HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Kert (Riley házikója)

Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Kert (Riley házikója)
Vas. Jan. 01, 2017 6:29 pm
 



 



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 11, 2017 2:24 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Vas. Jan. 01, 2017 6:48 pm
 



 


Riley & Jake

Welcome my new neighbour!




Nagyon fárasztó egy nap. Az ügyeleten túl tömegszerencsétlenség történt a repülőtér környékén, ezért több áldozat is a mi kórházunkba került. A sürgősségire kellett átmennem, hogy fogadni tudjam a mentősöket, nem is egy fejsérülttel. A műtők megteltek, és nem is egy operációt kellett bevállalnom. Nem számítottam rá, hogy túlórázni fogok, de belecsúsztam, és nem volt megállás. A két steril helyiség közötti folyosószakaszon az egyik nővér várt egy műanyagpohár kávéval. Igyekeztem egy hálás mosoly kíséretében köszönetet mondani neki, de újabb rohammentő érkezett, mellette meg egy mentőhelikopter is. Az őrült háza ehhez képest semmiség, így csak maradt a rohanás, és az életmentés. A húszas évei elején járó lányt hárman is fellökték, sőt az egyik menekülő utas rátaposott a fejére. Az eszem megáll, hogyha káosz keletkezik, akkor mire képesek a tápláléklánc csúcsán álló egyedek. Már éppen elég vérontást láttam, de a mai nap is megerősített abban, hogy hiába hagytam ott a katonaságot, attól még egy szimpla metropoliszban is bele fogok futni a vadállatokba. Mindenkinek csak az számít, hogy mentse az irháját, de a következményekkel nem számolnak, mint más emberi lények élete. Nem akartam felidegesíteni magam, szükségem volt a józan eszemre, de valahol félúton elveszítettem. Négy óra. Ennyit küzdöttem érte, hogy ne kelljen agyhalottnak nyilvánítani, és mentsem még a menthetőt, de zöldség lett belőle. Csúnya körökben így nevezik azokat a betegeket, akiket már csak a gépek tartanak életben. A szüleit nekem kellett a tragikus hírről értesítenem. Remek egy napkelte, még szerencse, hogy több műtőbe nem írtak ki, és az ellátott páciensek már jó kezekben voltak. Szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, egy amolyan áramszünetre. Nem kívántam a kórház falain belül maradni, és még a csipogómat is átirányítottam az otthoni telefonomra. Nem kell, hogy még útközben is állandóan csipogtassanak. A sötétkék Lexus RX 450H modellemet egy hónapja szereztem be, hogy ne a tömegközlekedéssel kelljen bajlódnom Seattle közepén. A parkolóból őrült módon hajtok ki, és térek rá a nagy kereszteződésre. Nem igazán féltem az életemet jelen pillanatban, de nem is baj. Csak haza akarok érni, és egy jó kis feszültséglevezetést megejteni. A kutyák már biztosan nem bírnak a vérükkel, hiszen több, mint egy napja nem voltam otthon. Nem gondoltam volna, hogy ennyire el fog húzódni a bent maradásom. Még be se állok a felhajtómra, de már feltűnik az, hogy a kertem fel van túrva, és éles ugatási verseny zajlik éppen. Kipattanok a kocsimból, és becsapva az ajtót, már száguldok is befelé.
- Samira, Dózer merre vagytok? – kiáltom el magam, de válasz nem érkezik, és kezdek idegbeteg lenni.
- Lábhoz, de azonnal. – nem türtőztetem magam, és az sem érdekel, hogy még csak kilenc óra múlt, és ez egy csendes, és békés környék. A sarkon feltűnik a kis méregzsákom, de a szukát nem látom semerre. Dózer ügetve szalad felém, és a lábamra támaszkodva két hátsó mancsára áll, és teljes lelkesedéssel köszönt.
- Helló, merre van a húgod? Esküszöm, ha megint feltúrták a hátsó kertet… - akadok ki, de amint észreveszem a kertszomszédot, nos…elgurul a gyógyszerem.
- A jó édes… - nem is kell több, hogy lerázzam magamról a másik jószágot, és átugorva a kisebb akadályt, hangos, már-már dörömbölő módon keltsem fel az új jövevényt, aki a szomszédomnak nevezi magát. Még szinte ki sem nyílik az ajtó, máris ráförmedek.
- Jó reggelt, remélem nem zavarom kegyedet, de tisztában van az állattartás szabályaival? A kutyája éppen most próbálja megkefélni az enyémet. Nem rajongok a túlzott, és bizalmaskodó viszonyért. Két percet kap, hogy visszaszolgáltassa az enyémet, vagy birtokháborítással rúgom fel a házát. – támaszkodom meg az ajtófélfán, és gúnyos mosollyal mérem végig. Nők…mindig csak a gond van velük. Türelmetlenül dobolgatok, és várom az ugrását. A megjelenésem nem hétköznapi, mert hogy időm nem volt átöltözni, így a kék műtős nadrágomban feszítek, meg a fekete bőrdzsekim alatt is a kék műtős ruha másik hozzáillő felsője van rajtam, a nevemmel ellátott kis névtáblával együtt. A sapka nem maradhatott el.


A hozzászólást Jake Lester összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 08, 2017 9:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Riley Cooper
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Sophia Bush

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Hétf. Jan. 02, 2017 8:47 pm
 



 


Jake & Riley
A kutyaugatás bőven megszokott a számomra, de azért be kell valljam, ez a közel egy órája tartó zsivaj kicsit az agyamra megy már, kiváltképp akkor kezdett gyanússá válni a dolog, amikor nem csak Mickeyé hallatszott meglepően közelről, hanem egy másik kutyáé is. Akkor kabátba bújtam, és kimentem a ház elé, elég hamar észlelve, hogy az ebem egy másik, idegen kutyát kerget. Édesek voltak egyébként, rögtön lőttem is egy képet, Mickey olyan szinten  Illetve, annyira nem idegen, tegnap volt alkalmam már látni a szomszéd udvarán az ablakból. Akkor lett kicsit húzós a szitu, amikor a vérpöttyöket is észleltem a járdán.
- Mickey, ide! – Hangzott fel a rövid, határozott parancs, jól idomított eb volt, mostanra már főleg, három évesen a legjobb korban volt, és sosem okozott csalódást sem a munkában, sem a mi kis közös életünkben. Amikor mellém ült, leültettem, és maradásra intettem.
- Gyere ide, szépségem, mi a neved? – Futtattam a nyakörvére óvatosan az ujjaim, és átfordítottam a bilétát, hogy leolvashassam. - Samira. Nos, Samira, megmutatod nekem, hol bújtál át? – Futtattam mosolyogva a bundájába az ujjaim, de ilyesmit nem igazán remélhettem, ettől függetlenül megfogtam a nyakörvet, és magam mellett vezetve kivittem a kertemből az utcára, ott pedig be a kertkapun, szerencsére nem a hat lakattal zárt fajta volt, de két házőrzővel minek is, bolond lenne ilyen portára bárki belépni. Én magam sem tettem, csak bevezettem a kutyát, aztán visszahúztam a kaput. - Maradj szépen itthon! – Azzal visszasiettem a saját házam elé, nem felejtettem el megdicsérni az azóta is nyugodtan ülő ebemet, de közben oldalra pislogva figyeltem, hogy a kerítésben hol lehet a hiba, de csak akkor vettem észre, hogy mi a helyzet, amikor felbillent, és a kisasszony megint átdugta az orrát.
- Samira, nem! Marad! – Arról mondjuk gőzöm sem volt, jól idomított eb-e, de alapból úgy kezelem őket, hogy tudnak egy, s mást, és szerencsére nem süket fülekre leltek a szavaim, és a szuka visszahúzta a fejét. Több sem kellett, kerestem rögtön valamit, amivel kitámaszthatom az adott deszkát, majd holnap veszek szögeket és kalapácsot, az speciel még nincs, sok mindennek híján vagyok a házban egyelőre, de ami késik, nem múlik. Igazság szerint semmi értelmeset nem leltem, úgyhogy egy kerti széket vittem oda, és rápakoltam pár díszkövet, lévén azokkal majd a járdát akarom szegélyezni, amint lesz némi időm megcsinálni. Amint ezzel megvoltam, már nem akadályozott semmi abban, hogy visszamenjek a lakásba pakolni, mert még nagyon sok holmim dobozokban volt.
- Mehetsz, Mickey. – Eresztem útjára az ebemet, nem igazán gondolva, hogy a későbbiekben bármi probléma lehet, éppen ezért meglehetősen kerek szemekkel indultam a bejárat felé, mikor alig fél óra múlva dörömbölni kezdett rajta valaki. A csengő nyilván nem merült fel opcionális lehetőségként a kapuban. Az arcom kissé festékes, mert muszáj vagyok a hálóból eltüntetni azt a rettenet rózsaszínt, olyan szobában én ugyan nem alszom. Egyelőre fehér lesz, később majd meglátom. A hajam egy kendővel hátrakötve, és valljuk be, a kantáros bő naci is minden, csak nem nőies.
A kezdeti derűsnek ható vonásaim pillanatokon belül válnak meglehetősen morcossá, amint a pasi úgy esik nekem, mint bolond tehén az anyjának. Hát ez hülye.
- A birtokháborítás már megtörtént. Amúgy magának is jó reggelt. Én szolgáltassam vissza a kutyáját? Esetleg lesz szíves megnevelni, hogy ne másszon át máshoz. Másodszor ma már, ami azt illeti. – Teszem csípőre a kezeimet, szúrós szemekkel vizslatva az idegent. - MICKEY. LÁBHOZ! – Ordítom el magam igencsak derekasan bele a csávó arcába, ha már ilyen bájosan majdnem betörte az ajtómat, az a minimum. - Az már csak hab a tortán, hogy mégis melyik barom hagyja a tüzelő szukáját szabadon rohangálni az udvaron? Esetleg rendszeresíthetne neki hátul egy elkerített részt, és akkor nem lenne ilyen probléma. – A németjuhászom az első szavamra jött, és leül közvetlenül a lábam mellé, fegyelmezetten, nem izeg-mozog, ül, amíg én mást nem mondok neki. Szerencsére nem történt semmi visszavonhatatlan, különben a két kutya nem szakadt volna el ilyen könnyen egymástól.
- Viheti Samirát. Meg magát is, lesz szíves, minél hamarabb. – Tekintettel arra, hogy az ajtófélfán támaszkodik, nem csapom az arcába az ajtót, noha szíves örömest megtenném. Azt majd később nézem meg, mi lett a székkel, meg a kövekkel, esetleg több helyütt is vérzik-e a kerítés, csak addig nem volt ebből gond, amíg nem költözött be ide egy eddig ismeretlen kutya.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Szer. Jan. 04, 2017 9:16 pm
 



 


Riley & Jake

Welcome my new neighbour!





Előfordul, igen férfilétemre is, hogy rossz passzban vagyok, és hasonlóan reagálok egyes eseményekre, mint a nők menstruáció alatt. A betegem elvesztése, és a kutyám eltűnése pedig végképp megbélyegezték ezt a napot. Gyűlöltem, ha valami félresiklik, és nem irányíthatom. Nem hittem a nagyobb hatalom elvében, türtőztetve magamat mégis egy szolidabb énemmel rukkoltam volna elő, ha nem látom meg azt, amit láttam. Már mindenki dug rajtam kívül, még a nyolc hónapos szukám is talált egy elfogadható jelöltet? A szemeimet forgatva lódulok neki, és minden szabályt áthágva nyitok be a kertkapun, hogy szinte rárontsak az új szomszédomra. Nem repesek az örömtől, hogy egy pinduri állatka képes felfordulást okozni, de korántsem tetszik, hogy egy két fejjel nagyobb németjuhász szagolgatja a micsodáját. Ne bánts virág még a szentem, és meg kellene maradnia a játékok mellett, de ami még rosszabb, hogy milyen korcs születne belőle…öregem bele se akarok gondolni, hiszen versenypéldányok, törzskönyvezett, kiváló felmenőkkel rendelkező kutyáim vannak. Sutba dobhatnám azt a pár hónapot, amit elértem kölyökkorukban. Alaszka jó hatással volt a térigényükre, és a természetes közegükre is nagyban hasonlított, sőt ott Anchorage-ben még lehetőségem is volt egy állatgondozót tartani. A munkám gyakran elszólít, és egy félig hűvös városban a kertváros szélén, napokig bezárva…nem az ő világuk. Bűntudatom van, de nagyobb az indulat bennem, hát csengetés helyet két nagy öklössel jutalmazom az új lakót. Miért ver a sors, hogy éppen mellém költözik valaki…így még az illegális kedvtelésemről is le kell mondanom. Hamarosan kinyílik a bejárati csoda, és egy nem várt hölgyemény bukkan fel a másik oldalon. Nem túl kedvesen adom a tudtára, hogy mi zajlik éppen az udvarán, és vissza is követelem a jussomat, többek között a huskymat. Mit várok én? Megértést, törődést, na és pitét. Neki illene köszöntenie, ha már iderondított, de a laza kantáros nadrágon, meg a kendős Jázminon kívül egy csípős nyelvet kapok ajándékba. A fáradtság hamar elkúszik a szememből, és a sok bla bla bla szöveg mellé, ne…ne vesd be. Már késő, mert megnézem. Nem is hallom igazán, hogy mivel vádol, mert a szemei, meg a szája mozgása jobban leköt. Feléled bennem a férfi, és a kimaradt dugások száma.
- Állj… - intem le, mert sok lesz a jóból, és a fejem is megfájdul a megemelt hangszínétől. Most komolyan leszólta a kutyanevelési technikámat?
- Nincsen semmi baj a nevelési módszereimmel kisasszony. – morranok fel, de elnyomja a hangomat a képembe üvöltés. Jóformán a séróm is egy fokkal lejjebb ad a tartásából, én meg próbálok újra hallani, ha még fogok, valami csoda folytán.
- Maga beképzelt fruska. Bocsánat, de ez itt nem az a környék, ahol megmondhatjuk frankón a szomszédnak, hogy mit tegyen, és mit ne. Ha gondjai vannak, akkor… - kukkantok be a háta mögött, és látom, hogy még minden dobozokban áll. - …legyen szíves elköltözni. Remek lakások vannak a belvárosban, putritanyák is, ahol az ölebek megmaradnak anyuci szoknyája mellett. – villantom rá az ezerwattos mosolyomat, miközben Samira is előbukkan, és erős farkcsóválással vetődik felém. A felbaszott idegállapotom ellenére is, ez a napom fénypontja, és nem vagyok rest leguggolni, hogy méltán üdvözölhessem.
- Szia kislány… - fogom a két tenyerem közé a fejét, és megpaskolom a füle tövét. Egy nyalást kapok cserébe, meg egy hálás lihegést az arcomba.
- Jól van, okos vagy… - simítok végig a vaskos bundáján, és felállok a kék műtős ruhámban, meg a kabátomban.
- Az a barom hagyja itthon, aki tizenhat órákat ügyel, Miss. – pillantok rá mereven, hát elillant a szexuális kisugárzás. Már indulnék is, de ennél pofátlanabb a kutyám, és körbeszaglászva a másik ebet szökken egyet, és eltűnik a nyitott ajtó mögött.
- Hogy a fene vinné el. – forgatom meg a szemeimet, és féloldalasan lépek előre, csak éppen ellenállásra nem számítok. Az ajtónak nyomom az egyik vállammal a nőt, a másikkal meg a mozgó nyílászárón támaszkodom meg, de így is beszorul közém, és az ajtó közé. Sikerül nagyot lépnem, mielőtt a Mickey névre hallgató ebben is elbotlanék, de hát milyen jó a párzási időszak, egy vakkantás, és egy nagyobb löketnek hála, szinte oda is préselem az újdonsült szomszédomat a bejáratnak, így tárva-nyitva az utcafrontra. A tekintetem levándorol a kendőről a zöld íriszekre, de a barna pettyek még különlegesebbé teszik az aprócska szivárványhártyákat.
- Utánuk kéne mennünk. – halkan jegyzem meg, és a két tenyeremmel zárom el az útját. Túl közel van, és azt is mondanám, hogy ebből a távolságból, hogy van mit a pólója alá rejtenie, de inkább ellököm magam, és engedély nélkül indulok meg a nappali irányába.
Vissza az elejére Go down
Riley Cooper
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Sophia Bush

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Pént. Jan. 06, 2017 1:54 pm
 



 


Jake & Riley
- A szüleiével azonban már kétségkívül akad. – Tekintve, hogy mekkora büdös paraszt, nem szívesen lennék az anyja helyében, miközben levágja itt előttem a műsort. Ennyit a jószomszédi viszonyról. Azt hiszem, a görög salis tálat nem fogom már átvinni, hogy magamról a lehető legjobb képet lefestve jelentkezzek be. Jó lesz az az én gyomromban is. Sőt. Ezek után még arra sem venném a fáradtságot, hogy hozzávágjam.
- Maga részeg és retardált egyszerre, vagy mi baja van? Nyilván nem fogom tolerálni, hogy magvadult dúvad módjára csörtessen be a kertembe, és álljon nekem itt pattogni, mint kecskeszar a deszkán. Egyébként is, mi a francot képzel magáról? El kell keserítsem, tegnap jöttem, és egy darabig még maradok, szóval hogyha problémája van, akkor maga elköltözhet nyugodtan. – Úristen, de felcseszte az agyamat a tag, elmondani sem tudom. Ölebek… Nos, erre elvigyorodom. - Mickey… Ül. Fekszik. Pacsi. Tiszteleg. Forog. Kúszik. – A kutyám mindent első szóra megcsinál, végig sem kell mondanom az adott parancsszavakat. - Maga szerint a kapd el vagy az ágyék szavakra hogyan reagálna? Nem akarom kihívni a rendőrséget és felnyomni zaklatásért, igazán kár lenne ezért a remekül induló iszonyért, szóval egyszerűen csak húzzon a francba. – Tudok én kedves lenni, ha akarok, de ezzel a taggal nem leszek, felőlem fel is fordulhat úgy konkrétan, olyan szinten előrántotta belőle a genyát, amire azért kevesen képesek.
Azt inkább nem firtatom, mennyire okos a kutya, mert amúgy láthatóan remek kvalitásokkal rendelkezik, de attól még átnyargalt a kerítésen, kétszer. Következésképp közel sem olyan fegyelmezett, amilyennek a gazdi gondolja, de ezt már boxolják le egymás között, engem ugyan nem érdekel.
- Kifogásokban minden férfi remek. – Szúrom oda, más esetben talán megértő lennék, de tett róla, hogy a dolgok ezen része abszolút ne érdekeljen. Felőlem aztán az elnök életét is megmenthette, én is a hazámat szolgálom, szóval tehet egy szívességet a flegmaságával. Én még nem toltam az arcába, hogy amúgy jó emberbe sikerült belekötnie ilyen szinten.
- Nem, elég lenne, ha maga vinné el. – Annyira egyszerűen le tudnám építeni, nyüszítve, hátracsavart karokkal fetrengene előttem a járdán, de nincs kedvem parádézni, így is el van már cseszve a szomszédságunk, nem kell még tovább rontani a helyzeten. A nagy mellény, ami alapvetően jellemzi a pasast, erős ellenérzéseket vált ki belőlem, de nem félek tőle, tehát nincs szükségem riadt csajként viselkedni, és hadakozni ellene. Azt még kevésbé díjazom, amikor odaprésel az ajtóhoz, ajkaim dacosan, haragosan remegnek meg, zöldes, barnás tekintetem szikrákat szól. Még jó, hogy tizenhat óra után egyetlen pasi sem friss, üde, illatos, és érzékeket simogató, legalább semmi sem zavar bele mélységes felháborodásomba.
- Majd én kihozom. – Szögezem le, és amint elindulna, a karjára fogok. Nem hívtam be, rohadtul semmi joga begyalogolni az életembe, oda többet férfit nem engedek, épp eléggé megszívtam Jasonnel. - Nem invitáltam be, szóval lesz szíves kinn várni. – Bízom benne, hogy legalább ez némi józaneszet generál nála, én megint rászólok Mickeyra, és kizavarom, bár nem ment tovább az előtérnél, addig van bejárása amúgy is. Jól nevelt kutya, így kell lennie, lévén rendőrkutya. Az mondjuk még az ajtóból is látszik, hogy még nem pakoltam ki mindent, sőt, de az étkező asztalomon a nagy gyümölcsös tál mellett ott ácsorog a frissen tartó fóliával lezárt salátás tál, épp a hűtőbe akartam elrakni, mivel a szomszéd ugye még nem volt otthon. Samira valahol arra sündöröghet, elvégre, a kaja szag mindig csalogató.
- Samira, gyere ide. – Szólongatom higgadtan és barátságosan, és mikor meglátom a kanapémon fetrengeni, sóhajtva csóválom meg a fejem. Micsoda szerencse, hogy arra sem jutott még időm, hogy leszedjem róla a fóliát, így baja biztosan nem lesz. - Gyere szépen, a gazdi vár. – Közben Mickey jutalomfalatjaiból leveszek kettőt, hogy ha mással nem, hát azzal kicsalogassam. Lázadó kiskamasz még így tippre, szóval beletelik majd egy kis időbe, mire mindent úgy tesz, ahogy a gazdája szeretné. Erre azért már farok csóválva megindul, és egészen addig csalom, amíg ki nem érünk az ajtón kívülre, hogy minden adott legyen ahhoz, hogy végre eltűnjenek a portámról. Az egész napom szét lett cseszve ezzel a csodásan beépített hangulati elemmel, viszont nem vagyok az a finom kis nő, aki fülét-farkát behúzva elvisel mindent a külvilág részéről.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Vas. Jan. 08, 2017 9:43 pm
 



 


Riley & Jake

Welcome my new neighbour!





Türelmes tudok lenni, ha a helyzet úgy hozza, sőt megértő is, de nem ma reggel. Egy, a húszas évei elején járó beteget vesztettem el emberi hülyeség miatt, és nincs kedvem még a kedves, és új szomszédot is játszani, ha elpattan a húr, márpedig az, hogy a kutyám kompromittáló esetére kell hazaérnem, cseppet sem könnyíti meg a napomat. Nem igazán tudom, hogy mit vártam, amikor tegnapelőtt begurult az utcába a költöztető autó, de valamiért a fejemben egy tökéletes család képe élt, amint a férj a feleségével, és a két gyermekével együtt a külvárosba költözik, hogy az álmaikat éljék meg. Már régen nem ebben az idillben gondolkodtam, elmúltak azok az idők, hogy a házasságon, és a gyerekvállaláson járjon az eszem. A munkám, és legfőképpen az öcsém megtalálása miatt vagyok ebben a nyamvadt városban, és ha a nyomára bukkanok, az is biztos, hogy már nem sok időt fogok itt tölteni, tehát addig nem ártana elvegyülni, és nem felhívni magamra a figyelmet...kár, hogy erről a két nyolc hónapos ebem nem így vélekedik.
- Vigyázzon a szájára, Miss… - préselem össze az ajkaimat a verandán állva, mert könnyedén válhatok tapló görényből dúvaddá is. A szüleim emléke szent és sérthetetlen, csakis nekem van jogom szapulni őket, vagy a számra venni a nevüket, ehhez egy vadidegennek semmi köze, de jobb is, ha elzárom azt a szelepet, és nem engedem ki a szellemet a palackból. Ma nem kellene.
- Részegen aligha műthetnék, és nem, eszem ágában sincs elköltözni innen, ha már hamarabb költöztem ide, mint maga. – fújtató hárpia, egy kantáros nadrágban. Az összeállítás éles ellentétben áll a kinézetével, mert úgy felvágták a nyelvét, mint egy mérgezett kígyónak. Sürgetném, hogy essünk már túl ezen a kínos találkozáson, elvégre nekem is az a legnagyobb kívánságom, hogy bemehessek a házba, és kinyissak egy jó üveg whiskeyt. A kutyája is befut egy jó szóra...soha nem kedveltem a németjuhászokat, nagyok, és piszkosak. A női mivolta, ha nem lenne elegendő, még jön a brillírozással is.
- És most hova szarjak, hogy a kutyája hallgat a vezényszavakra? Gratulálok. – tapsolom meg egy grimasz kíséretében, amikor a csúnya vicce felett már nem hunyhatok szemet.
- Most fenyeget? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet, de befut az enyém is, így a maradék energiámat inkább arra fordítom, hogy kicsit megdögönyözzem Samirát. Üres ház várna haza, ha nem lennének, és ezért hálát adok az égnek, nem utolsó sorban terápia jelleggel kerültek hozzám. Az oroszországi küldetésem után rémálmok gyötörtek, és az indulatkezelési program sem segített, így menekültem a kutatáshoz, és a huskykhoz. A megjegyzését már el is engedem a fülem mellett, mert valóban nem tartozik rá, hogy mit csináltam, vagy honnan jövök. A bakik mindig a legváratlanabb pillanatokban ütnek be, és ez most sincs másképpen. Samira eltűnik a nyitott ajtó mögött, a németjuhász követi, és nekilök a gazdájának. Roppantul élvezném más esetben, hogy egy női mellnek csapódok, bele is fulladnék egy éjszaka erejéig, de a villámokat szóró tekintettel már végképp nem tudok, mit kezdeni, és nem is akarok. A javaslatomba is beleköt, majdnem vissza is ránt, hogy ő majd intézkedik, nekem kívül tágasabb.
- Ahogy óhajtja, kegyed. – tartom fel a kezemet védekezően, de mielőtt még kilépnék a verandára, körülnézek. Mindenhol dobozok, fóliával lefedett bútorok állnak. Valóban nem lehetett még ideje kicsomagolni se, de ez az ő magánügye. A Mickey névre hallgató jószág úgy ül mellém, mintha vigyáznia kellene rám, de Dózer a kerítés másik végéből már ingerli is, és ugatási párbajra hívja.
- Csend legyen Dózer. – tartom fel a kezemet, és elfüttyentem magam. A két füle hátraáll, és leereszkedve a hátsójára, végre elhallgat. A fejem majdnem szétszakad, és jólesne egy zuhany is, de előtte tenni fogok, hogy ez a jelenet a jövőben ne ismétlődjön meg. A percek csak telnek, és már azon vagyok, hogy benézzek, mégis mi a jó büdös franc történik odabent, amikor kinyílik az ajtó, és két jutalomfalat reményében a kislányom lelkesen csahol, mire meg is kapja. Nem rossz módszer, el kell ismernem, hogy ért az állatokhoz, de biztosan nem fogom szóban megdicsérni.
- Lábhoz, Samira. – csettintek egyet, mire rám tekint, és végtelen örömmel szalad nekem. Nem érdekel, hogy milyen szétcsúszott állapotban vagyok, felemelem, és a karomban viszem át.
- További szép napot! – pillantok a nőre, és faképnél hagyva battyogok át a saját térfelemre. Egy kézzel kell kinyitnom a kaput, de megérte, mert megvan Sami is, így letehetem a földre.
- Skacok, ez a jövőben nem fordulhat elő még egyszer. – megrovóan tekintek rájuk, de olyan kajla szemeket meresztek rám, hogy megenyhül a szívem, és a vörös köd is felszáll az agyamról. A bejárati ajtóval elbíbelődöm, aztán adok nekik kaját, és egy kis időt nyerve a garázsba megyek, de előtte még belebújok egy fekete pulcsiba, és a fejemen megigazítom a sapkámat.
- Ez jó lesz. – két erősebb deszkát ragadok meg, és csapom a hónom alá, aztán szögeket szedek össze, és egy kalapáccsal együtt vonulok ki az udvarra, miközben a postás éppen előttünk áll meg.
- Jó reggelt Mr. Lester, nem tudja, hogy Miss Cooper merre lakik? – érdeklődve tekintek fel, és odasétálok a kertkapuhoz.
- Kicsoda? – pillantok a kezében tartott borítékra.
- Riley Cooper, azonnal kézbesítenem kellene, mert a rendőrségtől jött. – azonnal kíváncsiság éled a kék íriszeim mélyén, és megjátszott könnyebbséggel nyúlok át a kerítésen.
- Valóban…az új szomszéd. Majd én átveszem, és odaadom neki. – alá is firkantom, és a búcsúzkodás után a szerszámokat félretolva olvasom el a feladót.
- Nocsak…nocsak…rendőr kisasszony. – nézek fel, és úgy döntök ezt egyelőre megtartom magamnak, és majd később kézbesítem az új szomszédnak. A zsebembe süllyesztve, nekilátok a kerítés javításának egy elégedett mosollyal az arcomon…

Vissza az elejére Go down
Riley Cooper
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Sophia Bush

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Pént. Jan. 20, 2017 10:50 pm
 



 


Jake & Riley
- Majd, ha maga is így tesz. – Velem rossz lóra tett, ha a női jóérzésre és szép lélekre apellál. Olyan tekintetben kiváltképp, ha fenyeget, mert biztosra veszem, hogy meg tudnám lepni, nem is kicsit önvédelem tekintetében. Nem kell hozzá a kutyám, hogy megvédjem magam, sőt, a fegyverem sem. Azt meg csak nem gondolhatta, hogy majd szó nélkül hagyom, hogy sértegessen… na majd pont. Nem vagyok én olyan szelíd lányka.
- Nagyszerű. Én sem megyek sehová. – Nem mintha neki lenne joga megmondani, hogy én költözzek el. Semmi köze úgy alapvetően ahhoz, hogy ki lakik itt, és még csak jóban sem kell lennünk, amennyit én itthon vagyok, engem aztán abszolút nem érint, kiféle, miféle a szomszédom. A bosszúálló, másik orra alá borsot törő típus meg nem vagyok, bár nyilván nem viselném el, ha irányomba ilyen lenne a fogadtatás, de bízom benne, hogy eddig nem kell elfajulnia a dolgoknak.
- Leginkább a saját mellékhelyiségébe, lesz szíves. – Atya isten, mekkora mosdatlan bunkó. Hát holt biztos, hogy két szót sem tervezek váltani vele a jövőben, még azt is meggondolom, hogy köszönéssel fárasszam-e magam őt illetően. - Jaaaa, hogy azt csak magának szabad? Nem is tudtam. Úgy tűnik, itt maga a helyi kiskirály, aki bármit megtehet, mindenki másnak meg kuss a neve. – Abból részemről nem eszik. Mindenesetre alig várom, hogy elhúzzon innen a francba, semmi kedvem a továbbiakban még ennyire sem tépni a számat. Nem szívlelem azokat, akikkel szemben kénytelen vagyok így megnyilvánulni, mert egyszerűen ezt hozzák ki belőlem.
Kész csoda, hogy legalább hajlandó kinn maradni, ami azért is üdvözölendő a részéről, mert így legalább nem kell feljelentenem birtokháborításért, addig végképp nem szeretnék elmenni. A kutyát sikerül pár perc alatt kivarázsolnom a lakásból, és bármennyire is kedveljem az állatokat, és tartom szép jószágnak Samirát, remélem, a jövőben nem fogunk odáig eljutni, hogy még egyszer nálam köt ki. Jöhetne ő bármikor, de lehetőleg a gazdit hagyja otthon, vagy húzzon haza, mielőtt hazaér.
- Viszont! – Annyira vágyom arra, hogy elhúzzon innen, hogy nem közlöm, arra szükség is lesz, amennyire elcseszte a reggelemet. A franc essen belé, de komolyan. Menjen csak, sose lássam viszont. Nagyjából ez az, amire vágyom őt illetően, mert valljuk be, közel sem sikerült kellemesre ez a szomszédi röpke találkozó.
- Mickey, mehetsz, a kerítést kerüld el. – Becsukom az ajtómat, és vissza is téren a festéshez, de ezt a műveletet mindösszesen valamivel több mint öt percig vagyok képes művelni, mert megcsörren a telefonom. Röpke eszmecserét követően konstatálom, hogy a mai szabadnapom ugrott, mert jelenésünk van Mickeyvel. Ó, hogy a ragya verje ki. Imádom a munkámat, de így a büdös életben nem fogom befejezni a lakást. Ott helyben kiugrom a kertésznadrágomból, és ledobom a kanapéra, szintúgy a festékes pólómat, és totál lazán szaladgálok egy szál fehérneműben a nappalimban, tökéletesen megfeledkezve arról, hogy bizony a függönyök még nem kerültek fel, és simán belátni, mert pont a szomszéddal közös kerítésre néznek az ablakok. Mindebben nem is lenne igazából semmi, ha nem ugyanebben az időben kezdene kalapálni a csöppet sem kedves doki bácsi, én meg nem épp a kanapén végében heverő dobozból igyekeznék kivenni valami értelmes göncöt. Az egyenruhám nem szükséges, most csak fölösleges feltűnést keltenék benne, szóval valami hétköznapi kell.
Épp diadalittasan rángatom ki belőle a kedvenc farmeromat, miközben a tekintetem az ablak felé vándorol, annak a túloldalán meg kétségkívül a szomszéd tekintete köszön vissza. Hahh. Még van bőr a képén. Nem vagyok rest egy bűbájos mosolyt villantani felé, és megajándékozni mindeközben középső ujjam páratlan látványával, aztán sarkon fordulva, igen, ha már jól megnézett, nézze meg nyugodtan hátulról is a hibátlan hátsófelemet tangában… Mindenesetre a fürdő ajtót már olyan lendülettel vágom be magam után mérgemben, hogy kis híján kiszakad. Minél előbb fel kell tennem azokat a rohadt függönyöket, de bár tudnám, hogy melyik dobozban vannak… Én hülye olyan gyorsan raktam el mindent, hogy semmi sincs felcímkézve.
Pár perc múlva már az ajtóm felé mentem, odakinn magamhoz intve a kutyám, hogy betereljem az autóm hátsó ülésére, aztán kiálljak az udvarról. Irány a munka… Nem is baj, legalább levezetem a feszültséget.

//Köszönöm szépen, kedves szomszéd! Igazán intenzív volt. :DDD //
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Vas. Jan. 22, 2017 7:39 pm
 



 





játék vége






Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Vas. Jan. 22, 2017 8:38 pm
 



 


Riley and Jake

Hello, neighbour!





Az ünnepek elmúltak, és a karácsonyi katasztrófa miatt a munkám is magába szippantott. Életemben nem műtöttem ennyit, mint az elmúlt két és fél hétben. A legtöbb időmet a munkahelyemen töltöttem, és válogatás nélkül ragadtam szikét, hogy esélyt adjak a sérült embereknek a gyógyulásra. Jake Lester elve megdőlt, és behódolva a vezetőségnek, nem játszottam a ficsúrt, mert minden szabad kézre szükség volt, és ebben az esetben a szükség nagyúr. A szabadságom ideje is közeledett, de biztos voltam benne, hogy el kell majd halasztanom a szánhúzó kiruccanást, mert az ínséges idők bekövetkeztek, és jóformán az egyensúly is felborult, ami a magánéletemet, és a kutyáim eltartását illette. Nem szerettem, kifejezetten rühelltem, ha másokra voltam utalva, de mit tehettem volna? Még a teleportálást nem találták fel, és egyszerre nem lehettem két helyen, így a szomszéd néni, Mrs. Cole gondjaira bíztam a két rosszcsontot, hogy napjában legalább kétszer adjon nekik ételt, és friss vizet. A hideg éjszakák aggasztottak a legjobban, annak ellenére is, hogy ehhez hozzá voltak szokva, mégis az előteret a házban átalakítottam, és két fonott kosár várta a gazdájukat, hogy letelepedjenek oda, a kék meg a fehér párnára. A függőségnek köszönhetően, meg az élő lelkiismeret mintaszobraként nem mondhattam nemet a szombati lakógyűlésre…természetesen hol, na hol? Riley Cooper az idegesítő nőszemélyek táborát erősítette, de olyan szinten benyalta magát a lakóközösségbe, hogy a havi összeröffenést nála tartották…tartottuk meg (személy szerint tiltakozni akartam, de a Mrs. Cole iránti tiszteletem nem engedte meg, hogy megtegyem). Az utcában lakók jó ürügyet kaptak arra, hogy megleshessék az új szomszéd házát, esetleg friss híreket szedjenek össze a jövő heti pletykákhoz. Kivételesen itthon voltam, nem foghattam a munkámra, hogy ne vegyek részt rajta, és a kedves megmentőm külön megkért, hogy menjek át érte előtte, mert lenne egy kis feladata számomra, ha már ennyire „jóban lettünk”, és rábíztam az állataimat. Mindennek ára van, gondoltam magamban, de minden ellenszenv nélkül bújtam bele a fekete thermopulcsimba, meg a koptatott farmeromba. A lábbelim a szokásos, vajszínű bakancs lett, ha már úgyis a fél délelőttöt hólapátolással töltöttem. A szemben lévő ház verandáján állva már csengetésre emeltem az ujjamat, de Mrs. Cole megelőzött, és kitárta előttem az ajtót.
- Á, Jake…fáradjon beljebb. A lenti fürdőben kellene kicserélnie a villanykörtét. Tudja, drága már nem vagyok fiatal, és fájnak a lábaim is. Olyan nehéz erre egy normális férfit találni, aki segítene. – sóhajtva enged be az előszobába. Nem vagyok bunkó, megtörlöm a talpamat, és bepillantva először a régi komódon akad meg a tekintetem.
- Semmi gond Mrs. Cole, én ma éppen ráérek, és nem jelenthet gondot egy villanykörte cseréje. Merre találom a helyiséget? – tudakolom meg, de valamiért olyan ismerős az a bútordarab, így rá is kérdezek.
- Családi örökség, vagy esetleg aukción szerezte be? – mosolyodom el, és zsebre vágva a kezemet követem őt a fürdő irányába.
- Jaj, azt Morris hozta nekem ajándékba a múlt hónapban. A gyerekeinél nyaralt Kaliforniában, és egy bolhapiacon jutott hozzá. – hümmögve állok meg mögötte. Szóval Jason otthon járt a családi fészekben, mert amikor én utoljára hazalátogattam, akkor a családi ház még érintetlenül állt, vagy más tette rá a kezét a szüleim örökségére.
- Itt van kedveském. – áll meg a szűk folyosón, én meg kicselezve veszem szemügyre.
- Tetszett venni újat is? – még ki se kell mondanom, de már adja is a kezembe. Pár perc alatt sikerrel járok, és fény gyullad a retró fürdőben, ahol függönyös kád, és sárga, meg zöldes színezetű csempe várja a betévedőket.
- Köszönöm. Elszaladt az idő. Hozom a sütiket, és mehetünk Riley-hez. Micsoda aranyvirág az a lány. A minap segített bevásárolni nekem. – a hírtől grimaszba rándulnak az ajkaim, de a bájos mosolyt nem lehet letörölni az arcomról, amikor elindulunk a rémálmom felé. A néni belém karolva csoszog a jeges úttesten.
- Jake, képzelje Riley mindig olyan hiányos öltözetben van, nem is értem, hogy a szentem, hogy nem betegedett még meg. – majdnem hangosan felnevetek, ha a múltkori eset jut eszembe.
- Ms. Cooper szeret meztelenkedni, idegen tekintetek előtt is, nem hinném, hogy akkor félne egy kis megfázástól. – direkt hagyom kétértelműre a mondatot, mire elérünk hozzá, és megnyomjuk a csengőt, de többen is csatlakoznak hozzánk. Remélem a jövő hónapban nem nálam lesz a gyűlés, mert akkor felakasztom magam. Az ajtónyitódás pillanatában az arcomra fagy minden kedvesebb megnyilvánulás, és a rideg maszk marad. A levegőt vágni lehetne, de azért illedelmesen biccentek.
- Jaj, Riley drágám, hoztam neked sütit. Nagyon fájnak a lábaim, hol lehetne leülni, aranyom? – Mrs. Cole elenged, én meg a többi érkező elől menekülök be, és vegyülök el, de vagyok akkora tahó, hogy cipőben maradjak. A konyhában összeakadok Sarah-val…na ő tipikusan a háziasszonyok mintagyöngye.
- Jake maga is itt? Micsoda öröm, így biztosan részt vehet a pitesütésben majd a jövő héten. – éppen nyúlnék egy sütiért, de megakadok a mozdulat közepén.
- A miben? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet.
- A pitesütés. Minden év elején hagyományosan sütünk egy-egy adagot párosan, a jó ügy érdekében, és a lakóközösségünk egy vásár keretében eladja, hogy pénzt gyűjtsünk az árvaháznak. Ugye nem akar kibújni alóla, ha már ideköltözött? – bizalmasan érinti meg a vállamat, és mélyed bele zöld íriszeivel az enyémbe. Tudtam, hogy egy erdő közepére kellett volna költöznöm…


A hozzászólást Jake Lester összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 16, 2017 10:20 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Riley Cooper
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Sophia Bush

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Vas. Jan. 22, 2017 9:44 pm
 



 


Jake & Riley
Amikor egy hete Mrs. Cole azzal jött nekem két eszmecsere között a de mennyi tápot kell adni egy kutyának kérdéskör ben – jah, minden nap megkérdezte, mikor etette a drága közös szomszédunk kutyáit -, hogy mi lenne, ha nálam lenne a havi lakógyűlés. Nekem már az is meredek volt, hogy itt létezik ilyen, mármint, addig rendben, hogy társasházakban van, Jasonnel mindig elmentünk poénból a közös lakásunkére, de ezek családiházak, totál különböző lakókkal. A szembe szomszédaim példának okáért egy tök cuki házaspár három kölyökkel, akiknek a tizennégy éves kamaszfia meglepően szeret velem csacsogni, fogadni mernék rá, hogy belém zúgott, és ehhez nem is kell nagyon egoistának lennem. Ellenben a hét éves lányuk, és a fél éves kisebbik fiuk totál rabul ejtettek, bár nem vagyok sem a jópofizós, sem az a gyerekes típus. Kár lenne egyébként tagadni, hogy Jasonnel beszéltünk róla anno, de kész szerencse, hogy még nem jött el az ideje, most verhetném a fejem a falba. Visszatérve a lakógyűlésre, mivel alapvetően mindenkit megkedveltem, és Jaken kívül mindenkihez át is mentem egy tál salátával, ez viszonzott dolog is volt. Vélhetőleg vele is jobban indult volna az ismeretségünk, hogyha magamtól megyek át, nem a kutyák intézkednek a dologról. Sajnos másként alakult, és mivel mindketten kimutattuk a fogunk fehérjét, ez esélyesen már így is marad. Én ugyanis nem az a fajta vagyok, aki kétszer nekifut ugyanannak a dolognak, ha valaki nálam leírta magát, az többnyire maradandó.
Ez amolyan batyus móka, mindenki hoz valamit, hogy ne egy emberre háruljon további harminc megetetése, az mégis elég esélytelen vállalkozás volna, nekem legalábbis nincs időm arra, hogy mindezt összehozzam egyedül. Én a magam részéről a salátás frontot vállaltam, más a húsokat, megint más a köretet, volt aki a gyümölcslevekről, vagy épp szeszes italokról gondoskodott, legyen minden. Nyáron biztos kellemes kis kerti partyk kerekedhetnek a dologból, én azt sem tudtam, hogy miként fognak mind elférni nálam. Mindenesetre a hálószobámat bekulcsoltam, és elraktam a kulcsot, az mindenki előtt tabu, és ehhez ragaszkodom.
A salátákat hamar összedobtam, és legalább fél órája egyedül szórakoztatom Mr. és Mrs. Dawsont, lévén ők messze földön híresek arról, hogy mindenhová előbb érkeznek, mint kellene. Mivel erre figyelmeztetett Laura, a három gyermekes szembe tündér, és úgy alapvetően mindenkiről elejtett pár szót, hogy felkészülhessek, nem lepett meg a dolog, és még beszélni is tudtam velük miről. Elvégre Mr. Dawson nagy horgászőrült, Mrs. Dawson meg a nyugdíjas éve szabadidejét gyöngyből készült ékszerekbe öli, és azokat árusítja is. Könnyű volt hát szóba elegyedni velük, az utóbbi még hozott is ajándékba egy karkötőt, amit annak rendje és módja szerint magamra öltöttem, hogy ne sértsem meg, bár esélyesen nem lesz rajtam sokat.
Lauráék épp időben jöttek, mind megöleltek, élen a kamaszfiúval, ami kicsit feszélyezett, de amíg nem nyúlkál illetéktelen helyekre, addig ártalmatlannak nyilvánítom. Be kell vallanom, egész kellemes volt ez a fajta kedves közeg, és jól is esett a közelükben tartózkodnom, abszolút nem bántam, hogy így alakult, még akkor sem, ha szinte nonstop a Született feleségekben éreztem magam. Nyilván akadtak kellemetlen témák, mert főleg az idősebb hölgyek szerették pedzegetni, hogy ideje lenne már férjhez mennem, mint egy tisztességes lánynak. Nem akartam elmesélni senkinek, hogy én megpróbáltam, de sajnos nem így alakult. Következésképpen szalma vagyok, és ezzel mindenki hagyjon békén. Perszee, amikor Mrs. Cole azzal jött az első találkozásunk alkalmával, hogy mennyire csodálatos pár lennénk Jake Lesterrel, majdhogynem kiköptem az épp kortyolt vizet, annyira sokkolt vele. Nem győztem terelni a témát, jól beletenyerelt az öreglány, az biztos.
- Sziasztok, gyertek csak beljebb! Ohh, Laura, ugye megfoghatom a kis Johnsont? – Naná, hogy ideadta, még abban az időszakban voltak, amikor minden perc ajándék gyerek nélkül, nyilván átélték már kétszer, de rég volt a leányzójuk ilyen pici, az emlékek megszépülnek. Én jól megleszek a kisfickóval, a kölykök szeretik a mosolyomat, állítólag totál bizalomgerjesztő vagyok.
- Hopp, hallod, megint csengettek, gyere, nézzük meg ki az. – A lelkesedésem akkor sem tűnik tova, mikor meglátom az ajtóban Mrs. Cole társaságában Jaket is, akkor sem hagyom, hogy megint kihozza belőlem a tuskót. - Áhh, jöjjön csak, megmutatom merre van a kanapé, arra nyugodtan leülhet. – Azzal oda is terelem, de aztán megyek is a konyha felé, hogy mindenkinek cukiskodjak egy kötelező kört gyerekestül, ilyen helyzetekben néha olyan dolgokra vagyunk kényszerülve, amit egyébként nem tennénk meg. - Nézd csak, Johnson, ő itt Sarah, mondanám, hogy kóstold meg a rebarbarás pitéjét, mert isteni, de neked olyat még nem szabad. Ő meg itt Jake lenne, gondolom, találkoztatok már, ha nem, akkor adj neki egy ötöst úgy pasisan. – Közben szélesen mosolygok, de az említett férfi tekintetét gondosan kerülöm, mert hitem szerint mindkettőnknek jobb ez így.
- Jól hallottam? Pitesütés? És mi alapján rendezitek össze a párokat? – Jesszus, hát ez kész kínszenvedés lesz, egyedül simán összehozok egy pitét, még ha nem is ennék legszívesebben egy falatot sem belőle, de hogy valaki mással…
- Mi sem egyszerűbb, mindenki nevét felírjuk egy cetlire, és párosával kihúzzuk a neveket. Cserélgetés nincsen. – Atya gatya, milyen rettenet piték születhetnek ebből. Mondjuk, hogyha két pasit sorsolnak össze… - A biztonság kedvéért persze minden párosnak egy hölgyből és egy úriemberből kell állnia, beletelt pár évbe, mire rájöttünk, hogy az azonos nemű párosok egyik verzióban sem működőképesek. – Képzelem. Két csodaháziasszony együtt előbb nyírná ki egymást…
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Szomb. Jan. 28, 2017 12:05 pm
 



 


Riley and Jake

Hello, neighbour!




Mrs. Cole-nak sokat köszönhettem a héten, és nem is tagadom, hogy tartozom neki, ezért is mentem át, hogy kicseréljem a villanykörtét. Más esetben lehet nem lettem volna ennyire kedves, és odavágom az öreglánynak, hogy csinálja meg maga, de még sokáig (nem tudom ezt időben megmondani pontosan meddig), de itt szeretnék lakni, és akkor már nem lenne jó, ha a fél szomszédság utálna…elég Riley Cooper rendőrbiztos. Nem hiszem el, hogy éppen egy zsernyák költözött mellém, nem mondom, hogy nem imponáló, ha egy nő olyan szakmát választ, ami férfias, és veszélyes is, de nála aztán végképp kiégett a vonzalmi faktor, amikor kinyitotta a száját, és nem éppen virágnyelven adta a tudtomra, hogy kívül tágasabb. Nem sok híja volt, hogy lemondjam a lakógyűlést, de Mrs. Cole belém csimpaszkodott, a sütis tállal a kezében azt a benyomást kelhettük, hogy a nagymamám, vagy egy nagyon édes rokon. Kezdem megszokni, hogy Seattle nem Alaszka, és nem is Oroszország. Mindkét helyen élvezhettem a csendet és a nyugalmat, de itt…még gyűléseket is tartanak. Remélem addig nem jutunk el, hogy valami klubba is be kelljen lépnem, mert akkor megfontolom az átcuccolást a belvárosba.

A csengetés után két nagyobb lélegzet következik, és megvárom, hogy kinyíljon az ajtó, de arra nem számítok, hogy egy babával jön elénk a házigazda. A kisfiú még édes is lenne, ha nem lenne fóbiám a nyáladzó kölyöktől, akik a síráson és az evésen kívül nem tudnak mást. A női genetika egy tökéletes találmány, mert valahogyan ráhangolódnak a kis törpékre, de én?! A hideg is kiráz, ha eszembe jut, hogy valaha belőlem is apa lehetne. A két kutya kárpótol mindenért, és a szex sem olyan élvezetes, ha abból kilenc hónap múlva egy sírógörcs jön a világra. Fintorba torzulna az arcom, de finoman lépek le, és engedem előre a két hölgyeményt, nekem jobbra el, és íme, legalább felfedezem, hogy milyen Miss Nagyszájú konyhája. Az otthonos jelző jut azonnal eszembe, és nem tagadom, hogy sikerült meglepnie…valahogyan a sok doboz láttán nem gondoltam volna, hogy sikerül kipakolna, és egy élhető lakot berendeznie. Batyus találkozó…még egy rohadt vizet se hoztam át, mert nem hittem volna, hogy komolyan beszéltek. Mi ez valami összeesküvés az új lakók ellen? Kicsit félek is, de olyan jól néz ki az a keksz, amiért nyúlok, amíg Sarah…be nem támad.
- Pitesütés, ez olyan beavatós buli? – fordulok felé a törzsemmel, de azért nem hagyom figyelmen kívül, hogy miért is jöttem ide, mert nekem is igenis számít az a rohadt keksz. Két napja mikrós kaján élek, és kezdek megbolondulni. A főzés nem áll közel hozzám, és konyhatündér sem vagyok. A marha steakemre nincs panasz, de azt csak akkor készítem el, ha be akarok vágódni egy nőnél. Mostanában erre se volt példa.
- Jaj, Jake, hát nem veszi észre? Ez egy újabb dimenzió az életében. Akit mi egyszer befogadunk, azt nem eresszük el. – kacsint rám, és intim közelségbe kerülve simogatja az egyik vállamat. Nem szeretem, ha a nők rám másznak, kiölik belőlem a férfiasságot, de ennek a csoda csajnak még ráadásul férje is van. kertvárosi szerető fog belőlem válni? Riley menti meg a helyzetet, vagy éppen ront rajta, azt első nekifutásra sajnos nem tudom eldönteni, de a gyerek a kezében még inkább riaszt.
- Egy cetli dönti el, hogy ki kivel lesz párban? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet, mert ez kezd rosszabb lenni, mint egy hálaadási napi vacsora, vagy egy összejövetel az onkológián.
- Igen, de szigorúan szomszéd-szomszéddal. Még a házaspárokat is szétszedjük, hogy legyen alkalmunk megismerni az utcában élőket. – legszívesebben megforgatnám a szemeimet, de ekkor egy kis kacsó ér hozzám, és megáll bennem az ütőér is. Johnny összemaszatolna, de csak ártatlanul pislog fel rám.
- Helló… - fogom meg az aprócska ujjacskákat, de nem nézek Riley-ra. Egyikünknek se jó, ha ennyi ember előtt esünk egymás torkának.
- Annyira édes pár lennétek. – lelkendezik Mrs. Cole a háttérbe, és erre szoborszerűen megmerevedek, és teszek egy lépést hátra.
- Gyerekek…ideje lenne felírni a neveket a pitesütésre, de előtte nem ártana beszélnünk a bűnözésről. Múlt hónapban betörtek Mr. Harrison házába, de a rendőrség későn ért ki, és a tettesek elmenekültek. Úgy döntöttünk, hogy minden éjszaka tartunk egy kis razziát, és ellenőrizzük az utcát, sőt külön figyelmet fordítunk azokra a házakra, ahonnan tudjuk, hogy elutaztak a lakók. Ma estére kellene két önkéntes. Kik legyenek azok, hmm? – beállok Sarah mellé, aki megragadva a tenyeremet a magasba emeli, mintha egyszerre jelentkeztünk volna.
- Majd én vállalom Jake-kel. Rick elutazott, és jól esne, ha tudnám, hogy biztonságban vagyunk. – mosolyogva pillant rám…micsoda egy megátalkodott némber. Az arcomra erőltetett vicsorral bólintok.
- Rendben, akkor ma este én leszek Sarah-val… - sóhajtok egyet, és azon nyomban eleresztem a kezét, és a házigazda felé lesek, aki éppen engem vizslat. Érdekesen csillog a szeme, na és a gyerek a kezében? Megmagyarázhatatlan páros.


A hozzászólást Jake Lester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 11, 2017 9:11 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Riley Cooper
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Sophia Bush

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Szomb. Feb. 04, 2017 7:50 pm
 



 


Jake & Riley
Távol álljon tőlem, hogy mások felett ítélkezzek, éppen ezért mindenki azt csinál mindenkivel, amit akar, attól függetlenül, hogy férjezett, avagy nem. Biztos csodás a házassága. Az ilyenek miatt gondolom, hogy csak púp az ember hátára a házasság, megtettem volna Jasonnel, de még egyszer ilyen trutyiba nem keverem magam. Kell a fenének, hogy elcsavarják a fejét, és képtelenség legyen normális fejjel gondolkodni. Valahogy nem igazán fér a fejembe, hogyha már valaki örök hűséget fogadott, miért kell ilyen szemérmetlen módon rányomulni egyek pasikra. Amúgy, ez a Jake mindenkivel ilyen normális, csak engem tisztelt meg a szúrós, szálkás, csöppet sem könnyed modorával? Pokróc… Mindegy, a mai napomat nem fogja elrontani, ebben biztos vagyok.
Mrs. Cole hangja és mondandója megüti a fülemet, hiába lehet édesen idillikus a jelenet, szerintem senki sincs tisztában azzal, hogy Jake és én mennyire nem szívleljük egymást. A zéró szimpátia szerintem mindkettőnk részéről tökéletesen adott, és ez olyasmi, amiből nem feltétlenül lesz fantasztikus, világra szóló barátság sem, nemhogy lakodalom, ha már ennyire összeboronálni igyekszik bennünket.
Johnnyval vagyok többnyire elfoglalva, gügyögök neki, ahogy a legtöbb nő a babákkal, ezt szerintem egyszerűen nem lehet kikapcsolni, kizárt dolog. Hallom ugyan, hogy az éjszakai razziákról van szó, de nekem eleve ez a foglalkozásom, és minden este, ha hazajövök, eleve végigjárom a környéket Mickeyvel, szóval nem igazán szeretném, hogy még éjszaka is ezzel kelljen foglalkoznom. Azért nem árt, ha ennek hangot is adok, mielőtt még úgy ítélik, nem vagyok sem túl lelkes, sem túl segítőkész.
- Én szívesen körülnézek minden este, amikor hazajövök beosztástól függetlenül. – Ajánlom fel mosolyogva, mégiscsak én volnék a hivatásos, nemde? Fegyverem is van, bár szolgálaton kívül aligha tanácsos használni, szóval bízom benne, hogy nem fog sor kerülni olyan esetre, hogy használnom kelljen. Egyébként sem ismerem még eléggé a lakóközösséget, bár elméletileg csak pár fő akad, aki most nincs jelen, és az arcmemóriám kiváló.
Nem sokon múlik, hogy ne közöljem halál lazán Sarah-tól, hogy attól nem lesz biztonságban, ha megdugatja magát, de mint már említettem, mit sem számít számomra, hogy ki-kivel-mit-mikor-hol csinál. Csak hajrá. Úgyis olyan kis nyájas a kisasszony, biztos jobban kijön a kedves szomszédommal, mint én. Igaz, én szintúgy remekül kijövök mindenki mással.
- Tényleg, Sarah, mikor ér haza a férjed? Ijesztő lehet abban a nagy házban egyedül. – Nem akarok én semmilyen nyulat kiugrani a bogárból, csak amolyan egészséges érdeklődés.
- Jaj, kedveském, de hát te is egyedül vagy. – Kotnyeleskedik bele Mrs. Cole, és mellém lépve csippenti össze olyan tipikusan nagymamisan Johnny arcocskáját, aztán a poén kedvéért még én is kapok.
- Én már megszoktam, hogy magamra kell vigyáznom, más, hogyha valaki mellett van egy férfi. – Rezzennek meg az ajkaim, mert volt idő, hogy mellettem is volt olyan, akinek a kedvéért mindent eldobtam volna, csak boldoggá tehessem. Sajnos nem így alakult, és következésképpen ilyen téren már bezárkóztam, egy-egy kaland belefér, de nem viszem túlzásba azt sem. Olyan vagyok, mint egy ötvenes magányos hölgy a menopauzán túl. Valahogy kikapcsolt az agyam ilyen téren.
- Elméletileg két nap múlva már itthon lesz, hála az égnek, már annyira hiányzik. Ha érted, mire gondolok. – Még kacsint is rám, közben meg ragad Jakere, bosszantó, hogy valaki ennyire nem veszi észre magát, de hát istenem. Szerencsére nem vagyok férfiból, hogy rám cuppanjon, bár akkor lehetséges, hogy nem érdekelne, kinek van férje, s kinek nincs. Nőként azért ennél sokkal érzékenyebb vagyok erre a témára. Kíváncsi vagyok azonban, hogy Jake miként reagálja majd le az esetleges közeledést.
- Riley, szokás szerint isteni ez a saláta, mi a titkod? – Jön oda hozzám Laura mosolyogva, a tányért le, Johnnyt meg elveszi tőlem, mert úgy tűnik, kezd kicsit nyűgösebb lenni.
- Az exemtől tanultam, állítása szerint ez volt a kedvenc fogása az édesanyjától mindig is. – Ha valami, legalább ez maradt belőle, de ennyivel van ennyi, igazán sokat sosem tudtam a családjáról, nem beszélt róluk, mindig azt mondta, hogy a múltba nézni nem érdemes, ő inkább a jövőre koncentrál. Mondhatom, remekül sikerült.
- Mindenképpen kérem majd a receptet! – Mosolyogva bólintottam, szívesen odaadom, nem családi örökség, jobban mondva, nem az enyémé, de mivel Jason sem tartotta titokban, én sem fogom.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Vas. Feb. 05, 2017 5:29 pm
 



 


Riley and Jake

Hello, neighbour!




Sarah figyelme legyezné a hiúságomat, ha nem adná ennyire könnyen magát, és nem számítana a szememben, hogy férje van. Nem szívesen mérném össze az erőmet egy másik felszarvazott bikával, mert rámásztam az állítólagos, szende nejére. A jó közösség, és a saját lelki békém érdekében a nullára redukálom a szomszédolást, és csakis a legszükségesebb szituációkban akarok részt venni, de úgy tűnik, hogy a pitesütést, meg a járőrözést nem fogom megúszni, bár akad itt olyan nőszemély is, aki a foglalkozása miatt hisz sokat magáról, és ezzel be is bizonyítja, hogy éppen annyira be akar vágódni a kedves lakóknál, mint én. Eszem ágában se volt kicserélni Mrs. Cole-nál a villanykörtét, de van két kutyám, akiknek ételre is van szükségük, ha nem vagyok itthon, és ha már egy szomszéddal kevesebb szerepel a listámon, akkor arra az egyre jól vigyázzak. Fintorba torzul az arcom, amint a kettős elkezd beszélgetni.
- Khm…Rin tin tin akcióban. – köhögcsélek, és inkább bekapok egy sütit, mert hirtelen túl sok ellenkező nemű lett körülöttem. Hol vannak ebből az utcából a férfiak? Most komolyan a kórházban kell ismerkednem, és pasis programokat szervezni, mert egyetlen szomszéd sem ismeri a fűnyíró, vagy a sör fogalmát? A süteménybe majdnem beletörik a fogam, és meg kell simogatnom az arcélemet elterelésként, de azért ott bujkál a negédes mosoly az ajkaimon.
- Nem minden nő szorul védelemre Mrs. Cole….Ms. Cooper meg tudja védeni magát, és ha már egy betanított eb áll a rendelkezésére, akkor attól tartok, de a betörők sem fognak erre kószálni. – jegyzem meg kissé sértett hangnemben, de erre Laura kontráz rá.
- Jake szerintem Riley is félhet, vagy akadhat olyan helyzet, amikor segítségre szorul. Sarah-nak is annyi a tartanivalója, mint neki, de ha jól tudom Sarah, akkor nálatok még a riasztórendszer is új, nemde? – dönti oldalra a fejét a háromszoros anyuka, és már azt hiszem, hogy vita fog kialakulni közöttük, de valaki elterelni a figyelmet, és a salátákra tér ki. Komolyan mondom, hogy eret fogok vágni, és beállok egy szektába, csak ne kelljen eszmecserét folytatnom pelenkákról, meg hasonló cuki, rózsaszín témákról.
- Milyen saláta? – ha már ennyien dicsérik, kénytelen vagyok a kíváncsiságom oltárán adózni, és beállok az érdeklődők sorába. Az egyik tányért csenem el, és fél füllel hallgatózom, miszerint az exétől tanulta. Melyik pasi tud főzni, ugyan már…én következem, és a szedőkanál segítségével egy keveset teszek fel a sajátomra. A műanyag villa a nyerő, és amint a számba veszem az első falatot…borzalmasan ismerős érzések kerítenek a hatalmukba.
- Ms. Cooper…öhm az exe receptje alapján készült ez a fogás? Kizárt, ez lopás, vagy hazudott magának. – emelem fel a hangomat.
- A tökéletesség érdekében még hiányzik belőle egy csipetnyi bazsalikom, de ez olyan… - többen rám szegezik a szemüket, és muszáj lenyelnem az ételt, meg a szavakat is. Kizárt dolog, hogy az én anyám receptje kikerült volna bárhonnan is. Mekkora egy hazug némber. Nem akarom szapulni, mert Laura már így is szemmel tudna ölni.
- Valamit félrenéztem. – vonom meg a vállamat, és átadom a terepet másnak, de iszonyúan ideges leszek.
- Tudják mit…tévedtem. Ms. Coopert ugyanúgy megilleti a védelem, és egy kutya sem biztosíték, hogy ne törjenek be hozzá, ezért vele fogok ma este tenni egy sétát. – a célszemélynek a barnászöld íriszeibe mélyedve, üzenek. Elkaplak, megtalálom a gyenge pontodat, és kicsinállak, ha rajtam múlik.
- Nézzük akkor a jótékonysági sütést…én húzok először. – Mrs. Cole Laura férjével kerül össze, enyhén tör rám csak a nevethetnék, de aztán az én nevemet húzzák ki.
- Jake…maga kis rosszcsont pedig Riley-val fog sütni. Isteni egy páros, még együtt is ügyelnek. Nézzük….tovább. – a torkomon akad a sajt, és elindulok, hogy kerítsek egy poharat. Én meg ő? A pite tésztájának az összeállításáig sem fogunk eljutni. Kitalálok valamit, mert kizárt, hogy egy helyiségbe legyek bezárva vele. A konyhában kutakodva rálelek egy üvegpohárra, és megtöltöm vízzel a csapnál. Nagy kortyokban nyelem le, és támaszkodom rá a pultra. A saláta, most meg ez? Biztosan rendőr? Fel fogom bontani a levelét, már nem érdekel a jó szomszédi viszony. Nálunk annak örökre vége.

Vissza az elejére Go down
Riley Cooper
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Sophia Bush

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Szer. Feb. 08, 2017 2:35 pm
 



 


Jake & Riley
Jake bezsebel tőlem egy elég ronda pillantást a Rin Tin Tin-ezésre, és legszívesebben vitába szállnék a bunkó megjegyzés okán vele, de jobbnak látom nem parádézni ezen a szomszédi összeröffenésen. Gondolom, a jövőben is csupa szép és kedves megjegyzésünk lesz egymás felé.
Azt sem fogom szavakkal illetni, hogy miként nyilatkozik rólam olyan dölyfösen, mintha épp a büszkeségébe gázoltam volna, holott ilyet abszolút nem tettem. Laura kap egy széles mosolyt a szavai nyomán, de aztán a salátám kerül előtérbe, örülök, hogy ízlik másoknak, noha nem tudom, miért nem dobtam ki egyszerűen a repertoárból, hogy egyértelműen Jason jut róla eszembe, ez pedig határozottan nem a legkellemesebb érzés, sőt.
- Nem az exem receptje, hanem a megboldogult édesanyjáé volt. - Tragikus baleset folytán elhunytak a szülei, de ehhez aztán a világon semmi köze senkinek, tehát nem fogom ragozni. - Hogy érti azt, hogy lopás? – Vonom fel a szemöldököm. Ez rendkívül furán hangzott, főleg, ha azt veszem figyelembe, hogy a vezetékneve is sokként ért, mikor megláttam a minap a postaládáján, de meggyőztem magam arról, hogy csak véletlen, elvégre Jason sosem beszélt arról, hogy lenne tesója, igaz, távoli unokatestvér is lehet ugyanolyan névvel. Én a magam részéről makacsul ragaszkodom a véletlen egybeeséshez, nyugodtabb tőle a lelkem.
Várnám, hogy folytassa a megkezdett mondatot, mert valljuk be, meglehetősen furcsa ezt ilyen formán hallani, és még csak nem is az zavar, hogy szerinte hiányzik belőle még némi bazsalikom, amit én speciel annyira nem kedvelek, szóval sosem viszem túlzásba. Még csak azt sem mondom, hogy nem muszáj megennie, az akadjon a torkán inkább a nyelvemen van, de nem rontom mások előtt a renomémat, szóval hagyom, hogy leülepedjen az egész, azaz hagynám, de amikor Jake megjegyzi, hogy velem fog ma este őrködni, a magasba szaladnak a szemöldökeim.
- Nem hinném, hogy ez olyan jó ötlet lenne, és Sarah láthatólag nagyon lelkes miatta. – Húzom el a számat, hát nekem rohadtul nincs kedvem ezzel az ipsével órákat eltölteni, inkább megyek, és verem addig ütemesen a fejemet a falba, annak is több értelme lenne. Mrs. Cole azonban leint, mert őt meg már a húzás érdekli sokkal jobban. Lenyűgöző. Vagy hogy stílustalanabbul fejezzem ki magam: basszameg. Az rejtély, ami a pasas szemeiben megbújik, olyan elemi gyűlöletnek tűnik, amire valljuk be, nem szolgáltam rá, egyetlen vitánk volt, ami nagyrészt az ő parasztsága okán fajult el, szóval fogalmam sincs, mi ez az egész. Nem is érdekel, essünk túl rajta, és kész.
Akkor lesz az egész még sokkal fantasztikusabb, amikor még a pitesütésre is mellé sorsonak. Erre innom kell egy sört, letojom, hogy nők ilyesmivel nem élnek, én pont igen, bár elég ritkán… Úgyhogy kiemelek egyet a hűtőmből, és pillanatokon belül szisszen egyet, ahogy kibontom. A rohadt életbe… Mi jöhet még?
- Jaj, Riley édes, a sör olyan ízléstelen egy nő kezében. – Ó drága Sarah, semmivel sem ízléstelenebb, mint ilyen nyilvánvalóan flörtölni a férjünk távollétében. Nyilván savanyú a szőlő, bár ha tudnád, hogy mennyire nem pendülünk egy húron Jakekel, tutira nem zavartatnád magad.
- Ahogy mondani szokták, ízlések és pofonok. Bevallom, jobban szeretek meccset nézni a tévében lazításként és sört inni közben, mint kötögetni meg sütit sürni. – Egészen lesápad, mellettem Laura elneveti magát, Mrs. Cole meg annyira belemerült a párok sorsolásába, hogy szerencsére nem hallotta.
- Apropó, Jake, ha már ennyire rend a lelke mindennek. A kedves postásunk mondta, hogy maga vette át pár napja az egyik fontos levelemet. Szeretném megkapni. – Mosolyog rá negédesen, ha már ilyen csodás közönségünk van, bedobom a dolgot, nekem csak jó, hogy vannak tanúim arra, hogy szépen kértem. Ha nem kapom meg, fel fogom jelenteni, mert mindennek van határa.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Szomb. Feb. 11, 2017 9:19 pm
 



 


Riley and Jake

Hello, neighbour!




Kevés ideje ismerem ezt a szeles várost, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez nem az én világom. A kutyáim miatt választottam a külvárost, de egy percig se hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz beilleszkednem. Gyűlölöm a tömeget, a színjátszást. Alaszka havas buckái, és a magány…visszasírom a fél évvel ezelőtti állapotot. Az elmúlt hetekben úgy érzem, hogy egy lettem a sok orvos közül, nem pedig az, aki voltam. A nagybetűs neurológus, a kiváló szakember, akinek a nevét betegek adták át szájról szájra. Hiányzik a kisebb, de modernebb közeg, ahol nem a mennyiség, hanem a minőség volt a lényeg. A pénz magában nem érték, ha nem tudom jóra fordítani. Az itteni életem sem fenékig tejfel, a házat bérlem, nem az enyém, és nem is baj, mert nem akarok sokáig itt maradni. Az öcsémet kutatom, ha meglelem, akkor ezt a nyamvadt helyet is a hátam mögött hagyom. Az átlagos élet nem megy nekem, annyi szörnyűség után, amit láttam a keleti fronton, nem megy, hogy egy kisvárosi orvosnak adjam ki magam. A gyakornokok, és a rezidensek között sem akadtam egyetlen épeszű jelöltre sem. Mi az, ami mégis a legjobban irritál? A külvárosi máz. Könyörtelenül vonz magával a lakóközösség, a csudi jó programok, a segítségnyújtás. Keserű a pirula, de le kell nyelnem. Jópofizok, Mrs. Cole nem tehet róla, hogy utálom a közönséget, de istenem egy öreglánynak mégsem tehetek keresztbe. Az elmúlt hetekben lassan a szike a kezemhez nőtt, és nincs időm a nyomozásra sem, és ekkor még jön egy tapló szomszéd is, akinek a kutyája nem bír a vérével, és rástartol az enyémre. Samira tiltólistás, a mentőövem. Sokan nem értik, hiszen nem tudhatnak az életem minden apró részletéről. Nem is avatom be őket, jobb megmaradni a bunkó, és tapló férfinak a másik házból. A túl sok ingertől agresszívvá válok, és éppenséggel Riley Cooper erre asszisztál rá a mai délután folyamán.
- Egyre jobb. – feneketlenül nagy a szám, de nem hagyhatom szó nélkül a salátáját. Az exe nem is érdekelt volna eddig, ha kísértetiesen nem hasonlítana ez a recept az ÉN ANYÁM kitalált keverékére. Ökölbe szorul a kezem, és le is teszem a tányért, meg annak tartalmát a pultra. Korántsem a jókedv repített ide, megpróbálok normális életet élni, ahogyan erre szokás. Nem firtatom az ellenérzéseimet a témával kapcsolatban, mert a többiek fényévekkel előttünk járnak téma ügyileg, és nem veszik tudomásul a közöttünk ugráló energiabombát. Adok én neked mindjárt finom salátát! Meggondolatlanul szalad ki a számon a kijelentés a lopást illetően, de leállok, mert közben zajlik a sorsolás, és szeretném tudni, hogy kivel fognak összetenni. A név hallatán kapok egy kisebb agyérgörcsöt is, de próbálok lehiggadni a konyha magányában, amíg a többiek a biztonságról, a pitesütésről, és az adományozásról csevegnek. Hova csöppentem, ez valami rossz vicc? A konyhapulton támaszkodom meg, elrejtőznék a világ elől, de jön utánam, pontosabban a hűtőhöz, és a feminista vita környékén már kidagad egy ér a homlokomon, de a tetőpontot akkor érem el, amikor a kisasszony fennhangon megjegyzi, hogy nálam landolt az egyik levele.
- Meg fogja kapni a levelét is Ms. Cooper, és ha tehetné, akkor a jövőben a Mr. Lester megszólítást használja, mert nem engedtem meg, hogy a keresztnevemen szólítson. – a poharat, ha nem is éppen belebaszom a mosogatóba, de közel kerülök ahhoz, meg aztán elfogyott a türelmem is a színjátékhoz.
- Mrs. Cole szerintem jobban járnánk, ha felcserélnénk a partnereket, és Sarah-val osztanának be a pitesütéshez, elvégre ő biztosan remek háziasszony. – gúnyos, már-már akár bájosnak is mondhatnám a vigyorom, amitől az említett nőszemély elpirul, a másiknak meg éppen az agyát akarom felhúzni. Odasétálok hozzá, a többiek a háttérben mérlegelnek, és óvatosan, egy szelíd mozdulattal nyomom neki a csípőmmel a hűtőjének.
- A sör nem nőknek való, a megjátszott keménység meg nem áll jól azoknak, akik egy ijedt kismadárhoz hasonlítanak odabent. – bökök a mellkasába a mutatóujjammal.
- Menősködhet a fegyverével, de amíg nem lőtt vele, nem lesz igazi rendőr sem. A jelentését megkapja ma este ügyelés közben. Ajánlom, hogy időben jelenjen meg, érthető? – mélyedek bele a barnászöld szempárba…ó igen, a legszívesebben megfojtanám. A harag ott vibrál a felszín alatt, centiméterek választanak el az ajkaitól, de megzavarnak minket.
- Minden rendben? – Laura jön oda, én meg kedvesen mosolyogva lépek el Riley-tól.
- Igen, csak ajánlottam neki, hogy máskor több bazsalikomot tegyen a salátájába, mert akkor pikánsabb ízt tud előcsalni vele. Ms. Cooper szeret kísérletezni, és határokat feszegetni, nemde? – elveszem a kezéből a sörösüveget, és feltartva egy mosoly kíséretében állok odébb, hogy belemélyedjek az unalmas kertvárosi csevejbe…


A hozzászólást Jake Lester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 17, 2017 11:34 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Riley Cooper
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Sophia Bush

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Szomb. Feb. 11, 2017 10:25 pm
 



 


Jake & Riley
- Ohh. Rendben. Mr. Illemtudás Nagymestere Jake Lester. – Nyald ki te büdös tahó. Ó te jó isten. Ez egyre jobb. Azt hiszem, halál fölösleges azon fáradnom, hogy azt a látszatot keltsem, nem gyűlöljük egymást totálisan, mert ő egy szalmaszálat nem tesz keresztbe ennek érdekében. Hát legyen, rajtam aztán nem múlik, a továbbiakban eszemben sincs úgy tenni, mintha nem lenne totálisan ellenszenves a számomra. Ha tehetném, megfojtanám egy kanál vízben. Csoda, hogy a pohár nem tűnik el, csak tudnám, hogy mi a francon cseszte fel ennyire az agyát, csak nem egy szaros saláta miatt. Elmebeteg, komolyan.
- Határozottan egyetértek, Sarah bizonyára készségesen elviseli egy hisztis pasi minden rigolyáját. – Ha már kétségbe vonta a háziasszonyi készségeimet, amiről rohadtul semmit nem tud, akkor eszemben sincs finomkodni, és most már csak az nem lehet tisztába a közénk feszülő ellenszenvvel, aki minimum vak és süket egyszerre.
- Mr. Lester. Tudomásom szerint nem vagyunk bizalmas viszonyban, szóval lesz szíves legalább két lépést hátrálni, különben úgy nekivágom a hűtőmnek, és megszégyenítem a szomszédság előtt, hogy csak úgy zörög. – Könnyedén meg tudnám tenni, és nem, közel sem hiszek magamról sokat. A hangom halk, és metsző, kivárok, de ha nem lép hátrébb, istenúgyse, megteszem, és akkor pisloghat. Nekem nem volt célom porrá alázni, eddig, de ő nagyon ezen ügyködik velem kapcsolatban, és valljuk be, ez olyasmi, amit nem szeretnék a továbbiakban csak úgy hagyni.
- Biztosan magából indul ki. – Amint a mellkasomhoz ér, a kezem egy pillanat alatt kulcsolódik a csuklójára, és indítom el a csuklót kifordító mozdulatot. Per pillanat leszarom, hogy orvos, de igazság szerint most csak azt akarom, hogy takarodjon kifelé az intimszférámból. - Húzzon a közelemből. Nem mondom még egyszer, ez volt az utolsó, hogy hozzámért, Jake Lester, a következő alkalommal vagy a csuklója, vagy a golyói fogják benni, nekem totál mindegy. És nem viccelek. – Hiheti, hogy csak keménykedek, de az alaptalan vagdalkozását eszemben sincs magára venni. Semmit sem tud rólam, arról se, hányszor lőttem a fegyveremmel, amiről valljuk be, szó sem esett még az este folyamán.
- Ez szerintem inkább magára jellemző. – Eresztem el feltűnés nélkül, de a sörösüvegre bizony erősen rászorítok, hogy még véletlenül se tudja kivenni. Ha valamiből, hát ebből legalább érezze, hogy sem most, sem máskor nem fogom hagyni, hogy elnyomjon egy ekkora farok…  - A hűtőben van még, nyugodtan szolgálja csak ki magát. – És mondjuk ne felejtsen el belefulladni. Én a magam részéről meg csatlakozom Laura pereputtyához, valahogy tőlük nem szalad világgá a lelki nyugalmam, és igyekszem nem szagolni a kedves szomszéd felé a továbbiakban, elég lesz nekem az a hülye esti járőrözés, vagy mi a franc.

Nagyjából három óra múlva oszlik el a tömeg, én még egy darabig takarítom a romokat, felhívom Qetst, hogy elmeséljem neki, milyen inzultus ért ma, és hogy a szomszéd még mindig a legnagyobb seggfej, akit életemben valaha láttam. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben máris túladni a házon, de senkit sem büntetnék azzal, hogy mellé költöztetem.
Megejtettem egy zuhanyt, mert minden pórusomból kajaszag áradt, kiszellőztettem, aztán magamra kaptam egy kényelmes farmert, póló, rá kardigán, aztán jöhetett a kabát, sapka, sál kombináció, bár olyan hideg nem volt, de mégiscsak az éjszaka közepe van. Fegyvert nem vittem, nem vagyok szolgálatban, mellesleg a szomszédban sem bíztam, nem vagyok hajlandó lehetőséget biztosítani neki arra, hogy ellenem fordítsa, tippre simán megtenné. Maradt hát szépen a széfemben. Még Mickey is itt marad, eszemben sincs hagyni, hogy a kutyám a céltáblája legyen, tuti, hogy kirágná az életemet vele, és nincs kedvem a gyökérségein felidegesíteni megint magam. Úgyis fel fogom, ez garantált.
Tekintettel arra, hogy úgy öt perccel hamarabb kiérek, megállok a kerítése előtt, nekidöntöm a hátam az oszlopnak, ami mögül nem látszom ki, ha jön kifelé, és várok. Jaj, szegény oszlop, biztos elrohad holnapra, hogy hozzáértem. Egy büdös szót sem szólok, mikor hallom, hogy jön kifelé, legszívesebben helyből pofán vágnám. Hümm, pont akkor lép ki a kertkapun, amikor a gondolat gyökeret ver bennem, de végül nem öntök még több olajat a tűzre, és nem lendül pofonra a kezem, pedig isten lássa lelkem, jelen pillanatban nincs más vágyam.
- Végigjárjuk a megadott területet, és nem szólunk egymáshoz. Úgy lesz a legegyszerűbb, aztán mindenki megy szépen haza aludni. – Hasít bele a szavam az éjszakai csendbe. Nincs kedvem vele egy levegőt szívni, sem a közelében lenni, úgy egyáltalán tudomást venni sem róla, mindenesetre a magam részéről meg is indulok, ja igen, ha éppenséggel nála van a levelem, akkor azon nyomban kiveszem a kezéből, ha nincs, akkor majd elkérem, mikor végeztünk, addig úgysem érdekes. Mrs. Cole nagyon szépen elmagyarázta, hogy merre érdemes körülnézni, szerintem azt is tudja, hol és hány hangyaboly van az utcában, annak a drága léleknek valóban fontos a biztonság, csak miatta vagyok hajlandó elviselni ezt az egészet, semmi másért.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Szomb. Feb. 11, 2017 11:24 pm
 



 


Riley and Jake

Hello, neighbour!




Savanyú a szőlő, ha már azon is felhúzza magát, hogy Sarah-t jobb háziasszonynak tartom, mint őt. Nem hinném, hogy nagy konyhatündér a munkája mellett. Melyik rendőr titkon hobbiszakács? Egy fordított világban talán igen, de a valóságban egy ilyen hivatás mellett az is felér egy csodával, ha az ember életben tud tartani egy aranyhalat, nemhogy egy kutyát. A sajátjaimra is alig van időm a kórház mellett, minden második nap bent éjszakázom, a nappalok összemosódnak a hold feljövetelével, és néha a fenekemet se ismerem fel. A magánélet már szóba se jöhet, de mit is várhatok egy olyan némbertől, aki pucéran illegeti magát az ablak előtt? Nem szoktak zavarba hozni az efféle „meginvitálások”, de hat hónap szex megvonás után nehezen megy az önuralom. Szükségem lenne egy nyugodt estére, de még ott az a nyamvadt járőrözés is. Bevállaltuk…pontosabban bele lettem keverve, de több éjszakát nem bírok bevállalni, mert a jövő héten túlórázok, és még az állatorvost is be kell iktatnom. Úgy szép az élet, ha zajlik. A hangoskodás, meg a pitesütés elvonja az emberek figyelmét, nem figyelnek a szócsatáinkra, ami nem is baj, mert elegendő két perc kettesben a konyhában, hogy felrobbantsuk a helyiséget, vagy nagyon közel kerüljünk ehhez az állapothoz. A saláta betett, nem tagadom, hogy elborult az agyam, és nem bírom kontrollálni a dühkitörésemet hibátlanul, de a családom szent és sérthetetlen, nem beszélve arról, hogy a szüleim már jó ideje halottak. A hűtőnek nyomom, amikor megint kikel a bazi nagy őszinteség belőle. Nagyon unom, hogy feljebb valónak érzi magát, és tegyük már ugyan tisztába, hogy ki az erősebb, és hogy mennyire nem érdekel, hogy rendőr.
- Mert mi lesz Ms. Cooper? Megfejel, vagy megint meztelenkedik előttem? Nem vagyok vak, és nem szívlelem, ha magamutogatásból keresi a pénzét egy zsernyák. Ez már felérne közszeméremsértéssel is. – sóhajtok egyet, felettébb tetszik, hogy húzhatom az agyát, de ott borul minden, amikor a kezemmel babrál. Vicsorítva kapok a csuklóm után.
- Te… - pofoztam már fel nőt? Még soha, de most igencsak nagy önuralomra van szükségem, hogy ne tegyem meg. Elrántom a kezemet, és megteszem a kért távolságtartást.
- Mondjuk legközelebb én sem az úriembert fogom hozni, ha ilyen helyzetbe keverednénk. – farkasszemet nézünk, de Laura megneszeli a bajt, ha tetszik villámelhárítónak tökéletes lenne. A sörösüveghez ragaszkodik a szentem, és még be is szól.
- Köszönöm, de inkább nem élnék a lehetőséggel. Nem szeretnék megfulladni…”véletlenül.” – aposztrofálok a levegőben, és jobbnak látom lelépni. A levelére nem teszek említést, kár lenne még azon is egy sort veszekedni mindenki előtt. A nappaliban ráakadok a kertvárosi fiúkra, na és egy igazán semleges terepre evezünk. A baseball nekem is jó lesz, úgy érzem ettől kiszáll a fejemből a fáradt gőz, de nem. Laura férje meghív a jövő heti meccsre, így eltereli a figyelmemet. A pitesütést nem kerülhettük meg, Mrs. Cole a szívemre kötötte, hogy Sarah-nak mással kell elkészítenie, mert hajlamos lesz megint csalni. Egy szappanoperában nem történik ennyi minden, mint ebben az utcában. Kínkeserves három órának kell eltelnie, hogy kiszabaduljak, és átmenjek friss levegőt szívni a saját házamba.

***

Az első dolgom az, hogy kivigyem az ebeket egy jó kiadós szarásra. Bízom benne, hogy a szag elterjed, és a szél megfelelő irányjelzése alapján elér a szomszédig is, ha nem (rásegítek a két lapátos megoldással), és elégedetten konstatálom, hogy az átpottyantott meleg ürülék kellemes esti szellőztetést biztosít majd Ms. Cooper számára. A zuhany, és a két rosszcsont megetetése után bekapok néhány falatot, meg egy adag kávét is lefőzök, mert van néhány plusz betegem, akikre nem jutott időm, és muszáj átnéznem a leleteiket. A megbeszélt időpontban pattanok fel, és bújok bele a kabátomba, milyen jó, hogy a kék sosem megy ki a divatból, és a fejemre húzom a fekete sapimat. Nem csodálkoznék azon, ha összekevernének egy betörővel, de a sejtésem szerint nagyobb a lihegés, mint a probléma igazából. A bakancs ideálisabb, mint a házipapucs, ezért át is veszem, aztán meg elgondolkodom azon az őrült ötleten, hogy az itthon tartott Glock-kal induljak-e neki az esti járőrözésnek, vagy sem. Végül győz a józanész, és „fegyvertelenül” vágok neki a spinével a túrának. A kertkapun kilépve kisebb szívroham kap el az oszlopban megbújó alak miatt, de rá kell jönnöm, hogy csak Riley az.
- Osztom az ötletet én is. Nem kell beszélgetnünk. – a levél ki is ment a fejemből, nem mintha szándékomban állt volna visszaadni neki, de jó, ha ebben a tévhitben marad meg. A szomszédos utcában kezdünk. A lépteink hangját veri vissza az aszfalt. A kutyaugatáson kívül túl sok egyéb zajforrás nem hallható, így jobban kell fülelnünk. Kínosan ügyelek rá, hogy megtartsam a távolságot tőle, amikor bekanyarodunk a tőlünk három utcára lévő Clark streetre. Eleinte nem is tűnik fel, hogy valami természetellenes, de aztán hamar leesik, hogy mi az.
- Norrisonék kutyája miért nem ugat? Az a bazi nagy dán dog… – vonom fel kérdőn a szemöldökömet, és közelebb merészkedek a kerítéshez, de érdekes zajok hallatszódnak át a két ház közötti bejárattól.
- Nincsenek itthon…most kellene betörnünk… - eléggé feltűnő helyen állunk, és ha most lebuktatjuk őket, vagy a mellettem álló Ms. Okoska elkiáltja magát, akkor leléphetnek, és pont az lenne a lényeg, hogy ne bírjanak megszökni. Meg is jelennek a sarkon, így hát úgy teszek, mint akik csak erre tévedtek, és az alkarjánál fogva rántom magamhoz Riley-t. A kerítéshez nyomom, és mielőtt tiltakozhatna, az ajkamat az övére tapasztom. Nem finoman, sem élvezettel csókolom meg, csak egy szerepet játszok.
- Édesem, haza kellene mennünk… - a tekintetemmel a közeli sikátor felé bökök, hogy oda bújjunk majd el, hogy tetten érhessük a bandát. Gyorsan szakadok el tőle, és ha vette az adást, akkor megfogom a kezét, és összefűzve az ujjainkat, a szomszédos házhoz sietünk. Meg kell akadályoznunk a betörést…

Vissza az elejére Go down
Riley Cooper
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Sophia Bush

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Vas. Feb. 12, 2017 12:03 am
 



 


Jake & Riley
- A közszeméremsértés fogalmával remélem, tisztában van. – Nevetségesnek gondolom, hogy a saját lakásomban nem lehetek addig meztelen, amíg felöltözöm. Vicc kategória. - De ne aggódjon, mint látja, már megérkeztek a függönyök, nem kell a továbbiakban az ablakomon leskelődnie. – Nyaljon csak vissza az a fagyi, azt meg, hogy milyen szinten ledegradál a munkám kapcsán, továbbra sem vagyok hajlandó meghallani, mert totálisan abszurd.
- Tudtommal nem tegeződünk. – Szögezem le, ő akarta így, nekem meg eszemben sincs ezen változtatni. Maradjunk csak a csodás távolságtartás hímes mezején. Mindenesetre azt elég könnyű leszűrni, hogy a kelek szerint kényes a csuklójára, jó tudni.
- Ja, hogy ez az úriember műsor volt? Bocs, nem vettem észre. Szerintem inkább a faragatlan ősember módi. – Komolyan fordítva van bekötve a tag, agyam eldobom tőle. Mindegy, nem érdekel a továbbiakban, mert eszemben sincs még egy gondolatnál többet pazarolni rá. Hihetetlenül bosszant, és legszívesebben orrba vágnám, akárhányszor csak meglátom. Mikor lemond a sörről, csak elégedetten elmosolyodom, és felbontom a sajátomat. Hát érdekel engem bárki véleménye ennek kapcsán? Persze, hogy nem. Én sem mondom meg, hogy ki mit egyen vagy épp igyon, cserébe üdvös lenne, ha nekem sem ugatna be senki. Úgy gondolom, vagyok elég felnőtt, hogy el tudjam dönteni, milyen szesszel tömöm magam, a sör még mindig a legenyhébb, amit fogyaszthatok, a férjek már rövideznek, gyanítom legalábbis, lévén nem sokkal Mrs. Cole és Mr. Lester érkezése előtt kértek egy pár feles poharat. Rohadtul bosszant egyébként, hogy ugyanaz a vezetékneve, mint Jasonnek, ki tudnék tőle futni a világból. Ez sem segít, hogy türtőztessem magam a közelében.

Szerencsére a kutyaszar szagot már elviszi az éjszakai szellő, mire kilépek a házamból, majd másnap reggel lesz gyanús, hogy Mickey sokkal többet termelt, mint szokott. Meglehet, azt Mr. Lester csodás postaládája bánja majd, hisz amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Lehet velem baszakodni, de biztos lehet benne, hogy vissza fogja kapni.
Végre valami, amiben egyetértünk. Nem mondok rá egyebet, ha már nem beszélgetünk, de valljuk be, az néminemű elégedettséggel töltött el, hogy megijedt. Nem ragozom, mert attól nem lesz nagyobb az örömöm, ha ezt a képébe dörgölöm, ellenben az esetleges reflektálására nem vagyok kíváncsi, így jobb, hogyha mélyen hallgatok.
- Elutaztak két napra, nem? Lehet vitték a kutyát is. – Teszem fel, mert inkább ebben akarok hinni, mint abban, hogy esetleges betörők fogták, és beadtak valamit a kutyának, aki talán az életéért vív éppen harcot. Gyűlölöm, amikor valaki állatokat bánt, oké, emberek kapcsán is így vagyok ezzel, de most lehetséges, hogy az előbbiről van szó.
Nem vagyok hülye, nem fogok ordítani, és lebuktatni a betörő jelölteket, nem ma szült világra jóanyám. Ellenben Mr. Lester reakciója határozottan meglep, seperc alatt már megint azon kapom magam, hogy bepofátlankodott az intimszférámba, és a szája az enyémet érinti. Basszus… Ez az ember komolyan beteg. Nonstop csesztet, de az első adandó alkalommal ajakdörzsölés a program. Annyira pofán akarom vágni, hogy arra szavak nincsenek, és esélyesen meg is fogom tenni, amint megfelelőnek érzem rá a pillanatot, ám most azzal dolgozom, amim van, történetesen fogom, és gond nélkül ráharapok az alsó ajkára, nem szándékom szétcincálni, inkább csak figyelmeztetem, hogy hátrébb az agarakkal.
- Igen, későre jár, és mintha ígértél volna-e lazító masszázst… – Csacsogom derűsen, amint eltávolodott – hála istennek -, s megindulok, vettem a lapot, irány a sikátor. Nekem mindenképpen meg kell majd ejtenem egy telefont, a legtisztább az, hogyha járőrök kapják rajta őket, és rögtön be is vihetik. Lehetséges, ha ebből a szempontból jobban járunk, ha bemennek, és megvárjuk a szolgálatban lévőket. A kezemet abban a pillanatban tépem ki az övéből, amint eltűnünk a sikátorban, én meg már nyúlok is a telefonomért, nincs időm lecseszni, amiért pont egy ilyen műsort kellett levágnia. Hívom is a 911-et.
- Riley Cooper nyomozó. – A jelvényszámomat is bediktálom, s csak akkor folytatom, ha beazonosítottak. - Betörés van folyamatban a Clark street 12 alatt. Civil ruhás rendőr a helyszínen, szolgálaton kívül. Minél hamarabb küldjenek egy járőrt. – Darálom le, kérnek némi türelmet, de húsz másodperc múlva már ismét bejelentkezik a napszak ellenére is könnyednek ható, kedves, türelmes hang, hogy tíz percen belül itt lesz valaki. Mindezt természetesen igyekeztem minél csendesebben intézni, és csak akkor, ha kellő távolságban voltunk a bűntényt végrehajtóktól.
- Tíz perc. Remélhetőleg addig nem végeznek. – Ha igen, akkor gond lesz, mert vissza kell majd tartanunk őket, de bízom benne, hogy erre nem fog sor kerülni. Az is lehet, hogy Mr. Lester másként gondolja, és mondjuk hősködni akar, de ez úgyis kiderül rövidesen.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Csüt. Feb. 16, 2017 10:27 pm
 



 


Riley and Jake

Hello, neighbour!





A szomszédság őrült ötlete, hogy egy hibbant nővel keljek útra az éjszaka közepén, hogy járőrt játsszunk, hogy is mondjam, de eléggé bosszantott, de némi elégedettséget csempészve a napomba a kutyáim melléktermékét emlékeztetőnek átadtam Ms. Coopernek. A hűtős incidens óta paprikás hangulatban voltam, mert két dolog, amire allergiás vagyok, az pedig a munkám, és a kutyáim. Az előbbihez hozzátartozik a kezem is, és ha az sérül, akkor nem tudok műteni. Mekkora probléma ez egy neurológusnál? Ne akarják megtudni, mert szerintem sokan ásóval jönnének elásni a kis barnát, hogy vegye a lapot. Nem tartottam magam nélkülözhetetlennek, de keményen megdolgoztam azért, hogy a nevem fennmaradjon, és segíteni tudjak olyan személyeknek, akiknek már nem jósoltak sokat. Ez a hivatásom, és ha valaki keresztezi ezt bármilyen formában, az magára vessen. A szar talán még nem is annyira durva visszavágás. Egyszerűen nem szívleltük egymást, békében kellett volna maradnunk, de az ígéret köt, és nem vagyok az a fasz, aki ne tartaná azt be. A sapimban, meg a kabátomban hagyom el a biztonságos fészkemet, hogy a megbeszélt időpontban megjelenjek, és egy rövid séta keretében pontot tegyünk ennek az ügynek a végére. A levele már nem is izgat, csak szórakoztam vele, de azért akadt némi kérdőjel bennem, így bizonyosan a kislány körmére fogok nézni. A korát nem tudtam, de nem lehetett több, mint én, és a száját is nagyra tátotta. Az egyik oszlop takarásában várakozik, a szívrohamot hozzam rám, amikor mégis megmozdul. Megegyezünk abban, hogy nem sok értelme van a másik szekírozásának, csendben lerójuk azt a pár kört, és utána mindenki mehet a maga dolgára. Az utcánkban nem történik semmi izgalmas, azonban két utcával lejjebb a Clark streeten érdekes események sorozata indul be, amikor arra tévedünk.
- Nem tudom, de minek vinnék magukkal azt a nagy kutyát? – vetem fel az evidens kérdést, a nyakamat nyújtogatom, de nem látok semmit, egészen addig, amíg a két betörő szavakkal nem támasztja alá, hogy mire készülnek. A franc esne bele, hogy éppen akkor kell történnie valaminek, amikor ezzel a spinével vagyok. A délután nem tudtak volna betörni, mikor mindenki egy helyen gyülekezett? Az ész nem az erősségük, ám legyen, de közelednek felénk, és itt szemlélődve kicsit sem lennénk gyanúsak, hát bevetem a régi trükköt, és nekinyomom a kisasszonyt a legközelebbi kerítésnek, hogy eljátsszuk a kanos szerelmespárt. Nem vagyok hülye, érzem, hogy megfeszül, és nem tetszik neki a felállás, de remélem, hogy van annyi gógyija, hogy nem szólja el magát. Úgy tűnik, hogy okosabb a kelleténél, de az már korántsem tetszik, hogy a véremet szívja, de ezúttal szó szerint.
- Masszázst…persze szívem… - sziszegem, és egy kedvesnek éppen nem mondható mosollyal ragadom meg a kezét, hogy felszívódjunk, és lelépjünk. A legközelebbi sikátor felé húzom, aztán elengedem, és el is fordulok.
- Maga megvan húzatva. Minden férfit így csókol meg? Mert akkor borzalmas a technikája. Erre még egy halott sem izgulna fel. – érintem meg az alsó ajkamat, amibe belemart.
- Tippelhetek…vámpíros ponyvaregények megszállottja? – fintorodom el, de hallom, hogy erősítést hív. Nem szólok be az értekezésbe, mert nem tartozik rám, amúgy sem az első eset, hogy egy kopó társaságában vagyok, de jobb lenne elkerülni a rendőrséget. Jason abban a minutumban felszívódna a városból, ha tudná, hogy a nyomában vagyok. Gyűlölöm, hogy nem tehetek semmit…érte. A falnak vetem a két tenyeremet, és kikukucskálok. A betörők már bejutottak, innen nehezebb bemérni őket, de biztosan nem szöktek el.
- Tíz perc kurva sok, ha a kutyát megmérgezték. – nem mintha nagyon izgatna, hogy mit akar, de azért felé pillantok, és közlöm a száraz tényeket.
- Én ránézek, de nyugodtan várja meg a játszópajtikat. Nem áll szándékomban hagyni, hogy megússzák ezt. – az elhatározásomon már nem tud változtatni, így könnyedén hagyom magára, és körülnézve szaladok át az út másik felére. Az öngyilkosjelöltek hátulról mentek be, így elölről próbálom meg a bejutást. A kerítés nem enged, hát megkapaszkodom a tetejében, és felhúzom magam. Nem tudom, hogy követett-e a kis csirke, de az biztos, hogy jó nagy slamasztikába keverem magam, mégsem hagy nyugodni, hogy egy védtelen állat küzd az életéért odabent. Halkan érek földet, és begörnyedve lopakodok a ház falánál. Bentről hallani a pakolást, de engem a dán dog holléte izgat.
- Darius….hahó…. – szólítom meg halkan, de sehonnan se jön felelet. Végül megkerülöm az első verandát, és meglátom a házat, előtte meg a hatalmas termetű ebet, akinek a nyelve kilóg, és alig kap levegőt a földön heverve.
- Szemetek… - suttogom, és leguggolva ellenőrzöm a pulzusát.
- Maga…követett…megmérgezték….kinyírom őket. – villámló, és metsző kékjeim ráemelem, aztán a kutya szájához hajolok, és szerencsére még hallom a légzését. Az ujjaimmal tapogatom ki a földön lévő keveréket, és tartom az orrnyergemhez.
- Patkányméreg…ó, hogy a… - már nem gondolkodok, csak felpattanok, és elindulok a bejárat felé. Két kézzel fogom megfojtani őket…

Vissza az elejére Go down
Riley Cooper
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Sophia Bush

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Pént. Márc. 10, 2017 3:15 pm
 



 


Jake & Riley
- Ragaszkodnak hozzá? – Nem kérdezek vissza nyeglén, hogy ő talán itthon hagyja a kutyáit, ha elutazik hosszabb időre? Vagy lehet, hogy csak én vagyok ennyire megszállott, vagy éppen magányos, amióta Jason elhagyott, mindenképpen ez a helyzet, de ezt úgysem fogom megosztani senkivel, nincs közük hozzá.
A rögtönzött kamucsók némileg felzaklat, egyrészt abszolút váratlanul jött, másrészről nem szokásom olyanokkal smacizni, akivel rühelljük egymást. A harapás figyelmeztetés, tudja, hol a helye, és az még véletlenül sem az én számban van. Ez nálam nem így megy, nem mintha szemérmes szűzmária lennék, de nálam a szimpátia alap, akár csak rájátszunk, akár nem.
- Mégis ki a franc akarja, hogy felizguljon? Én biztos nem. És nem, nem minden férfit így csókolok meg, csak azokat, akiket nem bírok elviselni. – Az már egészen mellékes, hogy ő csókolt meg, nem én őt, de ezen már igazán fölösleges lenne szőrözni. Azt is tudom, hogy az érzés kölcsönös, szóval nem fog zokogva a tengernek menni, hogy utálom a pofáját. Én sem teszem, amiért ugyanígy érez velem kapcsolatban. Van az úgy, hogy két ember nem fér meg egymás mellett, a mi esetünkben ez egészen nyilvánvaló.
- Sem a vámpírokat nem bírom, sem a ponyvaregényeket. Azt meg végképp nem, ha valaki az akaratom ellenére csókol meg. – Csak hogy helyére tegyük a dolgokat. Nem színésznő vagyok, hogy csont nélkül lejátsszak egy ilyen műsort, isteni szerencséje, hogy nem az első reakciómat kapta, ami egy büdös nagy pofon lenne alapesetben. Örüljön, hogy legalább ennyire kapcsoltam, ám azt nem gondolhatta, hogy meg fogja úszni.
Amint ezen túlvagyunk, hívom a rendőrséget, mert én civilben vagyok, nem járhatok el az ügyben, az udvarra sem mehetnék be, mert csak még inkább megkavarnám a dolgokat, de ettől függetlenül valószínűleg szükség lesz rá.
- A rendőröket nem is a kutya miatt hívtam. – A kutyával ők nem tudnak mit kezdeni, és rohadt szar érzés erre gondolni, de valószínűleg az állatorvos sem segíthetne, ha túl későn ér oda. Vajon hol van a legközelebbi ügyelet? Ezt azonban majd akkor vitatjuk meg, ha tudjuk a következő lépést.
- Nyugodtan szedjen csak be pár golyót, biztos remekül mutatna. – Istenem, mennyire eszementül forrófejű ez a faszi… Nem tudom, van-e fegyver a betörőknél, vagy csak piti bűnözők, de mindig abból indulunk ki, hogy fel vannak fegyverkezve, annál kevesebb meglepetés ér bennünket. Ettől függetlenül elindulok utána, a címet bemondtam, remélem, hamarabb ideérnek a kollégák, mint ígérték, és akkor nem lesz baj, azért azt senkinek sem kívánom, hogy meglőjék, bármennyire utáljam. Jasonnek is csak az orrát akarom még egyszer tisztességesen beverni, utána mehet amerre lát. Már, hogyha valaha lesz még hozzá szerencsétlenségem.
Felkapaszkodom a kerítésen, és én is benn landolok, az elemlámpa szórt fénye látszódik odabentről, istenem, annyira abszurd, miért nem jut senkinek eszébe, hogy ez mennyire feltűnő?
- Úgy lenne a legegyszerűbb, ha be tudnánk őket zárni a házba. – Senki sem sérül meg, és nem tudnak meglógni. Van ugyan pár ablak, de az indokolatlanul nagy zajt okozna, és valljuk be, hülyeség lenne, de nyilván van az a pont, amikor már az embert elhagyják a józan gondolatok kétségbeesésében. Felmérem a kertet, de nem igazán látok semmit, ami mozdítható, és elég nehéz is, a kutyaház van egyedül, de azt nem bírom el egyedül, és fogalmam sincs, mennyi értelme lenne odatolni a bejárati ajtóhoz. Nem ismerem ezt a házat, még nem jártam benn, pedig most sokat segítene, ha képben lennék a felépítését illetően. - Jake… ha a kutyát nem visszük azonnal állatorvoshoz, meg fog halni. Orvosi szenem van otthon, de rézszulfátom nincsen, nem tudjuk meghánytatni. – Hadarom, és a hangomból is aggodalom csendül, tény, hogy jobban érdekel a kutya, mint a bentiek, szegény pára. Az egyetlen szerencséje most az lehet, hogy nagydarab, és talán kihúzza. - Jake… álljon meg. Börtönbe akar kerülni, vagy megmenteni a kutyát? – Akármennyire is betörők vannak a házban, Jakenek sincs semmi joga itt lenni, és ha erőszakosan lép fel ellenük, még nagyobb bajba kerül. Én megjegyeztem pár vonásukat, valamire elég lesz, ha esetleg a rendőrök elkésnének. - El kell vinnünk, most… és reméljük, sok lenyúlnivaló van a házban, hogy időben kiérjenek a rendőrök. – Próbálok rá hatni, de ez abszolút nem garancia a sikerre, mindenesetre, hogyha továbbra is befelé tart, akkor egyedül fogom elvinni a kutyát… kemény fából faragtak, elcipelem, amíg kell. Igaz, előbb jobb volna ideállnom az autómmal, oda befér szegény eb könnyedén, elég nagy hely van hátul. Elindulok hát kifelé az utcára, és közben megnézem a kapu zárját, a franc ezekbe az automatikus szarokba, de komolyan már… Kimászok ismét, és azon agyalok, hogyan fogom kihozni a kutyát, de amint leugrom a másik oldalon, fékez a kerítés előtt az itt lakó család autója. Nekem sem kell több, rohanok a vezető üléshez.
- Mr. Parker… hálistennek.
- Riley? Mit keres itt? Te jó isten, valami baj van? – Talán az arcomra van írva, a feleség máris aggódik, nem hagyja, hogy végigmondjam. – Matilda nagyon aggódott ….. miatt, rossz érzése volt, haza akart jönni. – A kislány és a kutya kapcsolata valószínűleg példaértékű.
- Sajnos megmérgezték, ott van az előkertben, azonnal állatorvoshoz kellene vinni. A lakásban meg betörők vannak, de már hívtam a rendőrséget, perceken belül itt kell lenniük. Maradjanak kérem a kocsiban. Mr. Parker, ide kellene hoznunk a kutyát. – Látszik rajta, hogy tépelődik, ő is a lakásnak menne, de a kutyának egyszerűen nincsen annyi ideje. - Kérem, utána a többit intézem. – Legalábbis mindenképpen azon leszek, hogy ne engedjem meglógni a betörőket.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Pént. Márc. 17, 2017 6:04 am
 



 

Nem értem, hogy minek vállaltam el a mai estét ezzel a nővel. Nem bírom, és az érzés kölcsönös már a csókváltásból kifolyólag is. Nem fordult elő velem, hogy valaki megharapott volna, és undorodva nyilatkozott volna a témáról, de egyszer minden első elérkezik, és akkor nem tehetünk ellene semmit. Nem is az enyelgés miatt kaptam le, de meg kell hagyni, ha ennyire vehemens egy kamupuszitól, akkor milyen lehet az ágyban. Sok időnk nincs ezen filózni, mert kihívta az erősítést, de amilyen lassan fognak ideérni a járőrök, talán a kis betörőink meg is lépnek. A házhoz araszolunk, szemügyre vesszük a kerítést is, de jobban aggaszt a nagy dán dog. Egy házőrzőt nem lehet csak úgy kiiktatni, de lehet nekik sikerült, és adja az isten, hogy ne legyen igazam, de már semmiben sem lehetek biztos. Könnyedén döntök úgy, hogy megkísérlem a bejutást, de a kapu nem nyílik, és az idő sürget. Végül, ha követ a kis barna, akkor átmászik velem együtt, és hamarosan már odabent landolunk az udvaron. A szólongatás sem segít, megpróbálok csendes maradni, amennyire lehetséges, de a két delikvens most úgyis azzal van elfoglalva, hogy kipakolja a házat. Még szerencse, hogy nem fognak kijutni, de erről még ők nem tudnak. Nem is kell sok idő, hogy a hátsó ajtó mellett rátaláljak az ebre. Alig lélegzik, és a szagminta alapján a két betörő nem is akármivel mérgezte meg. Gyűlölöm, ha állatokat kínoznak, és egyből a két kutyám ugrik be. Elönt a pulykaméreg, és nem hallgatva a mellettem állóra, már biztos vagyok benne, ha bemegyek, akkor egyesével fogom kinyírni őket. Nem érdemlik meg, hogy éljenek…azonban tudom, hogy a csajnak igaza van.
- Bezárni a házba? Na, akkor Ms. Rendőr vagyok, mutasson rá, hogy ez mivel menne? – mutatok körbe a sötét udvaron, ha már akkora esze van, de nem jön felelet, én meg kezdek kijönni a béketűrésből.
- Erre én is rájöttem, de ahhoz ki kellene vinnünk innen, és nem egy kis darab. – igazítom meg a sapkámat, mert éppen azon vagyok én is, hogy ez az akció kevesebb áldozatot követeljen, mint ahogyan egyesek tervezték.
- Nem akarok börtönbe menni, de körülnézek, hogy mi lenne mozdítható, vagy ki tudom-e vinni a kutyát, mert átemelni nem fogunk ekkora súlyt a kerítésen. – közlöm vele a puszta tényeket. Nem tétlenkedem, valóban járnak az agytekervényeim, de a kis védelmező úgy dönt, hogy lelép, és kimászik a kerítésen.
- Ez igazán elmés megoldás Ms. Cooper. – szólok utána halkan, de megtorpanok, amikor lefékez valaki a ház előtt. Az egyik felem azon imádkozik, hogy a zsernyákok legyenek, de végül csak az itt lakók tűnnek fel. Fülelek, hogy mi történik, és amekkora szerencsém van, a kedves szomszédom a frászt hozza rá a családra. Nem számít, valóban okos-e, nem az lenne a lényeg, hogy távol tartsuk a betörőktől a civileket? Milyen jó, hogy állítólag elvégezte a sulit, de sajnos már abban is kételkedek, hogy a jelvénye érvény lenne. Legszívesebben leüvölteném a fejét, de megteszi helyettem más. Az egyik rabló véletlenül kinéz az ablakon, és feltűnik neki, hogy egy kocsi állt meg a ház előtt. Csillagos ötös. Már fejben tudom, hogy mi következik, és nem is kell csalódnom. A két nagyokos bepánikol, és menekülne, de az egyiknek annyi gőze sincs, mint egy hülyének. Kinéz az ablakon újra, mire a másik fogja a pisztolyát, és széttöri az üveget.
- Feküdjenek. – kiáltom el magam, és egyedül már csak én vagyok a másik oldalon. Nincs idő az erősítésre várni, a kutya is haldoklik. Összegörnyedve araszolok el a kerítésig, és némi ráncigálás árán, de sikerül kirántanom, és kitárnom az egyik szárnyat. Nem kockáztatom meg, hogy valaki megsérüljön, így mielőtt kijönnének a házból, talán nem vagyok olyan erős, de visszatérek a kutyához.
- Kell egy kocsi…azonnal… - a lógó nyelvű eb alá nyúlok, és a fogaimat összeszorítva emelem fel. Nem a legkönnyebb, az enyémek együtt nem nyomnak ekkora súlyt, de igyekszem, és szerencsére elérek a végéig. A rendőrautó szirénázva áll meg, és szinte egyszerre pattannak ki az autóból a járőrök. A család lesápad, a kislány sírva bújik az anyukájához, az apuka meg kuka üzemmódba kapcsol.
- Nyissa már ki azt az átkozott ajtót Mr. Parker.. – rivallok rá, mert nem bírom sokáig tartani az állatot. Mindenki már kiszállt, és berakhatom hátra végre.
- Van egy ismerősöm, elviszem oda. Bízik bennem? – nyújtom a kezemet a kulcs felé, és egy bólintás kíséretében a lesokkolt férfi át is adja nekem.
- Jön, vagy marad? – pillantok rá a szomszédomra, mert abban igaza volt, hogy itt most nem a betörés az első, hanem a kutya élete.
Vissza az elejére Go down
Riley Cooper
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Sophia Bush

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Pént. Márc. 24, 2017 11:52 am
 



 


Jake & Riley
- Ezt próbálom kitalálni. – Azt inkább igyekszem elereszteni a fülem mellett, hogy milyen degradálónak hat a szájából a Ms. Rendőr, ezen nem most fogok kattogni, semmi értelme sem lenne, a kutya lényegesen fontosabb, illetőleg a betörést is kezelni kellene valamiképp. Nehéz úgy, hogy nem léphetek fel ellenük, hisz nem vagyok szolgálatban, visszaélnék a hatalmammal. Igaz, megtenném, ha nálam lenne a fegyverem, nem kifejezetten zavartatnám magam amiatt, hogy utólag esélyesen felelősségre lennék vonva.
- Fogalmam sincs, hogyan pakolhatnánk át ezen a kerítésen… – Ilyenkor hiányolom az egyszerű drótkerítéseket, amit relatíve könnyen át lehet vágni, meg lenne oldva a probléma seperc alatt. Itt maximum úgy jutunk ki a kutyával, ha a kapu zárát sikerül megbuherálni… Nos, besurranó tolvaj sosem voltam, szóval részemről ez ugyancsak esélytelen.
- Rendben. – Addig én is mozgósítom magam, és elindulok az autómért, de igazság szerint nem kell messzire mennem, lévén megérkeznek a gazdik, illetve háztulajdonosok. Nem gondolok inkább bele, mit érezhet valaki, ha arra ér haza, hogy a házában idegenek járkálnak, a kutyáját meg megmérgezték. Akármennyire sok ez egyszerre, el kellett mondanom, hogy ne akarjanak bemenni, mert az végzetes lett volna.
Ahogy hallom, egy ablaküveg mínusz, menekülni akarnak a drágák, de valami csodás szimfóniaként csendül meg a fülemben a sziréna, közel járnak, úgy tűnik, hamarabb kiértek szerencsére. Így már esélyük sem lesz meglógni. Ha nem utálnám ennyire a fickót, egészen lenyűgözne, hogy elbírja a nagy böhöm kutyát egymagában, ám jelenleg eszembe sem jut, viszont tekintettel arra, hogy a tulaj nem mozdul, végül én vagyok az, aki kinyitja a hátsó ülést, a csomagtartó sajnos tele van, de a hátsó ülésen szorítanak annyi helyet a család hölgytagjai, amint magukra találnak némileg, a kutyának is jobb, a kislány ölébe kerül a feje, aki könnyes szemmel ugyan, de simogatja. Ha nem sikerül megmenteni, legalább az utolsó percei szépek voltak, ez lényeges… Nem lesz kevésbé szomorú, de a kutya lelkének jobb.
- Maradok, elintézem az itteni dolgokat. Siessenek! – Becsukom a hátsó ajtót, vigyázva, hogy ne csukjam oda a kutyát, aztán megpaskolom kétszer az autót tetejét, jelezve, hogy indulhatnak. Intek még egyet, de aztán a kollégáim felé veszem az irányt. Lövés nem dördült szerencsére, és ahogy a kiskapun bekukucskálok, már látni lehet, hogy elkapták a két jómadarat. Tippre nyúlbélák, ez a szerencse, és szimplán megadták magukat. Kifele terelik őket, és feltépett kapun jönnek ki, két fiatal suhanc, rejtély, hogy mi vette rá őket erre, az azonban biztos, hogy nem lesz nyerő a jövőjük tekintetében, hogy rendőrségi bejegyzés lesz majd az anyagukban… Tippre 21 alattiak, szóval lecsukva nem lesznek, meg ahogy látom, egész együttműködőek, de attól még nem fog eltűnni nyomtalanuk az ügy, holt biztos, hogy hosszas közmunka elé néznek.
- Riley, amíg kiérkeznek a helyszínelők, felvehetjük a vallomásodat?
- Persze, mi sem természetesebb. – Úgyis megüresedett a csodás esti programom, de kétségkívül sikerült kiiktatnunk a tolvaj kérdést, az lesz csak az igazi, ha bebizonyosodik, hogy a korábbi betöréshez is van közük. A rendőrautó továbbra is fényjelzéssel kürtöli szét az utcában a jelenlétét, többen már kijöttek csavarókkal a fejükön, köntösben. Istenem, tényleg tiszta Lila Akác Köz, nem gondoltam én ezt át elég alaposan. A következő közel fél órám azzal telik, hogy elmesélem, miként észleltük Jake-kel a helyzetet, nem hagyok ki semmit, a kamucsókot sem, bármilyen abszurd módon hangozzon, vagy gondolja azt bármelyik kollégám, hogy intim viszonyban állok a szomszédommal. Haha, majd ha fagy… Utána, amint kiérkeznek a helyszínelők, hogy felmérjék a terepet, szabadon eresztenek, lévén be kell vinniük az elkövetőket. A magam részéről eddig tartott az este, indulok haza, de holnap biztos átsétálok megkérdezni, hogy van a kutya. Inkább tőlük, mint a szomszédtól… amennyire imádjuk egymást, el sem mondaná.

//Köszönöm szépen a játékot Kedves Szomszéd. :DDD <333 //
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
Csüt. Ápr. 20, 2017 11:13 am
 



 




Játék vége



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Kert (Riley házikója)
 



 

Vissza az elejére Go down
Kert (Riley házikója)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Riley, Joe & Ray - Why are you here?
» Caine & Riley - Nem kívánok neked semmi rosszat, de levegőt se

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: 
Riley házikója
-
Ugrás: