de akár kint is rossz lehet a helyzet.
Mivel orvos vagyok, mondjon a törvény bármit is, nem kifelé, hanem befelé fordulok. Előbb azonban magamat teszem rendbe, a szilánkot kiveszem a lábamból, miután megnéztem, lehetséges-e, aztán a letépett nadrágszáramból szorosra kötöm a sebem felett. A sálammal hevenyészett, egy kézzel megoldható fáslit tekerek rá, jobb, mint a semmi, egyedül helyrerántani nem megy.
Az ordításba én is beleordítok, jelezve, hogy orvos vagyok, addigra már láthatóan nem egyedül. Körbenézek, de bár ne tettem volna. Az üres gyomrom tiltakozik a jelenet ellen, rövid időre még a levegőtől is meg akar szabadulni, ahogy látom a testeket, az üveges tekinteteket, amikben az élet szikrája már régen messze van. Ezek a szemek borzalmasak, fájdalmasak, jó pár lélegzetbe belekerül, hogy ne adjam ki a taccsot. Megkönnyebbülten mennék az egyik vélt irányba, amikor éppen a másik oldal felől hallok elfojtott hangokat. Hogy mi? Keresem a hang forrását, s már közben tudom, hogy a sérülés nem holmi karcolás lehet, ha vörös kódot kiabálnak. Megpillantom, honnan is jött, próbálva félretolni az újabb rókabunda kényszert, ahogy még több félbe, negyedbe vágott, vagy éppen rétes módjára összehajtogatott testeket látok.
Megpillantok egy lehetséges feljáratot, és közben az orvost rántom elő magamban, akiért és amiért itt maradtam. A hideg józanság, ami áthalad rajtam, nyugodtabbá tesz, s már csak a feljutásra koncentrálok. A lépcső stabilnak tűnik, de azért nem árt igyekezni.
- Orvos vagyok, merre vannak? – tudom, hogy éppen ott, ahol vannak, de a hang alapján tudom követni, merre is.
Ha találok lehetséges útvonalat bejutni, a gyorsaság mellett az óvatosság is döntő, nem omlaszthatok rájuk semmit, s nem lehetek első dominó sem.
- Ha tudnak, álljanak arrébb, bemegyek – nem tudom, milyen akadály van előttem, hogy bejussak, ha be tudok menni simán, ez a mondat nem hangzik el tőlem. Ugyanakkor nem szeretnék senkire sem ráomlasztani semmit.
Ha bejutok, első dolgom a körbenézés lesz, kiket találok benn és ki mennyire sérült meg, s ezek közül a legsúlyosabb, de menthetőt fogom keresni, vagy a jelek szerint oda fognak vezetni hozzá.
Vissza az elejére Go down
Shane T. Prescott
avatar
Új regisztrált

Kor : 38
Avataron : Michael Fassbender

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Csüt. Jan. 12, 2017 10:06 pm
 



 

I. emelet || Roman, Lothar

Nem túl kellemes az érzés, amikor levegőért kapnék és akkor még finoman fejeztem ki magam. Könnyű azt mondani, hogy próbáljak kis levegőket venni és ne erőltessem a tüdőmet, más kérdés az, hogy nem olyan egyszerű. Mint amikor felbukkansz a víz alól, akkor sem tudod megállni, hogy ne kapj egyből levegőért, egyszerű ösztön ez. A továbbiakban mégis igyekszem megfogadni a tanácsát és aprókat lélegezni, minél kevesebbre korlátozva a légvételek számát.
- Nem, nincs égő zsibbadás - bizseregnek csupán a tagjaim, de még ebben a furcsa állapotban, amiben voltam jelenleg sem mondanám, hogy kifejezetten égető lenne a dolog. Azt azért csak megérezném, de jelen esetben hála égnek ilyet nem éreztem és bíztam benne, hogy nem is fogok.
Egy pillanatra terveztem csak lehunyni a szemem, ameddig a férfi segítséget ment hívni, de úgy tűnik többre sikeredett annál a bizonyos tervezett időintervallumnál, mert a következő pillanatban már ismét felettem állt és kétlem, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült volna mindent elintéznie.
A női fehérneműs megjegyzésére erőtlen nevetés tör utat magának, amit egyből köhögés követ, majd a fájdalom rántja grimaszba az arcomat, ahogyan újfent a késdöfés szerű érzés hasít a mellkasomba.
- Kíméljen meg a viccektől, túl fájdalmasak - a bágyadt kis mosoly, mi a képemen marad azért arról árulkodik, hogy alapjáraton nem vagyok ellene a poénoknak, de most nem túl jó az időzítés sajnos. A rossz hírekre csak bólintok, megértem, bár kétlem, hogy ennek az átkozott plázának bárhol lenne biztonságos pontja, vagy kicsivel odébb nagyobb biztonságban lennénk, mint itt. Bár tény és való, elég kellemetlen lenne, ha a fejünkre omlana a mennyezet, szóval menjünk, mielőtt miattam még ő is jobban megsérül.
- Csak csinálja - közlöm határozottan és gyorsan, legyünk túl rajta, bár ha a gerincem nem sérült, akkor járni elméletileg tudnék, szóval amíg a mellkasi fájdalom engedi a mozgást, addig igyekszem a segítségére is lenni, ne teljesen holt súlyt kelljen cipelnie.
A nagy felfordulásban haloványan érzékelem, hogy az orvosi segítség is közeledik, már csak az a kérdés, mennyi idő, mire el is jutnak hozzánk.
Vissza az elejére Go down
Bradley McShane
avatar
Média és művészet

Kor : 31
Avataron : Bradley Cooper

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Pént. Jan. 13, 2017 8:09 pm
 



 

Marion & Cat& Brad
+ En, Eli, Eva (némá' mindenki E-betűs?)- II. emelet


- Ennyire szarul nézek ki? – az előbbi, halovány mosoly nyomai még az arcomon játszanak, de elég hamar meggondolom magam. – Inkább ne válaszolj – hunyom le a szemeim. Meghalni nem igazán tervezek, de ha esetleg fontolgatnám is az ötletet, akkor sem egy angyalkákkal teleaggatott plázában hoznám meg a nagy döntést. Az viszont nagyon is jól esik, hogy aggódik értem. Bár azt már aligha tudnám megmagyarázni, hogy miért. Remélem, Nyssával minden rendben, és En sem tolta ide a képét, még véletlenül sem.
Nehezen tűröm Marion ügyködését, és a mozgatásomat is, de az alólam kiszakadó emelet és a gyorsan erősödő fájdalom együttese miatt hirtelen fellépő sokkos állapot végül lassan, de biztosan oszladozni kezd.
- Ígérem, egy alkalmas pillanatban rákérdezek – tartalomban még nyomokban őrzöm önmagam, bár a hangom sokat vesztett néhány perccel ezelőtti élénkségéből, színtelenebb, egyre kevesebb energia jut a beszédre.
Pedig, érzem én a lelki rokonságot ezzel a nővel. Ha jelenleg úgy minden másban nem is, abban egész biztos hasonlítunk, hogy ha stressz van, akkor pofázás is. Rémes, mennyi mindent összehord, de magára vonzza a figyelmemet, így újfent neki köszönhetem, hogy fokozatosan kisöprődik belőlem a pánik.
- Valahogy nem az volt a kimeneti cél, hogy ötven kilós szöszik ráncigáljanak a pláza leszakadt emeletén. – Már a fogyás-témában. Nem tudom felmérni, mennyire lehet súlyos a helyzet, mennyi vért vesztettem, a lányok segítsége nyomán sikerül feljutnom a még egyben maradt emeletrészre, és a korlátdarabot is alám gyömöszölik, ekkor tűnik csak fel, hogy mennyire fázom, mintha belülről, a végtagjaim felől kezdene szétterjedni a testemben a hideg.
Marion perpill a fejem felőli oldalon van, így az őt ért atrocitásból nem sokat észlelek, de a helyzet így is egyre rosszabb, itt-ott kezd átütni a vér a felsőn, viszont ami igazán baj, hogy nagy valószínűséggel belső vérzésem is van. Próbálok nyugton lenni, és arra koncentrálni, hogy szabályosan vegyem a levegőt, de a szervezetem erős ingerrel szeretne minél több oxigénhez jutni. A fókuszpontom ki-kimozdul olykor, és minden tompább lesz egy-két árnyalattal. Nem vagyok egy elájulós típus, még sosem történt meg, nem tudom, milyen lehet, most viszont mintha erőteljesen közelítenék felé.
- El fogok ájulni – figyelmeztetem Mariont. Ahogy megérzem az érintését, az ujjaim habozás nélkül nyúlnak az övéi után, talán meglepetésképp éri, hogy milyen hidegek. – Érdekes... hogy eddig mindig csak eljátszottam... – ahogy a halálomat is, ezerszer, és az a vicc, hogy pontosan a fejemben van a forgatókönyv arról, miket mond vagy tesz ilyenkor az ember, de bármilyen rutinosnak is számítok a témában, ez most mégis teljesen más, és bevallom, kicsit talán félek is tőle, hogy ezúttal hogyan alakul.  
- Le kellene mennetek Cattel, keresni egy orvost – mozdulnak aprót az ujjaim az övéi körül. Próbálom a háttérben tartani a lüktető aggodalmat, hogy talán nem ér fel időben a segítség. – Amíg még le tudtok. – Mert az sincs kizárva, hogy megadja magát ez a kóceráj, és Cat szemsérülése is súlyosnak tűnik, ki tudja, milyen ára lehet az időnek. Persze, nem minden vágyam itt maradni egyedül, de levinni úgy sem tudnak, maradni meg öngyilkosság, egyiknek szeme, másiknak lába, simán letámogatják egymást, elvégre testvérek. Ha nekem lenne itt a testvérem, egy percig nem haboznék, hogy biztonságba vigyem.
- Ha késlekedtek, elveszítheti a látását, értem megtettétek, amit lehetett, innentől... várnom kell – a köszönöm nem annyira jön a számra. És nem is nagyon küzdök az eszméletvesztés ellen sem, talán az lenne a legjobb, úgyis csak várni tudok, le is hunyom a szemem, hogy pihenjek egy kicsit, ám ekkor hallom meg, amit nagyon, de nagyon nem kellett volna.
- En? – nyitom vissza a szemeim azonnal, és bámulok Marionra, a tekintetem zavarodott, próbálkozok, de nehéz eldönteni, jól hallottam-e. A hang irányába fordítom a fejem, a pillantásom türelmetlenül keresi, de látni már nem látok odáig tisztán. Túlságosan messze van, és egyre jobban összemosódik előttem minden.
Lehetséges lenne? Tényleg itt van az öcsém? Ez a gondolat sokkal jobban megjeszt, mint hogy engedjek a kecsegetető ájulásnak.
- Ő az? – szinte suttogom Marionnak a kérést, legyen ő a szemem helyettem, bár szinte biztos vagyok a válaszban. – Ugye egyben van? Mondd meg neki, hogy húzzon el a francba - sürgetem, fel sem tűnik, hogy néhány pillanatra megszorítom a kezét. Mert ha valami jobban megijeszt annál, hogy rárobbant egy pláza a hülye fejére, az pontosan az a tény, amit az előbb ecseteltem. A testvérem. Ismerem. Ha megpróbál idejönni, esküszöm, én magam dobom le az emeletről.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Szomb. Jan. 14, 2017 7:03 pm
 



 

Földszint - Ainslie & Josh

Halottkém ruha. Az ember legjobb barátja, ha nem kell derékig vízben járni, mert kisebb mértékben szinte minden mást távol tart a bőrömtől, legyen az szilárd vagy folyékony halmazállapotú. És sajnos egyből felismeri mindenki, akinek dolga van halottkémmel, ahogy a férfi is, akinek az ellátására érkeztem. A szavaiból már korábban leszűrtem, hogy van valamilyen egészségügyi képzettsége, de ahhoz túl sok por van az arcán, hogy fel tudjam ismerni, így most az azonosítás részt simán hozzátűzöm a többi teszt készséghez, amivel rutinból az ember elme állapotát szokás vizsgálni. Van néhány és szinte egyben sorolom el őket, mert az is árulkodó lehet, hogy mennyire tud visszaemlékezni belőle, mikor válaszolnia kell. Az eredmény nem rossz, de nem is a legjobb és cseppet sem örülök neki, hogy közben már vagy harmadszor próbál meg a másik beteg felé irányítani. Igen, én is tisztában vagyok vele, hogy ott van mellette és megsérült, ahogy azzal is, hogy a rezidens már neki állt felmérni az állapotát pontosan úgy, ahogy már látta tőlem néhány alkalommal a mai napon és csinálta is. Sőt, azt is tudja már, hogy ha baj van, akkor nekem szóljon azonnal, mert spriccelő artériák látványához nem sok kedvem van...
- Oké, most untam meg. Lássam, hogy mozognak a végtagjai és nincs nagyobb gondja a karjánál, tizenöt másodpercen belül pedig a hölgyé lesz minden figyelmem! - nézek nyomatékosan rá, majd egyenesen a jobb kéz, jobb láb, bal láb, bal kéz körben a végtagjaira megemelt szemöldökkel, mert valahogy szajkózni egy orvosnak nem akarom, hogy milyen sorrendben kellene ezt csekkolni. Elvileg kezek, majd lábak egyébként is a protokoll, de ha sérült rész van, azt szokás a végére hagyni, mert a mozgatás miatti fájdalom hajlamos elfedni minden más kisebb sérülést. Márpedig a kórházban és odakinn is elég sok a sérült ahhoz, hogy előjegyzési lista legyen az MR, CT, röntgen gépekre. - Rossz poén, de attól még továbbra sem áll szándékomban hagyni meghalni bárkit is, aki menthető, mert a jövő heti túlóra számom már így is az eget fogja verni - igen, angol humor, de attól még ez épp nem vicc nálam. Halottkém vagyok, szóval tiszta számomra, hogy minden egyes fekete cetli egy újabb embert jelent az én és munkatársaim asztalán, aki azonosítani kell, megállapítani a halál okát is kiadni a hozzátartozóknak. Tőlem pedig inkább ne kérdezze senki, melyik lesz a legnehezebb feladat, mert erre nincs jó válaszom...
A lány nem sérült a fején, de a többi testrészéről nem lehet ugyanezt elmondani. Még a por és vér réteg alatt is látható, hogy a bal csuklója nincs jó állapotban a vértócsa pedig a lába alatt egyértelműsíti, hogy van a legnagyobb baj. A belső vérzésekre ilyenkor esélytelen vizsgálni, még túl korán van és ő sem fog semmit érezni belőle, így egyből ugrok azokra a részekre, amelyeken lehet segíteni. És amelyek másodikra már nem tetszenek annyira. - Fenébe, a vérveszteség mellett ez a pulzus túl magas, és még mozgatni kell, mert háton fekve nem vihetik ki - fordulok Josh felé csendesen suttogva, hogy a lány ne vegye észre a változásokat, amíg a rezidens próbálja rögzíteni a lábát. Mivel fogalmunk sincs, miképp került oda a csont, szorítókötést nem merek rárakni és nyilván más sem. - Ainslie, csak egy kicsit kell kibírnia már - fordulok felé és rakok rögzítő kötést a bal csuklójára, de a szemem közben Josht keresi, megint. Valamit be kellene adnom neki, különben egy kínzással fog felérni, ha ki akarják vinni a tűzoltók, de fogalmam sincs, mi legyen. Morfiumot ő tagadta meg, altatót a kórházban fognak neki adni, ha bejut, mert ebből bizony műtét lesz, amint lehet és keresztreakciók miatt nagyon nem ajánlják az aneszteziológusok az előzetes altatást. Arról nem is beszélve, hogy a trauma csomagban ez valószínűleg nincs is benne. - Nincs olyan helyi érzéstelenítő, amit beadhatnék neki rizikó nélkül. Az egyetlen ötletem minimális adag benzodiazepin, lassítani fogja a pulzusát és ellazítja az izmokat, csökkentve a fájdalmat, de attól még érezni fogja. Viszont, ha jól mérem ki az adagot, utólag valószínűleg homályosan fog csak rá emlékezni és biztosan elmarad az eufória érzet. Mi legyen? - nézek a férfira, miközben a tűzoltók már közelednek felénk nyilván valóan készen rá, hogy elvigyék a sérülteket, amint mi azt mondjuk, mozgathatóak. Nos, gerinc szempontból már most is azok, de ez a láb akkor is aggaszt, a minimum, hogy oldalán fekve kell őt kivinni a speciális hordágyak egyikén. És nem fogom irigyelni a szállítókat közben. Mentség, hogy egyértelműen vörös jelzéssel fognak bírni...
- Segítek hordágyra tenni, utána maga jön. Ha leteszi nekem a nagy esküt, hogy amint beér a kórházba, feltetet magának egy rögzítő kötést és hajlandó vízszintesben maradni, visszaugrasztom a karját és mehet vele. És le ne merje venni a kártyát vagy mosni az írást, amíg nem látta neurológus! - a vágás a karján nem vérzik erősen, azt valószínűleg az első rezidens összevarrja neki, aki szabaddá válik, de a ct-re már mehet ő is időpontot foglaltatni. Ugyanakkor nem látom okát, hogy tűzoltói kísérettel a saját lábán miért ne hagyhatná el ugyanakkor a helyet, amikor a barátnője és hozzátartozóként miért ne könyöröghetné be magát a mentőbe mellé. Valószínűleg nem lesz vele gond, ha hajlandó megmaradni a fenekén, de azért jobb félni, mint megijedni. Szóval neki van két másodperce meggyőzni, hogy képes felelősség teljes orvosként viselkedni, ha ezt akarja...

//még egy poszt erejéig szándékom maradni, ami már gyorsabb lesz, ígérem Smile
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Hétf. Jan. 16, 2017 9:25 pm
 



 

Jackie, Ron, Joel - I. emelet

Jackie és Dwayne párosa meglepő, de mindketten életmentők a tények állása szerint. Nem szokásom mások magánéletébe belepofátlankodni, de jól esik, hogy a sok rossz közepette még akadnak őszinte pillanatok, mint ez a mostani is. A morfin is beszélhet belőlem, mert egyfajta könnyedség uralkodik el rajtam. A fájdalmam kevésbé elviselhetetlen, és Nyssának köszönhetően a helyzetem se kilátástalan. Nem szabadna…nem kell, hogy érdekeljen. Könny szökik a szemembe, és a nedves szempilláim tövében pihennek meg. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha tudnám, hogy Joelnek semmi baja sincs. A mennyezet felé pillantok, és az angyalka hívószavára egy kicsit bent tartom a levegőt. A lábamat, és a törzsemet se igazán érzem, a hordágy erősen tart, de meddig? A kezem szívesen felemelném, de lekötöttek a biztos tartás miatt, és amúgy is, valaki más miatt vagyunk jelen. A tekintetem oldalra siklik, és meglátom Őt. Az égiek túl kegyesek hozzám, és sírva fakadok, de ez csak néma sírás, hang nem jön ki a torkomon, csak néhány csepp vér távozik az alsó ajkamon keresztül, vegyülve némi nyállal. Az egyik fogamat már kiköptem, a kulcscsontom…jaj, mi ez a szúró fájdalom? Mozdulatlannak kellene maradnom, de Joel közelségére másképpen reagálok. Félelem csillan a szemében, aggódott miattam? A szavaira csak sután bámulok fel rá, aztán megremeg a felettünk lévő emelet, és a takarójával együtt von be. Megérzem az ismerős illatot, a biztonságot nyújtót, a meleget árasztót. A szívem megtelik fájdalommal, amikor elkezd arról beszélni, hogy rendbe jövök, hetek kérdése, és újra beszélhetek. Nem érzem, hogy így lenne, de örülök, hogy itt van. A jobbomat a kézfejére csúsztatom, mely a hordágy szélébe kapaszkodik. Féltettem, nem hiszek neki, a szeme már most sérült. Mi van, ha nem fog látni? Újabb köhögési roham tör rám, amikor Jackie mellé ér egy másik férfi is. Túlontúl erős a hangja, nem tudom kizárni, és Joelről odavánszorog a pillantásom. A jelenet nem tart sokáig, ellentmond, Ronban egy cső van? Újabb hullámban önt el a forróság, és a lábujjam vége elzsibbad. A mélykék szempár rám vetül, újabb adag vér folyik ki a számon, és elengedem Joel kezét. Mérhetetlenül elfáradtam, hívogat a kellemes sötétség, a fájdalommentes környezet. A köhögészápor nem csillapul, két másik fogam is billeg, a szájpadláson őrületes kínokba taszít, kék lélektükreim mélyén a szomorúság, és a lemondás tükröződik vissza.
- Jo….el… - rekedtes hang, aprócska erőlködés, és mielőtt bármi más is történne, egyszerűen feladja a küzdelmet a szervezetem, és elveszítem az eszméletem. Körbeölel a csend, minden békés.
Vissza az elejére Go down
Lullaby
avatar
Admin

Admin : Mesélő
Kor : 167
Avataron : Lullaby

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Hétf. Jan. 16, 2017 9:40 pm
 



 

Roman & Shane & Lothar – I. emelet

ROMAN: Nem okozott különösebb problémát a kisebb törmelékdarabokat leszedned a náladnál rosszabbul járt férfiről, szerencsére a második emeleti függőfolyosó nagy része csak a kirakatig csapódott, a továbbiaktól megakadályozták a masszív faldarabok. Megállapítható, hogyha valahová még dőlni fog, az nem az üzlet felé történik majd, hanem az első szint folyosójára, bár ez sem a legmegnyugtatóbb verzió. A nagyobb törmelékdarab eltávolítása azonban már olyasmi, amit igencsak megérzel, és a vállad nem köszöni meg a hálátlan bánásmódot, a tested jelez, jobb, ha óvatosabb leszel, különben még rosszabbul járhatsz, mint a jelenlegi helyzeted.
Kisvártatva felfigyelhetsz valaki kiáltozására, s ha nem csal a füled, megütöttétek a főnyereményt, hisz az illető orvos. Már csak bejutnia kellene, igen ám, de te már rájöttél, hogyha azt a faldarabot valaki megpiszkálja, annak csúnya következményei lehetnek… Talán nem ártana a dokit is figyelmeztetni rá a melltartók gyűjtögetése közben, hogy még véletlenül se onnan közelítsen meg benneteket.
Egyébként, amennyiben el szeretnéd húzni Shanet próbababástul, úgy sikerrel fogsz járni, de mindeközben nem árt továbbra is figyelembe venned, hogy a válladnak nem fog jót tenni a dolog.

SHANE: Az éles, szúró, késszúrásszerű mellkasi fájdalom nem akar múlni, biztosra veheted, hogy a baj nem kicsi. A légzésed nehéz, és perceken belül köpet nélküli, száraz köhögés jelentkezik, ami szintén megterheli minden tagodat, akár akarod, akár nem. Eleinte nem veszed észre, de hamarosan arra is figyelmes leszel, hogy a fájdalom kisugárzik a válladba, és le a hasadba. Arra szintúgy hamar rájöhetsz, hogy minden sokkal rosszabb, hogyha erőlteted a beszédet. Konkrétan vészesen fogy a levegőd, és jelen helyzetben nem tűnik olyan egyszerűnek újabb kortyok után kapni. Minden egyes levegővétel maga a pokol. Nem csak érzed, de valóban átszúrta valami a tüdődet, amiben te ugyan biztos nem lehetsz, de minden jel arra utal, hogy az egyik létfontosságú szerveddel nagy a baj. A végtagjaidat tudod mozgatni, és azonkívül, hogy mozdulatlanul is olyan érzésed van, mintha mindened fájna, nem érzel semmi egyebet, az ujjaid működnek, az izmaid sem adták fel a harcot, de kétséges, hogy meddig és mennyire lesz még elég az a szufla, ami a sérült tüdődben maradt.

LOTHAR: Semmiféle alternatívát nem találsz egyelőre a bejutásra, jól láthatod, hogy nem csak ezt, de a következő két üzletet is elzárta a leomló folyosódarab, elég bizarr látvány, az biztos, és határozottan nem megnyugtató, mert miként odabenn Roman, úgy idekinn te is arra a következtetésre jutsz, hogy bármikor ismét megindulhat, s akkor aztán kő-kövön nem marad. Hamar úgy döntesz hát, hogy nem itt közelíted meg a boltot, - attól függetlenül, hogy bentről hallasz-e valamit, avagy sem -, eszedbe jut, hogy a lépcsőn láttál egy személyzeti ajtót, ami feltételezhetően az itt dolgozók használtak, hogy feltűnés nélkül közelítsék meg az üzleteket a hátsó ajtókon. Amennyiben végül úgy döntesz, hogy arra indulsz, még találkozol is az üzletből kifele menekülő társasággal, élükön a biztonsági őrrel. Nekik nincs bajuk, kiadós pánik, és pár karcolás, ámde a férfi minden bizonnyal kisegít az útvonalat illetően, amennyiben megkérdezed.

KÖZÖS: A kezdeti sikerekbe hamar vegyül kellemetlenség is, ugyanis a korábban lefejtett nagyobbacska törmelékdarab nekicsapódott az egykor volt szebb napokat megélt kirakat helyén tátongó emelet darabnak, és némileg megbolygatta a nyugalmi állapotát. Nem mozdult semerre, ám elég nyilvánvalóvá vált, hogy ingatag, és nem feltétlenül fog a helyén maradni, ami egyrészről jó, hisz senki sem marad elzárva a külvilágtól, másrészt aggasztó, mert egy ekkora épületdarab megindulása ismételten visszavonhatatlan károkat okozhat. Egyelőre azonban ez szerencsésen elodázódott, tekintettel arra, hogy Lothar lemondott arról, hogy innen közelítse meg az üzletet, ám ettől függetlenül is félő, hogy előbb-utóbb bekövetkezik az elkerülhetetlen, és teljesen biztos, hogy nektek akkor már nem kellene a közelében tartózkodni, hisz ki tudja, mi járhat majd a leomlásával pluszban.

Megjegyzés: Lothar ebben a körben még nem, de a következőben már eljuthat a Roman-Shane pároshoz, hogy ténylegesen segítséget nyújthasson. Két kör után számíthattok újra mesélőire.

Ellátó orvos: TRISTAN

Sérülések: Nincs változás



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Leander Niffenegger
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Jack Falahee

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Kedd Jan. 17, 2017 11:34 pm
 



 

ELLIOTT :: NADIYA

A rendőrre hagyom a megnyugtatást, én addig, amíg Elliott beszél a lehetséges sérülthöz, inkább a törmelékhalom statikai állapotát igyekszem felmérni.
- Ott talán el tudunk hordani annyi sittet, hogy beférjen egyikünk.
Választok egy helyet, amit a legalkalmasabbnak vélek. Elég szép "boltív" van kialakulóban a lehullott tartószerkezetből, átjárónak majdnem tökéletes lesz az én véleményem szerint. Persze nem csak szemmel, hanem tettleg is ellenőrzöm mindezt, lévén nem kívánok szarvashibát csinálni. Úgy helyezkedem, hogy én legyek közelebb a veszélyzónához, én találtam a helyet, ahol "ásunk", próbálom hát tovább kamatoztatni a tudásomat és lehetőleg csak olyan törmelékelemre rányúlni, ami tényleg biztonsággal mozdítható. Még így is meg-megmoccan a halom nem túl bizalomgerjesztőn, s olyankor odébb kell fogást találjak.
- Belátsz valamennyire így már?
Szándékomban áll Elliottot felkérni arra, hogy másszon be a sérülthöz, már csak azért is, mert ha valami gebasz lenne a biztonsággal, kívülről még mindig tudok szólni vagy segíteni neki abban, hogy ne omoljon rájuk, legalábbis rá nem. Tudom én, hogy az emberélet az első, de nyilván nem hagynám sérülni a rendőrt akkor, ha úgy látnám, hogy nincs menekvés, nem tudunk akkora lyukat csinálni ketten - egyelőre - amin át a sérült kihozható.
- Nem hagyjuk magára! Árulja el a nevét.. - próbálok beszélgetést kezdeményezni a sérülttel, mert ha nyugtalan, akkor mocorogni próbál, az meg rajtunk nem segít.
- Mindent megteszünk annak érdekében, hogy kihozzuk onnan. - szólok még, s közben egy bólintással jelzem Elliottnak, hogy rendben, nézze meg mi van a liftek felé.
- Por és kis törmelékdarabok valószínűleg fognak magára hullani, miközben dolgozunk, kérem ne essen pánikba. - intézem szavaimat Nadiyához. Tényleg nincs arra szükség, hogy minden megmozdított elemnél elöntse a páni félelem. Így is elég rettenetes lehet neki odabent. Amennyire tudok hát, óvatosan - de nem a hatékonyság és gyorsaság rovására menve - dolgozom, s próbálok a legmegnyugtatóbb hangot megütni a nő felé.


Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Admin : Admin
Kor : 32
Avataron : Chris Wood

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Szer. Jan. 18, 2017 9:32 pm
 



 

I. EMELET - JOËL & JACKIE & CHLOE


A doki távozása után nem számítottam gyors segítségre, főleg nem ebben a formában.. Szó szerint fél füllel hallom az egymással váltott szavaikat, de rohadtul nem tudok azokra figyelni és még kevésbé tudom elnyomni a felülési kényszeremet. Nem, egyáltalán nem vagyok ehhez az alacsony vérnyomás ellenére sem nyugodt, hogy egy darab faként várjak a jelenlétében, amíg ránk nem omlik az egész.. Nem is a határozott kérés az, amitől befogom és megfékezem az automatikus lendületvételből fakadó mozdulatot. A kurva fájdalom fojtja belém mindkettőt. Összeszorított fogakkal nyelem le, eddigre már teljesen elvesztem a látóteremből Joël-t és jelenleg azt tudom hova, miért ment, mikor a legutóbbi próbálkozása a felállásra jelentősen taccsra vágta. A kérdés, pedig rövid időn belül a ki miatt?-ra korlátozódik le – az agyam nem kapcsolt ki, csak lassabbra vette a tempót és eléggé akörül forog, aminek makacsul, ellentmondást nem tűrőn adok hangot. Leszarom, hogy ne beszéljek, mert nem tesz jót.. Most kurvára semmi sem tesz leginkább.
Látom lenne minek lepattannia a nyelve végéről, hajszálon múlik ne kérdezzek vissza megerősítést várva a kérdésemre, hogy ugye nem?, de elmarad. Kellemetlen a szusszanás, ami számára beleegyezést jelent, nekem meg a minimális megkönnyebbüléssel egybekötve egy kisebb tortúrát, amihez szokni kell annak fizikai következményei miatt. Kell, a rákövetkezőre is, ami az ingatag emelet miatt szegez a földnek. Megfeszülve, görcsösen marok Jacks egyenruhájába, ahol épp érem és attól függetlenül, hogy megérzem a kezét az enyémen még nem eresztem vagy enyhítek a szorításon. Az észlelésem és az érzékelésem nem a legjobb, még szép tudni akarom megvagyunk-e.. Ő körbe tud nézni, én a fejemet se tudom mozdítani. Bólintásra sem, amivel tudomásul venném a kérdésemre adott választ, valamint az övére adnám, hogy befogom. Helyette nyelek, erre még képes vagyok, nemkívánt fémes íz ide vagy oda. A féloldali siketség az őrületbe kerget, hallom az igyekvő segítséget, aki ide tart és előre tudom nem jelent jót Jacks ismételten rám irányuló figyelme. Tudom nem a halálos ítélem kerül szóba, így előre felkészülök arra a kilencesre, amit a dokinak is mondanék, ha ismét baromságot kérdezne – már szerintem azt.. Oké értékűen döntöm meg a kezemet és a felkészülésre koncentrálok, hogy ha már a jelenlévő emberszám nem engedi meg a lefogásom, valahogy mozdulatlanságot erőltessek magamra már mostantól kezdődően. ..kisebb, mint több sikerrel. Nem ellenkezem, csak azt nem akartam ő vágja el azt a szart, aminek a megkezdésekor ívbe rántódna kábé a gerincem is az erős fájdalomtól. A melegítő takarót feljebb húzom és arra harapok rá, hogy az először belém rekedt üvöltés ne csatlakozzon az emeleten lévőkéhez, de az egy perc vége előtt nem sokkal már nem bírom, a torkom is belesajdul az erőfeszítésbe. Nem beszélve az állkapcsomról.
Hallom a főnöke szavait és csak még egyet rúg a cseszett szar állapotomba.. Igen, mostanra már határozottan jól jön a melegítés; kutyául érzem magam, kurvára fáradtnak és lassan fázok is..



I DON’T LIKE TO DO WHAT PEOPLE EXPECT. WHY SHOULD
I LIVE UP TO THEIR EXPECTATIONS INSTEAD OF MY OWN?

Vissza az elejére Go down
Tristan Edward Mallors
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 34
Avataron : Richard Madden

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Vas. Jan. 22, 2017 11:55 am
 



 

SIGMUND & ÉTIENNE - I. EMELET


Mikor a fivérem referálását hallgatom, szemrevételezem a nyakát, ellenőrzöm az életfunkcióit, a pupilla reflexet, kap gyógyszert a fájdalomra, vérnyomást mérek és így tovább, a lehető legrövidebbre szabva az időt.
- Bent megnézik a kollégák. – ez nem kérdés, itt most csak annyi a lényeg, hogy stabil legyen a szállításhoz és, hogy minél hamarabb jusson ki az épületből és be a kórházba is egyúttal.
- És te azzal császkálsz? – pillantok fel Sigre, majd a lábára, az élt pedig mellőzöm a hangomból.
- Átkössem újra, vagy kibírod így is? – Étienne szakképzett mentős, így abban teljesen biztos vagyok, hogy a tudása legjavát adva rögzítette a lábat, de nem azokkal az eszközökkel, amikkel egyébként dolgozik. Ha másokról volna szó, nem is kérdezném, megcsinálnám, de tudom, hogy a bátyám is fel tudja mérni mennyire tud mozogni így és kéri-e azt az újra kötözést.
- Mivel mindketten vígan mozogtok, gondolom egyikőtök sem ragaszkodik a nyakmerevítőhöz. – szívem szerint rájuk aggatnám, de ahogy elnézem, több métert is megtettek már a robbanás óta, így pedig a gerincsérülés nem túl valószínű.
- Megnézem a bokád és a lapockád, de előbb menjünk. – a gyereket felnyalábolom és előre indulok, valahová az épület széle felé. Az egyik holtfolyosóról nyíló üzlet valamivel biztonságosabbnak tűnik – itt még nem rogyott meg szabad szemmel láthatóan az épület –, lefektetem a gyereket a földre, majd a családtagsereglet felé fordulok, előbb Étienne lapockáját szemügyre véve. Az első, hogy elkezdem lefertőtleníteni, majd miközben kötést teszek rá, szövegelésbe kezdek.
- Joël is itt van, megsérült, de már elláttam. Nincs nagy baja, agyrázkódás és üvegszilánkok az egyik szeme körül, de megmarad. – pillanatnyi szünetet tartok, amíg leragasztom a kötést.
- Ezt valószínűleg össze kell majd varrni. Add a karod, megmérem a vérnyomásod. – újra szembe kerülök vele és a vérnyomásmérés mellé nála is ellenőrzöm a pupillareflexet, hiába tűnik úgy, hogy jól van, jobb a biztosra menni. Végül felírom a karjára az értékeket.
- Morfin jöhet? – biztos vagyok abban, hogy vannak fájdalmai, a döntés azonban az övé, hogy kéri-e vagy sem, ha igen, akkor megkapja most.
- Mutasd a bokád. – kérem tőle és ha szabaddá teszi a felületet, akkor megvizsgálom a kezemmel. Dagadt, az egyszer biztos.
- Nem hiszem, hogy eltört, de, ha lehet ne nagyon terheld. Mindkettőtökért jönni fognak. Leviszem a gyereket és felküldök valakit értetek. – mindkettőjüknek szól a dolog és közben bekötözöm Étienne bokáját.
Amint megvagyok vele, Sig felé fordulok.
- Kérem a te karod is. – vérnyomást mérek, pupillareflexet nála is nézek, esetében is felírom a karjára az összes információt.
- Morfin? – kell vagy nem kell eldöntheti és aszerint fog kapni vagy sem.
- Hadd nézzem meg a lábad. – ha az átkötözést nem is kérte, mindenképpen látni akarom.
Baromi ronda, és ez a szakvéleményem. Röntgen nélkül is megsaccolnám, hogy eltört.
- Ülj le és ne mozogj tovább, mert a végén nagyobb lesz a baj. – két sárga lapot tépek le számukra.
- Eszetekbe se jusson vitatkozni. – figyelmeztetem őket és a kezükbe adom, hogy akasszák a nyakukba – addig nem megyek sehová, amíg ezt meg nem teszik –, majd felveszem a gyereket.
- Leviszem őt magammal, maradjatok itt és ez nem kérés. Oké?! – nem viccelek. Tudom, hogy mindketten életek mentésére tették fel a sajátjukat, de azzal senkinek sem használnak, ha közben magukat is bajba sodorják.
Ha nincs más, akkor a gyerekkel a karomban hagyom őket itt és az első dolgom lesz jelezni a tűzoltóknak, hogy menjenek értük.


//nagyon szépen köszönöm a lehetőséget uraim és tessenek egyben maradni most már :"D ^^ //



Vissza az elejére Go down
Lullaby
avatar
Admin

Admin : Mesélő
Kor : 167
Avataron : Lullaby

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Vas. Jan. 22, 2017 1:16 pm
 



 

végjáték

A robbanást követő huszonhetedik percben a megroggyant második emelet ismét vészjósló hangokat ad ki. Hangos reccsenések és szétterülő módon végigszaladó törésvonalak jelzik előre a bekövetkező katasztrófát, ahogy a teljes szint újra megbillen. Emberek egész csoportjai kezdenek lecsúszni a padlón az első emelet és a földszint felé, végül pedig sokan le is zuhannak, mások a kiálló betonvasrudakon függenek egy darabig. A pánik azonnal a tetőfokára hág, újabb sikolyok és jajveszékelés hangjai töltik meg a visszhangos épületet. Az itt-ott még pislákoló fények teljesen elsötétülnek, egyre több, a robbanástól még megkímélt üzlet üvegkirakata roppan szét a beton, tartógerendák és -oszlopok szétfeszülésének. Két perccel később pedig végleg megadja magát a szerkezet a végzetes épületelem károknak, ahogy törmelékdarabokkal, robajjal és hatalmas porfelhővel zúdul alá a második emelet megrongálódott része.
Lassabban történik, mint a robbanáskor le- és beomlások, de annál gyorsabban, minthogy időben el lehessen hagyni a helyszínt.
A második emelet egy része egy az egyben zuhan az alatta lévőre, tovább rogyasztva az egyébként sem biztonságos épületet. A sikolyok egy része kiáltozássá vagy csenddé válik, köhögés és nyöszörgés egyvelege vegyül a rémült hangok közé…


***

MEGJEGYZÉS & TUDNIVALÓK:

- További mesélői reagokat, közbeavatkozásokat már nem kaptok!

- Mindenki a maga tempójában haladhat, legyen szó átívelő befejezésről vagy hosszasabb, több körben, lassan kijátszandó játékról, ez teljes mértékig rajtatok áll!

- NYSSA és TRISTAN mindenkihez el fog érni.

- Lejjebb olvashatjátok, hogy ki milyen műtéten és/vagy kezelésen esett át, továbbá, hogy nagyjából mennyi időt töltött kórházban és mennyi időt javasolnak az orvosok neki otthon töltendő pihenéssel. Természetesen mindenki szervezete másként reagál, vannak, akik jobban tűrik a fájdalmat, mások kevésbé, lesznek, akik valamivel jobban reagálnak a kezelésekre, mint mások; ezért egészen nyugodtan kezelhetitek rugalmasan a gyógyulási időt reális és ésszerű keretek között!

- Megnyitunk a mai nap folyamán több helyszínt is a Virginia Mason Kórházban, akinek van kedve, ki tudja játszani a folytatást.

- Mivel nem titok már többé ki mennyire sérült meg és mennyi ideig fogja az ágyat nyomni, nyugodtan kezdhettek aktualizált, jelenre datált játékot! Egyúttal kérünk Benneteket, hogy az időben karácsony előtt kijátszásra kerülő, de még nem megkezdett játékokat mostantól a Temetetlen múlt, kifejezetten múltbéli játékok helyéül szolgáló topikban indítsátok el.

- A munkaképes rendőr, tűzoltó és orvos karakterek számoljanak azzal, hogy január első két hetében végig túlórázniuk volt szükséges! (További túlélők utáni kutatás, holttestek kihozása, törmelékek elhordása az épületet körülvevő utcákról, a pláza lezárása, hogy illetéktelenek később se léphessenek be, helyszínelés lefolytatása stb.)

- Mindenki közreműködését nagyon köszönjük! Nagy örömmel töltött el minket a lelkesedésetek és hatalmas aktivitás a kalandban! Reméljük ti is legalább annyira élveztétek a közös játékot, mint mi!
A Staff




Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Lullaby
avatar
Admin

Admin : Mesélő
Kor : 167
Avataron : Lullaby

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Vas. Jan. 22, 2017 1:16 pm
 



 

Ainslie & Joshua - földszint

IDŐBEN: Miután Nyssa magatokra hagyott, nagyjából 7 perc telik el, mikor észlelhetitek, hogy a második emelet előbb csak megroggyan; azt követően pedig még körülbelül 4 perc telik el, mire leszakad.
(Mivel ti nem kaptatok még mesélőit, nálatok így tudtam megoldani átíveléssel.)

KÖZÖS:
A stabilizálásotok után ugyan előrébb sorolódtok a sürgősségi sorrendben, azonban rengeteg a nagyon súlyos sérült, így pedig sajnos várnotok kell. A segítség már úton van, tűzoltók és mentősök dolgoznak folyamatosan és fáradhatatlanul, egyik sérültet a másik után víve ki az épületből.
Hozzátok a sikolyok és kiáltások hangjai jutnak el feltűnőbben, bár még így is kivehető a hatalmas reccsenésre emlékeztető hang és, ha felnéztek, akkor látszik csak meg igazán, hogy mi is történt. A második emelet egy része jó huszonöt fokos szögben roggyant meg és lóg lefelé. Sokan csúsznak lefelé, akár egy lassított felvételen, némelyeknek sikerül valahogyan feljebb evickélni, de vannak, akik nincsenek ilyen szerencsések és ők vagy lecsúsznak és le is zuhannak, vagy fennakadnak a kilátszó vasbetonrudakon.
Egy fickó – aki egy fiatal, szőke nőben megkapaszkodva próbált volna meg visszamászni, egy másik nő közbenjárásának köszönhetően – csúszik le és fél méterre tőletek ér földet hangos puffanással. A feje szó szerint loccsan szét egy nagyobb törmelékdarabon, agyveleje és vére fröccsen rátok. Azonnal szörnyethal, így érte már sajnos nem lehet mit tenni.
A mentőegységek elkezdenek a felső emeletek felé rohanni és kihozni onnan, akit még lehet, de rólatok sem feledkeznek meg.
Két tűzoltó és két mentős ér oda hozzátok, hogy előbb Ainslie, majd Joshua hordágyát felemelve és egymás után haladva vigyenek ki benneteket, azonban az ideiglenesen használt ajtóig már nem juttok el.

A második emelet hatalmas robajjal omlik le és csapódik az alatta lévő szintnek. Újabb halálsikolyok töltik meg a visszhangos épületet, a por felverődik és kéretlenül hatol a tüdőtökbe, egy zuhanó test pedig egyenesen ráesik az egyik mentősre, aki Ainslie hordágyát viszi. A lendület és a nem várt fordulat miatt elejtik a hordágyat, Ainslie pedig szó szerint legurulva arról ér földet. A fájdalom azonnal a mellkasába hasít.
Az eltalált mentős is a sérültek közé kerül, a másik pedig azon nyomban dolgozni kezd, megnézve a társát, majd Ainslie sérülését is. Visszatesznek a hordágyra és újabb információt írnak fel az alkarodra.

MENTÉS FOLYAMATA: Mindkettőtöket kivisznek sikeresen az épületből és amilyen gyorsan lehet a Virginia Masonbe szállítanak, ahol további ellátásban részesültök.

Ellátó orvos: NYSSA VOLT
Sérülések:

AINSLIE

- karcolások és horzsolások a test teljes felületén
- egy nagyjából 20 centi hosszú, emberi lábszárcsont fúródott keresztül a jobb combon, kimenettel a másik oldalon, teljesen átdöfve ezáltal az izmot (elöl nem áll- vagy látszik ki, de az a bemeneti hely)
- megrándult bal csukló

ÚJ SÉRÜLÉS:

- bordatörés

JOSHUA

- karcolások és horzsolások a test teljes felületén
- tarkót ért nagy erejű ütés alá omló törmeléktől → súlyos agyrázkódás, hányinger, koncentrációs zavarok, fejfájás, szédülés és memóriazavarok
- kiugrott jobb váll
- mély vágás a jobb felkaron, nagyjából 2 centi mély

NINCS ÚJABB SÉRÜLÉS



Nadiya & Elliott & Lee
- földszint

A lift felőli hang a felszólításra elcsendesül; vaklárma volt. A túloldalon lévő automatát rámolta ki vélhetően az egyik suhancképű tizenéves, szemmel láthatóan sikerrel a zsebeiből kilógó bankók alapján tippelve. Az összefogás és az óvatos megközelítés miatt az omlás veszélyét minimumon tartva tudjátok megközelíteni az omladék alá temetett nőt.

IDŐBEN: Nem kell várnotok.

Az omlás első hulláma hang formájában érkezik el hozzátok az épületben való elhelyezkedésetekből fakadóan; nem a központi részen vagytok, ahol a legnagyobb károk keletkeztek és fognak is rövid időn belül, aminek eredménye a második hullámmal tolul az arcotokba. Szó szerint. A lezúduló épületdarabok lendületével nagy mennyiségű por érkezik, alig két másodperccel később, pedig magatok is megérzitek, hogy komoly változások mennek végbe odébb, sejthetően kezdi megadni magát a tartószerkezet. A kiáltások szakadatlanul visszhangoznak az eddig néhol szunnyadó bolti riasztókkal kánonban, de a fületeket a por csillapodtával egy közelebb lezuhanó betontörmelék fogja félretéveszthetetlenül megcsapni. Nem az étkezdéket egybegyűjtő kupola alatt történt, de a hatása eléri a ti szekciótokat..

NADIYA:
A mentőcsapat, akiknek a hangját már kivetted pont akkora kerül látóhatáron belülre a ferdén álló gerendák takarásából, amikor a portenger érkezik. A hátuk mögül nehezíti meg a látást, aminek következtében elveszíted őket és nem kizárt az is megfordul a fejedben, hogy ugyanazzal a lendülettel a reményt is a kijutásra. Hangos ropogás, repedés, az apró törmelékek potyogásának hangja fog megmaradni a füledben, amíg a mennyezet egy darabja rád nem zuhan. Az erőhatástól kirohan a tüdődből a levegő és szinte érzed a szegycsontod, a bordáid megrökönyödését a hirtelen ránehezedő súly folytán. Nem beton, az álmennyezet egy fél négyzetméternyi része esett rád, ami a rárögzített vas miatt jelentősebb kilók tekintetében. Fáj, de ez nem az a fájdalom, mint ami a csípődnél jelentkezik; jobban eloszlik, nem szúr, az agyad nem küld azonnal vészjelzést azzal kapcsolatban, hogy ne mozogj. Sejtheted, hogy ez nem jelenti azt, hogy meg kellene próbálnod. A felülés kísérlete nem tenne jót a későbbiekre nézve.
A tagjaidat még inkább zsibbadtabbnak érzed és ezt összefüggésbe tudod hozni a sajgó gerinceddel.

ELLIOTT:
Amennyiben magadra vállalod, hogy bemész a bent rekedthez pont el fogod csípni a törmelék alá rekedt alakját a fullasztó porfelhő előtt. Te leszel a második, aki megsérül a hullám következtében. Az addig bizonytalanságukban is biztosabbnak mondható szerkezet omladozni kezd és megadja magát az egyik gerenda; kitörik belőle egy nagyobb darab, ami pont a lépés közben hátra maradt lábadra fog dőlni, beszorítva a sarkadat egy igen erőltetett, soká tartóan kifejezetten fájdalmasan feszíti tartásba. // dobj kockával – páros: jobb, páratlan: bal láb //
A kiszabadult darabot, pedig követi a nagyobb, ami a vádlidat nyomorgatja, szerencsére a húsodba nem váj bele, nem fakaszt vért, de nagyban azon van térdre kényszerítsen.

LEE:
Mint amikor a marokkóból kivesznek egy darabot indul el láncreakciószerűen a következő bedőlt oszlop a külső részen, közvetlenül téged veszélyeztetve, aki ha – az esetleg – balesetének hangot adó bajtárs után mozdulna, akkor sokkal inkább a háta mögé fogja kapni a rázúduló problémát. A lapockádat fenyegetve, más esetben a fejedet veszi célba a kő. Lassabban dől, van rá ráció, hogy kitartással megfékezhető és mást egyébként sem lenne tanácsos tenni felmérve a környezeti lehetőségeket – a leülő porban. A hang cselekvésre kényszeríteni. A helyzetedtől függően két végkimenetele lesz a nemkívánatos eseménynek; a feléd omló kőmunkának ellentartva, a hirtelen súlynehezedés következtében éles fájdalom fog belenyilallni a karodba, majd meg is fog bicsaklani a kitartott mozdulat ezután.
A fejedet fogja érni a szerencsétlenül közeledő elem és fel fogja repeszteni a bőrt a fejeden, egészen közel a jobb szemöldökcsontodhoz. Míg a másik eshetőség a rendellenesebb tartás miatt fájdalmasan, valószínűleg kisebb üvöltést is kicsikarón fogja kiugrasztani a vállad.

Jó hír; többszörös kitámasztásnak köszönhetően stabil a véletlenszerűen átrendezett árkádsor. Stabilabb, mint eddig.

MENTÉS FOLYAMATA:
A változatlanul fennálló gáz-veszély miatt utánatok küldött erősítés fog gondoskodni rólatok a szorult helyzetben, hogy mielőbb kimenekítsék a zónában lévőket, elkerülve az újabb és biztos robbanást, aminek csak az ideje kérdéses, mikor fog a következő csuszamlás szikrát köpetni a világításból. A ti utatok is a Virginia Mason-be vezet, Nadiya a sérülése súlyossága okán első helyen van a szállítási sorrendben.


Ellátó orvos: NYSSA
Sérülések:

NADIYA

- karcolások, horzsolások az arcon, a nyakon, a karokon és a kézfejeken
- fejet ért ütés
- pár percig tartó fülzúgás, fülcsengés
- rövid eszméletvesztés után zavartság, szédülés, koordinációs problémák, hányinger és fejfájás
- erős, éles fájdalom a bal csípőcsontnál (törés)
- tompa gerincfájdalom
- zsibbadó, égető és bizsergő érzést keltő végtagok deréktól lefelé

ÚJ SÉRÜLÉS

- enyhe mellkas zúzódás

ELLIOT

ÚJ SÉRÜLÉS

- komoly horzsolások a beszorult lábon
- enyhébb sarokcsont zúzódás
- bokaficam


LEE

ÚJ SÉRÜLÉS

- karcolások, horzsolások a test egész felületén
- izomszakadás a bicepszben

ha előrébb helyezkedsz el, a fejed felé dőlne a gerenda
- felrepedt bőr a fejtetőn, jobb oldalt
ha hátrébb helyezkedsz el, a hát mögé dőlne a gerenda
- kiugrott váll



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Lullaby
avatar
Admin

Admin : Mesélő
Kor : 167
Avataron : Lullaby

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Vas. Jan. 22, 2017 1:17 pm
 



 

Chloe & Joël - I. emelet

IDŐBEN:
A jelenlegi álláshoz képest nagyjából 4 perc múlva szakad le a második emelet.

KÖZÖS:
A felső emelet megroppanása után beletelik pár percbe, mire elég tűzoltó érkezik az emeletre, hogy le tudjanak vinni benneteket.
Előbb Chloe hordágyát kapják fel, majd pedig Joëlt is megkérik, hogy helyezkedjen rá az egyikre és egymás után kezdenek el kimenteni titeket a helyszínről. Már a lépcsőkön haladnak lefelé veletek, amikor hatalmas robajjal és azt kísérő sikolyokkal és kiáltásokkal szakad le a második emelet. A hangok kicsit sem biztatóak, ahogyan azt követő események sem. A por megint hatalmas lesz, a páni félelem megint inkább növekvővé válik, a legtöbben nem is értik, hogy mi történik, de rettegnek és ennek hangot is adnak. Sötét borul az épület ezen részére immáron szinte teljesen.
Miután a tűzoltók biztonságosnak ítélik tovább haladni veletek, folytatják az utat a földszint felé, viszonylag gyors tempóban, már amennyire a törmelékeken való áthaladás ezt engedi.
Egyikőtök sem szenved további sérüléseket, leszámítva a jó adagnyi port, amit esetleg belélegezhettek újra. A földszintről egyértelművé válik mekkora is a pusztítás; a korábban megroggyant második emelet rázuhant az elsőre, sokakat maga alá temetve ezáltal.

MENTÉS FOLYAMATA:
Újabb orvosi ellátás nem szükséges esetetekben, amint a mentők tudnak, mindkettőtöket bevisznek a Virginia Masonbe.

Ellátó orvos: NYSSA & TRISTAN VOLT
Sérülések:

CHLOE

- egész testet érintő horzsolásokat
- vágás az arc jobb oldalán, nagyjából fél centi mély és 4 centi hosszú
- állkapocstörés
- jobb oldali kulcscsonttörés, nagyjából 10 x 15 centis fém lemezlap befúródása miatt

NINCS ÚJABB SÉRÜLÉS

JOËL

- karcolások, horzsolások az arcon, a nyakon, a karokon és a kézfejeken
- mindkét fülben a robbanást követően rövid ideig csökkent hallás, fülcsengés (pár perc után elmúlik)
- fejet ért ütés
- rövid eszméletvesztés után zavartság, szédülés, koordinációs problémák, hányinger és fejfájás
- jobb szem fölé és a külső oldalba, kisebb méretű üvegszilánkok beékelődve

NINCS ÚJABB SÉRÜLÉS


Megan & Qetsiyah & Nick
- I. emelet

IDŐBEN: Ahogy leértek az első emeletre, onnantól számítva négy perc múlva lesz esedékes az omlás.

Lassan, de a támogató segítségnek köszönhetően nagyobb baj történése nélkül válik elhagyatottá a mozgólépcső, megkönnyebbülésében nagyot rekkenő gépszerkezete. A biztonságosabbnak vallott helyre elértek, az ellátást viszont alig tudjátok megkezdeni; beüt a baj.
Fájdalmasan szalad a lábatokba a megrázkódtató érzés, amikor jelentős mértékben megrogy az emeletetek. Kérdéses, ha bárki is áll ebben a pillanatban közületek az megbír maradni a talpán. Nick az egyetlen, aki a karban tartott reflexeinek köszönhetően ezt jobbá sikeresen megoldja, de neki is ki kell támasztania magát a lábával ehhez. Nem a közvetlen közeletekben elevenedik meg a katasztrófa második lépcsőfoka, első ízben nem hoz magával azonnali veszélyt, de látótávon belül, így mindenképp szemtanúivá váltok a második emelet megadásának, amit komoly porförgeteg követ. A levegővétel nem tanácsos, a hajatokat is hátralibbenti, az arcbőrötöket is szúrni fogják a kisebb törmelékek, amik a széllel együtt érkeznek. A repedezett padló még rosszabb állapotba kerül, nem kell látnotok ahhoz, hogy megállapítsátok; érzitek. A csempelap elmozdul alattatok, rohamtempóban érkezik a pánikkal együtt, ami a robbanás centruma felé rogyasztja meg a szintet. A mozgólépcső felől nyöszörögni kezd a fém, hallani a további csavarpattogzást, a talapzat kiszakadásának hangját, ami a mostanra végképp instabillá váló betonnak köszönhető a semmit nem érő burkolat alatt.
A második állapota gyorsan romlik, az egy az egyben alászakadó részt nyomában egy kisebb omlik lavinaszerűen tőletek nagyjából tíz méterre és csak a jó Istennek köszönhető, hogy előbb megáll, semmint hozzátok elérne, maga alá temetne mindannyiótokat. Törmelékek hullanak a fejetekre, kavicsméretűek, de akad köztük néhány nagyobb is, amíg a tüdőtökbe került porral küszködtök, ami ha felszáll látni fogjátok, hogy a földszintre egy egészen járható utat alakított az omladék azáltal, hogy egy egészében jobban megmaradt padlódarab küszöböli ki az emeletek közti magasságkülönbséget..

MENTÉS FOLYAMATA:
A véletlen szülte feljárót használva fognak megközelíteni Benneteket a felmentő csapatok. Qetsiyah-t mentővel egyből a Virginia Mason-be szállítják a szalagkárosodás megelőzése miatt, Megan-t és Nick-t odakint, helyszínen igyekeznek ellátni, csak utána viszik be vizsgálatokra.

Ellátó orvos: NYSSA

Sérülések:

MEGAN

- horzsolások az alkarokon és az állon

NINCS ÚJABB SÉRÜLÉS

QETSIYAH

- pár percig tartó fülcsengés, fülzúgás
- fejet ért ütődés
- mélyebb, bokától vádli középig tartó vágás a bal lábon
- hirtelen fellépő, reccsenő hanggal egybekötött heves fájdalom → teljes Achilles-ín szakadás

NINCS ÚJABB SÉRÜLÉS

NICK

- jobb csuklóízületi duzzanat → megnövekedett ízületi folyadékmennyiség
- fájdalommal járó részleges, enyhe, jobb csuklórándulás

NINCS ÚJABB SÉRÜLÉS


Jackie & Ron - I. emelet

IDŐBEN: A jelenlegi álláshoz képest nagyjából 4 perc múlva, már a földszinten tartózkodásotokkor szakad le a második emelet.

A vasrúd levágása után nem sokkal kiérkezett két kolléga társaságában tartotok a biztonságossá tett kijárat felé. A földszintet és az első emeletet összekötő lépcső alsó fordulójában egy pillanatra elvesztik az egyensúlyukat a talpon állók az épület belerázkódásakor, de ez alig pár másodpercig odázza a haladás folytatását. A lépcsőházban mások is közlekednek; sérülteket szállítanak, sürgős tartalékot, eszközöket visznek a rádióban megnevezett helyekre és pont az ajtóív alól kiszabadulva indul meg a nagyobb törmelékhullám. A por a tüdőtökbe tolakodik, a ropogó, darabokra törő hangok a felmorajló siralommal együtt, pedig a fületekbe, ami elnyomja a fölülről hallatszódó fém csikorgását, ahogy a magát még nehezen, de helyén tartó fémkorlát kifordul a talapzatból. A megdőlt padló okán egy női táska is megindul lefelé, közvetlenül Jackiet célozva.
A kicsavarodott, megtört és éles szélű fémdarab alól nincs esély ellépni, de szerencsére nem talál el, nem áll beléd. Röptében hasítja fel az arcod húsát és a levegőt is beléd fagyasztaná a mi lett volna, ha.. kezdetű gondolat, ha lenne rá idő. A tartalma miatt körülbelül hat kilós oldaltáska két másodpercnyi eltéréssel érkezik, hátulról és a koponyád felső részét találja el, jelentősen kibillent az egyensúlyodból, amit a talpad alá került kődarab miatt nem tudsz megtartani. Az esés következtében fájdalmasan bevered a fejed a padlócsempébe, de nem szakad fel a bőröd, nem keletkezik szemmel látható sérülés és tényleg képesnek érzed magad ettől függetlenül az út folytatására, a saját lábadon. A pillanatnyi zavartság miatt a segítség nem lenne rossz, de nem égető. Képes leszel tovább menni, a fájdalom inkább tompán jelentkezik és folyamatosan terjed a beütődött résznél, mint egy rossz migrén..

MENTÉS FOLYAMATA:
Az akadálymentes kijutást követően mindkettőtöket a Virginia Mason-be szállítanak.

Ellátó orvos: TRISTAN volt.

Sérülések:

JACKIE

ÚJ SÉRÜLÉS
- fejet ért ütődés
- főként a karokat érintő horzsolások
- vas általi mélyebb vágás a jobb arcfélen

RON

- apróbb horzsolások a karokon, kézfejeken, az arcon és a nyakon
- fejet ért nagy erejű ütés a bal fül magasságában
- felrepedt bőr a fejen, fültől a homlok felé hajtő magasságban, bal oldalon
- bal fülre teljes siketség, dobhártya beszakadás
- bal oldalon a bordák alá hozzávetőlegesen 15 centi mélyen befúródott (hátsó kimenet nélkül), 2 centiméter átmérőjű, rövidre vágott betonvasrúd áll ki a törzsből

NINCS ÚJABB SÉRÜLÉS


Sigmund & Étienne - I. emelet

IDŐBEN: Miután Tristan levitte a gyereket, rögtön.

KÖZÖS:
A második emelet leszakadásakor, viszonylag szerencsés helyen vagytok, azaz annak ellenére, hogy a fejetek felett törik meg a szerkezet és adja végül meg magát, a jelenlegi helyeteken, a törmelék és betonoszlopok úgy zúdulnak alá és dőlnek meg, hogy megtartják a leszakadó szintet és megvédenek attól, hogy azok összenyomjanak benneteket.
Az ablakok kitörnek az épületben végbemenő erőhatásoknak köszönhetően és a szó szerint kirobbanó és száguldó üvegszilánkok közül az egyik, nagyjából tenyérnyi méretű darabSigmund hasába fúródik, oldal irányból. Nem túl mélyen, de nem volna szerencsés kivenni.
Magatokat egészen biztosan nem tudjátok kiásni belülről, ha meg is próbáljátok, minden egyes alkalommal nagyobb mennyiségű por zúdul rátok, így pedig kénytelenek vagytok megvárni, amíg kimentenek innen titeket.

MENTÉS FOLYAMATA: Nagyjából 4 perccel a második emelet leszakadása után halljátok meg a tűzoltók kiabálását, ahogy túlélőket keresnek. Amint jeleztek nekik, még további 2 percbe telik, amíg ki tudnak szedni mindkettőtöket, és amint lehet, a Virginia Masonbe szállítanak további ellátásra benneteket.


Ellátó orvos: TRISTAN VOLT

Sérülések:

SIGMUND

- horzsolások és karcolások az arcon, nyakon, a törzsön, kezeken és különösen a lábakon, sok apró seb, egyik sem mély
- a mindkét láb a detonációban kiszakad liftajtó alá szorult és zúzódott
- a bal lábszárcsont eltört

ÚJ SÉRÜLÉS:

- hasba fúródott üvegdarab

ÉTIENNE

- az arc bal felének teljes lehorzsolása hasra esés következtében
- kifordult jobb boka
- nagyjából 3 centi mély és 15 centi hosszú, keresztirányú vágás a bal lapockán
- zúzódott izmok a derék tájékon

NINCS ÚJABB SÉRÜLÉS


Roman & Shane & Lothar - I. emelet

IDŐBEN: Az előző mesélői reaghoz képest három perc múlva Lothar bejut hozzátok, és további hét perc múlva következik be az omlás.

KÖZÖS: Azok, akik a boltban rekedtek, ám nem sérültek meg, sikeresen elhagyták a helyszínt, mondhatni megfogták az isten lábát. A két bennrekedt talán nem érti, mi vezérelte valakinek mégis befelé a lépteit, ellenben kétségtelen, hogy hamarosan érkezik a váltás Lothar képében.
Ellenben a nyugalom közel sem érkezik meg az életetekbe, de talán ebben nem reménykedik közületek senki, mind érzitek, kimondatlanul is tudjátok, hogy van köztetek valaki, akinek minél sürgősebben kórházba kellene kerülnie, máskülönben esélye sem lesz.
Igen ám, de amire eljutnátok oda, hogy esetleg a hátsó bejárat felé meginduljatok, ketten vonszolva a Lothar által feltehetőleg ellátott Shanet próbababástul, az épület ismételten megremeg. Kevésbé grandiózus az élmény, de a fémek csikorgása, az üveg roppanása még így is eljut hozzátok, nem beszélve arról, hogy premier plánban nézhetitek, ahogyan a korábban leszakadt emelet darab megadja magát, és fülsüketítő csattanással vágódik az első szint még épen álló részére. Valami isteni erő tarthatja még a helyén, és egyben menti meg az odalenn haladókat, egyben mentő egységeket, mert nem zúg tovább, ellenben öröm az ürömben, hogy most már láttok kifelé, és hathatósabban jelezhettek a mentőegységeknek a segítségért.
Azonban történik még valami, mikor már azt hinnétek, megúsztátok, az üzlet mennyezetének végleg leáldozik, lámpaburástul leszakad egy fém tartógerenda, vélhetőleg a fenti megroggyant, majdnem teljesen beomlott második emeletnek köszönhetően...

ROMAN: Kisebb törmelék temet maga alá, tehetetlen lettél volna akkor is, ha időben észreveszed, mi történik, te jársz a legszerencsésebben hármótok közül, a már eleve sérült vállad szenvedi el az ütés nagy részét, azonkívül csak pár újabb karcolást tudhatsz magadénak, és némi szorult helyzetet, de nem tűnik lehetetlennek kikeveredni a romok alól, a leszakadt fémgerenda nyomja némileg a combodat, de ki tudsz bújni némi helyezkedéssel. Érzésre semmi egyéb bajod nem esett, mindenedet tudod mozgatni, bár sejted, hogy a válladnak több idő kell majd a regenerálódásra.

SHANE: A mozgásod még mindig korlátozott, mostanra már minden korty levegőért valóságos küzdelmet kell lefojtatnod, de te nem adod fel. A sors végül másként dönt. A mennyezet leszakadó része téged nem kímél, a szakadó lámpabúra egyenest a fejedet találja el, azonnali ájulásba taszítva, és a lendülete épp elég ahhoz, hogy ránézésre halálos sebet ejtsen rajtad, berepesztve a koponyádat, ám ha bárki leellenőrzi a pulzusodat, látni fogja, hogy még maradt benned élet.

LOTHAR: Úgy érzed, mindent megtettél Shanért, amit jelen helyzetben tudtál, ami valljuk be, megfelelő eszközök nélkül nem sok sajnos. Ettől függetlenül igyekeztek valahogy kijutni hátrafelé, de sajnos elérni már nem áll módotokban az ajtót. Az biztos, hogy pillanatokon belül nagyobb sokkhatás ér, tekintettel arra, hogy a leszakadó gerenda szinte hajszál pontosan előtted vágódik a talajba, eleinte nem is érzed, csak próbálod felfogni, hogy sem Shane fejét nem kaszálta el, sem téged nem lapított ki. Kisvártatva azonban feltűnik, hogy meleg, ragacsos massza kúszik le az arcodon. A gerendadarab vége felszántotta az arcod bőrét, de iszonyatosan nagy szerencséd volt, alig egy centi mély a legmélyebb pontja a vágásnak.

MENTÉS FOLYAMATA: Titeket az elszeparáltság okán nem olyan egyszerű megközelíteni, főleg, hogy a második emelet megomlása a pláza több pontját is veszélyesen meggyengítette, a hátsó folyosók már nagyrészt járhatatlanok. A tűzoltókkal együtt érkezik meg hozzátok TRISTAN, aki a sürgősségi feladatokat végrehajtja, míg szállítható állapotba kerültök, és tekintettel a körülményes helyzetetekre, az utolsók vagytok Shane súlyos állapota ellenére is, akiket ki tudnak vinni az épületből, hogy megkezdődhessen az ellátásotok a Virginia Mason kórházba, onnantól viszont a koponyasérülttel elszáguld a mentő, Roman és Lothar ellenben egy kicsit később kerül az egyik szirénás jármű oltalmába.


Ellátó orvos: TRISTAN

Sérülések:


ROMAN

- horzsolások a test minden felületén
- váll zúzódása
- felszíni vágások főként a bal alkaron

NINCS ÚJABB SÉRÜLÉS

SHANE

- horzsolások, karcolások az arcon/fejen és a mellkason
- mellkast ért erős ütés (próbababára esés)
- bordatörés → átszúrt tüdő, légmell kialakulása (aláhulló törmelékdarabok)

ÚJ SÉRÜLÉS:

- koponyasérülés


LOTHAR

- jobb vádlin fémdarabtól hosszanti, de nem túl mély vágás
- esés miatt tenyereken, karokon horzsolások, bal csukló kificamodása

ÚJ SÉRÜLÉS:

- öt centi hosszú, egy centi mély vágás az arc jobb felén


Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Lullaby
avatar
Admin

Admin : Mesélő
Kor : 167
Avataron : Lullaby

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Vas. Jan. 22, 2017 1:20 pm
 



 

Marion & Caterin & Bradley -
II. emelet

IDŐBEN:
Nem kell várnotok, nálatok már aktuálisan bekövetkezik az emelet leszakadása.

KÖZÖS:
Az eddig biztonságosnak ítélt része az emeletnek, ahová sikerült mindannyiótoknak feljutni, többé már nem adja ezt meg ezt az érzetet. A törésvonalon sajnos belülre estek, ami azt jelenti, hogy alig két perc leforgása alatt, az eddig vízszintes talaj szintén megdől alattatok, de ez alkalommal nem áll meg, ahogyan azt néhány perccel ezelőtt tapasztalhattátok. Vészjósló hangok jelzik az elkerülhetetlent és omlik le a teljes szint, veletek együtt. Hirtelen nincs már mibe kapaszkodni, a szerencse, a teremtő, a sors – vagy amiben éppen hisztek – kezében vagytok. A zaj, a kiáltozások és sikolyok már természetes aláfestőivé válnak az egész történésnek. A por ismét megtölti a tüdőtöket, de nagyobb problémát jelent, a tény, hogy szó szerint zuhantok. Kellemetlen, liftező érzés a gyomrotok tájékán az, ami a tudtotokra adja, pontosan mi is történik éppen…

CATERIN:
Sikerült mind a korlátdarabot megszerezni és használatba állítani, mind pedig a fickót leszerelni, aki a testvéredben talált éppen kapaszkodót a maga meneküléséhez. A szemedbe álló lüktetés és fájdalom lassan fokozódik és válik egyre rosszabbá, különösen akkor, amikor megerőltető dolgot művelsz. Az emelet omlás viszont lehet annyira ijesztő és meglepő, hogy pár percre ismét űzze ezen érzések megfelelő érzékelését.

Az emelettel együtt zuhansz le te is, gyakorlatilag ott és úgy, ahogyan voltál. Hatalmas csapódással vágódik a szerkezet az első emeletnek és egy nagyobb, lehulló törmelékdarab szerencsétlenül találja a lábadat, aminek következtében a jobb sípcsontod eltörik és a csont átszúrja a húst és a bőrt. A nyílt lábszártörés egyértelműen látszik.

MARION:
Caterinnek köszönhetően le sikerül rázni magadról a férfit, aki félelmében úgy döntött inkább ő élje túl, mint te. Visszacsúszik és a lendület miatt végül le is zuhan az emeletről. A kiáltozását nem hallani tovább, miután eltűnik a látótérből.

Te is az emelettel együtt zuhansz le, így csapódva neki az alattatok lévő szintnek. Sikerül olyan szerencsétlenül érkezned egy leomlott betondarabra esel, a bal felkarodra érkezve, Bradley pedig szerencsétlenül csavarodik így rád a becsapódás következtében, az Ő súlya pedig már elég ahhoz, két helyen roppanjon a csont a bal felkarodban, pokoli fájdalommal jelezve a törést.

BRADLEY:
Az emelet leszakadásakor a legtehetetlenebb helyzetben te vagy. Zuhansz az alattad lévő padlóval és szinttel együtt. Az érkezés pedig a legkevésbé sem mondható finomnak vagy gyengédnek. Sikerül akkorát rántania rajtad az események megállíthatatlan sorozatának, hogy a végén gyakorlatilag szó szerint Marionra tekeredsz rá és érkezel meg. Ő a karját töri, téged pedig a tarkód magasságában talál egy betondarab. Be ugyan nem töri a koponyád, de ahhoz elég nagy ütést mér rád, hogy esélyesen elveszítsd az eszméleted. Ami viszont a nagyobb baj, hogy mikor magadhoz térsz, nem látsz semmit, a világ tökéletes és áthatolhatatlan sötétségbe borul és valahol azonnal tudod, ez nem a világítás hiánya miatt ilyen; egyszerűen nem látsz…

MENTÉS FOLYAMATA:
NYSSA lát el benneteket, ezt követően pedig a tűzoltók kivisznek és mindannyiótokat a Virginia Masonbe szállítanak és ellátnak.

Ellátó orvos: NYSSA
Sérülések:

MARION

- üvegszilánkok miatti karcolások az arcon
- horzsolások az alkarokon
- bal boka kificamodása
- tenyér felhorzsolása

ÚJ SÉRÜLÉS:

- bal felkarcsont törés két helyen


CATERIN

- karcolások, horzsolások a test egész felületén
- fülcsengés, fülzúgás
- üvegszilánkdarab a jobb szembe fúródva, erre a szemre átmeneti vakság

ÚJ SÉRÜLÉS:

- jobb lábon nyílt lábszártörés


BRADLEY

- zúzódások a test egészén, különösen a végtagokon
- felszíni sérülés → felrepedt bőr a bal szemöldök felett
- mély vágás a hasfalon keresztben, 2 nagyjából tenyérnyi méretű, éles szélű fémdarab, nagyjából 5 centi (+2mm) mélyen belefúródva a sebbe
- 5 fokos szögben elmozdulás miatti erősebb vérzés

ÚJ SÉRÜLÉS:

- az ütődés okozta hematóma miatti átmeneti vakság


Enril & Elijah & Eva
- II. emelet

IDŐBEN: Rögtön bekövetkezik az emelet omlás.

KÖZÖS:
A leszakadást megelőző, a padlón végigfutó repedésvonal éppen előttetek jelenik meg, talán csak egy lépésnyire akkor, amikor/ha Enril éppen elindulna a bátyja felé. Amennyiben ügyesek vagytok, akkor éppen van annyi időtök és lehetőségeket, hogy így vagy úgy, de átérjetek, mielőtt az egész szint leomlana alattatok.
Halálsikolyok és rémült üvöltések hulláma egyszerre hangzik fel mögöttetek, ahogy hangos puffanással csapódik az emelet az alsóbb szintnek. A felszálló pormennyiség benneteket sem kerül el, kéretlenül szökik a tüdőtökbe és kaparja a torkotokat kellemetlenül, késztet rövidebb köhögőrohamra.
Szerencsétlenségetekre a menekülést biztosító lépcső beszakad az épület szerkezetének megroggyanásakor, így pedig gyakorlatilag teljesen elszeparálódtok, segítség nélkül nem tudjátok elhagyni a helyet, ahol vagytok. Egyelőre a fal töve viszont hozzávetőleges biztonságot jelent a számotokra.

MENTÉS FOLYAMATA: Tristan fog eljutni hozzátok, amint a tűzoltók létrákkal biztosítják a feljutást az orvosnak – nagyjából 6 perccel az omlást követően –, majd csörlőkkel és kötelekkel megoldva engednek le benneteket hordágyakon miután stabilizált titeket. A tűzoltók és a mentősök fognak kivinni az épületből, a második emelet leszakadását követő 10-12 percen belül. Ezt követően a Virginia Mason Kórházba szállítanak titeket, ahol szakszerűen ellátják minden sérüléseteket.

Ellátó orvos: TRISTAN
Sérülések:

ENRIL

- enyhe áramütés → folyamatos izom-összehúzódások
- karcolások és horzsolások a test teljes felületén
- felrepedt, vérző bőr a jobb járomcsont felszínén

NINCS ÚJABB SÉRÜLÉS


ELIJAH

- enyhe áramütés → folyamatos izom-összehúzódások
- karcolások és horzsolások a test teljes felületén
- bal térdízületi duzzanat → kialakult vérömleny
- mozgásképtelen, fájó bal térd → darabos térdkalács törés

NINCS ÚJABB SÉRÜLÉS


EVA

- erősebb áramütés → szívbe maró fájdalom, erős, hamarosan megszűnő izom-összehúzódás
- közepesen mély, II. fokú égési sérülés a jobb comb külső felén
- fejet ért erős ütés → rövid ideig tartó, hirtelen szédülés, zavarodottság
- az eleve törött kar válla kificamodik

NINCS ÚJABB SÉRÜLÉS



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Lullaby
avatar
Admin

Admin : Mesélő
Kor : 167
Avataron : Lullaby

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Vas. Jan. 22, 2017 1:21 pm
 



 

Nyssa & Tristan

Az emelet leomlásakor mindketten szerencsés helyzetben vagytok. Tristan a földszint felé haladt és a lépcsőfordulóban van egy gyerekkel a kezében; Nyssa pedig már végzett Chloe ellátásával és úton volt a következő segítségre szoruló sérült felé, amikor a második emelet egy része az alatta lévő szintre leszakadt. Egyikőtöket sem talált el némi apró törmelékmorzsán és porfelhőn kívül semmi, megúsztátok és folytathatjátok a munkálatokat.

Instrukciós, mesélői és technikai tudnivalók:
Ahová nem sikerült elérnetek még eddig ilyen-olyan okból kifolyólag, az azért történt, mert nehezen megközelíthető helyen vannak/voltak a sérültek és a tűzoltók még nem tudtak biztonságos utat biztosítani a megközelítésükhöz. Az emelet leszakadását követően sikerül csak elérni hozzájuk és ellátni őket. A reagok érkezésének ideje nem számít, ahogy kényelmes, úgy haladjatok mindketten, továbbra is egy-kettő esetleg három reagos fordulóval (rajtatok áll melyiket választjátok), illetve továbbra is él az, hogy IC-sen a földszint felől az emeletek felé haladtok.

NYSSA

földszint:
1. Ainslie & Joshua (ellátásuk megtörtént - nyugodtan folytatható a megkezdett játék)
2. Nadiya & Elliott & Lee (hozzájuk csak az omlás után tudnak a tűzoltók utat nyitni)

I. emelet:
3. Chloe & Jackie (ellátásuk megtörtént)

II. emelet:
4. Megan & Qetsiyah & Nick (hozzájuk az omlás után érsz el)
5. Marion & Caterin & Bradley (hozzájuk az omlás után érsz el)

TRISTAN

földszint:
1. Cassius & Lothar

I. emelet:
2. Ron & Joel (ellátásuk megtörtént)
3. Roman & Shane & Lothar (hozzájuk az omlás után érsz el)
4. Sigmund & Étienne (ellátásuk megtörtént)

II. emelet:
5. Enril & Elijah & Eva (hozzájuk az omlás után érsz el)


felépülési idõ

Könnyebben sérültek:

Elliott: A sarkat és a kificamodott bokát 2-3 hétig kell otthon pihentetni, ajánlott borogatni, minden megerőltetést elkerülni, a fájdalomra fájdalomcsillapító javasolt; a horzsolások 2 hét alatt rendbe jönnek, egyéb tennivaló nincs velük.

Enril: Az áramütés miatt 1 nap kórházi megfigyelés ajánlott, a karcolások és horzsolások 1 hét után rendbe jönnek, további tennivaló velük nincs, a jobb járomcsontnál felrepedt bőrt varrni nem szükséges, sebösszehúzó tapasszal ellátható, a várható gyógyulási idő 2 hét.

Jackie: Az fejet ért ütés miatt 1 nap kórházi megfigyelés ajánlott, a karokon lévő karcolások 1 hét alatt rendbe jönnek, az arcon lévő vágás 3 öltést igényel, víz lehetőleg ne érje, varratszedés 7 nap múlva, 2-3 hét alatt gyógyul meg.

Lothar: A csukló pihentetése és borogatása otthon javasolt legalább 2 hétig, a fájdalomra fájdalomcsillapító szedhető, a vádlin lévő vágás varrást nem igényel, sebösszehúzó tapasszal kezelendő, 2 hét után rendbe jön, a horzsolások 1 hét múlva elmúlnak. Az arcon lévő sebre 6 öltés szükséges, varratszedés 10 nap múlva esedékes, víz lehetőleg ne érje.

Megan: A terhesség miatt 1 nap kórházi megfigyelés ajánlott; a horzsolások az alkarokon és az állon 1 hét után rendbe jönnek.

Nick: A csukló otthoni pihentetése, fásli használata és borogatása javasolt, a felgyülemlett ízületi folyadék magától felszívódik, várható felépülési idő 1-2 hét.

Roman: A zúzódott vállat 1 hétig pihentetni, további 1 hétig kímélni kell, a fájdalomra fájdalomcsillapító szedhető, a horzsolások 1 hét alatt, a bal alkaron lévő felszíni vágások pedig 2 hét alatt rendbe jönnek, további kezelés nem szükséges.

Tara:



felépülési idõ

Közepesen sérültek:

Elijah: A térkalács helyretétele és a vérömleny eltávolítása műtéti úton történik, várható felépülési idő 6-8 hét, a gipsz 6 hétig marad a lábon. A karcolások és horzsolások 1 hét alatt rendbe jönnek. Az áramütésnek további szövődménye nincs.
Kórházban töltött idő: 1 hét
Otthoni pihenés javasolt: 7 hét

Eva: A jobb comb külső felén lévő másodfokú égési sérüléstől a bőr felhólyagosodik, a fertőzésveszély miatt 1 hét kórházi ellátás javasolt, 4 hét alatt rendbe jön, a fájdalomra fájdalomcsillapító szedhető. A fejet ért ütődés 2 hétig okozhat fejfájást, szédülést, a felszíni horzsolás 1 hét alatt eltűnik. A vállat 2 hétig kell pihentetni.
Kórházban töltött idő: 1 hét
Otthoni pihenés javasolt: 3 hét

Étienne: Az arcon lévő horzsolás 2 hét alatt jön rendbe, a bokát 6-8 hétig kell pihentetni, borogatása, fásli használata javasolt, a fájdalomra fájdalomcsillapító szedhető, a lapockán lévő vágás 12 öltést igényel, víz lehetőleg ne érje, varratszedés 10 nap múlva esedékes, a derekat 2 hétig kell kímélni, emelni, lehajolni nem szabad.
Kórházban töltött idő: 1 nap
Otthoni pihenés javasolt: 8 hét

Joel: A szem köré fúródott szilánkok kiszedése sebész által történik, apróbb műtétet igényel, 3 öltés szükséges, varratszedés 7 nap múlva esedékes, a szemet pihentetni kell, 4 hétig szemfedő használata javasolt és 6 hét alatt jön teljesen rendbe. Az agyrázkódás 1 hétig okozhat fejfájást, szédülést, általános rossz közérzetet, fekvés és pihenés erősen javallott, a fájdalomra fájdalomcsillapító szedhető. A karcolások pedig 1 hét után múlnak el.
Kórházban töltött idő: 1 hét
Otthoni pihenés javasolt: 5 hét

Joshua: A fejet ért ütés következtében kialakuló agyrázkódás okozhat átmeneti memóriazavarokat, sok pihenés javasolt, fekvés, alvás, megerőltető fizikai vagy szellemi aktivitás erősen ellenjavallott. A tünetek legkésőbb 4 héten belül elmúlnak. A kiugrott vállra rögzítőkötés kapott, pihentetés javasolt, 4-6 héten belül várható gyógyulás. A jobb felkaron lévő vágás 4 öltést igényelt, varratszedés 7 nap múlva esedékes, víz lehetőleg ne érje. A karcolások és horzsolások utókezelést nem igényelnek, 1 hét múlva maguktól rendbe jönnek. Fájdalomra fájdalomcsillapító szedése javasolt.
Kórházban töltött idő: 5 nap
Otthoni pihenés javasolt: 5-6 hét

Lee: A karcolások és horzsolások utókezelést nem igényelnek, 1 hét múlva rendbe jönnek. A bicepsz pihentetése, jegelése erősen javallott, 4 hét után gyógytorna megkezdése szükséges, teljes felgyógyulás várható.
A kiugrott vállra rögzítőkötést kapott, pihentetés javasolt, 4-6 héten belül várható gyógyulás. / A felrepedt bőr három öltést igényelt, varratszedés 7 nap múlva esedékes, addig víz lehetőleg ne érje.
Kórházban töltött idő: 2 nap
Otthoni pihenés javasolt: 6 hét

Marion: Az arcon lévő karcolások és az alkarokon és tenyéren lévő horzsolások utókezelést nem igényelnek, 2 hét alatt elmúlnak. A bokát pihentetni és borogatni javasolt legalább két hétig, fájdalomérzet előfordulhat még 3-4 héten keresztül. Fájdalomcsillapító használata szükség esetén javasolt.
A felkar rögzítése után a gipsz 6 héttel vehető le, további két hétig a kar felkötése, pihentetése erősen javasolt.
Kórházban töltött idő: 1 nap
Otthoni pihenés javasolt: 8 hét

Sigmund: A horzsolások 1 hét alatt rendbe jönnek, kezelést nem igényelnek; a lábszárcsonttörés miatt gipszet kapott, 6 hét múlva esedékes a levétele, további 2 hétig pihentetés javasolt, majd gyógytorna. A zúzódások maguktól elmúlnak 4-6 héten belül. A hasba fúródott üvegdarabot műtéti úton eltávolították, pihenés javasolt, varratszedés 10 nap múlva esedékes.
Kórházban töltött idő: 5 nap
Otthoni pihenés javasolt: 8 hét



felépülési idõ

Súlyos sérültek:

Ainslie: A karcolások és horzsolások 1 hét múlva rendbe jönnek, további tennivaló velük nincs. Az idegen emberi csontot a combból műtéti úton távolították el, a magasabb fertőzésveszély miatt hosszabb pihentetés javasolt, 8-10 hét múlva gyógytorna megkezdése javallott. A csuklót pihentetni és borogatni szükséges, 2 hét alatt jön rendbe. A bordatörés pihenést igényel, legalább 4 hétig fekvés szükséges, utána még 4-6 hétig fájdalom előfordulhat. Fájdalomcsillapítás szükség esetén ajánlott.
Kórházban töltött idő: 5 nap
Otthoni pihenés javasolt: 9-10 hét

Bradley: A hasfalba fúródott fémdarabok sebészi úton, operáció alatt távolítandóak el, varratszedésre 10 nap múlva kerül sor, a felépülés vérható ideje 6 hét. A koponyát ért ütés következtében képződött mikrohematóma, amely nyomja a látóideget, magától felszívódik, az átmeneti vakság 4-6 héten belül ezáltal teljesen megszűnik és a látás tökéletesen visszaáll. A zúzódások 2 hét alatt jönnek rendbe, a szemöldök felett felrepedt bőr két öltést igényel, varratszedés 7 nap múlva, gyógyulása 2-3 héten belül várható.
Kórházban töltött idő: 4 hét
Otthoni pihenés javasolt: 2 hét

Cassius:

Caterin: A szembe fúródott üvegszilánkot műtéti úton távolították el, maradandó károsodás előfordulhat. Átmeneti vakságra 6-8 hétig lehet számítani, ez alatt az idő alatt szemkötő viselése előírt. A karcolások és horzsolások 1 hét alatt elmúlnak, egyéb teendő velük nincs. A nyílt lábszár törés helyre hozatala szintén operáció útján ment végbe. Gipsz leszedése 8 hét múlva esedékes, utána fokozatos terhelés javasolt, várható lábra állás a gipsz levételét követően 4 hét múlva várható, gyógytorna mindenképpen szükséges. A fájdalomra szükség esetén fájdalomcsillapító szedése javasolt.
Kórházban töltött idő: 1 hét
Otthoni pihenés javasolt: 11 hét

Chloe: A bokát lehetőleg minél többet javasolt pihentetni és borogatni, 2 hét múlva már rá lehet állni; a horzsolások utókezelést nem igényelnek, maximum 2 héten belül rendbe jönnek; az arcon lévő vágás plasztikai sebész látta el, két öltést igényelt (később helye nem marad), varratszedés 7 nap múlva esedékes, lehetőleg víz ne érje; az állkapcsot műtéti úton, összedrótozással hozták helyre, 6 hétig teljes szájzár a tökéletes gyógyulás érdekében, azután a szájzár megszüntetése történik, nagyjából még két hét mire rendbe jön; a kulcscsontba állt lemezlapot műtéti úton távolították el, a mellkasra rögzítő kötés került, hogy a csontvégek összeforrhassanak, 4 hét után a rögzítőkötés levétele történik, 2 hét pihentetést követően pedig gyógytorna javasolt, teljes felépülés várható. A fájdalomra fájdalomcsillapító használata javasolt. A kiesett és meglazult fogak pótlása további fogorvosi beavatkozásokat igényelnek.
Kórházban töltött idő: 6 hét
Otthoni pihenés javasolt: 4 hét

Nadiya: A testen lévő karcolások 1 hét alatt rendbe jönnek, utókezelést nem igényelnek. A fejet ért ütés miatti agyrázkódás 1 hétig okozhat szédülést, fejfájást, hányingert, sok pihenés javasolt. A medencecsont peremtörés 2 hét fekvést és teljes nyugalmat igényel, gyógytorna utána szükséges. A gerincet ért sérülés várhatóan 6-8 hét alatt jön rendbe. A fájdalomra fájdalomcsillapító szedése javasolt. A mellkas zúzódása 6 hét alatt gyógyul meg.
Kórházban töltött idő: 2 hét
Otthoni pihenés javasolt: 8 hét

Qetsiyah: A fejet ért ütés miatt 1 hétig fejfájás, szédülés előfordulhat, sok pihenés javasolt. A lábon lévő vágás 7 öltést igényelt, varratszedés 10 nap múlva esedékes, víz lehetőleg ne érje. Az Achilles-ín szakadás műtéti beavatkozást igényelt, várható gyógyulási idő 3 hónap, ez alatt pihentetés javasolt, gyógytorna szükséges lesz a teljes felgyógyuláshoz.
Kórházban töltött idő: 10 nap
Otthoni pihenés javasolt: 3 hónap

Ron: A betonvasrúd eltávolítása műtéti úton történt, pihenés és fekvés 6 hétig szükséges, azt követően fokozatos terheléssel még 2 hét pihenés javasolt. Varratszedés a műtét után 10 nappal esedékes, víz lehetőleg a sebet ne érje. A bal fül siketsége nagyjából 1 hónapig tart, azt követően a hallás fokozatosan helyre áll és teljes gyógyulás várható. A fejet ért ütés következtében 2 hétig előfordulhat fejfájás, erős fényre érzékenység, szédülés. A felrepedt bőr a fejen varrást nem igényel, sebösszehúzó tapasszal lett ellátva, várhatóan 2 hét alatt teljesen rendbe jön. Fájdalomcsillapítás szükség esetén javallott.
Kórházban töltött idő: 3 hét
Otthoni pihenés javasolt: 7 hét

Shane: Az átszúrt tüdő és a légmell műtéti beavatkozást igényelt, 6 hét fekvés javasolt, varratszedés a műtét után 10 nappal esedékes, néhány napig a légzést elősegítendő, gépi lélegeztetés előírt. A koponyasérülés is operációt igényelt, felépülés 12-14 hét múlva várható, amennyiben nincs neurológiai elváltozás és/vagy nem esik a páciens kómába.
A testen lévő horzsolások és a karcolások 1 hét alatt jönnek rendbe.
A felépülés/túlélés kétséges, a beteg állapota instabil, ellátása az intenzív osztályon történik.
Kórházban töltött idő: 12-14 hét
Otthoni pihenés javasolt: ?



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Nadiya Bishop
avatar
Törvényen kívüli

Kor : 33
Avataron : Melanie Laurent

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Vas. Jan. 22, 2017 1:50 pm
 



 

Lee, Elliot ( Nyssa?) - földszint -
Ahogy emberi hangokat hallok a közelemben egy pillanatra átsöpör rajtam a nyugalom. Hát mégis van remény, mégsem ütött utolsót az órám. Kicsit megrémísztett a tudat, hogy itt fogok meghalni, egyedül. Nem látok semmit, a romok teljesen eltakarnak, így biztos voltam abban, hogy kívülről sem vagyok látható. Ezért, kiabáltam, így próbálva magamra vonni a figyelmet. De mindezidáig senkit nem érdekelt, hogy fogságban vagyok. Az emberek sikítozva menekülnek a kijárat felé, azok akik hozzám hasonlóan pedig itt ragadt, nem hiszem, hogy képesek segítségemre lenni. De most újra van remény, a mentőalakulat két tagja felfigyelt rám. Mostmár biztos, hogy nem fogok itt ragadni. Nem tehetek más, mint próbálok nyugott maradni, válaszolgatni minden kérdésükre és várni, hogy kiszedjenek innen. Önerőből úgysem tudok megmozdul, ahhoz túlságosan fáj minden mozdulat, és a testemre nehezedő faldarab sem segít a helyzeten.
- Nadiya. Nadiya Bishop vagyok. válaszolok a nekem szegezett kérdésnek, bár biztos vagyok benne, hogy a nevem semmit nem jelent neki. Ismeretlen vagyok számára ahogyan Ő is az nekem. Az egyetlen ok amiért találkoztunk ebben az életben az ennek a katasztrófának köszönhető.
- Mióta vagyok itt? És mi történt? fogalmam sincs, hogy pontosan mennyit voltam eszméletemnél, és azt se tudom mennyi idő telt el az ébredésemtől. Az időérzékem enyhén szólva is elhagyott. Még mindig nagyon félek, és minden erőmre szükségem van ahhoz, hogy nyugodt maradjak.
- Iszonyatosan fáj a fejem, eszméletlen voltam, csak nem tudom mennyi ideig. Amikor magamhoz tértem már itt voltam a romok között. Nem tudom mi történt. Egy faldarab, vagy valami ahhoz hasonló van a lábaimon, nem tudom mozgatni őket. Deréktól lefele csak iszonyatos szúrást érzke a csípőm körül. Ugye nem bénulok le? Ugye nem? csak most tudatosul bennem, hogy akár ez is bekövetkezhet. Nem akarok tehetlen lenni egész hátralévő életemben, nem akarok korlátok között élni. - Fáj a fejem, zúg a fülem...és iszonyatosan félek. ez utóbbi ugyan nem tartozik az állapotompontos leírásához, de ki kell adnom magamból. Talán így egy kicsit megkönnyebülhetek.
- Rendben. válaszolok ismét, miközben hallom, hogy odakintről nekilát a romok eltakarításának. Nem tudom mennyi időbe fog telni, de nagyon remélem, hogy minél hamarabb kiszednek innek, a fájdalom már egyre elviselhetetlenebb és a félelmem sem tudom legyűrni. Ahogy egyre közelebb kerülnek hozzám, ahogy egyre jobban mozgatják ez eldőlt elemeket por és törmelékdarabok hullanak rám. Kezeimet védekezőleg a fejem elé emelem, nem mintha tudnék segíteni valamit a rám hulló darabkáktól, de remélem így nem sérül még jobban a fejem. A felszálló porrétegtől köhögni kezdek. Alig lehet látni valami a sűrű szemcséktől, amik szellemként „lebegnek” körül. Hosszútan tűnő percek után, végre megpillantok egy alakot. Vagy lehet, hogy többen is vannak, de a szemem megtelt a szemcsékkel, arcom koszos, alig látok valamit, csak a körvonalakat tudom kivenni, az arcvonásokat nem.
- Itt...itt.. mondom, mintha nem lenne eléggé nyilvánvaló.
- Köszönöm... szavaimat viszont nem tudom befejezni, mert a következő pillanatban hangos robbanás szerű zaj hallatszik, majd recsegve és ropogva hull alá a mennyezet, egyenesen a mellkasomra. Kezemmel védem ugyan a fejem, de a testem többi részét nem tudom, és elmozdulni sincs lehetőségem. A fal mellkasomra cspódik és ismét fájdalom járja át a testem. Nem tudok mozdulni, nem merek, félek attól, hogy újabb romok hullanak rám. Kétségbeejtő, hogy a hangok amik eddig a mentőcsapat felől érkeznek elhalkulnak. Szívem egyre jobban zakatol mellkasomban, szeretnék minél előbb kijutni innen de ahogy elnézem erre egyenlőre még esélyem sincs.

// ha valami esetleg nem felel meg nektek csak szóljatok és azonnal javítom Smile
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
Vas. Jan. 22, 2017 9:41 pm
 



 

RON (Joël az elején)


Pontosan annyira lassul le az idő, mint mikor a Pike padlóján feküdtem hónapokkal ezelőtt. Hiába tudom, hogy egyetlen perc csak, hatvan másodperc maximum és vége, nem tart tovább, mégsem így tűnik. Nem amikor a takaróra harap, hogy visszafogja azt a lehető legtermészetesebb ordítást, amit bárki más hallatna a helyében; nem amikor tudom, hogy jobb volna, ha valaki lefogná, és akkor nem neki kellene fékeznie önmagát; nem amikor átfut a fejemen, bár máshol lennék és akkor sem, amikor rögtön ezután gyűlölöm magam már csak a gondolatért is, sehol máshol nem akarnék most lenni..
Önkéntelenül engedem el bal kezemmel a fémet mielőtt még ketté vágnák teljesen, amikor nem bírja már tovább és fogom meg a jobb kezét, szorítsa az enyémet. Bajt nem csinálok, ketten tartottuk a vasbetonrudat, így az nem mozdul el, de ettől függetlenül a legkevésbé sem szabályos, amit teszek. ..és a lehető legkevésbé sem érdekel…
Hatalmas megkönnyebbülés nekem is, amikor végre két darabban végzi a fém és végre vége van az egész műveletnek. Henders visszaveszi a kabátját, a hadnagyom lelép és valahogy az sem tud most meghatni, lehet, hogy egy életre sikerült elásnom magam. Nem, kurvára nem tud izgatni.
Jobbomba veszem az infúziós tasakot és megemelve tartom, hogy a folyadék tovább tudjon folyni. Mindjárt itt vannak a hordágyak az egész társaságnak, mindjárt kiszabadulhatunk végre innen.
Mindjárt..
Már csak percek kérdése, rövid perceké..
- Csak lélegezz.. ..lélegezz. Tarts ki még egy kicsit. – kérem továbbra is mellette térdelve a földön, el nem eresztve közben. Nagyon igyekszem, hogy ne süssön át a hangomon a riadtság, de őszintén fogalmam sincs, hogy mennyire sikerül vagy sem.
Az viszont biztos, hogy addig nem engedem el a kezét, amíg meg nem érkeznek a srácok és kénytelenek rámozgatni a hordágyra és rárögzíteni.
- Később megkereslek, vigyázz magadra és rá is. – fordulok még Joël felé és bár semmi logikus nincs ebben a kérésben – elvégre, hogyan vigyázhatna magukra, amikor ő is megsérült – valahogy magától értetődően jön.
A lábánál kapaszkodok bele a hordágyba, a sisakomról pedig megfeledkezem. Már a lépcső tetején vagyunk, amikor másik sérülthöz érkező kolléga szól miatta, de elvenni már nem tudom, arra nincs idő, hogy megálljunk és felvegyem, ezért megígéri, hogy lehozza utánam.
A lépcsőn lefelé haladva sem érzékelem még az időt úgy, hogy a normál tempójában haladna. Kicsit sem. Alig egy kevés van már csak hátra a földszint eléréséig, amikor vészjósló hanggal roppan meg az épület. Ismerem már ezt a hangot, jobban, mint kellene vagy szeretném és azt is tudom, hogy nagyon rövid időn belül fog elszabadulni a pokol. Hamarabb, minthogy kiérnénk…
Az egész szerkezet beleremeg a becsapódástól, annyira, hogy meg kell álljunk egy pillanatra, mielőtt folytatni tudnánk az utat kifelé. Az adrenalin megint egyetlen pillanat önti el a szervezetemet. Elengedünk magunk mellett néhány rohanó kollégát és orvost, a fejemet pedig lefelé hajtom, ahogy a törmelékhullám megindul. Henders fél kézzel tartja meg a hordágyat és a karjával óvja Ron arcát, hogy valamennyit felfogjon a lehulló épületmorzsalékból. Por kaparja a tüdőmet és a torkomat, a lépcsőkorlát pedig elszabadul. A hangra és egyáltalán arra, hogy kiszakad a talapzatából, egyetlen pillanatra kapom oda a tekintetem és ez bőven elég ahhoz, hogy valami élesen hasítson végig az arcomon. Nem láttam, hogy mi volt az, csak utólag és hazudnék, ha azt mondanám, nem szakad belém a lélegzet is a tudattól; hacsak tíz centivel állok arrébb, elviszi a képem és nem valószínű, hogy azt megúsztam volna élve.. Megnyugodni azonban nincs időm, mert valami akkora erővel és lendülettel találja el a fejem hátulról, hogy kicsúszik a hordágy a kezemből. Azt már nem látom, hogy a két kollégám az utolsó pillanatban tud utána kapni a megbillenő hordágynak. Elveszítem az egyensúlyom és a lépcsőről sikerül úgy leesni, hogy a végén a padlónak csattan a fejem. Az fel sem tűnik most, hogy a karom is sérül, a fejem egyelőre rosszabb.
Baromira fáj..
Szó szerint csillagokat látok és kell két lélegzetvételnyi idő, mire egyáltalán ki bírom nyitni a szemeimet a hirtelen belém hasító fájdalomtól.
- Collins?! Jól vagy, fel tudsz állni? – pislognom kell. Legalább kétszer és megkockáztatok egy bólintást miközben már igyekszem ülésbe feltápászkodni. Basszus, ez még mindig nagyon fáj. A kezemet oda kapom, ahol a koponyám a csempének csókolózott.
- Jól vagyok, nincs baj. – adok jelentést a hogylétemről, elvégre nem vérzik, ha minden igaz. Leveszem a kesztyűmet, hogy így is megtapogassam a sérült részt, és mivel továbbra sem érzem, hogy seb keletkezett volna, vagy vérezne, felállok.
- Biztos nincs baj?
- Nincs. Menjünk! – újra megfogom a hordágyat, jelezve, hogy tovább tudok menni, csak menjünk már. Rám hagyják a fiúk, szerencsére. A fájdalom pedig tompán lüktet, de jelenleg kisebb bajom is nagyobb ennél…

Felkérem magam a mentőbe. A hadnagyom már elküldött és amúgy is, eszemben sincs maradni. Normál esetben nem biztos, hogy engedték volna, de a mentőst ismerem, dolgoztunk már össze párszor, így rám hagyja, hogy beülhessek. Nem akadályozom Ron ellátását, hagyom, hadd dolgozzon a mentőscsaj, nincs szükség az asszisztálásomra és amúgy is csak útban lennék.
A kórházhoz érve azonban vele elszaladnak az orvosok a műtők felé és csak tompán érzékelem, amikor egy nővér leültetni akar, az arcomon lévő sebet vizsgálja és arról kérdez megsérültem-e máshol is.
Beletelik némi időbe, mire válaszolok neki. Végzi a dolgát, orvost hív, de várni kell rá, én viszont nem itt akarok várakozni és még azelőtt átvándorlok a műtőknél lévő várótermekhez, hogy a doki elérne hozzám. Másoknak nagyobb szükségük van rá, én megmaradok..
Egyre másra jönnek ki a nővérek, néha egy-egy orvos is, senki nem időzik sokáig. Csak a halált közlik a hozzátartozókkal, a jobb hírekről a nővérek adnak némi tájékoztatást és én rájövök, hogy semmit sem fogok megtudni, mert nem vagyok se családtag, se hozzátartozó, se senki, akinek bármit is elmondanának..
Meg-et próbálom hívni, többször is, de a telefonvonalak még mindig süketek.
Remeg a kezem. Felállok. Leülök. Szédülök.
Újra próbálok telefonálni, de még mindig nem érek el senkit. Lassan megőrülök...

(…)

Még mindig nincs ellátva az arcomon lévő seb, amikor végre nagy nehezen, órákkal azután, hogy ideértünk, sikerül kiderítenem műtik-e még egyáltalán. Hazudok. Hozzátartozónak hazudom magam és azt hiszem a nagy kavarodásban, a katasztrófahelyzet okán és amiatt, mert még mindig a tűzoltó gúnyám van rajtam, vagy csak simán a túlterhelt nővér nem akar vesződni a ma már vagy ezredjére érkező és érdeklődő családtagok és egyéb hozzátartozók egy újabb faggatózójával, de ellenőrzés nélkül hiszi el, amit mondok és közli, hogy melyik szobában van. Ennyi elég. Ha bevitték egy szobába, akkor él.


Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Belvárosi Pláza
 



 

Vissza az elejére Go down
Belvárosi Pláza
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
5 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Similar topics
-
» Landon & Jadie - Galéria a belvárosban
» Menedék - Fővárosi Állatmenhely

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: